A címnek megfelelően minden eddig megoldatlan matematika probléma leírását várom ide, kérem, hogy minden problémát vastag betűvel írjatok, a róluk való beszélgetést pedig simával. Hozzáértő és érdeklődő laikus egyaránt jöhet nyugodtan.
Nme ertem a problemad. Ha X bejelent egy tetelt, majd erre eloall Y egy bizonyitassal (meg mielott X publikalna a sajat megoldasat), akkor a tetelt X-nek tulajdonitjak es nem Y-nak.
Ez a kutyautoseg veszelytelen variansa. De azert vannak mas valtozatok is. Pl epszilon, de nem nulla tehetseg parosul vegtelen tudomanyos ambiciokkal es kivalo szervezokeszseggel.
Meg szeretném kérdezni, hogy ez a Hardy-Littlewood sejtéssel kapcsolatos? Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor fogalmam sincs hol nézzek utána. Érdekes az tuti.
"1. Mi alapján foglalkoznak egy-egy problémával? Mi dönti el hogy van-e haszna/értelme egy probléma fejtegetésének?"
Szubjektív érdeklődés. A feladatok maguk részben matematikán belülről, részben kívülről keletkeznek, ilyenkor néha új ágak is jöhetnek létre a matematikában.
"2. Létezik-e matematika a végtelen fogalom nélkül? Foglalkozott-e valaki ezzek a kérdéssel?"
Hogy a fenében ne foglalkoztak volna. 2500 éve küzdenek a végtelennel. :DD
Van olyan irányzat, amelyik nem is fogadja el a tényleges, befejezett végtelent.
Van olyan, amelyik nem fogadja el a kizárt harmadik elvét.
Ezeknél csak az van, amit meg lehet konstruálni, olyan nincs, hogy valami azért létezik, mert a nemlétezése ellentmondásra vezet. Ez az irányzat a konstruktív matematika.
Azért előfordult már, hogy pusztán a tétel kimondása és az a hír, hogy valaki bebizonyította, sikeresen motívált egy másik matematikust, hogy bebizonyítsa.
A ma alkalmazott módszerek nem elég erősek, lényegében a feladat gyengítésével próbálnak előre jutni, de szerintem valami egész más úton fogják megoldani.
Pl. keresték az univerzális bejáró sorozatokat, araszolva haldtak speciális estekkel, de nem sokat értek el vele, aztán 2004-ben Reingold egy egész más irányban megoldotta azt a problémát is, amiért az univerzális bejáró sorozatokat elkezdték vizsgálni.
Megkérdem email-ben Apu első feleségétől, Ő matematikus és látta (neki merték megmutatni, ő mesélt róla nekünk) Ha válaszolt, akkor megírom. (Elképzelhető egyébként, hogy azóta már más megoldotta ugyanezt, és így már tárgytalan, de ezt jobban fogod tudni)
Persze, 19 múltam, most kezdtem egyetemet ELTE-matekon. Rokonok abban bíznak, hogy én leszek majd olyan okos mint Apu volt, és akkor majd én megnézem, de ez szerintem hiú ábránd.
"Ha befejezte a cikket és komoly eredményről van szó, akkor be kellett volna küldenie valahova."
Szerintem is. Nem tudom, talán meghalt mielőtt befejezhette volna, viszont azt mondta, hogy nagyon nagy jelentőségű dologról van szó. Remélem belátja a rokonság, hogy meg kellene mutatni valakinek.
Gergo73: "Az ICM a legnevesebb matematikai összejövetel."
Mi lenne ha a Nemzetközi Matematikus Community a Field-érmek osztogatása mellett foglalkozna valami olyan okos dologgal is, aminek nagyon nagy fontossága van a fizikában:
Dolgozza ki az izoperimetrikus mellék- és a természetes határfeltételre a Minkowski térben az explizít vagy közelítö megoldási metódusokat a variációsszámitásra alapuló Lagrange formalizmusban.
Hogy ilyen feltételek mellett Lagrange multiplikátorok lépnek fel, az általánosan be van bizonyítva a matematikába (lásd M. Giaquinta & S. Hildebrand, Calculus of Variation I, The Lagrangian Formalism, Springer).
Ha nálam lesz az irat, akkor lenne kedved foglalkozni vele belenézni, hogy tényleg olyan jó-e?
