"A fidesz és a kisgazdák két jobboldali párt, tehát akárhogy nézzük is, mégiscsak olyan pártok léptek egymással koalícióra, amelyek azonos oldalon állnak."
Hát azért ez se mígy működik...ennyi erővel a szélsőjobbal is összeállhat a fidesz(és azért az elmúlt 2-3 évben nem nagyon akart szétválni tőle...) semmki probléma nincs belőle, "merhá egy ódalon állnak"
Ráadásul azt sem veszed figyelembe, hogy egy liberális párt az középpárt...és ha úgy adódik a helyzet, akkor dönthet, hogy mi lenne jobb az országnak? Ha a jobb oldal mellé áll avagy a bal oldal mellé az adott helyzetben...(ezzel lehet élni is meg visszaélni is...mint minen más dologgal...ettől semivel nem rosszabb, mint bármi más a világon...és talán annyi előnye van, hogy nem mondja azt, hogy "Te más vagy, ezért hozzád sem szólok, amúgy meg pusztulj gurulj innen")
"Ez sok ember szemében egyenlő az elvtelenséggel,"
Sok buta ember szerint, akik nem látnak tovább az orruknál...és még mindig feketébe és fehérbe gondolkodnak...
"gyakorlatilag manapság már nincs szükség "liberális" pártra... "
ez a te véleményed....az enyém meg más...szerintem emg szükség van liberális pártra, és liberális emberekre...ha nem lennének, akkor szépen lassan visszacsúsznánk a középkorba...
Itt egy kártékony antiliberális mozifilm a tényekről:
:/
A Nagy Kiárusítás Große Ausverkauf , Der 2007.
ez történik most - Magyarországon
Florian Opitz megdöbbentő dokumentumfilmet készített a privatizációról, a globális nézőponttól lefelé haladva, 4 ország, 4 közösség, 4 ember sorsát követve. Amikor az ember moziba megy, olyan élményre készül fel, ami egyfajta trip formájában legalább kicsit kikapcsolja a mindennapok valóságából. A Nagy Kiárusítás duplán megdöbbentő, megdöbbent, amit eléd tár, plusz megdöbbent, hogy ráeszmélsz, ez történik a saját országodban - ezekben a percekben.
Lassú halálra van ítélve úgy, hogy a közösség, amelyhez tartozik, semmit sem tehet érte, hanem csak annyit tud mondani, ha áram kell neki, fizessen, ha nincs pénz, nincs áram? A közösség csak ennyit tud mondani neki, mert az áram liberális recept szerint magántulajdon („liberális” = „gazdaságilag liberális”, ami viccből sem egyenlő a szabadságjogok iránti elkötelezettséggel). A közösség nem tehet semmit a néniért, hiszen az áram magántulajdon, és a törvények védik a magántulajdont, bárki azt tehet a magántulajdonával, amit akar, és senki sem köteles szétosztani azt, vagy annak egy részét.
Ezt azért mondod, mert nem érted amire utalok, és azért nem érted, mert hiányoznak hozzá azok a történeti ismeretek és az ezekhez kapcsolt logikai felismerések, amelyek érthetővé, feldolgozhatóvá tennék a számodra a tényközlés tartalmát. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem érted azt, ami számodra a legfontosabb és ami miatt megnyitottad ezt a topikot. Már maga a cím is erről árulkodik. Én nem a Kádár-rendszer hajnalát neveztem liberálisnak. A Kádár-rendszer hajnalán egyáltalán semmiféle alternatív politikai erő nem létezett az erőszak-kommunistán kívül, még a nemzeti se. Ellenben a ma létező, nemzeti gondolat nélküli magyar liberalizmus megszületése köthető ehhez az időszakhoz, kifejlődése pedig a Kádár-rendszer évtizedeire vonatkoztatható, különösen a '70-es '80-as évekre. Ez egyben könnyen belátható következtetés, hiszen, amikor a '80-as évek végén előbb a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége megjelent, mint politikai alakulat Magyarországon nem a semmiből keletkezett, nem a semmiből megszületve érvényesítette akaratát, hanem szilkaszilárd alapokra, társas kapcsolati és politikai hálózatokra, felhalmozott (részben államtitkot képező) ismeretanyagra, pénzre, betonkeménységű elvekre és elképzelésekre épült. Céltudatosság jellemezte és nem ad hoc cselekvési terv. Pontosan átgondolt, a magyar társadalmat, a Kádár-rezsimet alapjaiban ismerő, gyengéit és erősségeit kíméletlenül kihasználó és kiaknázó politikai programja volt. Messze lekörözte valamennyi politikai riválisát, beleértve a szocialistákat is. Magyaroszág vezető politikai erejévé vált, és még ma is az, csak mindeközben eltelt 20 év és Magyarország változott meg, gyökereiben.
