Őssejt-klinika nyílik Kaposváron: olyan embrionális őssejteket „állítanak elő”, amelyek bárkinek beadhatók. Amerikai és európai szakemberek, befektetők is állnak a kezdeményezés mögött a hírek szerint. Seffer István, a kaposvári Seffer-Renner magánklinika tulajdonosa beszélt a részletekről.
- Ez egy új trend: gyógyszer nélküli biotechnikai gyógyítás - magyarázza dr. Seffer István a félmilliárd forintot meghaladó beruházással létrejövő kaposvári őssejt klinika kezdeményezője. 6-12 hetes, abortuszon átesett embriókból nyerik ki az antigén-mentes őssejteket, azokkal a betegek egyénre szabott kezelést kapnak.
Csak azt mondom, hogy mielőtt tényleg beindul a folyamat, előtte mindenképpen beszélni kell erről is. Legalább végiggondolni, hogy mit kell tennünk, hogy NE legyen "magzatkereskedelem".
A szervátültetéssel is problémáim vannak. Nem az eljárással, mert ahhoz nem értek.
A hozzá tapadó szervkeresekelemmel van problémám. Azzal, hogy emberi testrészek (szervek) válnak árucikké. Az őssejtkutatások következménye lehet, hogy a magzatok válnak/válhatnak árucikké illetve "nyersanyaggá".
Te is ezzel a hulyeseggel jossz? Ki a fene mondta, hogy abortalt magzatgyartas(!) indul be. Abortusz igy is van. Az embernek amugy is joga van halala elott rendelkezni, hogy ha mar neki ugy sem kell, felajanlja hasznalhato szerveit.
Nem mindegy. En peldaul ellenzem, de nem tiltanam be. A no nem rabszolga, joga van rendelkezni a sajat testevel, meg akkor is, ha persze a magzatnak is joga (kellene hogy legyen) megszuletni. De egyik jog sem elvezhet elsobbseget a masiknal, egy rossz de szukseges kompromisszummal kell beernunk.
"egyébként az őssejtterápia körüli felhajtást kicsit túlzottnak tartom"
Bizarrnak látod, pedig a szervátültetés sem bizarrabb.
A "beindulhat... stb." gondolatmenet, mint arra már rámutattam, pontosan azonos azzal, ami elvakult jobberek körében dívik, azaz hogy "ma legalizálják a homoszexualitást, holnap meg már kötelező lesz."
E mögött igazából az a rettegés és bizalmatlanság áll, hogy "ha egyszer felerensztük az erkölcsi gátakat és tabukat, akkor a többi embernek nem lesz megállás (bár az én erkölcsi érzékem szilárd)."
Nekem az egész eljárással is vannak alapvető problémáim. Abrotálnak egy emberiót, amiből kinyerik az őssejteket. És ezeket beadják egy másik embernek. Ez enyhén szólva bizar. Fel vagyunk erre készülve? Beindulhat a nagyüzemi abortált magzatgyártás és kereskelem?
A topicnyitó kérdése érdekes, számomra morálisan kb azzal egyenértékű, mintha valaki megöli a barátját mert útban van, majd -- ha már úgyis ott fekszik a hústorony -- az éhezőhet, pl. engem megkínál belőle.
Konkrétan, ezt a szabad asszociációt két szempontból tartom aggályosnak.
Az egyik a már kialakult és ilyenformán egyedi és megismételhehetlen személyiségekhez, netán közeli ismerősők személyiségéhez való viszonyulás, azaz az ember társadalmi dimenziója - ez az elpusztított embrió esetében nincs meg.
A másik az étkezésre való felhasználás, amely extrém helyzeteket kizárva más módokon is megoldható, amelyekre nem vetül az emberi személyiség dimenziójának sérelme.
Extrém helyzetekben a már elhalt bajtárs elfogyasztása kapcsán az mérlegelendő, hogy az ember mennyire képes ezután a tabusértés tudatával normális társadalmi életet élni. Ez személyenként különböző, én gond nélkül tudnék.
Ennélfogva a elmerült asszociáció szerintem nem releváns, relevánsnak sokkal inkább a szervátültetés hasonaltát tartom, ahol a halott szerveinek felhasználása túlmegy az étkezési szempontokon, életmentő vagy gyógyító beavatkozás céljaira történik, és ekképpen a társadalom azt nemcsak elfogadja, hanem még valamely magasztos "szeretteink másokban továbélve még halálukban is jót tesznek az emberiséggel" körítést is rendel hozzá.
Ehhez képest a még társadalmi értemeben személyiséggel nem rendelkezőnek tekintett abortum gyógyításra történő felhasználása még sokkal aggálytalanabb, ellene pusztán újdonsága, meg az a megalapozatlan szorongás szól, amely a szabadságok és elfogadottságok minden bővítését kíséri a maga autonómiájának félelmében életét kikényszerített tabukkal körülvevő emberben, amely jellegzetes retrográd és szabadságellenes álláspont, vesd össze "a homoszexualitás elfogadásával csak az a bajom, hogy mi lesz, ha kötelezővé teszik".
Ha az eljárás tudományosan megalapozottnak bizonyul, és szükségem lenne rá, természetesen kérnék.
Én éppen azt a morált tartom magasabbrendűnek, amely az ember valódi biológiai természetét és az abból adódó szükségletek kielégítését nem tabukkal, hanem megfontolásokkal korlátozza.
