Nekem is jó érzés magyarnak lenni. Amikor látom a szörnyűbbnél szörnyűbb helyzeteket hazánkban, elgondolkodom, vajon mit tenne abban az esetben Széchenyi...Sokaknak nem 72 órát adna...;)
A vezetőknek magyar fejjel kéne gondolkodniuk és magyar szívvel érezniük. Sajnálatos módon hazánkban sok az idegen szívű. Szándékosan írok hazát és nem országot. Nyitva hagynék egy kérdést, melyre várok hozzászólókat: Ki a magyar?
1977: CSOKE SÁNDOR kituno nyelvész végkövetkeztetése szerint: A MAGYAR NYELV a) önmagából eredo osnyelv b) szerkezeti rendszere elemeivel együtt magyar c) szókincsének 95%-a magyar eredetu.
"Mindig csak ezt halljuk, és tankönyveink sem gyõzik hangsúlyozni: ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvbõl. Nyelvünk mintha másodrendû, számtalan nyelvbõl véletlenszerûen összehordott, fésületlen egyveleg lenne. A legkülönösebb: nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az, hogy a magyar nyelv csak valamiféle hordaléknyelv. De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvrõl?
Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az elsõ német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bõvebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv õsisége Magyarországon (...) meglepõ: úgy találom, hogy átmeneti kõkori nyelv, megelõzte az újkõkor kezdetét (...) az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és mûfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála elõtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erõt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezõjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerûségét, õsiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medencei õsi volta mellett is kiáll. (A genetikai eredményekbõl már tudjuk: teljes joggal.) De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtõ erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az ûrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik õket!"
A magyar anyanyelvû nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyû nagy matematikusnak lenni. Itt nagy titok lappang a háttérben. Mert nem természetes, hogy éppen és csakis a magyar értelmiségi réteg igyekezik lealacsonyítani a magyar szellemi értékeket. Mondok másik példát is: Bizonyára sokan emlékeznek a Millenárison felépített Álmok álmodói - világra szóló magyarok címû kiállításra. (E sorok írója is ott szerénykedett, a falon lógva - mint filmrendezõ.) Nos, aki ezt a kiállítást nyitott szemmel végignézte, meghökkenhetett: mi kitalálni való maradt másoknak? Bizony kevés. Tudjuk jól leleményeink sorát: ejtõernyõ, szélturbina, taposómalom, markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina, gõzturbina, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, torziós inga, villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez, sötétkamra, porcelánfajansz, telefonközpont, számítógép, golyóstoll, gyufa, helikopter, lökhajtású repülõ, torpedó (robotrepülõgép), világító dióda, holdradar, a kozmikus sugárzás és a biomágnesesség felfedezése, abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, hangosfilm, képtávíró, a stressz fogalma, hologram stb., s hogy eleinkrõl is megemlékezzünk: kerék, fazekaskorong, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, gomb, fehérnemû, szauna, központi fûtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó) stb., s bizony az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak (és még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai mûvelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink, költõink, zeneszerzõink is. (Jellemzõ módon Karinthy Frigyes találmánya a felfújható gumiföldgömb.) Tehát csaknem mindannak az alapelve, amely a mai életünk alapköve, nyelvünkön gondolkodók teremtménye. Az alapleleményeket aztán mások tökéletesítették, kicsinyítették, nagyították, sokszorozták stb. S mi történt ezzel a kiállítással? Aki emlékezik e kiállításra, az bizonyára arra is emlékezik, hogy a 2002- ben hatalomra került kormánykoalíció, a nagy botránnyal sem törõdve, azonnal lebontatta és eltüntette az Álmok álmodói - világra szóló magyarok címû kiállítást. Vajon miért? Miközben hatalmas volt a kiállítás látogatottsága, s igazán büszkévé tett minden magyart. Nem lehet nem észrevenni, hogy e mögött is ugyanaz a hátsó szándék áll, mint a magyar nyelv alacsonyrendû voltának sulykolása mögött.