Az SZDSZ, az ugyanaz maradt, mint amilyen ereje teljében 18-20 éve volt.
A fidesz és a kisgazdák két jobboldali párt, tehát akárhogy nézzük is, mégiscsak olyan pártok léptek egymással koalícióra, amelyek azonos oldalon állnak.
Az szdsz esetében - és általában a liberális pártokkal kapcsolatban - az a zavaró, hogy a liberálisok mindkét oldallal képesek koalícióra lépni. Ez sok ember szemében egyenlő az elvtelenséggel, mivel ezáltal a párt, mint eszmét hordozó és valló szellemi csoportosulás, számukra beazonosíthatatlan. Ugyanis amiért a liberalizmus valamikor küzdött (most nem sorolnám), már rég, minden demokratikus párt programjában megtalálhatóak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy gyakorlatilag manapság már nincs szükség "liberális" pártra...
Azért ha megtekintjük a liberális élcsapat hangadóit, meglepve láthatjuk, hogy nagyon vígan tenyésztek a kádári garnitúra belterjes családi-baráti körében. A Beszélő egyik embere (OI) így ír erről:
Hiszen a „demokratikus ellenzék” szinte valamennyi meghatározó képviselője a baloldali, marxista, sőt esetenként a maoista, trockista hagyományokon nevelkedett, e gondolkodók, politikusok első szellemi orientációját ez a hagyomány szabta meg, amiből egyértelműen következett számukra – sok minden más mellett – az 1956-os magyar forradalom szellemi és gyakorlati elutasítása. Ez a legmozdíthatatlanabb korlát e csoport családi hagyományként örökölt előítélet-rendszerében.Demszky Gábor például így beszél erről: Szüleim, hogy úgy mondjam, birtokban voltak, ők az országot úgy tekintették, mint amihez közük van, amiben benne vannak, amelynek fejlődését befolyásolhatják. Nem eszmei-ideológiai alapon, nem azért, mert ahhoz a csoporthoz tartoznak, amely a döntéseket hozza, hanem azért, mert olyan területen dolgoztak mind a ketten, ahol gazdaságpolitikai döntések születtek. (…) Ez az indulás számomra nagyon fontos volt: nem kívül vagyunk, nem elszenvedünk, hanem csinálunk valamit, aminek igen sok köze van ahhoz, ami az országban történik. Az én ifjúkoromban sok mindenről volt szó, de ’56-ról nem, ’56 túl volt a kibeszélhetőség határán. Szupertabu volt, és ezzel kapcsolatban minden tudás, tapasztalat, ismeret tökéletesen elfojtódott. Mint sokan akkoriban, a környezetem is hitt abban, hogy a szocializmus reformálható, hogy van kiút, van belső megoldás, lehetséges egy korlátozott piaci szocializmus, a nagyobb vállalati önállóságra épülő gazdasági modell. Kis János így emlékszik gyermekkorára: A forradalommal kapcsolatos érzéseimet két dolog határozta meg. Az egyik az a bizonyos tapasztalat, hogy amit mi, kommunisták nagyszerűnek tartunk, amivel a sorsunkat összekötöttük, az nem kell a magyar népnek. (…) A családban három felnőtt volt: édesanyám, nagynéném és nevelőapám (…) abban azért mindhárman egyetértettek: ha már a katonai beavatkozás megtörtént, valamilyen módon a párt oldalán kell maradniuk. Majd első nagyobb felnőtt szellemi teljesítményét, Bence Györggyel írott közös munkáját így értékeli: Olyan képet alakítottunk ki (A szovjet típusú társadalom marxista szemmel-ben, 1973–75) a szovjet rendszerű országok fejlődési perspektíváiról, amelyben a hatvanas–hetvenes évek magyar stabilizációja mint egy korlátlan ideig meghosszabbítható lehetőség jelenik meg valamennyi kelet-európai ország számára. Úgy láttuk, a rendszer alkalmas rá, hogy az előző évtizedek megrázkódtatásai után berendezkedjék, semlegesítse a társadalmi ellenállást, megtartsa a társadalmat a pártállam egyközpontú, hierarchikus kontrollja alatt. Némileg viszolyogtató kuriózum, hogy Dalos György, akit a hetvenes évek elején Haraszti Miklóssal együtt perbe fognak „maoista összeesküvés” vádjával, 1965-ben moszkvai diákként meglátogatja kirgíziai száműzetésében Rákosi Mátyást.De a családi hagyományok mellett legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, a kor kétségkívül legnagyobb