Az eredeti állítás: "A digitális technológia bizonyos dolgoknak a rögzítésére nem alkalmas. Nem lehet az érzelmeket számokká alakítani, és vissza.”. Lehet vitatkozni.
Csacska spacc: nem véletlenül tettem be azt a cikket: többféle (és mai napig nem egyértelműen definiált, matematimókusok és filozfláziások között emésztgetett) végtelen van, és nem véletlenül használjuk -a fefe által elbaltázott esetben- az infinitezimális kifejezést.
Ahogyan fefe értelmezte az adott esetben az a -már vagy kétszer említett -Achilleus paradoxonhoz vezet...
De azéé mondjad tovább, hadd szórakázzam a vulgármatematika eme kedves gyöngyszemein...
Arról nem is beszélve, aki a sercegést hallgatja nem a zenét, mi a fenének vesz gyalut és lemezeket? :-)) Sosem értettem ezt a hozzáállást! Sztem a lemez "jel-zaj" viszonya nem rossz, sőt... A CD-n pedig az összevissza masterelt, remixelt vackokon amúgy se lehet lemérni egy adott felvétel "jel-zaj" viszonyát sztem :-)
Eddig nem tuttam, h mié imádlak. megmondom a frankot, h most se tom, de ez a differenciálxámitási izé, ez pluxban beljebb lopott... Eccerüen wonzodom a matematikusokhoz.
Mán zsenge iskoláskoromban is imádtam a matektanárnöt. Nehogy má asziggyétek, h a minixoknyái mijatt. ÁÁ, a törtek, meg x-ek és függwények ragadták el a képzeletem...
Oxt öregebben itt wan nekem ez a differenciálegyenlettel sem megoldhato spacc. Eccerüen imádom, na!)))
Ez most egy érzelemkiwilágitás wolt, csak, h tudjátok!
csacskák, lámák és feledékenyek nomeg azok számára, akik annó nem figyeltek, vagy bretegek voltak, vagy hiányoztak, vagy lógtak: (remélem nem maradt ki senki)
infinitezimális:
a.:
így hívjuk közös néven a változó mennyiségek növekményeinek összehasonlításából keletkezett differenciálszámítást (derivációszámítás, különbzéki számítás), a differenciálás megfordításával foglalkozó integrálszámítást...
b.:
végtelen kicsiny mennyiségekkel való számítás, a differenciál-, integrál- és variáció-számítás összefoglaló elnevezése.
nem az analóg-digitál hitvitába szállok bele... a hozzáállás van a bögyömben: amikor vak vezet világtalant...
az érzelmekről volt szó: az érzelem szubjektív lehetőség és a hallgatóban alakul(hat) ki... az eredeti megjegyzésnek nyilvánvalóan semmi köze a zenéhez... másfajta érzelmekről és érzületről szól... nem kéne hamis ideológiát gyártani ha nyilvánvalóan nem ért hozzá, meglehetős irodalma van a művészetelméletnek, ez azért bicskanyitogatóan irritáló és demagóg volt... semmi köze sem a zenéhez, sem a filozófiához - mégis "mértékadó" szerepben szenveleg, az állítást levezetni végképpen nem lehet... illetve mégis: a gondolkodásra képtelen embereknek imponálhat ez a fajta kinyilatkoztatás... hamis a próféta, az érzelmeket kiváltani lehet csupán, semmilyen konzervipari termék nem képes rögzíteni...
sajnálom, hogy egy szomorú apropó kapcsán jött elő a téma, ilyen bulvármélységeket nyilván hárít az ember, ha vicces kedvében van, ha nem... vagy szó nélkül átlép rajta...
Ez igaz. Ám cd-n minden fúvós hangszerben picit több a nyál. Igaz, nem serceg. Na de ezek mind csak olyan problémák - hála az Égnek - amik nem befolyásolják azt, hogy mindkettővel kiválóan lehessen zenét hallgatni.
Kicsit az a kép jut eszembe, amikor a kocsibuzik vitáznak két jármű között, természetesen mindketten porig alázva a másik kedvencét. A szerencsétlen, tehetetlen 4 kerekű tárgy bután hallgatja őket, és ezek után is bárhova elviszi őket.
Hé Urak a lemez minden lejátszásnál kopik és egy idő után élvezhetetlen. Nem is beszélve arról, hogy a sercegés olyan többletinformáció ami az eredeti felvételnél még nem volt. Másrészt a kopás miatt, ami ugye minden lejátszáskor megvalósul információt veszít. Hát ennyit az LP-ről persze szigorúan ez az én magánvéleményem.
