A helyzet nem a mi hibánkból aránytalan hanem miattuk. Ha változtatni akarnak ezen, akkor megtehetik.
Abban meg megegyezhetünk, hogy a román vagy szlovák politikai egy jelentős része egyáltalán nem tekinti államalkotó tényezőnek a magyarságot, ott rúg bele ahol tud és állandóan ingerli. Ezek után a minimum hogy az adott kisebbség harciasabb egyedei prüszkölnek és köpködnek.
Abban viszont igazad van, hogy Románia tulajdonképpen belebukott Trianonba, csak valami fura módón ez még nekik sem tűnik fel.
Akkor a magyar történelmi hagyományokat, már ha igazad lenne, mint ahogy nincsen igazad, akkor ezeket az antidemokratikus magyar történelmi hagyományokat be kellett volna ereszteni az emésztőgödörbe, és egy jó nagy követ hengergetni rá, ki ne jöjjön a bűze.
Persze nincs igazad, mert a magyar történelmi hagyományok, mint minden más hagyomány dinamikusan fejlődő dolog, és természetesen megvolt benne a demokrácia felé mutató számos mozzanat, és bizony éppen a Károlyi-féle közutársaságban jött el az egyik fényes pillanata a megújulásnak, az más kérdés, hogy az impotens feudális klikk elveszejtette Magyarországot, amelyet méga Vörös hadsereg, az egyetlen magyar erő, amely szembenézett a területcsonkítással, sem tudott visszaszerezni.
"Nagyon persze nem kellett fojtogatni, mert a magyarok jó részének nem sok indíttatása volt rá amúgysem." Nem hát! A demokratikus berendezkedés idegen volt a magyar történelmi hagyományoktól. Károlyi bizonyított.
A Károlyi-féle impotens banda csak eszköz volt az ufók és a szabadkőművesek örök idők óta tervezett világösszeesküvésében, mely a föld szívcsakrájának megszerzésére irányult, ez tudnivaló.
A magyar etnicizmus, a nemzetiségek akarata és a háború elvesztése semmi szerepet nem játszott a dologban, egyszerűen nem tudták elviselni babbamária és a pártus herceg főségét a világ felett.
A demokráciát meg nem lejáratták Magyasrországon, hanem megfojtották. Nagyon persze nem kellett fojtogatni, mert a magyarok jó részének nem sok indíttatása volt rá amúgysem.
A helyzet aránytalan. Itt, Magyarországon csak az irredenták veszélyeztetik Magyarország állami létét, de a békeszerződéseknek hála nincsenek jelentős kisebbségek, míg Romániában, Szlovákiában és egyebütt helyi - polgári szövetségi, hatvannégy vármegyés - irredenta, etnicista körök és vezetők uszítanak az állam egysége ellen.
Ha szítják az etnikai konfliktusokat, akkor arra válaszreakciók is érkeznek. Azonkívül persze az ottani etnicistákban rengeteg szorongás és félelem és gyűlölet alakult ki, amelyet oldani kellne, nem tüzelni itthonról.
A részben méltánytalanul nekik juttatott területek megszerzését is nehéz érzelmileg feldolgozni, innen a túlkapások. Ezért kellene segítenünk szegény tót, oláh, rác meg rutén nacionalistáknak a helyzet megbékélő elfogadásával, a békeszerződések pozitív, támogató megerősítésével. Végülis nekik nehezebb dolguk van.
Mondjuk úgy, hogy volt aki követelte (főleg a múltban), volt aki nem. De mível talán van szimatuk a magyar politikusoknak, jó érzékkel tették meg, hogy nem követelték manapság.
Amit max megtehetünk most, az annyiban kimerül, hogy minden segítséget megadunk azoknak, akik magyarként akarnak élni a térségben, de ez nehézségekbe ütközik.
Mert miért? A szovjetek akkor is megszállnak minket, ha nem lépünk be a háborúba(ami egyébként elkerülhetetlen volt). A Károlyi-féle hazaáruló impotens banda járatta le Magyarországon a demokráciát majd egy évszázadra...
De nyugaton csak a nem felelős faszokat idézték, és ez a lényeg. Amúgy ha mi lettünk volna a románok helyzetében, ugyan azt csináltuk volna mint ők. Az imperializmus kora vót.
A kokárdát nem üldözték, hanem a demokratikus ellenzéket üldözték, amely felemelte a szavát a kommunista rendszerekben tapasztalható, többek között nemzetiségi elnyomás ellen, amikor Győri Béla párttitkár volt, Bencsik pártéletet írt, Illyés Kádárral parolázott, meg a többi.
A liberális demokratikus ellenzék akkor is nagyon jól látta, hogy a nemzetiségi elnyomás a társadalmi-gazdasági elnyomás egyik eleme, és az ellen nem nacionalista módon kell küzdeni, hanem liberális módon.
És hogy az itteni hőbörgőkhöz objektív szövetségeseik, az ottani hőbörgő etnicista csürhék is csatlakoznak, és választási kérdést csinálnak belőle, az csak a demagóg és haladásellenes nacionalista internacionálé veszélyességét mutatja.
