Amerikai kutatóknak sikerült egy élő szervezet, a Mycoplasma genitalium nevű baktérium teljes
örökítőanyagát (genomját) mesterségesen megalkotni. A kutatás eredményei a Science című
tudományos folyóiratban láttak napvilágot.
Elesett az utólsó védőbástya is!
"Már nagyon sok hasonló próbálkozás volt. Ez egy jelentős új technológiát jelent, ezek szerint meg lehet
valósítani, hogy nem élő anyagból, hanem szerveskémiai eljárásokkal lehessen működő örökítőanyagot
gyártani" - emelte ki Falus András.
Aki mellesleg tüntetően hívő !
Reprodukálták azt a sejtet a Harvard Medical School kutatói, amelyből kifejlődhetett az élet, adta hírül a Nature magazin. Három és fél milliárd évvel ezelőtt a sejtek csak sejtmembránból és genetikai információból álltak, így igen kérdéses, hogy miként tudták feldolgozni a tápanyagokat és hogyan tudtak reprodukálódni.
A mai sejtmembránok dupla rétegű foszfolipidekből épülnek fel, a többmilliárd évvel ezelőtti sejtek esetében viszont jóval egyszerűbb zsírsavakkal kellett dolgozni, olyanokkal, amelyek a Föld kezdeti időszakában már megtalálhatóak voltak. Jack Szostak, a tanulmány egyik szerzője szerint olyan anyagot kellett kialakítani, ami elég porózus ahhoz, hogy beáramolhassanak rajta keresztül a tápanyagok (például a DNS-t felépítő nukleotidok), de egyúttal elég erős is, hogy nehogy "kicsússzon" belőle a genetikai sejtanyag replikáció után.
A tudósok a vizsgálatok során zsírsavakat, illetve egy DNS-darabot helyeztek el vízben - ott a zsírsavak membránt hoztak létre a génanyag körül, amelyen keresztül az utólag a vízbe helyezett nukleotidok is be tudtak áramlani a sejtbe, amelyen belül a DNS replikálása is sikeresen megtörtént 24 órán belül. A Nature cikke szerint az első sejtek csak genetikai anyagból és zsírsavakból felépült membránból állnak, hiányoztak belőlük a lizoszómák, a mitokondriumok, de még a sejtmag is.
A kutatók most azt vizsgálják, hogy az eredeti és a másolt DNS hogyan vált szét és hogyan indult meg az első sejtosztódás. David Deamer, a Kaliforniai Egyetem kutatómérnöke szerint a csapat jó úton van afelé, hogy az élet beindításához szükséges összes mechanizmust tartalmazó primitív sejtet hozzon létre.
Több jel is arra utal, hogy az élet alapvető építőelemei, a nukleinbázisok nagy valószínűséggel földön kívüli eredetűek.
A pánspermia az egyik legtöbb vitát kiváltó elmélet az asztrobiológusok körében. A teória szerint az élet magjai univerzum szerte jelen vannak, és a földi élet is ilyen magokból fejlődött ki, ami meteoriton érkezett bolygónkra. Egy új felfedezés most megtámogatta a teóriát. Brit és amerikai tudósok azt állítják, hogy a DNS-t és RNS-t felépítő molekulák előfutárai, az uracil és xantin nukleinbázisok megtalálhatók az Ausztráliában 1969-ben becsapódó Murchinson meteoritban, ami pedig ennél is lényegesebb, szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy szóban forgó elemek nem földi eredetűek.
Az Earth and Planetary Science Letters szakfolyóiratban megjelent tanulmányban a tudósok leírják hogyan tesztelték a meteorit töredékeit, annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon a molekulák valóban a Naprendszerből érkeztek, vagy landoláskor összeszedett szennyeződés eredményei? Elemzésük kimutatta, hogy a nukleinbázisok rendelkeznek a szén egy árulkodó nehéz formájával, ami csak a világűrben alakulhat ki, a Földön kialakult anyagok a szén egy könnyebb válfajából állnak.
