" Orbán egyszerre véget vet ennek a vircsaftnak. "Nyugati demokráciát akartunk - mondja -, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjére épül."
Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!
Ez nemcsak a radikális fölvilágosodás és a nagy francia forradalom jelmondata, hanem a szabadkőművességé (Grand Orient: "Nagyoriens") is! Ez foglalja össze a liberális demokratizmus alapelveit, bár persze ma a második és a harmadik (az egyenlőség és a testvériség) inkább a liberalizmus szociális változatának, a polgáriasult, jobboldali szociáldemokráciának a terepe. Történetileg: a katolikus anyaszentegyház által elítélt szellem, az enciklikákban kárhoztatott "liberalizmus" és "modernizmus" kísértete, az elátkozott szabadkőművességről nem is szólva."
Alig hiszem, hogy figyelmen kívül hagyta volna, hogy miközben Orbán a Kelettel azonosítja politikai ellenfeleit, valójában pontosan ő testesíti meg a Keletet.
Orbán már megint talált a társadalomban egy egyre kevésbé lefedett ideológiai igényt, a konzervatív liberalizmust (jószerivel a liberalizmust úgy egészében), és most igyekszik azt megcélozni.
Asszongya Ungár Klára Obi-nak...
"...magamat valahogy mindig a konzervatív liberálisokhoz sorolom..."
Mások új (konzervatív?)-liberális párt alapításán gondolkodnak?
Lehet megkezdődött a magyar politikai paletta átrendezése, hála Gyurcsánynak?
A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!
TGM gondolatébresztőnek kiváló, csk teoretikusnak használhatatlan. Igen, független elme, gondolkodó, nem párthoz, ideológiához vagy röghöz kötött, de a saját következetlen csapongása még párton, pártosságon kívüli, független elmeként is igen zavarbaejtő.
Két példa: Egyrészt nála senkinem bírálta jobban a tervezett eü. reformot. Bár sarkított kritikáját most is fenntartja (katasztrofális következményekkel járónak tartotta volna a véghezvitelét), most mégis azt hiányolja, hogy a kormány, az MSZP megriadt a véghezvitelétől.
A másik még zavarbaejtőbb: Azt, hogy Orbán és Gyurcsány egyformán szükséges, mint a két fő politikai irányzat vezetője magyarországon, azzal indokolja, hogy ők legalább egyéni, tehetséges, sziporkázó személyiségek, míg a mögöttük állók szürke csinovnyikok. (Én ismerek még néhány tehetséges, sziporkázó politikai veztőt a történelemből...)
Tehát igen: TGM-et mindig élvezettel hallgatom, olvasom, de pusztán gondolatébresztőnek, "ingerkeltőnek". Mint mikor menyitok egy zsúfolt spájzba, elámulok a sok finomságon a polcokon, megnyalom mindre a számat, aztán mégis csak a baracklekvárt veszem le a polcról...
(Valamit félreértesz. Nem állítanám, hogy sarokkő lennél. Csak ollllyan ciki az általad felvetett dolgokhoz hasonlókat képviselni. Még valaki összemos veled. Ámde hagyjuk ezt! Beszéljünk inkább OVM. EPP-alelnöki kampányáról! Vajon elbukja? TGM. támogatása ellenére?)
Pedig csak arra próbáltam célozgatni, hogy ha te pl. nem ilyen penetráns stílusban adnád elő a véleményedet TGM.-ről, felhőtlenül tudnék röhögni az önmagukat liberálisnak vallók ájult tiszteletén. Így egy kicsit nehezebb.
Amig olvastam TGM cikkét (ami egyébként gyengébb, mint TGM régi munkái- ő is amortizálódik, no doubt) az jutott eszembe, hogy azért lehet a dolgoban valami. Orbán már megint talált a társadalomban egy egyre kevésbé lefedett ideológiai igényt, a konzervatív liberalizmust (jószerivel a liberalizmust úgy egészében), és most igyekszik azt megcélozni. A beszéde valóban meglepő volt, és a sajtó - mind bal- mind jobb oldalon- valóban nem nagyon tud mit kezdeni vele.