A tabukból rettegés, a konkrét helyzet és következményei megértésének és felmérésének hiánya, meg képmutató hazudozás szokott származni.
Az embernek el kell jutnia morális önreflexióiban, hogy tisztázni tudja magában, miért öl, ha öl, s miért tartózkodik attól, ha úgy dönt, hogy helyes tartózkodnia.
Ez esetben pedig, tekintettel arra, hogy az embriókat a jelen eljárás keretében egy más, legális és legitim okból távolították el, azok felhasználásával kapcsolatban a minimális aggály sem merül fel, a dilemma egyik oldalán a gyógyítás áll, a másikon meg a veszélyes hulladékkénti eltakarítás.
Az abortusz megítélésekor is károsnak gondolom, hogy azzal áltatjuk magunkat, hogy "az embrió még nem él stb.". Az embrió többet ér, mint egy már megvalósult élet, mert magában hordozza az élet potencialitását és ezzel az emberi faj evolúciójának ígéretét, nem beszélve a társadalmi evolúcóról, amit a "hátha ő lenne az új Beethoven" metaforával szoktak jelezni. Ezt lehet tudomásul venni, és ezzel együtt úgy dönteni, hogy a társadalom jelen körülményei folytán a potenciális életet engedi elpusztítani, míg a megvalósultat nem, mert a gyilkosságoknak ezzel az elhatárolásával oly módon tudja anyagi és a nők személyes autonómiájára vonatkozó szempontjait érvényesíteni, .hogy azzal nem nyitja meg a megszületettek hasonló okokból történő meggyilkolásának lehetőségét, tehát célszerű és a felmerült érdekkonfliktust nagyobb sérelem nélkül oldja meg.
Hogy kit micsoda mire emlékeztet, netán barátok felfalására, az többnyire erősebben függ az illető asszociációs rendszerétől, mint magától a dologtól. De ha már eszébe jut ilyesmi, helyes lehet a két asszociált helyzetet résztletesen is összevetni a valódi hasonlóságok és különböződégek felfedése céljából, nem pedig egy artikulálatlan asszociációra hivatkozva elvetni egy jelenséget.
egyébként az őssejtterápia körüli felhajtást kicsit túlzottnak tartom. az őssejt fő jellemzője az, hogy még a differenciálódás előtti állapotban van, tehát bármely testi sejt funkcióit elláthatja a megfelelő génszakasz aktivizálódásával.
de az őssejt annak az embernek az őssejtje, akiből kivették, tehát az ő immun-ujjlenyomatával rendelkezik. a befogadó szervezet immunrendszere pedig észreveszi a különbségeket. tehát nincs "univerzális" őssejt.
A topicnyitó kérdése érdekes, számomra morálisan kb azzal egyenértékű, mintha valaki megöli a barátját mert útban van, majd -- ha már úgyis ott fekszik a hústorony -- az éhezőhet, pl. engem megkínál belőle.
Nem tudom, mennyire kellene éheznem ahhoz, hogy elfogadjam, de az élethez való ragaszkodás mértéke egyénileg eltérő.
A konkrét esetben azonban szerintem sarlatánságról van szó.
Sajnos ezeknek az embrionális őssejtkezeléseknek a nagy része kamu (sőt rosszabb, mert ártalmas is lehet, meg hát rengeteg pénzbe kerül), ennek ellenére most szembesültem azzal, hogy pl. a Kisalföldben (mármint az újságban) gyűjtöttek az "ukrán gyógykezelésre" stb. Google-lal rákeresve arra, hogy 'kína őssejt' is meglepő dolgokat lehet találni, hogy milyen szervezetten üzemel már ez az egész.
Ezt érdemes elolvasni (angolul) http://www.quackwatch.org/06ResearchProjects/stemcell.html
Szóval mielőtt vitatkoztok, gondoljatok bele, hogy elég nagy az esély rá, hogy ez egy átverés, a gerincsérült stb. beteg gyerekek szüleire alapozva, akik nagy kétségbeesésükben elviszik a gyereket a csillogó-villogó klinikára. Csak kérdés, miből is lett az olyan csillogó-villogó, mert ha itt tényleg tudományos eredményekről lenne szó, annak a szaklapokban is nyoma lenne. (Google Scholar is van már, persze maguk a cikkek sokszor fizetősek.) És nem véletlen, hogy ez a csoport olyan lelkes őssejtcentrumot nyitni Magyarországon.
Ez még emberkísérletnek se nevezhető, mert egy tisztességes emberkísérletnek megvannak a protokolljai, amikhez a kutatónak tartania kell magát. Valamint más kutatóknak betekintési lehetősége van rá, stb. stb.
Az őssejtkezelésről még nagyon keveset tudnak, de épp emiatt fantasztikus lehetőségeket rejt. Nekem az az elmélet a hihetőbb, hogy egy bizonyos szövettipus súlyos betegségének gyógyitására lehet jó, de komplexebb problémára nem. Milliónyi cukorbetegnek, parkinson kórósnak vagy szivizomelhalásban szenvedőnek lenne meg az esélye az egészséges életre. Az elég valószerütlen, hogy a koraszülöttként súlyos agyvérzést szenvedett kisgyerek majd megtanul járni az őssejtkezeléstől , de ha valakinek a szervezete újra termelne inzulint, az ugyanolyan csoda volna, mintha újjászületne.
