Két tündéri kisfiú anyukája vagyok. Szeretnénk bőviteni a családot egy kislánnyal. Tavaly nyáron a kormány indított egy sms.kampányt a 3. gyermek nemének a megválasztásáról. Azóta nem foglalkoznak ezzel a dologgal, ezért szeretném kézbevenni az ügyet.
Ha érdekel benneteket a téma, irjatok nekem!
A negatív véleményeket is szívesen olvasom, de a támadó hozzászólásokat légyszi fogjátok rövidre, inkább azok véleményét várom, akiknek hozzám hasonlóan az a vágya, hogy a harmadik(vagy akár többedik)baba nemét megválaszthassa!!!
Az első kettő világos (valahogy sejtettem, hogy nem pusztán a véletlenen múlik a nem, hanem valami biológiai oka van), a harmadik érv elég bénán hangzik szerintem is. Miért, azt is megválasztottam, hogy ne 18 vagy 20 vagy akárhány évesen szüljem meg, nem?
Meg valami erukasavra is emlékszem, de nem értek hozzá...
Más: ma reggel a napkeltében Czeizel és egy másik biológus orvos (Fülöp András?) vitatkozott erről a kérdésről pro és kontra. (Ki lehet találni, hogy ki volt mellette..:-)) )
Naszóval azért érdekes volt. Ami a lényeg: a habokra vitatkozunk, mert az EU országokban van egy mindenkire érvényes megállapodás, hogy csak a nemre való tekintettel ez a beavatkozás tilos, kizárólag akkor lehet elvégezni, ha a családban nemhez kötött genetikus betegségek fordulnak elő.
Fülöp dr. valami biológia-jog-etika megközelítést említett. Biológia: nemcsak az orvos választja szét a kromoszómákat, hanem a petesejt is megválasztja, hogy milyen nemű spermát fogad magába. Tehát nemhogy 100 %, de max. 70%-os sikert tudnának csak produkálni.
jog: mint említettem, van valami sowetoi (ill. hasonló hangzású város) megállapodás, hogy ez így iylen formában tilos.
Az etikai megközelítése számomra nagyon hamisan hangzott: arra hivatkozott, hogy a gyermek nem a szülők tulajdona (eddig oké), és micsoda lelki törést jelenthet majd neki később, ha megtudja, hogy a nemét megválasztották és nem a véletlenre volt bízva... nos ez a fajta aggályoskodás számomra kicsit izzadtságszagú, vagy büdös lábszagú.
Off: Érdekelt, utánanéztem, a Tay-Sach , a sarlósejtes anaemia, ami főleg Észak Amerika fekete lakosságánál, ill.bizonyos zsidó népeknél a bevándorlások stb...miatt gyakori, gondolom ezért kötelező az USA-ban szűrni.
A Lorenzo olajában az ALD idegrendszeri rendellenességről van szó, mely X kromoszómához kötött, tehát fiú gyermekeken öröklődik.
De ilyen alapon, ott van még a cisztás fibrózis, PKU, az albinizmus, különboző enzimhiányok, stb..., amik szintén öröklődőek , kvázi kiszűrhetők.
Nyilván adott országokban vannak kötelező szűrések, mert pld.egy bizonyos népcsoporthoz köthetően öröklődnek, mint pld.a Tay-Sach szindróma.
-on
Őszinte leszek, bennem az hogy betegségre szűrném, eddig fel sem vetődött, csakis a nemiség megválasztás, szegény Czeizel Endre is évek óta futja a köröket ezzel kapcsolatban, nem biztos, hogy nincs igaza,a tudomány fejlődik, miért ne élnénk vele, főleg ott, ahol ezzel vetélések, halvaszületések, öröklődő betegségekkel lehet számolni.(Az is kimutatott tény pld.hogy valamiért a fiúmagzatok jobban vetélődnek el,de ez nem ide tartozik.)
Nem vagyok képben, de ha bebizonyosodott, hogy egy pár valamilyen génhez kötött örökletes betegség hordozója, akkor sem választhatják meg a gyermek nemét?
Ha engedélyezik a nem megválasztását, én tuti leszabályoznám az igénybevevők körét, nehogy egyesek visszaéljenek ezzel is, miszerint pénzen mindent vásárolni.
