Mindenki kerül időnként olyan helyzetbe, hogy a lelke "romokban hever". Itt leírhatod, ami a szivedet nyomja, nem vesztesz semmit, maximum valakitől segítséget kapsz!
Miután én nem vagyok pszichiáter-pszichológus, tőlem közhelyeket, tankönyvben oktatott frázisokat ne várjon senki; csak elemzést, közös gondolkodást - tehát lelki gubancoldást!
Azt hiszem, most én is elmondhatom, hogy nálam is csupa-csupa fura dolog történik! És elég sűrű lett mostanság az életem, de tényleg, néha már hiányzik a magány, egyedül lenni!
Először is voltam hétfőnő Depeche Mode koncerten, hát valami eszméletlen jó volt, nagyon brutál, még most is a hatása alatt vagyok! Végigbuliztuk az egészet, mondhatni életem legjobb koncertje volt.
Másodszor le vagyok döbbenve a férfiakon, elég sok görény van köztük! Itt nem a barátomról van szó, hanem úgy általában.
Szóval te már menyasszony vagy, de ahogy olvasom ez nem önt el akkora boldogsággal, úgy érzed még nem vagy erre felkészülve?
Igen, jó lenne az izzadás, bár azt sokféleképpen elérheti az ember. :)))
Most végre megjött a várva várt meleg, végre! Nyaralni mentek valamerre?
Lelkes állatokat irok, lennének akik megsértődnének? Sréges srégen voltam ebbe a topikba, de ez ugy van, mint mikor az iskolák meg a pártház falára ki volt irva: ez a ház eladó, vagy kiadó? Mert egy lépéssel most minden test = egytemplom, ami mind, tehát mind az az agyunk is, egy, egytemplom, vagy ház, de mikor ki volt irva: Ép testben ép lélek, kérdeztem mit jelent a lélek, s uttörő öntudatot, vagy kisses lehetel, meg párt toló tag?
Mondjuk, én igen kiváncsi lennék a Krisztusi szinre, mert szerintem, mikor elhittük hogy a testünk vagyunk, akkor meghaltunk a léleknek, mikor lékek vagyunk, mint én, akkor én egy repcsés vagyok, s pilótája a biológia gépeknek, s mikor a testemből kilépek, most egy fénygömbbe vagyok, s lélek világa, lélek testembe, az enyémbe, nem pedig, aki a testet megtudja ölni, vagy kisajátitani, most a gondolatom is az övé, azzal a lelkem is?
Nagyon megörvendeztetett, hogy Krisztus akarasz lenni, s lássuk, hogy áldozod fel magadat, értünk, vagy büneikért?
Én is szívesen hozzásegíteném a topicot a fennmaradáshoz.
Jó ez a lelki gubancbontó, mert ehhez aztán nagyon sok téma kapcsolható.
Én pl mostanság a lelki gubancaimat kifejezetten jól tudom bontogatni egy számomra új módszerrel, egy új energetikai rendszerrel, ami a felelemlekedéssel van összefüggésben.
Hiszen most a felemelkedés miatt lehetőségünk van a régi bonyolult kapcsolatok és problémák oldására, ami akadályozhat magunkat a krisztusi szintre elmelni és ott megtartani.
Ha nem zárkóztok el ettől a témától, akkor én szívesen beszélgetnék erről.
Látom, nem hagytátok meghalni a topicot. Sokáig nem tudtam jönni, sőt, a netet is erősen hanyagoltam - topic, levelezés, barátok -, de most visszajöttem, és köszönöm, hogy itt vagytok! Úgy látom, rendeződnek lassan mindenki dolgai, hálistennek:-)
Mindenki megbolondult, nálam ez most nem mondható el! Bár van körülöttem is egy-két "bolond", aki szenved, de egyébként nálam mindenkinél minden okés!
Olyan szar idő van, már bocs! De lassan azt hiszem, hogy ősz van! TE hogy bírod, én már meleget szeretnék, napsütést, stb.!
Igen van párom, pasim! :) 4 éve ismerjük egymást, de mindig voltak szünetek, hol hosszabb, hol rövidebb! most megvagyunk, de nem élünk együtt, minden másnap találkozunk!
Elnézést, de kicsit felkavarodott az állóvíz körülöttem.