Tovább kutakodván az okok után, térjünk vissza a nyelvünkre. Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelvrõl (és a magyar történelemrõl) alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepõdik: a magyar nyelvrõl és történelemrõl alkotott magyar tudományos vélemény a Kiegyezés után lendült át teljesen az ellenkezõ oldalra: mégpedig a magyarokra megalázóvá. Vajon mi volt a Magyar Tudományos Akadémai hivatalos véleménye e nagy pálfordulása elõtt? A Magyar Tudományos Akadémia 1860-as kiadott szótárából ez világosan kiderül. (Ez az úgynevezett Czuczor-Fogarasi értelmezõ szótár, melynek elõkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett.) E szótárban láthatjuk: a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye akkoriban az volt, hogy a magyar nyelv õsnyelv, s például az ókori nagy nyelvek (és nyomukban a mai európai nyelvek) is a magyar nyelvnek csupán "leány-nyelvei", vagyis különbözõ képpen romlott változatai. Még a romlás okát is megmagyarázza a szótár elõszavának írója: "E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merõ lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd össze-vissza hányva saját szerveikhez és ízlésükhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzõiket épségben hagynák, s alapérteményökrõl öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség mûködik."
Tehát a magyarból lett leány-nyelvek (ógörög, latin, mai európai nyelvek stb.) keletkezésének oka: kihalt e népekbõl a nyelvalkotói érzék, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség mûködött. (Ez a nyugat- európaiak látletete is.) Az MTA-nak ez a szótára a megfelelõ címszavakban rendre meg is adta, hogy az a szó mely nyelvekbe került át az õsi idõkben: latin, ógörög, szanszkrit, német, angol stb.
Nagy költõnk, Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelvet, s eredményérõl így ír: "Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sõt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja". Ám jött a 180 fokos fordulat. Kitették a magyar nyelvészeket és történészeket a Tudományos Akadémia vezetõ posztjairól, s helyettük németeket hoztak. Közöttük volt, ki akkor kezdett magyarul tanulni, amikor már magas rangot betöltve teljhatalmú nyelvésze volt a magyar nyelvnek a Magyar Tudományos Akadémián. (Pl. Josef Budenz, Paul Hunsdorfer.) Ez utóbbi arról is nevezetessé vált, hogy már mint magyar tudós, elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyûjtött magyar rovásírásos emlékeket. A németek magyarellenessége régi keletû. A XVIII. században élt német J. E. Fischer és A. L. Schlözer már történelem nélküli népnek minõsítette a magyarokat. Ez a vélemény "gyûrûzött" be végül Magyarországra is, s ma is ez uralkodik.) E nagy tisztogatás után a valóban magyar tudósok, írók, költõk már csak a partvonalról, figyelhették, micsoda rombolás, sáskajárás történik itt. (Ismerjük a tisztogatásokat az 50-es évekbõl is.) Arany János ezt írta szomorúan (Az orthológusokra): "Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új van benne mind rossz, Ami régi, az meg tót."
Jókai Mór pedig elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: "Csak azt mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt."
Három adat jól jellemzi a magyar nyelv védelmezõinek mindenkori, általános helyzetét. Czuczor Gergely börtönben írta a fent említett hatalmas szótárának jelentõs részét (halálra ítélték egy 48-as verséért, de hat év után szabadult). Bajcsy Zsilinszky Endre ugyancsak börtönben írta a Legrégibb nyelv a magyar címû könyvét. S még az 1970-es években is öngyilkosságba kergették Romániában a székely Szabédi Lászlót, miután megjelent a latin és a magyar nyelv mély azonosságát részletesen feltáró, A magyar nyelv õstörténete címû könyve. De a közelmúltban is érdekes megfigyelésre adódott lehetõség. Nemrégiben jelent meg az olasz nyelvész, Mario Alinei Õsi kapocs címû könyve, melynek eredeti címe: Etruszk: a magyar archaikus formája. Vagyis hogy az etruszk nyelv a korabeli magyar nyelvvel azonos. Ezt persze tudtuk