Az "élő" jelző tulajdonképp egy kényszerkifejezés. Arra gondolok, hogy a Biblia csak általános kijelentéseket tartalmaz Istenről, személyre szabottakat természetes módon nem, pedig Jézus arról beszél, hogy csak az mehet hozzá, akit az Atya vonz. Tehát szükség van a SZSZ tevékenységére, hogy valaki közel kerülhessen Istenhez. Másrészről viszont a Biblia korlátozott kijelentéseket tartalmaz Istenről, több okból is, tehát Isten népe közt megjelenhetnek újabb kijelentések, melyek nem mondanak ellent, ám kiegészítik a Bibliában leírtakat. Az, hogy az ebben a topikban vitatott írás ilyen-e, s hogy ha nem, akkor szükség van-e rá, az egy teljesen más tészta.
Erről tán kérdezz meg egy-két általad oly kedvelt valllásos keresztényt, hogy miért olvassák a Bibliát (már amelyik), ha úgysem viszi őket közelebb Istenhez! Merthogy nem csak azért, mert nem engedelmeskednek!
A teokrácia működésére van gyakorlati példa - az Apostolok Cselekedeteinek könyve.
A korai Egyházban ez ténylegesen megvalósult, méghozzá tökéletlen emberek között. Azt kell tanulmányozni, hogy a tökéletlen emberek hogyan voltak képesek egy akaraton járni az Úr követésében annyira, hogy a bibliai beszámoló szerint maga az Úr munkálkodott együtt velük jelekkel és csodákkal.
Vagyis az a kérdés, hogy mikor következik be olyan állapot, hogy az emberi közösségek szabályait felülírja az Isten általi irányítás. Mivel volt már rá példa, ezért a kérdés - kiváltképpen a bibliai ígéreteinek tükrében - az, hogy mikor fog újra megvalósulni, hiszen az elmúlt kb. 500 év történelme arra mutat, hogy az Egyház a középkor után elindult egy helyreállás útján, ami ma is tart és látható eredményei vannak.
Nem latok kulonosebb problemat a sajat szemleletem eloterbe tolasa (felteve, hogy az Iras igazol engem), a tobbi tag kiegeszitese, valamint az egy szellemben egyuttlet kozott. Nem tudom, nalatok mi a szitu, de egy atlag - magat keresztyennek vallo - gyulekezetben van egy (valamekkora) lelkes mag, akik valoban egy szellemben vannak egyutt, tenyleg szolgaljak a kozos testet, stb. es vannak a tobbiek, akik eljarnak vasarnaponkent a templomba, es slussz. Ennek ellenere a kozosseg mukodhet - kb. ahogyan egy CD-t el lehet adni valodi 1-2 slagerrel....
Egyebkent jo dolog is lenne a teokracia, amikor (kozvetve) Isten uralkodik, volt is ra par proba a tortenelem soran (ld. a zsidok kiralykivanasa - ne lasd valodi teokracia), de ahogy azt Serenic is irta, bunos emberek kozt ez csak kisebb-nagyobb hibakkal lehetseges, ami lattan az ember max. fintorogni tud, hogy en nem is ilyen lovat akartam - egyszeruen az ember lelkebol ebben az eletben ki nem irhato bun miatt.
Ez teljesen rendben van, de azt kell belátni, hogy egy ilyen közösség csak akkor műxik, ha mindenki abban a szellemben gondolkodik, hogy a másikat kiegészítse, nem pedig a saját szemléletét tolja demokratikusan az előtérbe. Ha ez megvalósul, akkor az nem demokrácia, hanem teokrácia lesz, mert Isten fog egy ilyen közösségen uralkodni és nem az emberi játékszabályok.
De nem. Na jo, majdnem. Egyreszt a karizmak nem onceluak, nem az egyen epitesere valok, hanem a gyulekezet szolgalatara. Ezert mindenkeppen ereznie kell az adott karizmaval nem rendelkezo egyhaztagnak is azt, ha mellette olyan ember ul, akinek van valamije. Masreszt jellemzoen azert ugy szokott az lenni, hogy egyik ember kap ilyen, a masik meg olyan ajandekot, es ez a ketto a maga ajandekaval epiti a masikat (egyszoval a gyulekezetet) (is). Ezert nem ertek egyet azzal a scenarioval, miszerint az egyik csak nez, mint a moziban. Ha en nem profitalok semmit sem abbol, hogy XY-nak van valamilyen ajandeka, akkor XY nem jol el a kapott tehetsegevel...
Nincs terapeuta értékrend nélkül, függetlenül attól, hogy vallásos, vagy világi. A világinak a világi értékrend az értékrendje, a kereszténynek a Biblia mércéje, a muszlimnak meg a Korán, stb. Értékrend nélküli terápia nincs, mert pont az az egyik lényege, hogy egy ember sérült belső értékrendjét megváltoztassa - vagyis az egyedet meggyógyítsa.