De minden rendben van ám:)
Olyan sokminden történik, hogy nem győzőm hallgatni az ismerőseimet, mindenki megbolondult! Vagy most szakít, vagy épp szerelmes és válik, vagy egyszerűen beszélgethetnékje van. Néha úgy letámadnak az ismerősök, barátok, hogy a saját életemet se tudom már követni.
Nálad hasonló a helyzet?
Meg Tőled is kérdezni akartam, hogy van pasid, szerelmed, kedvesed, párod?
egyik legjobb barátom éppen hétvégén szidott le, hogy miért vagyok olyan hülye, hogy embereket, akiket most ismerek meg, közel engedek magamhoz, mert szerinte ezért szívok, legalább ő megmondja a frankót! :)) Lehet, hogy hallgatnom kellene rá... de az a másik véglet, ha mindenkitől elzárkózol.... az nem jó! Én egyébként is szeretek új embereket megismerni, és könnyen beszélgetni kezdek...
Igen, én is így vagyok a barátaimmal, akik tényleg közel állnak hozzám, tökl minden, hogy mikor talákozunk, ha hónapok nem is (példa rá, hogy egyik legjobb barátnőm épp Anliában leledzik immár január vége óta, pedig ő volt a bulitársam) :)))), mindegy kb. 20 éve ismerem! Na mindegy, de ez a jó!
ja én is hétvégén esküvőm volt, tökre megható volt. A párom haverja esküdött, aranyosak voltak, a polgárin a mennyasszony el is sírta magát, pont a fogadalomtétel közben, annyira megható volt az egész! :))) Ilyenkor én is mindig tökre elérzékenyülök! :)))
Ismerem azt az érzést, amit mondasz, hogy nem szerelem, de mégis annál több... mármint hogy nem szerelemmel szeretsz valakit, hanem van köztetek valami kapocs, megérzitek egymást, abszolút tudom milyen ez, nekem ilyen 2 is volt az életemben, az egyik pont az személy, aki megszívatott, és átvert! :))))
Te is vízöntő vagy? ÉN IS!!! (ja és aki megszívatott és átvert is vízöntő volt) :)
Mostanság a szabadidőmet a pasimmal (nem olyan rég vőlegényem) töltöm. Szinte minden percemet lefoglalja, ha nem ül a gép előtt (bár ez is egyre többször fordul elő) Ha Ő nem szórakoztat, akkor olvasok vagy elmélkedek az édesanyámmal vagy egyszerűen az ágy szélén ülve:)
Hál'Istennek nem panaszkodhatok! Persze nálam is jönnek mennek az ismerősök, a haverok és néha fennakad egy-egy barát is a hálón, akik hol eltűnnek, hol felbukkanak, de Velük valahogy mindig az az érzésem, hogy akármennyit voltunk távol egymástól, olyan mintha tegnap találkoztunk volna.
Most voltam egy esküvőn, régi jó barátom végre megtalálta az Igazit. Gyönyörűek voltak együtt!
Ott volt egy régi nagy szerelmem is, (szerintem a Lelki Társam) a mennyasszonyával és rákellett jönnöm, hogy még mindig megy köztünk a komunikáció szavak és arcrándulás nélkül is. Valahogy érezzük egymást. Egész este kerültük egymás tekintetét, mégis végig ott voltunk egymás mellett. Nagyon furcsa érzés, igazán jól talán nem is tudtam jól leírni. Addig, míg nem találkoztam ezzel a "dologgal" nem hittem ilyesmiben, de azóta a meglátni és megszeretni érzést is elhiszem, bár ez még nekem nem adatott meg nekem.
Az a másik furcsaság, hogy már rég nem ez a bizonyos "szerelem" érzés van meg közöttünk, hanem annál kicsit több, bár ez talán már így túl misztikusnak tűnik:)
( Ja! És Ő is Vízöntő:)
Mi valahogy úgy látszik megtaláljuk egymást;D
Ne aggódj szerinetem Te se maradsz Barát nélkül;-D
de én írtam is neked, hogy szóltam néha, de akkor balhé volt belőle. És mindig az volt, hogy én túl érzékenyen veszek mindent stb., neki semmi baja, minden úgy jó ahogy van. Ő aztán teljes mértékben fölém emelkedett, a legbosszantóbb, hogy ő ezt tökre természetesnek vette, hogy megengedheti magának, hogy ezt tegye velem, egy másik emberrel, ennyire lenézett.... én pedig a legjobb barátomnak gondoltam.
Persze, szép az élet, csicseregnek a madarak, süt a nap tralalala... :))) És annyi normális ember van, hogy tapsikolok örömömben!