eddig is jó páran, csak hát egészen más, ha külföldi tudós is ezt állítja. Ám láthattuk: ahol hírt adtak e könyvrõl, csak a szerzõ és a könyv lejáratására ügyeltek a hivatalos fórumok. Ezzel szemben viszont rendre összeakadok olyan nyugati nyelvészekkel, akik lázas sietséggel tanulnak magyarul. Õk már tudják, hogy a magyar nyelv az alapnyelv. Világos tehát: ugyanazon ok miatt nem illõ a magyar nyelv egyedülálló és nagyszerû tulajdonságairól, õsi eredetérõl beszélni, ami miatt sürgõsen lebontották - az elsõ pillanatban, mihelyt lehetett - a Millenárison az Álmok álmodói - világra szóló magyarok címû kiállítást. Szomorú a tanulság: régóta az a cél, hogy eltûnjön minden, ami magyar. Így van ez a történelmünkkel is. Néhány apró érdekességet említek ezzel kapcsolatban is. Tudja-e az olvasó, hogy II. András királyunk 20 000 fõs keresztes haddal megérkezvén a Szent Földre nem kezdte mészárolni az ellenfelet, hanem egymás nyakába borultak. Mert kiderült: szentföldi ellenfeleink magyar ajkú rokonaink. A pápa ki is átkozta II. Andrást. (Ezúttal már másodszor, s most már a teljes magyar néppel egyetemben. Még ennél is árulkodóbb, hogy II. András Jeruzsálem királya lett.) Tudja-e az olvasó, hogy Jeruzsálem neve is magyar, nem rég még így is írták: Hierosólyom. Igaz a hier régi módon írt szavunk, ma: har, jelentése "felmagasló", innen e hegynevek: Hargita, azaz Har-gita, Har-sányi hegy stb. Tehát Jeruzsálem=felmagasodó, magasságos sólyom. Sólyom pedig a szentlélek madara, pontosabban isten lelkének megszemélyesítõje, de azt hiszem, ezt nem kell részleteznem egy magyarnak. (Solymár tehát névrokona Jeruzsálemnek: a sólyom okán.) Tudja-e az olvasó, hogy a Bibliában is "ömlesztve" sorjáznak magyar szavak, nevek. Pl. Aba, Ámos, Arad, Árpád, Béla, Dalajás, Éber, Eper, Ér, Erdei, Gál, Gáth, Húr, Hús, Jósafa, Juta, Kácor, Kádár, Kállai, Kedes, Kenéz, Kászi-fia, Keszed, Kis, Kóc, Kút, Lúd, Más, Moholi, Pára, Perec, Sallai, Sárai, Sáros, Szabad, Szalka, Szárai, Széled, Szemes, Szin, Só, Sófai, Súr, Tábor, Tél-Harsa, Torma, Úr, Uri stb. Tessék csak felütni a Bibliát! Horvát István írja 1825-ben ("Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történetei"-bõl, Pest, 1825): "Pözsög a' Szent Írás mindenféle a' régi Magyar nevektõl és régi Magyar Írásmódtól. Ti éjjel-nappal Szent Írást olvasó Rokonim! Hogyan nem vettétek ezeket észre a' sok század alatt!" Tudja-e az olvasó, hogy egykor négy nagy országunk is volt, mégpedig egy idõben? Az egyik a Kaukázus alatt, a Kaspi-tenger és az Ararát között volt. E területen két Zab nevû folyó van még ma is, nem messze tõlük pedig még ma is láthatók a térképen ilyen földrajzi nevek: Vajk és a Tündérek hegy, Kangavár, Almás. Krónikáinkban ez az országunk hol Eviláth, hol Hunnia néven szerepel. Az itt élõ eleink nyelvét leginkább az igazolja, hogy az 1200- as években magyar nyelvû papokat kértek a pápától. A Kaukázus északi oldalán is volt egy országunk, mégpedig szintén Árpád-házi királyság, 1200 körül még állt. (Királyaink az 1200-as évekig leveleztek velük.) Legnevesebb királya szlávosan írva: Jeretyán, magyarul Gyertyán, s ezen országunk fõvárosának neve már eleve önmagáért beszél: Magyar. (Az 1700-as évek közepén még láthatók voltak palotáinak romjai.) Továbbá az sem szerepel a tankönyvekben, hogy Kiev neve is magyar szó: Kev, azaz köv=kõ. Álmos itt élt hosszú ideig, s még a IX. századi nagy kievi magyar építkezések vezetõinek nevét is tudjuk: Cseke és Keve kapitányok). Volt egy negyedik is országunk is: ide ment Juliánusz barát. Az eddig leírtakból pedig már sejthetõ, hogy miért csak e Juliánusz-féle országunkról hallhatunk: mert ez a Juliánusz-féle magyar hon van legmesszebb a "mûvelt világtól". Így függ össze történelmünk és nyelvünk történetének végletekig való megcsonkítása a magyar teljesítményeket bemutató kiállítás sürgõs lebontásával. Az ok ugyanaz. Nyelvünk azonban él még, csonkítatlanul, õsi teljességével. Vigyázzunk rá. Az emberiség legnagyobb szellemi kincse, s régi idõk kincsei között egyedülálló abban, hogy élõ."
