Mióta az ember vízre merészkedett a hajózás a tengereken mindig a bátorság és kitartás fokmérője volt.
Az egyiptomi és görög vitorlás gályák után mind több és több vitorlával szerelte fel az ember a járműveit. Megjelentek a hatalmas vitorlás hadihajók (sorhajók) és
eljött a tengerek királynőinek a klippe-
reknek a kora is.
Végül megjelent a gőzgép....de ez már egy másik történet......
Szóval ha pótárbócot visznek magukkal, még bonyolultabb a javítás mint a többdarabossal....
Nem bonyolultabb, a tartalék árboc alapvetően a orr- és tatárboc pótlására szolgált, ezért nem volt készre faragva. Nagyon vészhelyzetben főárbocnak is be tudták állítani, de ez csak arra volt jó, hogy valahogy eljussanak az első épkézláb kikötőig. A főárboc teljes pótlását mindig csak dokkban tudták megoldani.
A Victory árbócai viszont több darabos konstrukciók.
A Victorynál probléma, hogy sokszor átépítették, azt speciel tudjuk is, hogy a 1800 és 1803 között gyakorlatilag az egész árbocrendszerét és vitorlázatát újradefiniálták. Nagy valószínűséggel ekkor kapta a többosztatú árbocokat. Ami ráadásképpen újabb probléma, hogy a ma is látható árbocrendszert 1922 után építették újra, amikor is az 1805-ös állapotot kívánták elérni, de ezt fém árbocokkal tették meg, ami finoman szólva sem autentikus...
Mondom is miért kérdeztem: így agylazításként beenézve az USS Constitution adataiba feltünt hogy a főárbóc 67m magas. Namármost ilyen fát találni, megmunkálni egydarabban , beállítani...akkoriban sem nőtt mindenfelé, még ha az USA keleti partja egy ősrengeteg volt...
Szóval ha pótárbócot visznek magukkal, még bonyolultabb a javítás mint a többdarabossal....
Namármost a Constitution építése Boston-ban történt, a hajó technológiája kifejezetten angol mintájú, innen jött az ötlet rákérdezni mit is csináltak briték árbócügyben, miután az amcsi forrás kiesett. Már csak azért is mert kanadai beszerzésről nem leltem semmit. A Victory árbócai viszont több darabos konstrukciók. Az a gyanum hogy akkor kinek mi volt, azzal gazdálkodott.
Viszont volna egy kérdésem , építési technológia: az 18-ik századi európai flottákban -hajógyárakban ismerték az árbócok több darabból építésének módszerét vagy egydarabos módszer?
Ismerték, de nem használták. Alapvetően praktikai okokból: a korabeli hadihajók viszonylag nagy mennyiségű fát (tartalék palánkozat, keresztgerendék, néha kisebb árboc) vittek magukkal. Az esetleges sérülések nagy részét akár egy kisebb öbölben saját maguk is ki tudták javítani, ez viszont gyorsabban ment az egyben faragott árboccal. A korabeli hajóépítésnél számított ugye az is, hogy a hajó egyensúlyát eléggé befolyásolta a főárboc súlya és formája, ami ismét az egydarabos felé vitte el a hangsúlyt akkoriban. A orr- és tatárboc készülhetett többdarabos módszerrel is, de ennek utána kellene néznem.
Oroszok exportáltak még árbócfát az angoloknak?
Az orosz területeket a holland kereskedők uralták hajófa-ügyben a 17-18. században, a legnagyobb részét ők szállították el, itt az angolok nem játszottak kiemelkedő szerepet. Valamelyik topikban egyszer már volt szó a németalföldi hajófa-import volumenéről, megkeresem ha érdekel.
A wikiröl anyyit: Give them 50 lashes, Mr. Christian!
Viszont volna egy kérdésem , építési technológia: az 18-ik századi európai flottákban -hajógyárakban ismerték az árbócok több darabból építésének módszerét vagy egydarabos módszer?
Mert pld. az angol gyárak teljesen egydarabos módszerre tértek át-a fatörzseket Kanadából és mostani USA területről szerezték be. Oroszok exportáltak még árbócfát az angoloknak?
Ezt meg direkt István kedvéért, bár ez nekem már kicsit kései: az 1703-ban épült Shtandart (фрегате Штандарт - ha jól írom, bár oroszom elég gyenge...) fregatt replikája:
Ez pedig egy ún. East-India-Man, egy olcsó, nagy befogadóképességű, de meglehetősen lomha kereskedelmi hajótípus, amit az angol Kelet-Indiai Társaság (East India Company) használt az India-Indonézia és a Brit-szigetek közötti teherforgalomban a 18. században.
Horn az Hoorn, mint az, akit kivégeztek:) Egyébként Voertman írta azt, hogy 1595-ben építették először, de ebben azért kételkednék. Egyrészt, mert Voertman tanulánya finoman szólva is túlhaladott és egy kicsikét részrehajló, másrészt pedig a 16. századi hajók tipológiai megkülönböztetése rendkívül nehézkes néhány esetben. Kép alapján pl. egy kisebb méretű galleón és egy fluyt (fleute) abszolút megkülönböztethetetlen. Ha nem maradt fent az adott hajóépítő műhely papírja, ahol kifejezetten fleute-nek nevezik pl, akkor azt nyugodtan legalleónozhatod:)
Fleute abrazolasokban anno sokat lehetett latni Wenzel Hollar metszetein (erre meg muveszettortenelembol emlekszem) (mellesleg az elsot - ha jol emlekszem, de tevedhetek - 1595-ben epitettek Horn (?) varosaban.
Legjobb tudomásom szerint fleute-ről nem készült replika, így max korabeli rajzok és festmények vannak.
Egyébként a fleute az nem csak a galleonnak egy speciális németalföldi altípusa?
De, a fleute gyakorlatilag egy kicsinyített galleón, amit próbáltak sorozatgyártani kisebb hajóépítő műhelyekben. Egyes kutatók szerint itt jól látszik a 17. századi ún. "északi" és a "déli" hajóépítési szisztéma közötti különbség: míg Velencében és Isztambulban egy központi arzenál volt felállítva, mint központi hajóépítő műhely és katonai támaszpont, addig északon ezt decentralizálták, és több kisebb műhelyben folyt egyidőben az építkezés, központi flottatámaszpontjuk sem volt. A spanyolok pl. átmenetet képeztek a kettő között, mert több központi hadikikötőjük volt, viszont a galleónok építését nagyrészt magánműhelyek végezték az udvarral kötött szerződés keretében.