Kerti partyzni nem nagyon szoktam, inkább felmenni norma fára sörözni! :))) Holnap épp egy ilyen esemény lesz.... már várom.
Lehet, hogy jobb lett volna, ha szólsz Neki néha? Mondjuk már mindegy, de a helyedben kerülném a hasonló habitusú embereket, mert félő, hogy könnyen Föléd kerekednek.
De szép az élet, nemde;))))) Annyi kedves ember rohangál szanaszét a Nagyvilágban!
Most, hogy süt a nap (najó, most épp nem:( elkezdődik a kertiparty szezon! Tele vagy baráttal, ismerőssel, kell még valami? :)))))))))))))))))))))))))))
Tehát, voltak dolgai ami nekem nem volt annyira szimpatikus, nem tetszett néha ahogyan lereagál, előad dolgokat, és ezzel nem őt csesztettem, hanem magamat idegesítettem, mert ugye ha elmondtam, csak állt a bál, és valahogy mindig én voltam a szar! És ezeken én bosszankodtam magamban!
Ő nekem nem akart megfelelni, ugyan már. Én felnéztem rá, mint kistesó a nagytesóra, még akkor is ha csak 1 év volt köztünk. Na ez volt az, amit ő tudott, hog yengem maximálisan kihasználhat, és ezt meg is tette. Hagytam meg...
Én mindig meg akartam felelni neki, jó barát akartam lenni.
Nem azt mondták, hogy amikor vele töltöttem napjaim nagy részét, akkor ideges voltam, mert mindig idegesítettem magam valamivel, minden apróság bántott vele kapcsolatban, és azért én ezeket akkor nem vettem észre, de szerintük már akkor is folyton bántott. Nem tom.
szerintük most, hogy nincs, nem idegesítem magam mindenfélén.
Énnem érzem ezt, tényleg nem! Most fáj ez az egész, és ez sem jobb. Egyik sem jobb, se az amikor volt, se most hogy nincs!
Azért örülök, hogy megoldódott úgy-ahogy. Most a másik fele: valaki előtt elszóltad magad és emiatt balhé lehet? VAgy mi van? :)
Igen, nekem is vannak felhős és napos időszakaim. Fura, mert amikor túl sok a napos rész, én is "várom", hogy mi fog már jönni, mert olyan nekem azért nem sokáig volt, hogy sokáig napos legyen minden. Ha belegondolok, nekem mindig volt valamin idegeskedni....
NÁlam most felhős időszak van, de már lassan kezd átsütni a felhőkön a nap! :)
Lassan de bitzosan haladok!
Hát igen, szeretném már úgy szemlélni az egészet, hogy kívülről, tehát, hogy megint azt mondhassam - hogy jó hülye vagy - mármint magamnak4 :) És úgy gondolni az eégszre, hogy már nincsen mögötte érzelem, csupán egy emlék, ami néha esetleg eszedbe jut, vagy ő úgy térjen vissza mint egy régi emlék, és akire nem úgy gondolok, mint aki átvert, hanem mint egy régi szép emlék! Ha ilyen lehet... de hát ki tudja...
Nekme ez sok idő kell, talán évek, félév, év, nem tudom. de egy darabig még biztos el tart a bárányfelhős idő.....
Bár szüleim szerint nyugodtabb lettem, mióta ez az eset megtörtént! szerintük másabb láttam, már nem vagyok olyan ideges, mitn aannak ezlőtte.
ez viszont fura. Mert szerintük Ugye kedves barátnőm volt rám rossz hatással!
Hál'Istennek a gond amit másnak okoztam, végül megoldódott. Phű!
Viszont elszóltam magam véletlenül (mert naívan szebb az élet;) és abban az esetben sajna már nem tudok korrigálni. Már ezerféleképpen lejátszódott előttem a balhé, ha az infó tovább jut az illetékestől. Hááát..igazán jó buli lesz:P
Neked is vannak igazán felhős időszakaid? Valamikor olyan hosszú ideig süt a nap, hogy már-már elég belőle, és várom a megoldásra váró problémákat. De valamikor viszont olyan jó sütkérezni... Nnnna, most pont ebbe a sütkérezős pillanatomba jött be ez a fura nap és azóta sem jobb:(
Nálad most biztos szebb az ég, nem? Ha jól vettem ki a szavaidból, épp csak a bárányfelhők zavarják a szép időt:)))
Vagy inkább az a kép van előttem, hogy már világosodik Feléd, ahogy közeledsz a gödör kijáratához. Olyan nagyon jó kijutni és viszatekinteni, hogy túl vagy rajta és túlélted. És ilyenkor jól nézd meg magadnak, hogy ki van melletted! Nnnna! Hát érte érdemes lenne....