A tanulmány vezetője, dr. Zita Martins, a londoni Imperial College kutatója összegzése szerint 4 milliárd évvel ezelőtt, amikor az első primitív élet kezdett kifejlődni, igen nagy számban záporoztak a Murchinson meteorithoz hasonló űrkőzetek a Földre. "Meggyőződésünk, hogy a korai élet felhasználta a meteorit töredékekben a bolygóra érkezett nukleinbázisokat a genetikai kódoláshoz, ami képessé tette őket sikeres jegyeik átörökítésére a következő generációikra" - magyarázta Martins.
A tanulmány társszerzője, Mark Sephton professzor szerint a kutatás rendkívül fontos lépcsőfok a korai élet fejlődési menetének megismerésében. "Mivel a meteoritok a Naprendszer kialakulásában szerepet játszó anyagok maradványait tömörítik, az élet kulcsfontosságú összetevői, köztük a nukleinbázisok, igen elterjedtek lehetnek a kozmoszban. Ahogy az élet egyre több nyersanyagát fedezzük fel az űrben, úgy nő az élet valószínűségének az esélye azokon a helyeken, ahol jelen van a fennmaradáshoz megfelelő kémiai közeg" - tette hozzá Sephton professzor.
Sajnos a Marson nem lehet viràgot szedni, de ha lehetne, akkor sem hiszem, hogy fölmennék oda. Ahhoz tulsàgosan Földhözragadt vagyok. De mivel a Vilàgmindenséget végtelennek képzelem el, ezért biztos vagyok benne, hogy màshol is van élet, nem csak a Földön. Ne haragudj, de én nem hiszek a teremtésben. Szerintem a vilàg mindig is volt és mindig is lesz. De soha nem gunyoltam azokat sem, akik hisznek benne.... Mindenkinek tiszteletbe tartom a felfogàsàt.
Üdv. Csak a topik indítást és az utána következő néhány hozzászólást olvastam, így lehet hogy amit most felvetek az már volt. (remélem nem)
Emlékezetből leírok egy érdkes felvetést, amit valahol olvastam. Ez a felvetés a teremtéselméletet támasztaná alá, legalábbis a egy bizonyos szemszögből nézve.
Szóval a teremtéselméletet ellenzők alapvetően a Darwini evolúcióselmélettel magyarázzák a fajok sokszínűségét és a fajok fejlődését, új fajokkialakulását. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos faj egy egyedét vizsgálva, a fejlődésének a lépcsőfokai - az időben visszfelé pörgetve az eseményeket - az egyed egy bizonyos - időben visszafelé vizsgálva - a vizsgált jellemzője egyre egyszerűbb, vagy bizonyos szempont alapján kicsit más jellemzőjének a létezése, működése feltárható. Ezen a gondolatmeneten végighaladva elméletileg egy pl. emlős állat fejlődésének a stádiumai visszavezethetőek az elemi DNS láncig amely valaha az Ős-ócenban "magától" kialakult. Ezen a gondolatmeneten elindulva egy jóval egyszerűbb élőlény fejlődését próbálták meg visszafelé lemodellezni. Nyilván valóan a lehető legegyszerűbb élettel a bekteriális élettel kezdtek el foglalkozni - pontosan nem emlékszem, hogy hol végezték a kutatást - és rövid időn belül elakadtak! Ha jól emlékszem éppen az E-coli baktérium csillóinak a mozgatómechanizmusát kezdték el vizsgálni, mert ennek a mecahnizmusa teljes mértékben fel van tárva. Nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy míg bizonyos funkciókat ellátó "szervecskék"-nek vannak úgynevezett ős-szerv megfelelője, addig a vizsgált csillók mozgatatásáért felelős, amúgy eléggé bonyolult biokémiai-mechanikai egység nem képes másképpen betölteni a funkcióját mint ahogyan az a vizsgált E-coli baciban megtalálható. E mechanizmus nélkül viszont a baci életképtelen. Tehát ennek a meglehetősen bonyolult mechanizmusnak a jelenlegi tudásunk alapján hirtelen csak úgy meg kellett jelennie.
"Földön kívüli eredetű génanyagot talált egy nemzetközi kutatócsoport egy ausztrál meteort vizsgálva. "
Ez jó hír, de kinek?
Mert ettől még továbbra sincs sehol élet a földön kívül.