Kár, hogy nem láttad, mert amúgy egy nagyon gyönyörű film (Nick Nolte- Susan Sharadon) , és igaz történet nem utolsósorban.
A történet nagyjából annyi, hogy adva van egy értelmiségi házaspár, a férj nagykövet vagy hasonló, mellesleg valami tudományos végzettsége is van (nem biológus vagy orvos!!!), a feleség úgyszintén. És van egy tündöklően okos és kedves kisfiuk, akin egyik napról a másikra furcsa tünetek kezdenek mutatkozni olyan 5 éves kora körül.
Dührohamokat kap, időlegesen megsüketül, megbotlik a saját lábában és hasonlók. Elviszik orvoshoz, ide-oda vizsgálják, míg a végén ki nem derítik, hogy egy bizonyos kórban szenved, aminek az a lényege, hogy az idegpályákat körülvevő mielin burok (jól emlékszem?) elsorvad és elpusztul. A ludas az anya vérében keresendő, ugyanis ez egy olyan betegség, amit a nők hordoznak, de csak a fiú utódok kaphatják meg.
Gyógyíthatatlan... az apa magába roskad amikor kiolvassa a konyvtárban, hogy milyen vég vár a fiára.. bénulás, némaság, süketség, vakság, görcsök, fulladás... és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban, utánajár ennek a kórnak. A feleségével kettesben mindent kiolvasnak erről, régi cikkekben kutakodnak, összebarátkoznak a téma egyetlen szakértőjével stb. A végén az apa rájön, hogy egy bizonyos nem is tudom hány szénatomot tartalmazó olaj nemhogy megállítani, de visszafordítani is képes ezt a folyamatot. Akad egy lelkes vegyész is, aki előállítja ezt az olajat, és miután beadják a fiuknak - aki addigra már süket, néma, vak, és még a nyálát sem tudja lenyelni, szondán táplálják, görcsökben fetreng - az rohamos javulásnak indul... azóta ezt az olajat adják az ebben a kórban szenvedő kisfiúknak, és az orvosok tiszteletbeli orvossá avatták a szülőket.
Egyik kedvenc filmem, kr, hogy már nem játsszák és dvd-n sem kapható... :-(((
Tay - Sachs szindróma . Izraelben - legalábbis lombikbébi programoknál - kötelező a szülők szűrése, és az USA-ban is teljesen bevett dolog, nálunk sajnos elérhetetlen.
van egy ismerős család, ahol 7vagy 8fiú van. Az anyuka többször elvetélt. Én komolyan azt gondolom, hog vmi oka volt, hogy nem lehetett kislányuk. Mi 3an vagyunk nővérek, és azt gondolom, hogy ez sem véletlen-vmiért nem lehetett nálunk fiú. A szüleim 5unokájából 3lány. ((((((off: nagyon kemény...5unokájuk van már, mindig meglep)))))
Ezzel együtt meg tudom érteni, ha vki csak ellenkező nemű babánál vállalna 3-at. De leginkább azért értek vele egyet, mert így kiszűrhetőek lennének a csak egyik-vagy másik kromoszómához tartozó betegségek.
Nem igazán ide tartozik, de most jutott eszembe: van egy örökletes betegség, aminek nem emlékszem a nevére. A lényeg, hogy vmiért az európából származó zsidók között szignifikánsan magasabb az aránya, mint más populációban. A betegség akkor jön elő, ha mindkét szülő hordozó, és minden 3.gyerek, akinél előjön pár évesen belehal. Egyszerű vérvizsgálattal kimutathtaó. Amerikában pl. úgy szűrik, hogy kap az ember egy kódszámot, ha gyereket akar vállalni, akkor csak megadják a két fél kódszámát, és csak azt mondja meg a kórház, hogy mindketten hordozók-e vagy sem. Nagyon sokáig gondolkodtunk a férjemmel még az esküvő előtt, hogy vizsgáltassuk-e ki magunkat. Végül nem tettük, de hallottam olyan párról, akik nem vállaltak gyereket, mert mindketten hordozók.
