Végre eljutottam a válaszig! Szóval: mindenkinek köszönjük a részvételt, nagyon jól éreztük magunkat! A második blokkban már állati jó volt a han- gulat, köszönhetően a Gáboroknak (is) :) A felvétel tényleg jó, Gábor: mega THX! Mondtam a srácoknak, hallottunk ennél rosszabb minőségű Oil bulit is, szerintem simán vállalható! Már várjuk a következő koncertet, ami Érden lesz a Blues Tanyán, szept. 11-én, pénteken. Oda is gyertek minél többen :)))
Szerencsésen (szó szerint) hazaértem ezekben a percekben. Rettenetesen jó volt az egész koncert a technikai lehetőségek korlátai ellenére!!!
Nagyon-nagyon örülök, hogy ott lehettem, fenomenális hangulat alakult ki a második és harmadik harmadra!!!
A bal fülem olyan nagyon cseng, mint a fene - még most is. Lehet, hogy hazafelé nem kellett volna a BSM és az ESM-et végighallgatom és végig"énekelni". Iszonyúan berekedtem... de már ott :))))))
Örülök, ha Ti is jól éreztétek magatokat, és úgy gondoljátok, megérte.
Nagyon várom már a következőt!! Oda kicsit jobban rákészülök!
Lehet, hogy a MSP is jó volt a szigeten, de remélem, nem bántátok meg, hogy itt, ennek a kis amatőr műkedvelő körnek játszottatok gyenge R'n'R nótákat... ;))))
Na, megyek, elteszem magam mára :)
Remélem, most már így 3 felé már nem pakoltok. Vagy meghagytátok délelőttre....
Majd reggel "megkóstolom a befőttet", kíváncsi vagyok, milyen lett a felvétel...
...
Nem bírtam ki, belehallgattam, egész jó!!! Az énekhang teljesen értehető, kivehető (!), gitárok is, úgy néz ki, egy része tuti f@sza!!!
Ja, kösz Jani a melegszenyát, életet mentett!!
Hálás köszönettel,
Gábor
OFF (PS. Ma elég sok Gáborral volt dolgom, csak hogy összeadjam, a fényező Gábor, a haver, aki ismeri Gábor, a srác a váci piár klubból Gábor, a két gitáros Gábor... Nem jelent semmit, csak mégis...)
((Jam, bocs hogy itt: http://www.tesztpad.hu/hirseria_mediatransferprotocoltitkai.html))
"Thanks for the casual deadline. I've sat up all night trying to put pen to paper, recycled of course, re this bloody live Oils tape you sent me, "easy" you said, "just a few words about the Oils live... you've seen it enough... describe it from your side of things."
I remember them alright. Prospect Hill Hotel, Melbourne, a hot summer's night in 1980. The crew weren't saying much but the three-inch nails being used to secure the equipment to the stage should have alerted me to the forthcoming onslaught. I watched with fascination as the monitor engineer tuned the lead singer's wedges whilst standing on top of a box. On questioning him he replied with a smug "you'll see." An ominous warning but what the heck, it was only a "one off" job for the day, just another band, it couldn't be that bad. Custer probably made the same observation.
That night a gargantuan figure cavorted recklessly across the stage ducking and weaving around three manic guitarists as some lunatic at the rear was trying his hardest to destroy the drum kit I had laboriously assembled in the afternoon. Two hours later I stood among the ruins, soaked in sweat, and still unsure of what I had just witnessed. I collected my day's pay and contemplated a safer career as a mercenary in a war zone somewhere.
Since that eventful introduction I've had the opportunity to follow the Oils to many diverse points of the globe. All shows memorable, but none more so than perfroming in the middle of the most beautiful harbour in the world in the band's hometown, with "the Coathanger" as a backdrop and a view straight down to the Heads. This show ranks as the most technically difficult and the most vibrant in feel. The Oils have always tested the resilience of their fans, but the memory of watching the kids risking shark attack and mutant offspring by swimming across Sydney Harbour just to get to Goat Island still amazes me.
