Véleményem szerint totális rendszereket nem tudnak gyökér fószerek felépíteni. Ezeknek a mókusoknak viszont sikerült. Chile még gazdaságilag is egész jól prosperált a napszemüveges alatt. De isten ments, hogy zseninek nevezzem. Morrison viszont zseni volt. Hogy most itt van, vagy egy másik szinten él, tökmindegy.
Én is csak évekkel a halála után fedeztem fel Őt magamnak. Először csak a dalokat, aztán azt, hogy egyúttal egy csodálatos költő és gondolkodó és érző emberke is volt. De azóta a rajongója vagyok. Vagy - ahogy lejjebb a Hobo-idézetben is szerepel -, én is egy vagyok "az ismeretlen szövetséges"-ek közül!
A zseni egy olyan ember, aki az átlagos emberét jóval meghaladó képességekkel rendelkezik. Szaddám kifejezetten buta volt, Pinochet sem volt egy észkombájn. Hitler az igen, az tudott tenni valamit, ha csak megnézzük, hogy húzta ki Németországot a sz*rból. Az egy más kérdés, hogy vesztett, a zseninek sem mindig sikerül minden. Jim Morrison is egy zseni volt, mégsem sikerült meghalnia, pedig akart :)
Nem az összes, de Jagger írt jó szövegeket. Pl a Sympathy For The Devil, amit azután írt, hogy elolvasta Bulgakov Mester és Margarítáját. De a Gimme Shelter, a You Can't Always Get What You Want vagy egy kicsit más, de a Paint It Blacknek is jól megírt szöveg. A Street Fighting Mant betiltották a szövege miatt, mert rebellis volt a hatalomnak.
Egy istenverte zseni volt,az ilyenek nem szoktak sokáig élni. a művészethez(az alkotáshoz) valószínűleg ideális a túlérzékeny idegrendszer,az élethez viszont nem.
Keith Bácsit konzerválta az alkohol és a heroin, ezért él. Szerintem ez az embertan csodája. Különben ő sem jött ki valami frankón a faterjával, de valahogy túlélte, Hendrix-szel és Morrisonnal ellentétben. Olvasva mindegyik pali életrajzát, szerintem neki annyiban volt szerencséje, hogy jobban tudott alkalmazkodni ahhoz a milliöhöz, ami a rockcirkuszt körülveszi. Kevésbé volt idealista. Ha megnézzük a Stones szövegeit - bár azokat jobbára Jagger írta - azok is ezt bizonyítják - szerintem.
miről beszélsz? ma már totális szabadság van minden téren, nem úgy mint az ő idejében. a mai fiataloknak már nincs miért lázadni, neki még bőven volt. bár az ő problémái belső, individuális problémák voltak elsősorban, pl. mint a hatalom, a szex, a belső szabadság. a képességei is ezek köré csoportosultak.
Én nagyon keveset ismerek, komolyan, az ő dalaiból. A "Come on baby, light my fire" is csakúgy megvolt, mint qjó szám. Asszem, előbb hallottam, hogy meghalt, mint azt, hogy élt volna. Azóta, persze, olvastam a verseit is, amelyek, lássuk be - tőle elvonatkoztatva - nembiztos, hogy bekerülnek a magosirodalom méltóságos kriptájába.
Ami J. M. "filozófiailag" - az maga a 60-as évek, filozófiailag... Az utolsó szerencsés (?) generáció a halandófélék által belátható társadalomtörténeten belül, amely már és még hihetett-remélhetett vmi lélekfelszabadító megtisztulásban, egyenlőségben-testvériségben (megilyesmikben). Pechjükre már saját magukon kellett megtapasztalniuk ennek kivihetetlenségét.
Meg a mi pechünkre.
Mert mennyivel vagyunk boldogabbak attól, hogy - látva az ő kudarcaikat - mi már érdemesnek sem tartjuk megpróbálni azt, amiben ők legalább ideig-óráig hihettek?
Morrison szerint élete egyik legfontosabb eseménye 1947-ben történt egy új-mexikói családi kirándulás alkalmával. Az eseményt a következőképpen írta le:
“Az első alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál… amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett - az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy ők sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az első eset, hogy félelmet éreztem… és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni őket.”
Morrison később felidézi ezt az eseményt a Peace Frog című dalban: “Indians scattered on dawn’s highway bleeding/ Ghost crowd the young child’s fragile egg shell mind.”
Igen, ma a látszat a minden! Csak a nincstelenség és a szenvedés valódi, amivel naponta találkozunk. De ez már nem is hír a médiákban, mert megszokottá vált.
Nyafog a vers, röfög a zene, Mammon eszi meg, vagy a fene Mindenhol kutyák, kopaszok, sehol vadak, se farkasok Ha nem kellek a világnak, álljak be művirágnak Hogy elszálljon a bűz, kéne egy jó nagy tűz
A legújabb teszt West is the best, Budapest elad és sohasem veszt A tévé ugat: Itt a Nyugat, minden magyar MacDonald's-ban mulat Kólásüveg a Föld farka, Amerika marka rajta Költő nem jár kamatlábon, vissza ne gyere barátom
Nem volt korod és nem volt időd, mint a bluesnak, a múltad a jövőd Száll a hang, a kép, a szó, az út végén vár a tó Az élethez ajándék jár, minden játékban ott a halál Beteg a város, a folyó ég, de a láz itt van még
Régen nem szívok és már nem iszom Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison Otthagytad a filmet, otthagytál minket, otthagytad a zenét Hűséges vagyok, hát nevetséges, az ismeretlen szövetséges
Off: Nekem ez - ma (pedig esse maigyerek) - morrisonabb, mint amékra utal... Amúgy: istenifeszes blues!!! :))