Én pont így vagyok ezzel. mindegyik gyermekemet lánynak szerettem volna. az elsőnél már tudtuk, hogy fiú lesz, beletörődtünk, végül is nem probléma. A másodiknál a szülésnél derült ki, hogy fiú, addig nem mutatta magát, egy percig "nekem nem kell, mert fiú" után ő a kedvenc (természetesen a másikat is ugyanúgy szeretjük), most a harmadik már olyan jó lenne ha lány lenne. Nekem kell! lány is, akit mindenfélére megtaníthatok. Emlékszem milyen jó volt a nagymamámtól eltanulni minden fortélyt a házban, és jókat beszélgetni. A fiúk biztos nem velem beszélik meg az élet dolgait, bár igyekszem úgy nevelni őket. Egyszóval én a harmadik nemét, ha tehetném megválasztanám.
mi már belevágtunk a 3.gyerek összehozásába, két lányunk van.Ha lenne lehetőség a nemének megválasztására biz' isten élnénk vele.Én mindig azt mondtam, hogy egy nőnek egy lányt fel kell nevelni, ezért is örültem nagyon, mikor az elsőről kiderült, hogy lány lesz.Utánna jó lett volna egy kisfiú, de kiderült, hogy kislány, hát örültünk, hogy úgyis ott az a sok lányruha :)))
De most annyira szeretnénk már egy kisfiút, igenis más egy kislány anyukájának lenni, és más egy kisfiúé.Ugyanúgy szeretjük őket ez nem vitás, de nekem olyan rossz az anyósommal a viszonyom, és én úgy szeretnék jó anyósa lenni majd a menyemnek.:))))és úgy szeretném a férjemet a kisfiával barkácsolni látni.:)))
Természetesen nem csak ezért, egyszerűen szeretnénk egy fiút is felnevelni.
Mivel ezek csak vágyak, marad a természetes szabályozás, aztán meglátjuk milyen nemű lesz.
(A pecsvörk családokról: Az én ismerőseim körében ált.ott van harmadik gyerek, ahol az első gyerkőc nem közös, az anyuka hozza a házasságba,és szeretne a férjének két gyermeket is szülni.De persze ez egyáltalán nem általános)
És még minidg visszatérve a természethez: a természetes az, ha a nő férjhezmegy, szül, szoptat, ujra terhes lesz, szül, szoptat egészen addig ameddig a méhe aktívan működik. A természetes az, ha egy nőnek minimum 8-10 gyereke van, (ebből persze óhatatlanul életképtelen pár magzat, óhatatlanul meghal gyerekkorában néhány...) - a betegségek elleni sikeres harc után immár egy átlag 10szer szülő nőnek nemcsak 3-4, hanem minimum 9 gyereke megéri a felnőttkort. Na de a jó öreg civilizáció kiépítésével ugyan hány nő az, aki 10 gyereket akar felnevelni, és főleg kinek van erre pénze és energiája?
Sajnos eljutottunk odáig, hogy a normál családmodell a két szülő két gyerek felállás lett (most nem beszélek az arányaiban egyre nagyobb pecsvörk családokról, azt veszem alapul, hogy a szülők együttmaradnak életük végéig), és bizoony itt már nem mindegy, hogy a gyerekek milyen neműek. Illetve mindegy, de vannak családok, akik vállalnának még egy harmadikat is, az áhított másik nemű gyerekért. NIncsenek olyan sokan - már akik hajlandóak emiatt mind anyagilag áldozni, mind pedig egyáltalán orvosi segítséget kérni - így, azoknak az adatoknak az alapján, ahol ez a módszer már engedélyezve van, mindössze párszáz gyerekkel több születne évente az országban, az áhított nemmel (legalábbis többségében, mert gondolom azértt becsúszik pár hiba is...).
Ez igaz, én is szűrnék minden örökletes betegséget, amit lehet. De az, hogy fiú/lány, az ne betegség. (Ettől függetlenül 3. gyerenél én engedném a nem megválasztását). De most ott tartunk, hogy már a 2. is választható legyen.