A keresztény pszichológiának is az a lényege, hogy - amennyiben a terapeuta elhajlás nélkül csinálja - a lélektan eszközeivel a világos bibliai értékrendhez közelítse az olyan kezelésre szoruló keresztény egyedeket, akik ilyen vagy olyan okból károsodtak az értékrendjükben, ld. topicindító írás vonatkozó passzusai.
A többi megállapításoddal többé-kevésbé egyetértek azzal a kitétellel, hogy minden elemző írás célja értékrendtől függetlenül a befolyásolás, és értékrend nélküli elemzés, vagy befolyásolási szándék nélküli véleménnyilvánítás nem létezik.
"A karizma meg imho nem olyan valami, hogyha nekem van belole, akkor en 'messzebbre latok', mert tobbfele ajandek van, es ritka az a scenario, amikor azokat 1 ember birtokolja, a tobbiek meg csak neznek, mint a moziban... "
De igen.
Egy karizmatikus ember pont attól karizmatikus, hogy amiben nagyobb tehetsége/jobb látása/lényegretörőbb koncepciója, stb. van, abban a környezete fölé emelkedik. Nyilván csak abban. Ha neked valamiben a környezetedhez képest kiemelkedő tudásod/tehetséged van, akkor azon a területen te többet/mást látsz, mint a környezeted. Einstein karizmatikus ember volt, de pl. Orbán Viktor is az, csak más-más területen, -irányultsággal és mértékben.
Egy szervezetben/csoportban/gyülekezetben is azok lesznek a vezetők, akiket követnek, nem akiket megszavaznak. OVI-t sem azért követik, mert megszavazták, és a relativitáselmélet is rengeteg konfliktust szült, amikor Einstein nyilvánosságra hozta.
Ha valakinek egy vagy több területen átlag fölötti képessége (karizmája) van, akkor azo(ko)n a területe(ke)n kiemelkedik az átlagból, ld. fent. Ha ez az Egyházban fordul elő, akkor ajándéknak nevezik. Egy karizma nem szavazás, vagy megválasztás kérdése, hanem adottság - ill. bibliai kifejezéssel élve ajándék. Az ilyen emberek szükségképpen az átlag fölé emelkednek azokon a területeken, ahogy az adottságuk/ajándékuk ezt lehetővé teszi.
Nemigazán hiszem, hogy a "keresztény terapeuta" valami olyasmi lenne, mint a "keresztény matematikus". Az utóbbi matemetikus, és mellé keresztény, de a matematikájában ezt nemigen todom felfedezni.
A legfontosabb kérdésem az lenne (nem tudom kihez:-), hogy mennyiben befolyásol egy terapeutát az, ha ő maga is egy vallási hitrendszer elhívője, azon értékrendszernek vallója, illetve alkalmazója?. Mennyire viszi bele saját prekoncepcióját a másnak való segítésbe, netán a népszerüsítő cikkek írásába ... mint ez is itten lent vala.
Az emberi verbális kommunikáció meglehetősen régi találmány, és eléggé megegyezik minden kutatás eredménye abban, hogy azért szelektálódott ez a képességünk, mert a mások befolyásának hatásos eszköze, miáltal a kommunikáló számára túlélési előnyt nyujt ... és persze gyakran mások kárára. (Ez a "kár" esetleg csak annyiban nyivánul meg, hogy más egyének vagy csoportok kommunikációját ignorálja, ellensúlyozza, semlegesíti ...stb ... persze lehet anyagi vagy fizikai is, de mindig nézőpont kérdése is, hogy mi a kár ... X vallás képviselője okozhat kárt Y vallásnak, mert Z személyt ő befolyásolja, és nem hagyja, hogy Y tegye ezt .... ugyan ki ekkor a károsult, a hátrányt szenvedő?)
Ezért számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az ilyen közlésben és viselkedésben lesznek ellenérdekelt felek, és ennek egyik módszere, hogy a másik embert vagy egész csoportot hiteltelennek vagy visszaélőnek minősítjük - ezáltal az erkölcs területére sodorva a témát, megkönnyítve a sommás elítélést és diszkvalifikálást amelyek hatásos módszerei az ellencsapásnak.
Az idézett cikk nem "tudományos" cikk, hanem "moralizáló" (de annak kiváló!) - ezt mindenkinek ajánlom figyelmébe. Nem a tények felől, a világ működése irányából közelít, hanem egy értékredszer felől. Nem konstatál, hanem értékel. A szerző, mint maga is a mások egyfajta viselkedésében érdekelt csoport tagja implicit módon diszkvalifikálja és "visszaélés" cimkével bélyegez meg néhány tételesen ismertetett társas viselkedési formát, és ezzel talán ő maga is hatásosan tudja befolyásolni néhány olvasójának elméjét. Úgy kell nekik!