szerintem ilyen mindenkivel előfordul, hogy nem tud koncentrálni. NÁlam ez általában akkor fordul elő, ha éppen valamin nagyon rágódok, de az a legjobb az egészben, hogy ilyenkor nem is érdekel semmi, csak az adott probléma, és azon rágódom. Ilyenkor szó szerint zavar, ha munkával cseszegetnek! :)
És mit okoztál és kinek? Ha gondolod írd le...
Ilyeneken, hogy visszaforgatnám az idő kerekét és mindent helyreállítanék már én is jó sokszor gondolkodtam, sajnos az ember az adott szituációban nem gondolkodik előre, legalábbis is, elég hirtelen ember vagyok, és a legkisebb apróságon is rágódni tudok és idegeskedni. El kéne lazulnom, el kellene engedni magam.
Nem, nem mérgelődöm, nincs is értelme. Ami megtörtént megtörtént, változtatni nem tuodk rajta, csak talán a naivításomon.
A barátom mindig emlegeti, hogy ő már korábban megmonta nekem, hogy Ő nem egyenes ember, de én mindekit aki ilyet mondott elhesegettem, hogy nem igaz. Sőt valakivel még össze is vesztem miatta, hogy ne mondjon rosszat róla.... és mellesleg az a valaki, egyik legőszintébb ember akit ismerek. (ebből is látszik milyen hülye voltam). Ők már akkor tudtak valamit, de én olyan naív és hiszékeny voltam. Igzaából abba már bele sem akarok gondolni, hogy ez az egész mióta mehetett már így, ez a hátam mögött kibeszélés, szerintem nem januártól, amikor én megtudtam. :)))
Amit írtál, abszolút érthető, sőőőőőt! Megfogalmaztad azt, amit valójában érzek, de totálisan. Igen, teljesen "egyek voltunk", és ami fáj, hogy egyszerűen nincs, megszűnt létezni, megszűnt minden amit ő adott, ami vele volt. Hiányzik a kötődés felé, mert eléggé kötődtem hozzá, szinte testvéremként. Úgy érzem ilyen többé nem lesz az életemben. Nem tudnék ezek után senkit sem közel engedni magamhoz. Ez közhely, de tényleg így érzem. Ő olyan része volt az életemnek, olyan barát, amilyen nem lesz többé, és nem is lehetne.
Épp ma reggel a buszon úton a munkahely felé gondolkodtam azon ismét, hogy basszus mégmindig 3 hónap nem beszélés után, úgy hogy nem is tudok róla semmit, még mindig baromian fáj, baromian hiányzik. ma már ott tartottam, hogy én ezt így nem bírom tovább, mármint valamit sűrgősen tenni kell, különben belebetegszem sokkal durvábban.
Ma speciel nagyon sz@r napom van:( Hibát, hibára halmozok. Tudom, ez a szórakozottság nem erény és ilyenkor utálom magam!!!
Okoztam egy kis kellemetlenséget valakinek, aki próbált segítséget kérni tőlem, de a szita agyamnak köszönhetően elszúrtam.
Meg a számat is befoghatnám néha. Áh!
Legszivesebben jól visszatekerném az idő kerekét és mindent helyreállítanék. Jó lenne...
De örülök Neked, hogy már nem mérgelődsz;)
Azt tartják, hogy mikor "elveszít" az ember egy közeli személyt, addig tart a fájdalom, míg a kapcsolat tartott. Mindezt az aurával magyarázzák. Megismersz, megszeretsz Valakit, sok időt töltesz Vele, az Ő aurája egybefonódik a Tiéddel és viszont. Mikor a kapcsolat véget ér igazából ez az ami fáj (akár fizikailag is), az, hogy szép lassan "eltűnik" az Ő "része", ami addig a Tiéd is volt.
Annyi ideig tart ez, amennyi ideig tartott az "egybefonódás".
Remélem érthetően írtam le:)
És remélem segít a vigasztalódásban. Ez a "Az idő minden sebet begyógyít" szöveg hosszabb magyarázata:)))))