Az SZDSZ valóban elveszítette a legnagyobb teoretikusait. Egy értelmiségieknek szóló liberális formáció teoretikusok nélkül pedig egy idő után légüres térbe kerül. Kóka megválasztása végülis nagy hiba volt, de igazi alterantíva nélkül - Fodor, tudományos tevékenység hiján teoretikusnak nem igazán elfogadott, gyakorlati politikusnak pedig nem igazán aktív- meg kellett választani. Orbán talán látva ezt a fiaskót, vissza kíván térni eredeti táborához. Az persze kérdés, hogy ilyen éles kanyarok után lesz - e valaki, aki hitelesnek fogadja el.
Mindig, mindenhol TGM - antináci próbálkozások városszerte
2007. augusztus 26.
Hogy a Magyar Gárda megalakulása (az MSZP és az SZDSZ által a mostaninál lényegesen nagyobb szabású antináci megmozdulás ürügyéül felhasznált Bácsfi Diána-féle őrülettel ellentétben) ilyen pillanat-e, azt egyelőre nehéz eldönteni. Bencsik "Parlagfűirtó" András vagy Für "Körkörös Védelem" Lajos jelenléte az alapítók között mindenesetre derűlátásra ad okot: a két férfiú - előélete alapján bizonyosan - a Magyar Gárda szánalmas kudarcának öngaranciája. Éppúgy, ahogy Tamás Gáspár Miklós jelenléte a front másik oldalán biztosította a Dózsa György téri antifasiszta szeánsz nevetségessé válását.
Mert helyes, amikor a jeles alkalomra ünnepi hózentrógerbe öltözött egykori gondolkodó felteszi a kérdést, mitől érezheti a magyar fiatalok viszonylag jelentős része úgy, hogy a számára a fasizmus "a vigasz, az otthon, a nyugalom, a méltóság" szimbóluma a második világháború után 52 (valójában 62 - a szerk.) évvel, de amikor az ehhez hasonló kérdésekre a válasz annyi, hogy a kapitalizmus úgy termeli ki magából a fasizmust, "mint máj az epét", akkor a pillanat esetleges fennköltsége is kevés ahhoz, hogy a szemlélő komolyan vegye a szónokot és a rendezvényt. ...
(Ennél valamivel jobb volt a helyzet az Olimpiai Park-béli antifasiszta pikniken, amelyet a Humanista Mozgalom, a Háttér és a Labrisz meleg és leszbikus jogvédő szervezetek rendeztek, és ahol Kármán Iréné mellett a változatosság kedvéért megintcsak Tamás Gáspár Miklós sziluettje fogadta a szemlélőt, de ahol rendező szervezetek parlamenti pártoktól való távolságtartása és a megjelentek átlagéletkora legalább azt garantálta, hogy a rendezvény nem csap át egy idő után heves orbánviktorozásba vagy sólyomlászlózásba.)
Nem kizárt, hogy a Magyar Gárda megalakulása a legújabb kori magyar demokrácia történetének szomorú fejezetét nyitja meg, bár eddigi benyomásaink nem erre utalnak. A demokrácia barátainak mindenesetre nem árt észnél lenniük. Kezdhetnék mindjárt azzal, hogy nem szerveznek a maihoz hasonló kínos ellendemonstrációkat, amelyek másra, mint a jelenkori magyar antifasiszták szánalmas gyengeségének és TGM szomorú mentális állapotának bemutatására nemigen alkalmasak.
Ez pedig sok jóra nem vezet. Mert ha a helyzet tényleg komolyra fordul, ott állnak tehetetlenül, támogatók nélkül, zavaros fejű szónokokkal, vereségre ítélve.
Tamás Gáspár Miklós
Visszanézve félutamból
Annak ellenére, hogy voltaképpen én vagyok az újabb magyar konzervativizmus alapítója ("Búcsú a baloldaltól"[i]), másfél évtized múltán visszatekintve erre a kísérletre - habozom. Nem pusztán azért, mert világnézetileg messze kerültem a konzervatív látásmódtól, mondhatni a legszélsőbb ellenkező pólusra (a forradalmi szocializmus körébe), hanem azért is, mert a konzervativizmusnak általában (és a kelet-közép-európai konzervativizmusnak különösen) éppen ott látom a problematikus vonatkozásait, ahol évtizede.[ii] Kérdés, hogy mai pozíciómból ez mennyire látszik érdekesnek vagy relevánsnak, és hogy mennyire módosítja ez mégis egykori látleletemet. (Nyilván az is befolyásol, hogy mai világszemléleti, társadalomtudományi, politikai harcaimat elsősorban a liberalizmussal vívom; a konzervatív "belső" problémák kikerültek a látókörömből"
Ez nemcsak a radikális fölvilágosodás és a nagy francia forradalom jelmondata, hanem a szabadkőművességé (Grand Orient: "Nagyoriens") is! Ez foglalja össze a liberális demokratizmus alapelveit, bár persze ma a második és a harmadik (az egyenlőség és a testvériség) inkább a liberalizmus szociális változatának, a polgáriasult, jobboldali szociáldemokráciának a terepe. Történetileg: a katolikus anyaszentegyház által elítélt szellem, az enciklikákban kárhoztatott "liberalizmus" és "modernizmus" kísértete, az elátkozott szabadkőművességről nem is szólva. Orbán annak idején azt mondta - kissé nevetségesen, de azért érteni lehetett -, hogy kormánya "a katolikus értékekre voksolt" (bár maga protestáns férfiú), ezt (vagy legalábbis az ultramontán értelmezést) visszavonta.
