A kis elemekkel (is) működő kütyüt közben a Totalcar-os Karotta is felfedezte:
"A fenti írások szerint a Sonic Impact T-Amp egy kicsike digitális erősítő, ami hordozható, elemről megy, és jól szól. Ennyire csak a gyártó szerény, a tesztelők kerekre tágult szemmel hitetlenkedtek, és konzervatív becsléssel a 3000 dolláros - azaz 600 000 forintos árkategória hangzásszintjére lőtték be a T-ampot. A T-amp fogyasztói ára 39 dollár. Azaz harminckilenc dollár, azaz 7950 Ft.
Az ebayen találtam egy fickót, aki Angliából küldözgeti a terméket raktárról, így nem kell annyit várni és izgulni, mintha Amerikából jönne. Két darabot vásároltam, mert ha jó, akkor ennyi biztosan kell, ha mégse annyira jó, akkor is el tudom használni. 62.49 fontot fizettem végül összesen, ez 23.245 Ft a két erősítőért, a szálításért és a biztosításért. Egy munkanap alatt megjött, PayPal-lel fizettem, biztonságosan, gyorsan. Mert végre nálunk is van, megelőzve Tadzsikisztánt, Mongóliát és a kénköves poklot.
Ma érkezett meg, és a szerkesztőségben kollektíve kiröhögtük. Színes, súlytalan papírdoboz, benne szardíniáskonzevnyi, ezüstös műanyag házban az erősítőnek hazudott kis hitványsággal. A dokumentáció egy sajtfecni, a gyárilag mellékelt, jackdugókban végződő összekötőkábeltől most is prüszkölve nevetnem kell, ha eszembe jut.
Első kísérlet: Magányos Erősítőcske vs Ocsmány Nagy Doboz
Elővettem az egyik kis nyomorultat, megtömtem a hasát 8 db ceruzával, és folyamatosan vihorászva rákötöttem a Sony SACD-lejátszót és a két embernagyságú Mission 703-as állódobozt. Ha ez megszólal, az olyan, mintha egy elefánt egész nap eljárna egy reggelire kapott sportszelettel. Bekapcsoltam, és a kis led kigyúlásán kívül nem történt semmi. Semmi puffanás, semmi zúgás. A hangerőt feltekertem 40% környékére - a gyártó 6, azaz hat Watt zenei teljesítményt ad meg maximumnak - és nyomtam egy playt.
Barátaim, kedves olvasó, ha nem csönget rám a pizzásfiú, most is ott nyálzanék üveges tekintettel a szobám közepén, ahol a széklet belémdermedt az első hangra. Forradalom, paradigmaváltás, új univerzum meg minden, ez kurva jó. Még mindig kicsit nehezen szánom rá magam, hogy leírjam: ceruzaelemekről hallgatok zenét, alig fél hangerőn, úgy, hogy rettegek a szomszédok vérbosszújától. Szegény kedves NAD-om, mit élhetett át közben, mintha a Fábryt ledumálná egy koraszülött heréc, született földi kutya.
Elképzelni sem tudom, hogy a Class-T miféle működési elvet takar, de ha ez a kis IC, ami benne van, ilyen hangot tud csinálni egy szappantartóba építve, két macskavékonybélből keszült drót között, akkor a világegyetem valami nagy feltalálással gazdagodott.
Meglepő részletgazdagság, sok finom teremhang, nyekergő székek a zenészek feneke alatt, rengeteg kakaó. És mindenféle kis tökéletlenségek, de az ég szerelmére, az én ismerteim szerint itt semmiféle hangnak nem lett volna szabad érdemben megszólalni, erre ez a berendezés megsemmisíti a korábban általam használt rendes, nagy, igazi NAD3020-ast, felgyújtja az emlékét, és levizeli a hamvait. "
Lehet, hogy azért egy próbát megér... |