Idézek Turtur Barátomtól, a Kik voltak a szkíták topikból:
"1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetoen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frankhonban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.
2. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a "muvelt" angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!
4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelybol 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyujteni.
5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvot, hétfeju sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elott a hús megfozésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat.. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fuszerezési technikánkat, a darabolást, a fuszerekkel való összefozést. Az édes, sós, savanyú, keseru ízek mellé mi hoztuk az eros ízt ételeinkben.
7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipot. Sot még az alsó fehérnemu is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhuen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá!
8. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belso-ázsiai térségbol?
9. Tudjuk-e, hogy az elmúlt idoszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni oshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet oket keresztezni, az országból kivinni... Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték elottünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt szó nélkül hagyták.
10. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis oket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
11. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elso az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
12. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint muvészeti stílust Ausztria és Németország tolünk vette át?
13. Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönheto, hogy termoföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
és akkor még egy szó sem esett a magyarok osi hitérol!
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal késobb, 43 év múlva, megremegett a Föld! Most kereken 200 évvel késobb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késobb vajon újra lesz-e földindulás?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István) "
Elképesztő számomra, hogy a magyarulez képes lemondani saját nyelvének magyar gyökereiről, hisz mint mondják:
Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték..., Becstelenné válik azonban, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.
Igazad van. Eszembe jutott egy fa, mely mondjuk egy hegytetőn áll. Ez a fa az időjárás minden viszontagságának ki van téve. Mást nem tehet a fa, csak azt, hogy a gyökereit a lehető legmélyebbre ereszti.
Érdemes elgondolkodni ezen. Ez a mi esetünkre is vonatkozik a magyarulezben, de én ennél tágabb értelmezésre gondoltam.
Végre normálisan beindult a topik, ahol kérdezni is lehet, az imént például megtudtam Esztergom és a korona szó eredetét. Én az egész fórumba azért jöttem, hogy, József Attila szavaival élve: tanuljak, fejlődjek, önművelődjek...
Szerintem felfog virágozni az összes topik a magyarok dicsőségére...:)
"..Nagy also goes into particular detail of the names of cities, towns and counties in modern Hungary and show that many of the names mean something in Sumerian, with minor variations. e.g. The city Esztergom, whose name was changed in Roman times - thus it precedes Arpad's conquest - from the Sumerian language it is Istergam, from Ister the Sumerian deity and 'gom' or 'gam' meaning bend in the river in both Magyar and Sumerian. (Nagy, 51).."
A DON DNY-EPER DUNA
elnevezések mellett valamennyi folyónak "STR" mássalhangzós elnevezése is élt, ami önmagában "folyó"-t jelentett, ISTAR/ ISTER, (sumer istenségként ISTHAR), a GAM pedig ( GANY/KANY-ként is) KANYARt jelent...
A hellén-görögben amegKORONÁZ például: "KRAÍNÓL"-kiejtéssel bír, koronál, befejez, teljesít, --- "felteszi a koronát"---, továbbé: uralkodik valamin, parancsol valakinek jelentéssel bír.