TGM HÜJE
Albánia: Feja e Shqiptarit është Shqiptaria
Algéria: La révolution par le peuple et pour le peuple (francia, „Forradalom a nép által és a népért”)
Amerikai Egyesült Államok: In God we trust
Andorra: Virtus unita fortior (latin, „Egységben erősebb az erény”)
Antigua és Barbuda: Each endeavouring, all achieving
Argentína: En unión y libertad (spanyol, „Egységben és szabadságban”)
Ausztrália: (nincs)
Ausztrál Fővárosi Terület: For the Queen, the law and the people („A királynőért, a törvényért és a népért”)
Új-Dél-Wales: Orta recens quam pura nites (latin, "Newly risen, how brightly you shine")
Északi terület: (nincs)
Queensland: Audax at fidelis (latin, „Merész, de gyönyörű”)
Dél-Ausztrália: (nincs)
Tasmania: Ubertas et fidelitas (latin, „Termékenység és hűség”)
Victoria: The place to be
Nyugat-Ausztrália: (nincs)
Bahama-szigetek: Forward upward onward together
Barbados: Pride and Industry („Büszkeség és szorgalom”)
Belgium: L'union fait la force, Eendracht maakt macht és Einigkeit gibt Stärke (francia holland és német, „Egységben az erő”)
Vallónia: Walon todi! (vallon, „Mindörökké vallon!”)
Belize: Sub umbra floreo (latin, "Under the shade I flourish")
Ecuador: Ecuador ha sido, es y será un país amazónico (Spanish, "Ecuador has been, is and will be an amazonic country")
Egyesült Államok: E pluribus unum (latin, „Sokból egy”) és In God We Trust („Istenben bízunk”)
Lásd még: USA-tagállamok mottói
Egyesült Királyság: Királyi mottó: Dieu et mon droit (francia, „Isten és a jogom”)
Skócia: Nemo me impune lacessit (latin, „Senki nem támadhat meg büntetlenül”)
Wales: Ich Dien (német, „Szolgálok” a herceg mottója), Y ddraig goch ddyry cychwyn (walesi, „A vörös sárkány tettekre késztet”), Cymru am byth (walesi, „Mindörökké Wales” – nem hivatalos)
Man-sziget: Quocunque jeceris stabit (latin, "Bárhová dobod is, állni fog”)
Kajmán-szigetek: He hath founded it upon the seas („A tengeren alapította”)
Falkland-szigetek: Desire the right („Akard a jót”)
Gibraltár: Nulli expugnabilis hosti (latin, „Sosem hódította meg ellenség”)
Ecuador: La Paz y el Bienestar, La Gloria y el Triunfo (spanyol, „Béke és Jólét, Dicsőség és Győzelem”)
El Salvador: Dios, Unión, Libertad (spanyol, „Isten, haza, szabadság”)
Európai Unió: In varietate concordia (United in diversity, Unie dans la diversité, „Egység a sokféleségben”) stb. (az EU minden nyelvére lefordítva)
Észak-Korea: „Biztosan győz, aki hisz és a népre támaszkodik”
Fidzsi-szigetek: Rerevaka na Kalou ka Doka na Tui („Féld Istent és tiszteld a királynőt”)
Kanada: A mari usque ad mare (latin, „Tengertől tengerig”)
Alberta: Fortis et liber (latin, „Erős és szabad”)
Brit Kolumbia: Splendor sine occasu (latin, „Ragyogás fogyatkozás nélkül”)
Északnyugati területek: Nincs; One people, many voices („Egy nép, sok hang”) több nyelven is szerepel
Manitoba: Gloriosus et liber (latin, „Dicsőséges és szabad”)
New Brunswick: Spem reduxit (latin, „Helyreállt a remény”)