Arról meg nem is beszélve, hogy ilyen "felfedezés" már sokszor született régebben is, aztán mindig kiderült, hogy a földön szennyeződött be az élet bizonyítékaival.
Ez a meteorit, (jó kis szaklap lehet, amely nem tudja megkülönböztetni a meteort a meteorittól.) már harminc éve a földön állt, volt bőven ideje elszennyeződni az élet bizonyítékaival.
Földön kívüli eredetű génanyagot talált egy nemzetközi kutatócsoport egy ausztrál meteort vizsgálva. A felfedezés azt sugallja, hogy az első DNS- és RNS-molekulák az űrből érkeztek.
Az európai és amerikai kutatók csoportja (többek között a londoni Imperial College, a NASA és a The Open University kutatói) az Earth and Planetary Science Letters szaklapban publikálták felfedezésüket - a tanulmány szerint olyan nukleobázisokat (DNS- és RNS-alapanyagokat) találtak a Földre 1969-ban zuhant ausztrál Murchison meteoritban, amelyek vélhetően az űrben alakultak ki. A földi anyagokban ugyanis egy könnyebb változatú szénváltozat van, míg a meteorban talált szénforma sokkal súlyosabb.
A tanulmány fő szerzője, Zita Martins szerint a felfedezés a korai evolúcióra vethet több fényt. Társa, Mark Sephton professzor pedig úgy véli, a meteorok a Naprendszer kialakulásának maradékaiként is felfoghatók, ebből kiindulva pedig azt is állíthatjuk, hogy az élethez szükséges kémiai komponensek gyakorlatilag tetszőlegesen szétszóródhattak a kozmoszban, amelyik bolygón pedig már létezett a megfelelő kémiai háttér, ott az élet is megjelenhetett. 3,8 és 4,5 milliárd évvel ezelőtt ugyanis számos, a Murchisonhoz hasonló meteor csapódott a Földbe, így a Földön és a Marson is rengeteg génanyag szóródhatott szét.
A mélység titka: remény a földönkívüli életre 2008-05-23 19:00:00
Az újfundlandi partok mentén végzett kutatások során tudósok a tengerfenék fúrásakor kétszer akkora mélységben találtak élőlényeket, mint korábban valaha. A mintában található egysejtűek 1626 méteres mélységben élnek, rendkívül magas hőmérsékleten.
„A talált mikrobák valószínűleg nem csak a legmélyebben élő, de a legforróbb élőlények is az óceánok talajában élők közül” – mondta el R. John Parkes, a Cardiff Egyetem geobiológusa.
Korábban ugyan sokkal mélyebben is találtak élőlényeket a föld alatt – az egyik baktériumfajta például 3 kilométeres mélységben is megél -, a tengerfenék alatt azonban eddig 842 méter volt a legmélyebb pont, ahonnan élet jelét sikerült felszínre hozni.
Parkes és kollégái az Óceán Fúró Program (Ocean Drilling Program) keretein belül felszínre hozott kőzeteket tanulmányozták. A mintákban prokarióták jelenlétét mutatták ki - olyan egysejtűekét, melyek nem rendelkeznek sejtmaggal.
A frissen felfedezett életforma vélhetőleg metánból nyeri a szükséges energiát. 111 millió éves kőzetben tenyészik, 60-100 fokos hőmérsékleti viszonyok között. Ilyen extrém körülmények mellett az élet meglehetősen ritkán figyelhető meg.
„Nincs fény, nincs oxigén a környezetükben. Gyakorlatilag csak a kőzet veszi őket körül. Mindazonáltal van némi hely a víz számára is, amelyre az organizmusoknak szükségük van.”
A föld legszélsőségesebb körülményekkel rendelkező szegleteiben felfedezett életformák rávilágítanak a földönkívüli élet kutatásának lehetőségeire is. „Amíg nem tudjuk, mi van a Földön, fogalmunk sem lehet róla, mi fordulhat elő más bolygókon” – fogalmazott Parkes. „A tanulság számomra ebből a vizsgálatból az, hogy nem elég egy pillantást vetni a Mars felszínére, és kijelenteni, hogy nincs rajta élet. Ha földi körülmények között az élet ilyen mélységben is létezik, semmi sem zárja ki, hogy ez más bolygókon is így lehet.”