Ógörögben:
KORONÉ --
sőt: TRÓN = THORN
Vajon van-e összefüggés a KORONA és KRONOSZ között ????
továbbá:
"...Rásonyi szerint tehát a két férfinév bizonyítja Hunyadi János Arany Horda-i, vagyis kun/kumán származását. Az Arany Horda mongol nomád államalakulatot Batu kán hozta létre, mely a mai Románia Kárpátokon kívüli területére is kiterjedt. 1236 és 1502 között létezett és gyorsan eltörökösödött. "Az Arany Hordából Dél-Erdélybe is telepedtek át kumán kenézek román jobbágynépükkel együtt, onnan pedig 1415-ben a Bükk, Mátra és Cserhát aljára."11 De ezenkívül van még egy támpontunk, mely a fenti adatokat még inkább alátámasztja. Ez pedig a Hunyadiak címerállata: a holló. "Az is bizonyos - írja Nagy Iván -, hogy a hollóczímerrel már Hunyadi Jánosnak a kormányzónak elei is éltek, mint ezt az 1453-ki czimerbővítő királyi levél is nyilván mondja."12 A Fekete Holló (Hara Szuorun) a jakut mitológiában - mely igen régi totemisztikus madármítoszokat őrzött meg és alapjául részben az ótörök törzsek képzetei szolgáltak -, több jakut nemzetség oltalmazószelleme, a tíz sámánnemzetség őse, Ulu Tojonnak (Nagy Úr), az alsó világ gonosz szellemei urának legkisebb fia.13 A baskír totemikus ethnonymusok között megtalálhatók a madárnevek is. Ezek a régi pogány nemzedékeknél kultikus szerepkört láttak el, s általában kap-csolatosak a török-mongol világ törzsi-nemzetségi neveivel. Ezek között említi Németh Gyula a hollót és a varjút (Qarya).14 Így tehát kézenfekvő, hogy a Hunyadiak ősei egy olyan türk nemzetség leszármazottai, melynek totemállata a holló volt. E madárnak van török helynévi emléke a Kárpát-medencében is. Orgovány belterületén egy határrésznek a neve Kargalla. Értelme: ,Hollós, varjas'.15 Közismert hiedelem, hogy a varjú károgása szerencsétlenséget jelez (vö. Karga > károgás). Aligha véletlen, hogy a qarya- (karga-) ige jelentése ,megátkoz, átok alá vesz, szid'.16 S mivel "a görög mítoszok... Kréta szigetéről, Egyiptomból, Palesztínából, Phrű-giából, Babilonból és máshonnan származó elemeket is tartalmaznak"17 - vagyis ázsiai elemeket vettek át és őriztek meg -, indokolt egy összefüggésre felhívnunk a figyelmet, melyet a továbbiakban is érdemes szem előtt tartani. A görög időistent, Kronoszt "rendszerint varjúval ábrázolták, mint Apollónt..., s kronosz valószínűleg ,varjút'" és hollót "jelent, mint a latin cornix és a görög koroné. A varjak jóstehetséggel megáldott madarak voltak, s a közhit szerint bennük lakozott a feláldozott szent királyok lelke."18 ....."
Továbbá:
A görögben is két kifejezés van a korona/koszorú szavakra: diedém és stephanos. A diadém a királyság jelképe. Els?sorban azok kapták, akiknek a királyi származása bizonyított volt. A diadém viselése tehát a származástól függött. A stephanos korona azonban a tisztelet jelképe volt, amit egy gy?zelem díjaként viselhettek (olimpiai bajnok). Nyilvános elismerésként nyújtották át a háborúban vagy a békeid?ben végzett megkülönböztetett szolgálatért. Ezen kívül hivatali "jelvényként" is viselték. Úgy is mondhatnánk, hogy a stephanos koronát szívességb?l, önkéntesen lehetett megszerezni.
Szerintem a korona a kör fogalmába tartozik, mint ősi magyar gyökbe. Felteszem Európa más nyelveiben is szerepel. Ha ez így lenne, az csak az őseurópai nyelv létezésének bizonyítéka lenne.
"Egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni." (Illyés Gyula: Ki a magyar?)"
Kétszer is ránéztem a nevedre, azt hittem rosszul látok. :) Köszönöm válaszodat. Néhány helyen lennének kiegészítéseim az írásodban, de most inkább arra lennék kiváncsi, hogy a "korona" mint szó honnan ered?
