Kék tó, tiszta tó (János vitéz)
"Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad,
Add vissza nékem, óh, szép szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa.
Add vissza nékem őt, s légyen tied ez a rózsa."
/Magyar nóták…/
DE: NEMCSAK KÉK, HANEM -MINDEN AMI SZÉP...LÉGY ÜDVÖZÖLVE:-)
Az emberi lét értelme, Összeér tér s elme, És a korlát Mit a kor lát Eltűnik. A szeretet Ott ragyog át Hol akadály Volt eddig a Gát. És a szemekbe Megértés Költözik, A világ Szelíd Színekbe Öltözik. Lelkek Fedezik fel A másikat Törik Fel a köztük Lévő falat.
A nyáron nem láttunk napot. És jött a hideg ősz és bokánkba harapott. Hideg és csepegős. De téli tiszta reggelen, amilyen nincsen, csak kevés, máról holnapra hirtelen megjött a meglepetés.
Ilyenkor már kopár a kert, de most mit látok ott? A kert, amit zúzmara vert, ezüsté változott. Nagy ezüst kandeláberek a fák és szép ezüstcsokor minden bokor s nagy kerek virágágy szebb, mint bár mikor.
Siettem érted, hívtalak. Nézd, mint a vert ezüst! Egy ágat kell letörni csak, hogy egyik fát megüsd s egész kert zenélni kezd! Szép ezüstkertet ad nekünk az ég! Jutalmul adja ezt, mert minden kertet szeretünk.
Nem is csodáltunk volna már, ha felszáll valahol egy szép ezüsttollú madár s ezüsthangon dalol. Ragyogott szinte tükrözött a mesekert, a csodakert s rengeteg ezüst között piros szívünk ugrálva vert.
Tovább, tovább akkor is ha fáj, Ha már szürke borús a táj, Ha már fagypont közeli az érzés, Ha már nem merül fel köztünk semmi fontos kérdés.
Tovább, tovább erről szól az élet? Lelked eltűnik, azt hiszed, henyélhet? Az ész mögött megbújó dobbanó szívverés, Túl halk neszecske, a léleknek túl kevés.
Tovább, tovább és nincs már fájdalom, A lélek nyugalom a legnagyobb hatalom, Ha csend vesz körül, gondolat megszűnik, Ott csak szeretet marad, a többi eltűnik.
Köd, és mínusz tíz. Február. De az a „kicsicsűr”-madár nagyvígan fittyet hány neki s pici gitárját pengeti. Nem lát eget, nem lát napot, nem érez olvadás-szagot, köd gomolyog, köd tornyosul, tollára permetegje hull, de ő csak szól, csak zöngicsél. Ki bátorítja, mire vár? Alusznak még a vak csirák. Azt várja tán, hogy egy bohó kíváncsi és hamarkodó avar-takarta hóvirág csukott szemét kinyissa? Kicsi madár, te drága, drága optimista
Thot: Én csak csepp vagyok én csak csepp vagyok, de az óceán is talán, és a képzelet képez, és az emlékezet mint fényes ékezet állandóan előtűnik és a tudat alatt néha lebont néhány falat, és a teremtett én mint önálló lény kire az élet rászakadt MOST bennem kiszakadt. és rátok öntöm mindazt amit itt képezek, Mindenkit szeretek és egységként érezek.
