Gyakran használjuk a kifejezéseket, jó ember-rossz ember, jó lélek stb stb, de létezik e univerzális mércéje az erkölcsösségnek? Ebben a kultúrában mennyiben meghatározó az etika, erkölcs tekintetében a kereszténység? Más kultúrákban? TE jó ember vagy?
Én azonban elméletben el tudok képzelni olyat, hogy valaki semmilyen módon nem profitál önmaga számára egy jó cselekedetből.
Nem is áll szándékában, és nem is okoz neki semmilyen jó érzést, örömöt, elégedettséget, vagy hiú büszkeséget, és nem is azért csinálja. Jézus lehetett ilyen, legalábbis én ilyennek képzelem.
Ezeket a jó cselekedeteket pusztán a szeretet motiválja, a másikkal való együttérzés, a jó szándék, a másik miatt, a másikért.
Lehet, hogy szkeptikus vagyok, de én nem ismerek ilyen embert.
Nem, hanem a saját jó érzésed, jó gondolatod, amikor másoknak örömöt okozol, vagy kapsz egy "jóleső pillantást". Akkor profitálsz a jócselekedetedből, tehát valójában önmagadnak okozol örömöt. Vagyis: önmagadnak IS.
Ez egy nagyon jó dolog, másoknak örömöt szerezni, segíteni, de kevesen vannak, akik ezt önmagában, azért teszik, mert kizárólag a másikra gondolnak, ön-profitálási szándék nélkül.
Különben én nem is tudok elképzelni ilyet. Pedig biztos van :))))
Nekem fogalmam sincs, hogy ki a jó ember. De az biztos, hogy valahol ott kell keresgélni, a mások felé fordulásnál.
Mondjuk valami ilyesmi definíciót fel lehetne állítani: jó ember az, aki anélkül fordul mások felé segítési célzattal, hogy ebbôl a hozzáállásból semmilyen módon nem óhajt profitálni önmaga számára.
Amikor nem a saját nyomorommal vagyok elfogalva, akkor imádkozom. "Odafordulok". De ez az odafordulás igényel egy belső csendet, egy belső "igényt", ami nem mindig adott. Csak ha nagyon nagy baj van :)))))
ezt erősen vitatom. abszolút emberfüggő. nyilván minél egyszerűbb a helyzet, annál egyértelműbb a dolog, de épp a mai világban már nagyon attól függ, hogy ki is gondolkodik a dolgon.
Szerintem úgy kell, hogy a cselekedetek UTÁN alaposan el kell gondolkodni (megbeszélni a fentiekkel :))), és ha megfelelő volt a kommunikáció, és eredményes :), akkor a KÖVETKEZŐ alkalommal már van lehetőséged ösztönösen jól dönteni.
Na ez az !!! Ez csak úgy megy, ha cselekvéseink előtt mindig jól átgondolnánk amit szándékszunk tenni. Ezért óriási mondás még, h ORA ET LABORA! És itt iszonyú fontos a sorrend: előbb ora (imádkozz = beszéld meg a fentiekkel) aztán labora (dolgozz = cselekedj).
Nem én találtam ki (sajnos) de maximálisan egyetértek vele:
"Semmi (+senki -a szerk.) sem jó vagy rossz önmagában, a gondolat (=szándék, -a szerk) teszi azzá!"
Tehát a minden cselekvés mögötti szándék, indító ok dönti el, h valami úgymond rossz, v jó. Véleményem szerint ezt ember kívülről el nem döntheti, mivel a Nagy Egész, az Univerzum érdeke minősít; jó vmi avagy rossz.
Ez egy jó felvetés, valóban érdemes elgondolkodni rajta. Szerintem az igazi, jó értelemben vett erkölcsiség az, ha legjobb tudomásod szerint úgy cselekszel, hogy megpróbálsz nem ártalmára lenni senkinek.
Ez természetesen azt jelenti, hogy amiről TUDOMÁSOD van, hogy ártó lehet, azt nem teszed. Ez viszont rémesen megbonyolítja a dolgot, mert te a legnagyobb jó szándékkal is hiheted, hogy valami jót csinálsz, és közben nincs tudomásod arról, hogy valójában kinek is ártasz vele.
Ha ebbe a tételbe az ember egy kicsikét jobban belegondol, eljuthat oda, hogy jobb, ha inkább nem csinál semmit, mert nem tudhatja, hogy éppen kinek mennyit árt :)))
vegyük mondjuk a kutyákat! ha nem tartja rendesen a bal láb mellett haladást, vagy szétrágja a papucsot, akkor neveletlen, vagy figyelmetlen, de nem rossz. ha elszalad a parkban egy szuka után, akkor tehetetlen, de nem rossz. van, amelyik jól ismeri a behívójelet, de direkt nem figyel rá, az meg inkább csak huncut, mint rossz.
talán azok a csimpánzok, akik megtámadják a szomszédos csapat hímjeit... de ott meg már épp elmosódóban van a majmok állati mivolta - nem véletlen hívjuk főemlősöknek.
'A "jóság" spirituális mélységeivel az a gond, hogy megfoghatatlanok (mitöbb: hamisíthatóak), miközben a napi apró cselekvéseink teszik ki evilági működésünk jelentős részét; ezek boldogítanak vagy gyötörnek másokat, ennek alapján tartanak minket jó embernek, vagy rossz embernek ...'
szerintem spirituálisan nem is lehet valaki jó vagy rossz, hanem csak az "evilági működése" dönt.
szerintem jónak lenni egyet jelent azzal, hogy pozitívan hatunk embertársainkra. gondoljátok meg! egyedül egy lakatlan szigeten lehetek jó, vagy rossz?