ideológusának, Lukács Györgynek a szellemi hatása a magyar „demokratikus ellenzék” vezető képviselőire. Lukács, mint ismeretes, a hatvanas évek végén a „marxizmus reneszánszának” reménye köré szervezte iskoláját. Lukács és a Lukács-iskola hatásáról a párizsi Kende Péter így beszél:…mind az idősebb, mind a fiatalabb lukácsisták lelki rokonságot az európai újbaloldali mozgalmakkal éreztek, annak is a legmarxistább csoportjaival, és idegenkedtek a magyar emigrációnak attól a demokratikus baloldali részétől is, amelyhez én tartoztam, egész egyszerűen azért, mert mi már akkoriban rég elvágtunk minden köldökzsinórt, amely minket a marxista gondolkodáshoz kötött. A marxizmus nem azáltal képezett vasfüggönyt, hogy mi nem akartunk marxista dolgokról hallani, hanem azáltal, hogy akik a marxista vasfüggöny mögé zárták magukat, abszolúte nem akarták tudni, hogy azon kívül egy másik világ is van. Az ő számukra csak az a világ létezett, amelyet egyrészt a szocialista mint olyan jelentett, másrészt Nyugaton azok a csoportok, amelyek valamilyen értelemben ennek a világnak a fordított képei vagy meghosszabbításai, baloldali gondolkodók, a jugoszláv Praxis Kör nyomán elinduló újbaloldali ideológiagyártók.
Murrancsám, mint annyiszor az életedben, ismét helytelenül következtetsz. Nem akarok én neked programot "csinálni" (Isten őrízz!), csupán a szelektív érzékszerveidre próbáltam felhívni a figyelmed... :)
"A FIDESZ már nem volt liberális, amikor Torgyánnal összeállt, csak szólok..."
Miután a 134-es hsz-emben éppen arról írtam, hogy a kompromisszumképesség nem éppen liberális sajátosság, nem egészen értem, hogy mire akarod felhívni a figyelmem... :)
Csak így megy. Mindenkinek saját elképzelése van arról, hogy hogyan akar élni, és ezt a SAJÁT erőforrások felhasználásával kell elérni. Erőforrás nemcsak pénz lehet, hanem a tehetség, képességek szakmai tudás is.
A közös erőforrások felhasználása pedig KÖZÖS célokra történik. Oktatás például.
A szabályok pedig a köztársaság törvényei és egyéb normák alapján történik. Az élni és élni hagyni ezen írott és íratlan keretek között értendő. A konfliktus akkor van amikor egy társadalom olyan dolgokat is törvényekkel szabályoz, ami a legszorosabb MAGÁNSZFÉRÁD része. Azonnal liberális vagy, ha a szólásszabadságodat vagy a véleménynyilvánításod szabadságát korlátozzák és ebbe nem nyugszol bele. A szabadságjogok mellett minden liberálisnak kötelessége kiállni.
A piaci szabályozó mechanizmusokat minden közgazdász elfogadja. A modern gazdaságok un. vegyesgazdaságok, ahol a piac mellett az állam és a törvények is szabályozzák (korlátozzák) a gazdasági élet szereplőit. Magyarországon 40 évig ÁLLAMSZOCIALIZMUS volt. Pontosan a piaci mechanizmusok HIÁNYA vezetett oda, hogy rendszert kellett váltanunk. És azt gondolom az állam még most is túlszabályozza a magyar gazdaságot. Még mindig a ló "államkapitalista" oldalán vagyunk.
A jelenleg létező magyar liberalizmus gyökerei nem Kölcsey Ferencig, hanem csak a Kádár-rendszer hajnaláig nyúlnak vissza. A jelenlegi magyar antiliberalizmus reakció a történelmileg alakult magyar liberalizmus értékrendjére, társadalomfilozófiájára és emberképére. A reakció cselekvési motívumainak, ideológiai tematikájának megértéséhez elengedhetetlen a reakció kiváltó tényezőinek, azaz a magyar liberalizmus gyökereinek, eredetének feltérpezése, célrendszer-érték motívumainak megértése, gondolatvilág fejlődési eredőjének megrajzolása.
Murrancskám, te akkor lennél hiteles, ha a "gerendát" is észrevennéd, de hát szellemi elfogultságod és szelektív érzékszerveid ezt - úgy látszik - nem teszik lehetővé... :))
Valahogy nem nagyon sikítoztál, amikor - ez is egy logikai következtetés részemről - szellemi eszmetársad a következő, nagyon "logikus" kijelentést tette... :-))
Figyuzzál csak!
"...a következetes antiliberalizmus bolsevista vagy náci szocializmushoz vezet."