(Csak zárójelben, mivel alapvetően nem ez a téma. Noha sejtettem, hogy ez lesz az eredmény, rákerestem: nincs jogszabályi definíció az élettel összeegyeztethetetlenre, ez orvosszakmai kérdés, nyilván valamilyen protokollban van erre iránymutatás, de amúgy ez egy nagyon sikamlós téma. Én annak idején adtam anyatejet egy olyan kislánynak, aki azért lett megszülesztve 36 hetesen, mert az orvosok szerint (az I. női klinikán amúgy az általam igen nagyrabecsült Hajdú drnő állította fel a diagnózist) születése után azonnal meg fog halni a fejlődési rendellenességei miatt. Nem halt meg. Kényes kérdés ez.)
Nem tudod úgy leírni, hogy megértsem, mert számomra érthetetlen egyáltalán a felvetés is, hogy megválasztani a születendő gyermek nevét. Nekem ez épp úgy nem megválasztandó, mind a többi tulajdonság. Egész egyszerűen nem értem, miért kéne??? Szerintem az az önzés csúcsa, mikor a saját vágyainkat "rákényszerítjük" a véletlenre.
én sem gondolom, hogy le kéne alacsonytani a topic címben lévő kérdést a kék szem, szőke haj és egyéb típusú válogatási szintre. itt nem arról van szó, hogy szeretnénk megszabni a baba szeme színét, ne legyen dagi, legyen magas IQ-ja, hanem arról hogy mi is megélhessük azt a csodát--ami másnak természetes módon is sikerült--hogy van fiunk és lányunk is.
(Mert van akinak egyátalán nem jön össze a baba orvosi segítség nélkül... van akinek meg nem jön össze a fiú vagy lány baba. biztos mindennek meg van a genetikai oka--úgy gondolom, hogy mivel a genetika elég dinamikusan fejlődő tudományág előbb-utóbb kiderül miért vannak csak fiús vagy csak lányos családok..)
Mert bocsi, de például én nem tudok 10 gyereket szülni és várni--hátha 10ből egynél bejön az ellentétes nem. Mert józanul gondolkodom. És megértem hogy a gyereket fel kell nevelni érzelmi és anyagi téren is adni kell neki ahhoz hogy egészséges felnőtt legyen. És ide nem igazán passzol bele a zöld szem kérdés... Itt nem egyéni kívánságokról van szó, hanem arról, hogy egyes családokban is felborul a természet rendje a nemek tekintetében, azaz csak azonos nemű gyermekek születnek. Ettől még lehet mondjuk 100 családből "csak "20at érint ez a probléma. És a nem érintett 80 család azt mondja majd hogy ez a tv. jav. egy hülyeség. De az érintett 20 családból azonban lehet hogy min.19 élne a 3.baba esetén a nem előzetes megválasztásával-hangsúlyozottan kizárólag ellentétes nem esetén. Hogy miért? mert szeretnék megérni azt a csodát, ami másnak természetes módon is sikerül elérnie.és itt ebben a topicban az lenne a jó, ha nem olyanok írnának ellenvéleményt akiknek fiuk és lányuk is van, mert nehéz elképzelni, hogy releváns véleményt tud képezni egy olyan szülő, akit ez a probléma nem érintett.
Más: a pszichológusok azt mondják hogy a meg nem született gyermekünket is meggyászoljuk, ugyanúgy el kell engednünk mintha meghalt volna.
Amikor mi meg tudtuk, hogy a 3 gyermek is kisfiú--sírtam legbelül--mert amíg nem tudtam a baba nemét olyan volt mintha ketten lennének--bár ez fura megfogalmazás, de így hasonló. Amikor megmondták hogy kisfiú--olyan volt mintha a lányom meghalt volna. Azért mert tudtam hogy a szívem alatt hordott kisbaba is fiú, akkor a 4-re már nem vállaljuk be a kísérletezést-mondván hátha lány lesz...
Így megéltem, hogy SOHa nem lesz kislányom. A félretett babák, lányosabb megvett babaruhák--mind mind gazdátlanul maradnak örökre...
Én azt hittem nem vagyok normális, hogy gyászolom a kislányunkat--mikor meg se született, meg se foggant... Aztán elkezdtem olvasgatni, lelki fájdalmam enyhítésére .. és igen tényleg meggyászoljuk Őket, a soha meg nem születetteket. hogy miért? mert emberek vagyunk ésszel, és érzelmekkel felruházva..