(.... hát eléggé összehánytam ezt itt, de éhesen mindig így történik ...)
endi2 (16) "...Sose ertettem miert kell ilyen irasokat irni. Nem eleg a Biblia?" én: "Miért kell a Biblia? Elég az élő kijelentés, nem?"
Egyrészt ez így együtt, értendő, másrészt kicsit tán irónikus, de nem vicc. Amire az ilyen írások nem jók (nem vitatva most a tartalmuk helyességét vagy ihletettségét), arra jellemzően a Biblia sem jó. Ugyanis arra csak az élő kijelentés jó. Ettől még természetesen nem tartom nélkülözhetőnek a Bibliát, ha már rendelkezésünkre áll.
En fontosnak tartom a b) pontot, mert ez is hozzajarulhat ahhoz, hogy egeszseges legyen a viszony a vezeto es a gyulekezet tobbi tagjai kozott, ill. hogy a tagok batrabban megfogalmazhassak esetleges kritikajukat. Ha pedig ezek megvannak, akkor lehet, hogy mar nem is kell vezeto(ujra)valasztast tartani...
A karizma meg imho nem olyan valami, hogyha nekem van belole, akkor en 'messzebbre latok', mert tobbfele ajandek van, es ritka az a scenario, amikor azokat 1 ember birtokolja, a tobbiek meg csak neznek, mint a moziban...
Az a) pont amúgy bibliai gyakorlat. Ugyanis az egész Újszövetségben nem találsz egyetlen gyülekezetet sem, amit egyetlen személy vezetett volna.
Ha figyelmesen vizsgáljuk, még az Ószövetségben is voltak olyanok, akik a legelvetemültebb vezetőknek is beszóltak, sőt ezek a vezetők tartottak ezektől a "beszólóktól", ld. pl. Illés-Akháb(Jézabel) konfliktus
A b) pedig tudtommal pl. a baptista felekezetnél szokás, de szerintem nem ez a lényeg, hanem hogy a gyülekezetekben egészséges legyen a viszony a vezetők és a vezetettek között, azaz a vezetettek ne féljenek őszintén megfogalmazni a kérdéseiket-kifogásaikat.
Ugyanis van olyan helyzet, amikor kiemelkedik egy karizmatikus ember, aki messzebbre lát a környezeténél, és emiatt a környezete csak apránként tudja követni a látását. Ilyen helyzetben döntő fontosságú, hogy egy ilyen vezetővel ki lehessen alakítani egy teljesen őszinte kapcsolatot, melynek keretében a vezetettek bátran elmondhatják az őket zavaró, vagy általuk kifogásolt dolgokat és párbeszéd formájában tudják megtárgyalni az ügyeket.
Azért is fontos ez, mert egy karizmatikus személy gyakran olyan dolgokat is meglát a környezetében, vagy a világban, amit a többiek nem, és ez eleve feszültségforrás tud lenni, hiszen a többiek nem ugyanazt látják, mint ő - hiszen pont emiatt karizmatikus az illető.
2 otlet jutott eszembe a szellemi visszaeles megakadalyozasara (ill. lehetosegenek csokkentesere):
a) az adott gyulekezetben ne egy vezeto legyen (ezt a felallast eleve rendkivul rossznak tartom), hanem egy vezeto csoport (pl. lelkesz + presbiterium), igy kizarva az egyszemelyi zsarnokoskodast.
b) a gyulekezeti vezeto(ke)t hatarozott idore valasszak meg, igy egyreszt van lehetoseg megszabadulni az alkalmatlan vezeto(k)tol, masreszt mar ez a teny (ti. a hatarozott idore szolo megbizatas) is jozan gondolkodasra osztonzi a vezeto(ket).
En a leheto legkomolyabban veszem az egyetemes papsag elvet (ld. Peter levelet), es bar elismerem a felettem levo vezetoket, de tulnezek rajtuk (ertsd jol) a lathatatlan pasztorra.
Egyebkent azt gondolom, hogy ahol ilyen egyaltalan lehetseges, ott nem mukodik (megfeleloen) a gyulekezet vezetes (egyhazkormanyzas), nincsenek ott presbiterek, hogy job belatasra (adott esetben tavozasra) birjak a zsarnokot?
Amikor majd Isten ítéletet tart a népe közt, akkor lesz nagy pusztítás és sírás, és nem lesz többé érték a törtetés és a karrier. Addig maradnak azok, akik az "ügyet" és nem az embereket szolgálják.
Szerintem jobb lenne az érdemes, de terjedelmes dolgokat több részre szedni, és úgy vitára, gondolkodásra közzé tenni. Akár több topicban. Mert ki inkább az egyik, ki a másik részét tarthatja fontosnak, de együtt az egész fárasztó, szétforgácsol, vagy felületes lesz aki reagál.
Persze csak vélekedésem ez, mintegy magamból kiindulva (bevallom, én most fáradt vagyok ezt olvasni, és különösebben ilyen cikkek, meg keresztény írások engem soha nem érdekeltek, soha nem is mondtak sokat nekem).