To the punter. You're the same worldwide; frantic. I take this opportunity to finally communicate with you. You've spat at me, hit me, thrown missiles, dragged me off the stage, then back on; you've broken the amps, stolen the drums, you even stole our dingo in Broken Hill (the local copper probably still thinks I was having him on), but I'm still standing, and by the way, "Don't touch that!"
In my experience an Oils show is felt rather than seen, I feel it in the morning when we first arrive to set up. The loaders have the feel, the promoters, the ticket sellers, everyone. There's an air of anticipation throughout, 'The Oils are Coming' as one old poster used to announce.
There are no spectators here, if you're in the same room you're involved, and an Oils audience always gives as good as it gets.
Afterward when we're packing away the gear surrounded by the remnants of the gig/battlefield, that 'special' feel is still in the air. Something astonishing has just taken place. In that respect this set of songs has revived that feeling for me. I remember when each was recorded. I remember the laughs, worries and tantrums. Nothing replaces the atmosphere, but if you turn the volume knob to 11, put on three sweaters and jump up and down like a lunatic for a couple of hours, you can get pretty close.
And it's never dull. Touring across the top of northern Australia performin in the desert on red dirt to 50 Aboriginals then six months later, performing at a peace rally in Central Park, New York to 100,000 was to say the very least, amazing. Although the response was much the same, stunned. The Oils are like that, subtle as a brick in the head dropped from 50 feet, ask the directors of Exxon! - another Midnight Oil statement gig - the New York police department made a few statements that day that don't bear repeating. The Oils have tried to speak everywhere through the years; Daintree Rainforest benefit in Sydney, Indigenous peoples show in Arizona and a worldwide television link-up for 'Our Common Future' are but just a few.
The most striking moment I can recall would be the making of the 'Forgotten Years' film clip in France. A grey dismal and misty day spent surrounded by endless rows of crosses marking the graves of the thousands of dead soldiers was a most sobering experience. This day brought home to me what Midnight Oil were saying - listen and enjoy but learn and don't forget.
The Prospect Hill Hotel seems a long way away now, but those five angry young men still belt out the best rock and roll that I have heard. Catch their music, catch their message, but above all catch them live at your club.
Michael Lippold - Oils live stage and production manager Reproduced from the inlay to Scream in Blue - Live"
Nem túl nagy a terem, egy söröző(vagy mi) pincéje, valszeg csak két-három asztalt hagyunk bent, hogy el lehessen férni. Sokan igérték, hogy jönnek, remélem sokan leszünk :)
Ne is mondd! Mi a bőgőssel ketten a Manic Street Preachers-ről mondtunk le, remélem lesz második magyar koncert is! Persze Oil-t játszani mindennél fontosabb :)))
Továbbra is vár mindenkit sok szeretettel az EPSG(Midnight Oil tribute) zenekar a Kis Mandur vendéglőben (Bp. XVI. ker. Újszász utca 19. Örsről 45-ös busszal 10 perc ),azonban nem 14-én pénteken, hanem 15-ÉN SZOMBATON este 9 órától fogunk a húrok közé csapni!!! Gyertek!!!
Megyünk egy kisebb társasággal, akiktől, hogy is mondjam, nem áll távol a MO!!!
Már most várom!
Hányat is kell aludni? Felvétel lesz? Felteszem szívesen a DIMEADOZEN-ra (ROIO-k frankó lelőhelye) is ám, ha beleegyeztek! Ilyet még nem látott (volna) a világ!!!
Tiszta ideg lettem - jó értelemben (mindjárt megjelenek CD-n és kazettán :)))
Mindenkit sok szeretettel vár az EPSG zenekar aug.14-én, pénteken a Kis Mandur vendéglőben (Bp. XVI. ker. Újszász utca 19.), ahol kb. másfél órán keresztül csak Midnight Oil dalok fognak szólni! Gyertek!