És igen most van egy halvány remény, az üresség csillapítására egy fénysugár, hogy mégis eljön egyszer--a mi kislányunk--és mi várunk rá, olyan rég várunk rá, hogy ha arra gondolok mi lenne a neve, szinte eltörik a gondolat, olyan drága...
igen, mi szeretnénk negyedik gyermeket--lányt ha lehet--ha fiú lenne akkor is szeretnénk mint ahogy mindegyik gyermekünket, de az biztos hogy csak akkor vágnánk bele a 4.gyermekvállalásába-ha ahhoz hogy lány legyen kapunk orvosi segítséget. Mert például nekünk természetes úton nagyon úgy néz ki nem jön össze leány baba.
És ha már itt tartunk az anyatermészetnél: nem a természet rendjébe való beleszólás az is, hogy emberfeleti erővel megmentenek az életnek 25-26. hétre született félkilós koraszülötteket? Erről mi a véleménye azoknak akik ilyen aggályokkal bírnak?
Sőt: nem a természet rendjébe való beavatkozás maga az orvoslás is??? Hiszen ha a bölcs természet úgyakarta volna, akkor végülis hulljon a férgese nem?
Vagy hol a határ a természet rendjébe való beavatkozásnak?
Tessék kérem tudomásul venni, hogy a természetbe már réges régen, hatalmas intenzitásdsal beleavatkozott az ember - mostanság éppenséggel olyan problémákat kéne megoldani, ami eme beavatkozás nélkül nem is lett volna.
Mert - hogy egyebet ne mondjak - a Föld túlnépesedett. Nem véletlen, hogy annyi a meddő házaspár: a természet visszafizet. Szóval ezt is tessék belevenni a nagy erkölcsi megítélésekbe.
"A lombikos is valóban beleszól a természet rendjébe, de azzal elnézőbb vagyok."
Hallatlanul nagyvonalú vagy... Kész szerencse, hogy nem ilyen szemellenzős módon alkottatnak a szabályok, hanem ennél azért egy csöppet objektívabb szempontok szerint.
Ezek szerint ami neked szimpatikus az nem szól bele a természet rendjébe - illetőleg még ha beleszól is, de jól teszi - ami meg neked nem szimpatikus, ott rögtön megkongatod a vészharangot, hogy mi lesz ennek a vége? Jaj már majd 140-es IQ-s gyerekeket akarnak meg zöld szemű göndör, vörös hajút... holott nem erről van szó, én nem tudom hogyan írjam le lassan, hogy felfogjad? Szótagolva?
Engem az gondolkodtatott el, hogy dolgozza fel a család, legfőképpen a gyerekek, ezt a dolgot. A páromnak csak annyit mondott egyszer az anyukája, hogy 2.-ra lányt akart, nem felejtette el neki, habár soha nem éreztette vele az anyukája, hogy csalódott lenne.
Szóval a meglévő 2 gyerek érezheti magát kevesebbnek ettől, még akkor is, ha a szülő mindent megtesz ez ellen. Nekem ez kényesebb kérdés pusztán vágyaknál, és gyerekkori álmodozásoknál.
donthetsz ugy, hogy egy kezelest visszautasitasz. donthetsz ugy, hogy rakosan nem kersz kemoterapiat, nem kersz semmit, csak fajdalomcsillapitot. ebben sajnos van tapasztalat a csaladban.
az elettel osszeegyeztethetetlen definiciojat pedig szinten meg kellene keresni.
Minden lehetséges, és ami lehetséges, az leginkább meg is történik. Kérdés, hogy jogszerű-e.
Én is azt hiszem, hogy az "élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség" nem szorul értelmezésre általunk, mert az egy jól definiált orvosi-jogi fogalom. Méghozzá nagyon szűk. Szinte biztosra veszem, hogy a down kór nem ilyen.
A hatéves gyerek példádat is furcsállom. Nem tudom, mire gondolhattál. Miközben felnőtteknél bűncselekmény az eutanázia (még a passzív eutanázia is, még a beteg kérésére is), gyerekeknél a szülő dönthetne ilyesmiről?
