Egerszegi vilagcsucsat 17 evig nem tudtak megdönteni.Remelem ebböl nem azt a következtetest vonod le hogy agyon volt pumpalva.A 91 es idejevel meg most is 3. lett volna az olimpian.
Nem teljesen igaz ez sem. Természetesen a fizikai teljesítményeket idővel felülmúlják (dopping nélkül is), de az eredmény, a szerzett dicsőség az időben rögzíti a teljesítmény értékét. Vagyis egy 1968-as olimpiai bajnok hiába dobott kevesebbet, mint mondjuk a 2008-as, mégis értékben azonos szinten állnak. De a "szellemi" tevékenységben sem minden érték örökké időtálló. Pédául egy két-háromszáz éves könyv, irodalmi érték esetleg egy közel százéves színészi produkció felvétele mára ugyanúgy csak némi transzformációval tekinthetjük élvezhető értéknek.
Az még megérteném, hogy pl. egy olimpián győztes hím lesz az utódok nemzésére a legalkalmasabb egyed, mert ő legerősebb, tehát a faj fennmaradása szempontjából kiváló alany a továbbtenyésztésre. Amennyire tudom ez nem igaz, mert a rengeteg doppingtól és általában a megterheléstől a megtermékenyítő funkcióra kevésbé alkalmas, az utód nevelése szempontjából pedig nem egy olyan példány, amelyikre a nőstények hosszú távon számíthatnak.
Igazad van, megértettél, viszont nem értünk egyet, bár ez a legkevésbé fontos.
Megpróbálok objektív lenni. A foci talán határeset, mert ahhoz talán több szellemi teljesítmény kell, mint a kalapácsvetéshez.
Nézzük egy kicsit nagyobb távlatból! Saljapin (vagy akár Fischer Anni) felvételei pl. a mai napig képviselnek művészi értéket, míg ha a kalapácsvetést nézzük (ezt csak sejtem, mert adatokat nem tudok), akkor azt láthatjuk, hogy egy Saljapin-kori kalapácsvető fizikai teljesítménye ma már nem érdekes, mert azóta sokkal strapabíróbb droidokat tenyésztettek ki.
Más:
Ha a kalapácsvetés lényege az, hogy időegység alatt egy adott tömeget minél messzebbre juttassunk, akkor némi ésszel az győz, aki feladja DHL-el Ausztráliába, u.ii. az adott tömeg átlagsebessége ekkor lesz a legnagyobb. :)
Még mindig azt hiszem, hogy megértettelek. A különbség az, hogy nem ugyanazt a teljesítményhalmazt tekintjük értéknek. Szerintem, mondjuk, Albert aranylabdája (a legjobb európai futballista, 1967) érték, bár csak egy bőrgolyó látszólag értelmetlen lökdösésével érte el, ám mégis dicsőséget szerzett a környezetének, nekünk, és persze magának. Örömet szerzett, így - szerintem - értéket produkált. Mint ahogy anno Zsivóczky Gyula vagy előtte-utána a kalapácsvető olimpiai bajnokok is, pedig csak egy darab vasat dobtak el viszonylag messzire.
Eiffelnek szerencsére nem kellett körbehugyoznia a tornyot, de ha kiderült volna, hogy lopta a terveket, akkor őt is diszkvalifikálják. Mert kb ez a párhuzam.
te is egy olyan senki vagy aki szerint aki nem aranyat nyer az luzer? fazekas dontos lett, 2 "selejtezon" jutott tul. a nagypofaju (es valoszinuleg moszerolos) csapattarsai pedig az elsonel kiestek, egeszsegesen is.
Természetesen értékes a névtelen mérnök, és még vízhordó fiú is, mert segíti az értéket előállítók munkáját, u.i. nem arról van szó, hogy eldobja jó messzire a vizeskancsót, amit majd más visszahoz (megvalósítva ezzel az aktív semmit), tehát van értelme a munkájának.
Nem értettél meg. Én nem teljesítményről, hanem értékről beszéltem. Testek helyzeti energiáját és inerciáját megváltoztatni nem maradandó érték, hanem fizikai teljesítmény, amit egy adott esetben egy raktári targonca is tud, mindezt humán erőforrásal tenni felesleges. A sport, az persze más...
Gondold csak meg, ha Eiffelnek esetleg nem sikerül adott idő alatt körbehugyoznia a frissen épített tornyát, oszt bonthatja lefele... :)
Hát tudod, ha Scfiff Andrástól nem várjuk el, hogy erőgép legyen, akkor a diszkoszvetőtől miért várod el, hogy zongorázzon? Te egyszerűen fontosságban a szellem teljesítményét a test teljesítménye elé helyezed (bár a zongorázás és az éneklés is valahol testi teljesítmény, de talán érthető, mire gondolok). Az ép testnél fontosabb neked az ép lélek. Vagyis különösebben nem érdekel a sport (élsport). Nem vagy egyedül, egyre kevesebben járnak nálunk a különböző versenyekre. Másrészt hangversenyre is egyre kevesebben járnak. Ezzel együtt van, aki másként gondolja. És van, aki mindkettőt értékeli, érdeklődik irántuk. Mellesleg a hugyozással az egészséges testet kell bizonyítani, és azért ez nem igazán alpári dolog.