AT elméletéről: alapvető hibát követ el ott, hogy nem különbözteti meg a hibadetektálást a hibajavítástól. Igaz, hogy a HDD újra tudja olvasni az adatot, ha hibát talál benne, egy CD-lejátszó pedig nem szokta ezt tenni. De az Audio CD is TARTALMAZ hibajavító kódot, így amíg a hibák sűrűsége el nem ér egy kritikus szintet, az adat bitről bitre stimmelni fog az eredetivel.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk: én egy másik fórumon kialakult hasonló vita kapcsán végeztem pár kísérletet, gyári CD-t beolvastattam többféle olvasóval, kiírtam CDR-re, visszaolvastattam... a fájlok jellemzően nem egyeztek, de mégis majdnem; összesen egy konstans elcsúszás volt köztük. Amikor valamilyen pozíciótól elkezdünk lejátszani egy lemezt, az valóban találomra történik, de onnantól (ha nem NAGYON rossz a lemez, ilyenkor azonban jól hallható ugrálást produkál) a lejátszó NEM veszíti el a spirált, és NEM olvas hibásan. Hangszerkesztő progival több ilyen fájlt egymás fölé pozícionáltam, újramentettem, majd újra összehasonlítottam; bitről bitre azonosak voltak.
A kezdeti "saccra" pozícionálás tényleg nem a legkorrektebb megoldás, de ez hallgatáskor semmit nem számít. Azt viszont szerintem mindezek alapján egyáltalán nem mondhatjuk el, hogy a CD-lejátszás ne lenne digitális.
Sejtettem, hogy egyszerűen félreértetted, amit írtam... Pedig a szövegkörnyezetből kiderült, miről van szó. Nem végtelen távoli időpontról volt szó, hanem két időpont között elhelyezkedő végtelen számosságú további időpontról. Vagyis az U(t) fv értelmezési tartományáról. De sebaj :)
Xerintem itt kizárolag arrol wan xo, h ugye az LP az másolhatatlan wolt. Illetwe magnowal lehetett, de köze nem wolt az átlagnak az eredetihez.
Megunta a másolhatoságot a haxnot remélö kiadoi réteg, létrehozott egy uj formátumot. Csak miután kirugtak pár mérnököt, eccercsak kiderült, h ez a formátum is másolhato. Azt egyre ujabb és jobb "másolhatatlan"-ok jönnek, de wéleményem xerint mindröl hamarost ki fog derülni, h tök eccerüen soxorosithato.
Ez egy ördögi kör.)))
Ja és xerintem eccer lehet, h el fogják érni az LP felbontoképességét, de xerintem mi már nem érjük ezt meg, wagy ha igen, akko se hixünk maj benne...)))
Nem az analóg hangzás többlete a tét, hanem az a fajta gondolkodásmód, amelyik képtelen belátni az occami borotva pengéjét: az AT féle felvetésnek a használható része az, hogy ha észrevesszük hogy a CD Audio formátum kiolvasása analóg, (márpedig az, teccik nem teccik) minden warezolásnak tűnő hiba szépen levezethető! Így aztán elvérzik saját korlátjaiba ütközve.
Miután ezen témában elég soxor elmondtam a véleményemet, (és naná hogy digitália lakói kétségbeesetten hülyéztek le emiatt) még az a félmondat is sok amit ehhez hozzá tettem.
A dolog lényege ott van, hogy bármiféle moduláció-demoduláció páros beleszól az eredeti jelbe, pláne ha a hordozó kiolvasása bizonytalan.
Aztán az egész digitália azért is nevetséges, hiszen jól látható, ahogyan a hardware fejődik, úgy növelik a mintavételi frekvenciát, és szépen ott a sor folytatása, aminek a végén visszajutunk a kvázianalóg állapotba. Aminek megszólaltatásához persze nem lesz elegendő egy gyámánttű némi tekerenccel... Ráadásul akkorra a a régebbi formátumok kiolvasása lehetetlen lesz, hiszen a hozzátartozó hardwarek egyre inkább afféle "egyszerhasználatosak".
Arról nem beszélve, hogy a veszteséges tömörítések mit is jelentenek a zenében.
megengedve a vélemény szabadságát, lám azért maga a topic cím is megtestesült, mármint az érzelem - már amennyiben érzelem a hozzáállás valamihez.
Minden esetre ebbena témában hibát követ el az, aki végleges véleményt alkot, és ezt fennen hirdeti, mitöbb mereven ragaszkodik az egyszer kimondott szentenciához.....