Egyre inkább kiderül : az élet egy általános jelenség a világon:
Az újfundlandi partok mentén végzett kutatások során tudósok a tengerfenék fúrásakor kétszer akkora mélységben találtak élőlényeket, mint korábban valaha. A mintában található egysejtűek 1626 méteres mélységben élnek, rendkívül magas hőmérsékleten.
„A talált mikrobák valószínűleg nem csak a legmélyebben élő, de a legforróbb élőlények is az óceánok talajában élők közül” – mondta el R. John Parkes, a Cardiff Egyetem geobiológusa.
Korábban ugyan sokkal mélyebben is találtak élőlényeket a föld alatt – az egyik baktériumfajta például 3 kilométeres mélységben is megél -, a tengerfenék alatt azonban eddig 842 méter volt a legmélyebb pont, ahonnan élet jelét sikerült felszínre hozni.
Parkes és kollégái az Óceán Fúró Program (Ocean Drilling Program) keretein belül felszínre hozott kőzeteket tanulmányozták. A mintákban prokarióták jelenlétét mutatták ki - olyan egysejtűekét, melyek nem rendelkeznek sejtmaggal.
A frissen felfedezett életforma vélhetőleg metánból nyeri a szükséges energiát. 111 millió éves kőzetben tenyészik, 60-100 fokos hőmérsékleti viszonyok között. Ilyen extrém körülmények mellett az élet meglehetősen ritkán figyelhető meg.
„Nincs fény, nincs oxigén a környezetükben. Gyakorlatilag csak a kőzet veszi őket körül. Mindazonáltal van némi hely a víz számára is, amelyre az organizmusoknak szükségük van.”
A föld legszélsőségesebb körülményekkel rendelkező szegleteiben felfedezett életformák rávilágítanak a földönkívüli élet kutatásának lehetőségeire is. „Amíg nem tudjuk, mi van a Földön, fogalmunk sem lehet róla, mi fordulhat elő más bolygókon” – fogalmazott Parkes. „A tanulság számomra ebből a vizsgálatból az, hogy nem elég egy pillantást vetni a Mars felszínére, és kijelenteni, hogy nincs rajta élet. Ha földi körülmények között az élet ilyen mélységben is létezik, semmi sem zárja ki, hogy ez más bolygókon is így lehet.”
Az evolúció hiányzó láncszemét találták meg 2008. május 23., péntek 7:34 InfoRádió / Reuters
Évtizedes vita végére tehetnek pontot kanadai kutatók, akik egy 290 millió évvel ezelőtt élt állat kövületét találták meg. A lény valószínűleg a mai békák és a szalamandrák közös őse lehet.
1 A ma élő kétéltűek eredete régóta vita tárgya, mivel törzsfejlődésük jelentős lépéseiről eddig semmilyen fosszília nem került elő. A Nature-ben publikált kanadai felfedezés segíthet eldönteni ezt a vitát.
A Calgary Egyetem vizsgálatot vezető professzora elmondta: a 290 millió évvel ezelőtt élt állat pontosan beilleszthető az egyik ilyen evolúciós fehér foltba, egyaránt hasonlít a mai békákra és szalamandrákra, ezért nem tudományosan a békamandra nevet adták neki. Az állatról készített fantáziarajzot megnézheti a Reuters oldalára kattintva.
Az egykori kétéltű bokacsontja a mai szalamandrákéhoz hasonlít, állkapcsát viszont a békák örökölték. A tudósoknak szerencséjük van, a fosszília ugyanis szinte teljesen ép, csak a lábainak egy része tűnt el az idők folyamán.
Jason Anderson szerint eredményük arra utal, hogy a békák és a szalamandrák fejlődése csak viszonylag későn vált szét.
Ave! Annyi hozzászólást engedjetek meg, hogy az itt idézett, Teremtő géntechnika? című cikkhez semmi közöm nincs, még akkor sem, ha az én nevemmel jelent meg. Sem eszmeileg, sem szakmailag nem tudok közösséget vállalni az ebben foglaltakkal.
(Édesapám és nagypapám szintén erre a névre hallgat, de egyiküknek sincs köze az említett íráshoz.)