A szent korona neve latinul: sacra corona. A sacra szónak három alakja van, ami annyit jelent egyszerre, hogy szent és átkozott, vagyis a szentségben olyan mértékben van jelen az Úristen, hogy aki a törvényeit megsérti, az az Ige megfordulását, vagyis átkot von magára. Az a szentség, ami ebben a misztériumban megnyilatkozik, azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy nem vele kezdődött el a világ és nem is vele fog megszűnni. A sacra szó a sacratio szóból ered, melynek jelentése: felajánlani. A Kárpát-medence pedig felajánltatott a Szűzanyának. Ez a terület az égiek törvénye szerint irányíttatott, és a hétköznapokból kiemelődött.
A corona szó a középkori latin oklevelekben sokszor szerepelt úgy, hogy határ. Ez az egyik jelentése, vagyis a szent korona földi vetülete a Kárpát-medence. A korona abroncs része felel meg a határnak, ami pedig kitölti, azok a keresztpántok. A Kárpát-medencét a megyerendszer tölti ki. III. Béla idején 72 vármegyéje volt Magyarországnak. A korona keresztpántján pontosan 72 fehér gyöngyszem van. Az 1500-as években 62 vármegyénk volt, a keresztpánton a piros vércsepp alakú kőből 62 darab van. Ma 19 megyéje van Magyarországnak, és 19 zománckép van a szent koronán. Mintha benne dobogna a magyar történelem szíve!
Az a pont, ahol ég és föld találkozik, az maga a szent korona.
Továbbra is várom a "korona" szó eredetét. (Nem elfelejtendő, a korona szintén kör alakú...)
Addig is, saját kezüleg írnék a koronánkról. Aki egyszer felkeresi a koronát, attól a pillanattól kezdve olthatatlan vágyat érez, hogy újra és újra lássa. A középkori Magyarország egy nagyon különleges együttélése volt az emberiségnek egy közösségben, mert az volt az igazság, ami az Ige. Tehát hitből fakadt ország volt a miénk, ami egy evangéliumra épült. A világ nyolcadik csodája volt a középkori Magyarország. A szent korona eszme gondolatiságát ugyanazzal a megfogalmazással lehetne leírni, ami annak idején a kereszt megjelenését jelentette. A középkori Magyarországon úgy tudott az egyén létezni, hogy végtelenül szabad volt, mégis egy testtel, egy szivvel, egy lélekkel tudott együtt élni egy közösségben, ami példátlan az emberiség történetében. Az egész egy misztikus test, egy szentség köré szerveződött, ezt hívják szent koronának. A mai ember, ha a koronára gondol, tulajdonképpen egy szent tárgyat tételez fel. Elődeink számára mást jelentett: olyan szentséget, amely életre kelt. 1387-től olyan oklevelek maradtak fenn, amelyek arról szóltak, hogy a szent koronának szeretete, hűsége, nyomorúsága van, tehát élő tulajdonságokkal ruházták fel. Ha valami életre kel, egy tárgy élővé válik, az csak úgy lehetséges, ha az Úristen jelen van benne.
Neked is köszönöm a kiegészítést. Egyszer voltam egy konferencián, melyen Dr. Korzenszky Richard tihanyi perjel beszélt arról, hogy mai világunkban sajnos az anyagi javak váltak elsődleges céllá, kiemelte az autókat: ha autókat teszünk egymás mellé, kaphatunk egy autószalont vagy egy roncstelepet, de ha embereket teszünk egymás mellé, akkor valami sokkal értékesebbet nyerhetünk: család, barátok, közösség, nemzet...
OFF
Beszélt arról is, hogy különbség van a gyönyör és boldogság között. Gyönyör úton-útfélen van és csak egy ideig tart, de a boldogság távlatokat ad.
A téma azonban már messzire visz el, így hát be is fejezem. Köszönöm.
A nemzeti érzés fogalmát szeretném kibővíteni a következőképpen: Szépet, jót, igazat akarok nemzetemnek, önmagamnak, családomnak, barátaimnak, közösségemnek, Magyarországnak, magyarságnak, és az emberiségnek. Ez azt jelenti, hogy noha számomra a legkedvesebb a magyar nemzet, de e mellett, minden embernek és nemzetnek jót akarok.