"...én a kompromisszumról beszéltem, nem a birkafejjel mindnre igent mondásról..."
Kompromisszumra minden párt képes (egy-két szélsőségest kivéve), tehát ez nem egy "liberális" jellemző. A "liberálisokra" általában az jellemző, hogy majdnem minden párttal, nézettel egyetértenek, ha a hatalomról vagy annak megosztásáról van szó...
1 nem keverem a templomot az erkölcsel, csak példának hoztam ezt(mert ugye alap esetben egy templomban erkölcsösségre tanítanak)
2. Pl hollandia szerintem egy liberális ország...
"Hát igen, a jól bevált maszlag. Te ezt most komolyan gondolod, vagy csak...? Mindössze. Méghogy "mindössze"! Hol élsz te?"
OKé azt elismerem, hogy a "mindössze" az ne mfelelt meg avalóságnak...de...senk sem kényszerít semmire...ha a tv-ben hülyeség megy, akkor kapcsold ki...ennyi...
"És ma már az élet minden területén tolerálni illik a devianciát. Sőt, divat deviánasnak lenni. És menő dolog szemétnek lenni, menő dolog lopni és hazudni, mert ettől lesz sikeres az ember."
Annak örülj, hogy illik másokat tolerálni...A divathoz nem értek...engem sosem érdekelt...Az, hogy menp lopni és hazudni, mert ettő llesz sikeres valaki...hát e za te véleményed...szerintem ez nem így van...
"Az erkölcs témája pedig a tévé vallási műsoraira korlátozódik."
Akkor ne a Maunika sót teccen nézni, hanem a vallási műsort...Ja plusz szerintem a gyereket nem elég ledobni a tv-elé..aztán majd ellesz magával, hanem foglalkozni is kell vele és nem másoktól várni, hogy majd megnevelik...
"És tudod miért van ez így? Azért, mert az állat erkölcsi szintjén vegetáló embereket könnyű manipulálni. Te komolyan azt hiszed, hogy a hatalom birtokosainak felelősen gondolkodó, felnőtt emberekre van szüksége? Olyanokra, akik esetleg ellen tudnak állni valami csábításnak?"
A liberalizmus és a liberális gondolkodás pont azt mondja, hogy felelősen gondlkodó felnőtt emberekre van szükség... Az, hogy a jelenlegi hatalom(most gondoljunk az elmúlt 20 évre) folyamatosan a saját hasznát nézni...ezen meg felnőtt fejjel nem csodálkozom...
Nem én voltam, az aki a másik liberálisos topikban azt írta, hogy a "népet" nem szabad felnőttként kezelni....
"Ennek a szánalmas célzásnak a személyes része nem érdemeln választ."
Nem akartam személyeskedni...reméltem, hogy megérted, hogy nem neked szólt a "te" dolog...hanem csak úgy általánosságban...de mindegy...
"Ez úgy hangzik, mint amikor a felelős apuka minden este lefekvés előtt azt énekli a kisfiának, hogy "lövöldözni jó, lövöldözni jajj, de jó", és aztán a gyerek asztalára teszi a pisztolyt, és aztán elhárítja a felelősséget, amikor a gyerek halomra lövi az osztálytársait."
Senki nem mondja, hogy lövöldözni jó...a példa jobb lett volna így: Apuka minden este azt énekli kifiának, hogy "buzinak lenni jó...buzinak lenni jó" és aztán ha másnap a suliba pistike és józsika papás papást játszanak akkor elhárítja a felelősséget...stb :)
Ezzel csak az hibádzik, hogy nem vagyunk gyerekek...felelősségteljes felnőtt emberek vagyunk...el tudjuk dönteni, hogy nekünk mi a jó...
"Ha elfogadod az alkotmányt, vele együtt elfogadod a SZABADSÁGJOGOKAT is."
Ne csak mindig a "szabadságjogokról" papoljatok, valósítsátok is meg! Erre persze már képtelenek vagytok ugye?! Sokféle jog van ugyanis, ami fontosabb a szabadságjogoknál. Pl. a munkához való jog! Mennyire vagyok pl. szabad, ha nincs munkám, és mivel nem születtem grófnak, kénytelen vagyok ebből megélni, de hát nem hagynak... és sorolhatnám még...
Ezenkívül mintha elfeledkeznétek a "szabadságjogok" folytonos hangoztatása mellett a KÖTELESSÉGEKRŐL... mert hát ugye, ez is hozzátartozik az élethez...
Dehogy kártékony! Persze, jobb, ha a kartácsak annak kívánják láttatni, hiszen az egészséges ellenségkép kialakításához feltétlenül muszáj ellenséget találni/kreálni. Oszt' meg is van. :)
.