Nova Scotia: Munit haec et altera vincit (latin, „Az egyik megvéd, a másik hódít”)
Nunavut: Nunavut sanginivut (inuktitut, „Nunavut a mi erősségünk” vagy „A mi földünk, a mi erősségünk”)
Ontario: Ut incepit fidelis sic permanet (latin, „Hűséges volt, hűséges maradt”)
Prince Edward Island: Parva sub ingenti (latin, „A kicsi a nagy védelme alatt”)
Quebec: Je me souviens (francia, „Emlékszem”)
Saskatchewan: Multis e gentibus vires (latin, „Sok emberből, erő”)
Újfundland és Labrador: Quaerite primum regnum Dei (latin, „Keressétek előbb az Isten országát”)
Yukon: (nincs)
Kelet-Timor: Honra, pátria e povo (portugál, „Becsület, haza és nép”)
Kenya: Harambee (szuahéli, „Dolgozzunk együtt”)
Kiribati: Te mauri, te raoi ao te tabomoa (Kiribati, „Egészség, béke és jólét”)
Kolumbia: Libertad y orden (spanyol, „Szabadság és rend”)
Közép-afrikai Köztársaság: Unité, Dignité et Travail (francia, „Egység, Méltóság, Munka”)
Kuba: Patria y Libertad (spanyol, „Haza és szabadság”)
Laosz: „Béke, függetlenség, demokrácia, egység és jólét”
Lengyelország: nincs; a Honor i Ojczyzna (lengyel: „Becsület és haza”) vagy a Bóg, Honor, Ojczyzna („Isten, becsület, haza”) szavak láthatóak a legtöbb katonai zászlón és lobogón
Lesotho: Khotso, Pula, Nala
Libanon: Koullouna Lil Watan, Lil Oula wal'Allam (arab, „Mi együtt, a nemzetünkért, a jelképünkért és a dicsőségért!”)
Libéria: The love of liberty brought us here
Litvánia: Vienybė težydi (litván, „Virágozzék az egység”)
Luxemburg: Mir wëlle bleiwe wat mir sin (luxemburgi, „Azok akarunk maradni, amik vagyunk”)
Macedónia:Sloboda ili smrt (macedón nyelv, „Szabadság vagy halál”)
Malajzia: Bersekutu Bertambah Mutu (maláj, „Az egység növeli az erőt”)
Malawi:Unity and freedom (angol, „Egység és szabadság”)
Mali: Un Peuple, un But, une Foi (francia, „Egy Nép, egy Cél, egy Hit”)
Málta: Virtute et Constantia
Marokkó: Dieu, la patrie, le roi (francia, „Isten, haza, király”)
Mauritius: Stella clavisque Maris Indici (latin, „Az Indiai-óceán csillaga és kulcsa”)
Mexikó: hivatalosan nincs, hagyományosan: El respeto al derecho ajeno es la paz (spanyol, „Mások jogainak tisztelete a szabadság”). Ezenkívül a Sufragio efectivo, no reelección („Érvényes szavazás, nem újraszavazás”) is látható egyes hivatalos dokumentumokon.
Monaco: A herceg mottója: Deo juvante (latin, „Isten segedelmével”)
Mongólia: Даяр Монгол (Dayar Mongol)
Montenegró: (nincs)
Namíbia: „Egység, szabadság, igazság”
Nauru: God's will first „Isten akarata az első”
Nepál: Az anyaföld többet ér, mint a mennyek királysága
Németország: Einigkeit und Recht und Freiheit (német, „Egység és igazság és szabadság”)
Schleswig-Holstein: Up ewig ungedeelt (Low German, „Örökké oszthatatlanul”)
Nicaragua: Pro Mundi Beneficio
Nigéria: Peace and Unity, Strength and Progress „Egység és hit, béke és haladás”
Norvégia: A király mottója: Alt for Norge (norvég, „Mindent Norvégiáért”)
Osztrák–Magyar Monarchia: Indivisibiliter ac Inseparabiliter (latin, „Oszthatatlanul és elválaszthatatlanul”)
