A link vége. Nem tudom, az első hozzászólásomból miért maradt ki a link, lehet, hogy a Macintosh miatt... /ostortenet_es_honfoglalas/a_nepek_orszagutjan_i
Bihari Gábor A népek országútján Érdekes, hogy a szerző, aki nem történész, hanem fizikus, a helységneveket számítógéppel is elemzi és térképre rajzoltatja az eredményt.
Édes barétom! csupán csak másfél, alig két év maradt ki az életünkből....... de anno mondtam neked, hogy minnyá benyalhat nekünk az a csigazabáló Francia oldalági......
Növényi élet leszek én, víg, okos moha, nem sírok, nem beszélek soha. Alantas zeg-zúg kötelék, bimbó-út, meztelen szirom, olyan kicsi leszek, ahogy birom. Zöld, nedves szár leszek csupán, merész és hűs növény és hull és hull a harmat fölém. Kacs, inda, vázlatos szalag és néha fönn a rügy, mindíg-élő, fonódó zöld, tiszta ügy. Szétnövök világtájakon harsányan s csöndesen s a föld mélyébe eresztem le vörös gyökerem. Pusztulok, hogyha pusztulok s növök, ha nőni kell s barátkozom az életem legvégső gyötrelmeivel.
Nekem nagyon hiányzik Gyurkovics Tibor a Bartók rádióból. Mindíg vártam, mikor vezeti ő a muzsikáló délutánt. Ha valaki tudna segíteni, hogy mit jelent az első két sor...
Még nem hallom a pacsirtát, Mely tavaszról zengve hírt ád S égbe fúrja énekét; A nap, a föld édes-ketten Nem mulatnak önfeledten, Váltva csókjok melegét.
Ősz ez! ősz ez!... mindhiába Tűz virágot gyér hajába, Színli csalfán a tavaszt; A mezőt bárhogy ruházza: Szebb időnek rémes váza - Közte sárgul a haraszt.
Zöld az erdők lombja bátor, Fénylik este a mennysátor: Van hiány már fönn és lenn; Csillag és lomb egyre ritka: Őszi hullás fájó titka: Rezgi által csöndesen.
Hasztalan, hogy új virágba Borul ismét a fa ága, S új szerelmet ünnepel: Kit vidítson meddő éke? Egy fuvallás... azzal vége: Váltja szemfödő lepel.
Óh, ne bizzunk e varázsra: Kész anyag gyűl hervadásra, Az enyészet gazdagul, Fű-fa zöldje azér' hajt csak Hogy, mit sírva megsóhajtsak, Több legyen majd, ha lehull
* * *
Mit remegsz? él, bár lekötve Szunnyad olykor téli nedve, Természetben nincs halál; Nyúgalom csak mély alélta, - Mindig új az ősi példa - Ami rég volt, most is áll.
És ha jő sugár, mely csábit S el-elrugja csalvirágit: Termő-elve ép marad; Legjavából nem fecsérel, - S mely gyümölcsöt ápol, érlel. Ád az Isten új nyarat!
Köszi szépen!!! Valahogy nem ez az, de ettől még tetszik. Szerdán veszek egy Lermontov kötetet. Azért szerdán, mert az egyik nagy online könyvesház szerdán komoly kedvezményeket ad, szóval könyvvásárlásra fel!
Egy csillag ég Fejem felett, Igézi rég A lelkemet, Álmaimat Köré szövöm, Fényzuhatag Ver, vad öröm.
Így, így bűvölt Meg az a szem, Szívemre tört A szerelem. Hozzám soha Le nem hajolt, Ég csillaga, Oly messze volt. Mindenre vak, Égő szemem Bámulta csak Reménytelen.
Keresek egy Lermontov verset, nagyon tetszett, már csak a hangulatára, és egy-két gondolatra emlékszem. Egy csillagról szólt, ahová sokat utazik a fény, és nem is azt látjuk, ami most van... Szóval, ha valakinek van Lermontov kötete, és rálel ez alapján a precíziós leírás alapján, és még pötyögni is van kedve, örvendeztessen meg mindenkit!