"Leszünk mi még régi urak, kenyeres pajtás..."
Nem lesztek.
Ha a sumérozás meg a magyarellenes világösszeesküvés meg a pártus hercegezés puszta biznisz, akkor röhögjétek ki őket valamennyien és zavarjátok el őket a köreitekbvől, mert az elmebetegséggel nem jó házalni és még rosszabb közösséget vállalni.
Szerintem is túl nagy feneket kerítenek idönként ezeknek a dolgoknak, de valljuk be, elsősorban szomszédaink a fő szarkeverők. A mi irredentáink még a légynek sem ártottak, még egy szerb vagy román templomot sem fújtak össze tisztességesen valami ocsmánysággal. Odaát meg tudjuk mi megy.
Nincs semmiféle trianoni probléma. A nemzetállami fikció a probléma, amely sok szenvedést okozott a magyaarok részéről a románoknak és szlovákoknak, majd megfordítva. Az Egyesült Európa majd megszünteti, függetlenül a jelen szavazásoktól.
Azért a románoknál is tisztul talán már a kép, arról nem is beszélve, hogy nálunk is ábrándozták az első véhá alatt turáni-germán szuperállamról ami uralja Európát és Ázsiát. Persze ez nem a legfelső körök politikája volt, de jól jellemezte a magyar közhangulatot.
Tételezzül fel, hogy az elkövetkezendő évszázadban globálisabb problémákkal kell majd megküzdenünk, mint a magyar-szlovák határ védhetősége a kassai járás térségében. Ebben az esetben pedig untig elég lenne ha a nyelvi határokon húznák meg a határokat. Felesleges százezernyi vagy milliónyi nem magyart megint "megszerezni", csak mert okostónik szerint 100 kilométerrel északabbra jobban védhető lenne a határ.
Asszem ez esetben inkább Magyarország létjogosultsága kérdőjeleződnek meg, teljesen érthetően.
Úgyhogy hátrább a gebékkel...
Szépen, lassanként gyarapodva, a békeszerződéseket pozitív módon elfogadva valós teljesítményt nyújtani, européernek lenni, küzdeni az unió mind szorsabb államszövetséggé válásáért, mert majd megint lehetséges lesz, és a bukaresti román-magyar közös kormányülések sikerében bizakodni.
Így van, ez egy impotens kisállam álproblémája, amellyel kizárólag a belső fejlődés demokratizmusát kívánják megakadályozni, külső körülményekre úgysincs semmi hatásuk.
Egy gyakorlatilag nemlétező, de mindenképpen megoldhatatlan és valószínűleg teljesen értelmetlen probléma körül járnak haláltáncot irredentáink, nehogy a valós Magyarország valós gazdasági és társadalmi és népesedési és kulturális és egyéb problémáival kelljen szembenézniük.
Nevetséges, hogy szavazásokat dönthet el az, hogy ki hogyan viszonyul ahhoz az illúzióhoz, hogy a párizsi békét tartsuk-e be, vagy hogy elvonjuk-e a szomszédaink szuverenitását az ottani állampolgároknak nemzeti alapon adott magyar állampgársággal...
És külön, még kormányképes erőkhöz is közelálló sajtója van a magyarok szíriuszi meg sumér meg pártus eredeztetésének: semmi se számít, csak öregebb múltat hazudjanak maguknak, mint a zsidóké...
Mint a revizionisták egyik kedvenc nótája mondja, árulkodóan:
Amúgy ősiföldezni nincs sok értelmem az etnikai viszonyoknak kell meghatározni egy terület hovatartozását. Ergo jogosan követeltek területeket anno a románok, szlovákok és a szerbek, más kérdés, hogy kicsit túl sokat sikerült lenyúlniuk.
Jó elgondolás.
Viszont meg kell nézni egy román "történelmi"(?) eszmefuttatást, abban nem hogy Erdély, de még a Tiszántúl is ősi román föld. Kérték is annó 1919-ben, de szerencsére ez esetben a trianomi békediktálok kivételesen józanok voltak.
Az utódállamok statisztikákkal bűvészkedtek akkor, amikor a magyar küldöttséget még meg sem hallgatták, nem hogy bizonyíthattak volna. Nem is érdekelte az ANTANT-ot a valóság, hiszen Erdélyt már 1916-ban odaígérték Romániának a Központi Hatalmak megtámadása fejében. Ezért lépett be az I. vh-ba Románia.
Úgy néz ki, már abban az időben is igaz volt, hogy a statisztikával akármit be lehet bizonyítani, még az ellenekezőjét is.
A teruleti autonomiak csak egy reszlete lenne a dolgoknak. Az EU gyakorlatilag lehetove teszi, hogy gazdasagilag es kulturalisan akadaly nelkul terjeszkedhessunk, illetve hogy osszenojjenek az elcsatolt teruletek ilyen szempontbol. Ha turelmesek vagyunk, akkor idovel politikai terjeszkedesre is lesz lehetoseg.