Ha felteszed az arxiv-ra, biztos belenézek. De azt nem ígérem, hogy érdemleges véleményt mondok róla, mert valószínűleg tőlem távol álló problémával foglalkozik. Egy hosszabb cikket ellenőrizni inkább "munka", mint "élvezet". Ez a "munka" több hónapig tart és speciális szakértelmet igényel, ezért leginkább a lektorokra kell az ilyet bízni. Ha beküldöd a cikket egy újságba, a szerkesztő addig keresgél megfelelő lektor után, amíg nem talál egyet, aki valamiért elvállalja (pl. mert nagyon érdekli a cikk tartalma, a kutatásába vág). Aztán ha a lektor elvállalja, akkor kutya kötelessége lelkiismeretesen megnézni. Sajnos a gyakorlatban ez se mindig működik, de minél jobb az újság és minél erősebb az eredmény, annál rendesebben megnézik.
Még annyi érdekelne, hogy miért nem Apukád publikálta? Ha befejezte a cikket és komoly eredményről van szó, akkor be kellett volna küldenie valahova.
Hát van két féltestvérem, ők USA-ban élnek és már nagyok, ők Apu első házasságából valók, én még kicsi vagyok és Apu 2. házasságából való.
A kéziratokkal kapcsolatban megfogadom a tanácsodat (bár még nem nálam vannak, előbb meg kell győzni a rokonságot, hogy ez így lenne helyes)
Ha esetleg tényleg valami nagy fölfedezés, akkor hasznos lenne mihamarabb napvilágra jutnia (nehogy valaki éveket vesztegessen egy megoldott problémára)
Ha valami pénzjutalom járna érte szerintem azt legjobb volna jótékony célra fordítani, szerintem Apu is ezt akarná.
Ha nálam lesz az irat, akkor lenne kedved foglalkozni vele belenézni, hogy tényleg olyan jó-e?
Összefogott a világ ellenünk!!! Többszáz (inkább több ezer) számítógép együttműködésével született. Állítólag készülődnek k*2^333333±1 alakú keresésére. A 2., 3. és 4. egy csapatmunka (Járai) és szuperszámítógépes lehetőség eredménye. Az 5. egy szerencsésen választott eset, amelyről kiderült, hogy ikerprím. Sokáig volt listavezető.
Én csak az 57-es üzenetedre reflektáltam, miszerint nem azért érdemes Perelmanra odafigyelni, mert "polgári /anyagi/ értelemben akarrierista, nonkonformista, öntörvényű alkotó", hanem azért mert nagyszerű matematikus. Ennyi.
Talán nem is akar tehetségesebb lenni, mint épp amilyen, hanem csak tisztábban akarja látni maga előtt a feladatokat. Eltérőek a társadalmi kapcsolati igények.
A sportban is vannak pl. edzőtáborok a nagy versenyekre, ahol ugye nincs pia, dorbéz, pi..pa se.
Csodálom azokat, akik naponta a teljes arxiv-ot meg tudják nézni. Én csak a számelméleti szekcióval teszem ezt, és így is kényszeresen sok cikket letöltök (havi kb. 15-öt). Ezeket nem tudom elolvasni (hiszen újságokból is kell letölteni és az olvasás lassú folyamat), de ha nem töltöm le őket, úgy érzem, lemaradok valamiről.
Igen, de attól hogy valaki mindent a kutatásnak rendel alá, még nem lesz tehetségesebb, legfeljebb csak termékenyebb. De ez sem olyan világos, mert sokan akkor tudnak jól funkcionálni, ha az egyéb igényeiket is kielégítik. Pl. biztos vagyok benne, hogy Perelman is szán időt az étkezésre és az alvásra, mert anélkül nem tudna matekozni. Olvastam róla, hogy sok zenét hallgat. Szóval igazán mindent nem lehet a kutatásnak alárendelni. Másnak szüksége van családra, sportolásra vagy mondjuk művészi ambícióinak kiélésére. Erdős és Perelman igényei valószínűleg jelentősen eltérnek a legtöbb ember igényeitől. De nem ettől olyan okosak, hanem "csak úgy" mellesleg.
Szerintem Perelman nem afféle feltűnési~viselkedési extremista, hanem a lehetőeket a hanyagolásba(n) hagyó, és a megszállott kutatásnak rendel mindent alá, áldoz fel. Talán neki van igaza végeredményben. Érdekes, h pl. vallási területen teljesen elfogadott az önfelajánlás a hitnek, de a természettudományoknál ha nem látszik a műveléséből a művelőnek a bármilyen saját haszna, mindjárt bolondnak is tartják. Ha a dologért magáért tesznek valamit, akkor az már csak az örömforrások körül gyanúmentes. :-)