Nekem szépírónak kevés, inkább olyan jótollú szak(újság)írónak látom, aki mindenről tud okosat és sokat írni, hiszen fekkre fizetik, de éppen nem a bűnügy vagy a sport a kedvenc témája, hanem a bölcsesség...
"Mámoranatómiám főtétele: minden mámot gyökere a szerelem. A bor folyékony szerelem, a drágakő kikristályosodott szerelem, a nő élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem a virágot és a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és megehetem és megihatom."
A bölcsességi versenyben kétségtelenül komoly eredményeket ért el :) Osho műveit olvasva sem gondolnánk, hogy a végén már tucatnyi Rolls Royce-a volt és fegyveres őrség egzecíroztatta tanítványait, vagy Senecát olvasva sem gondolnánk, hogy valójában homlokegyenest másképp élt, de éppen Ibsen se volt piskóta :))
Vas István Villon fordításait olvasgatom. Érdekes közben Szabó Lőrinc fordításában, és a Kaláka zenéjével hallgatni ugyanezt. Vas szerint az ő fordítása ellentéte az addigi értelmezésekkel, amik "a hetyke és jasszos" arcát mutatták meg Villonnak. Valószínűleg ezért nem az ő fordítását zenésítették meg :)
"Mert azt senki nem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékü élet."
De, én azt gondolom, meg azt, hogy ez a gond Hamvas Bélával, ami a romantika nevű hamis életérzéssel is, mindig csak elvágyódni, sose jó az amit éppen csinál, sose jó ott, ahol éppen van, mindig másra vágyik mint akit éppen szeret, már ha tud egyáltalán szeretni, amit nem hiszek...
Szegény grafomán Hamvas, ezért nem világosodott meg soha (saját bevallása szerint), mert mindig az után futott ami ott volt "kéznél", ami persze így már nem olyan emelkedett és izgalmas, hiszen elérhető :)
Még szép, hogy elérhető, és nagyon megnyugtató hogy nem csak tanult, olvasott embereknek, hanem bárkinek.
" A megtett útról a külső történet semmiféle képet nem nyújt, nem is tud nyújtani és nem is nyújthat. A megtett utat csak jelképesen lehet ábrázolni. Jelképesen- zeneileg. A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudnak azonos témák mellett mégis mindíg mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem, de mindíg más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombináciokban, más kísérettel, más szólamban, másképpen harmonizálva-, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlet felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszűltség egyre nő s az izgalom egyre nagyobb, a zene már sajátságos sejtető eszközeivel jelzi a lépést, a kiegyenlítődésre utalni tud, a végső célt érezteti s arra előkészít. Csak a zenei jelképek által juthatunk tapasztalathoz, arra vonatkozólag, hogy a világtörténet milyen szakaszában vagyunk. Csak a zenei jelképek által szerezhetünk tudomást arról, hogy az emberi lét nem halad és nem fejlődik, hanem rejtélyes módon szüntelen átlényegülésben örvényszerüen kavarog és önmagában a végső megoldást forralja. Csak a zene nyújt fogalmat arról, hogy a változás nem mérhető, mert az nem egyenes vonalban történik, hanem a számok rendje szerint. De nem az évszámok, hanem a zenébe rejtett metafizikai aritmetika haladványai szerint.
....................................
Az egész roppant szimfóniának tulajdonképpen egyetlen főtémája van. A téma végtelenűl egyszerü. Az egész ennyi: embernek lenni. Mintha közülünk még senki sem lenne az. Mintha embernek lenni csak szeretnénk, s mintha most csak feltételezett emberi létünk előlegéből élnénk. Különös lények!
Az állatvilágtól, ugyanúgy a szellemektől végzetes elszakadásban, egyedül, egymagunkban élünk, a rokonságot nem tartjuk sem lefelé, sem felfelé, de azt a lényt, aki szívünk mélyén igazán mi emberek vagyunk, nem tudtuk elérni és megvalósítani.
Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma, a holnapot éljük- holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki nem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékü élet. Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beágyazva."
