A Leeds United óriási meglepetésre egy 27 éves védőt igazolt a 4. osztályú Reading FC együtteséből. A dédszülei révén magyar származású Thomas Hackett az őszi teljesítményével győzte meg a vezetőket.
Előbb megnézik, hogy tényleg a dédapja-e a magyar származású Hackettnek, majd leellenőrzik, hogy mikor szerepelt a Reading utoljára az angol negyedosztályban. Aztán ha el tudja pengetni egy üres garázsban frusztrált faszkalapként ugrálva a Tubular bells nyitóakkordjait eredeti british pop stylusban, akkor lehet róla szó.
azért szégyelld magad csak mert nem láttad be hogy a professzor úrnak mekkora igazsága van abban, hogy a nyolcvanas években nem volt rockzene. nem volt.
de, kicsit haragszom rájuk is. pl. Rick Wakeman-re mindenképpen.
valóban nem ástam bele magamat abba a korszakba, noha nyilván vannak onnét is jó dolgok, bár amit hallottam, az egyelőre elég volt. számomra ez csak egy a tucatnyi rockzenei korszak közül, és mivel egy kétperces egyszerű popdal általában valóban könnyebben talál utat a szívemhez, egyelőre nem tervezem, hogy Alan Parsons Project lemezeket vegyek.
Az általam emlegetett zenekarok a MAI NAPIG népszerűek. Ezt egyszerű lenne statisztikákkal igazolni.
akkor úgy fogalmazok, hogy a hetvenes években lettek népszerűek. így már érthető?
A klasszikus szóból következik, hogy kénytelenek vagyunk időutazást tenni példák keresése végett. (Nem választhatunk 10 éves zenekarokat.) A '80-as éveket azért nem említi az ember, mivel az már nem a rockzene nagy korszaka volt. Persze akkor is alakultak jó zenekarok, mint pl. az általad szintén lesajnált Marillion. Mindenesetre ez inkább a Depeche Mode, Madonna stb. korszaka volt, tehát nem véletlen, hogy az embernek a rockról nem a '80-as évek ugrik be elsőként.
ezt én máshogy látom. a 80-as éveknek is megvoltak a maga nagy klasszikus zenekarai, sőt. és nem a Marillionra gondolok, az tény. de hogy te pont őket említed, mutatja, hogy csak egyféle vonalban tudsz gondolkodni. pedig nagyon sok másik is van.
Az obszcén szavak használata nem ad kellő nyomatékot a mondanivalódnak, erre még nem jöttél rá? Az, hogy én egyszerűnek és ennél fogva jelentéktelennek tartom az utóbbi idők rockzenével vagy hasonlóval kísérletező zenekarait, egyáltalán nem a tájékozatlanságom jele.
neked már a fing is obszcén? másra nem tudok érdemben reagálni. viszont meggyőződésem, hogy mondjuk az utóbbi 10 év kritikailag jelentős zenekaraiból (mert volt rengeteg) elég keveset ismersz.
Észre sem veszed a - másoktól lopott - okoskodásod fonákságát. Ezek szerint a punk pedig azoknak szólt, akik túl buták voltak a progresszív rockhoz. Valószínűleg ez lehet a helyzet ezek szerint pl. a british poppal is...
ja, mert a te okfejtésed a bonyolultságról, szakmai tudásról aztán annyira eredeti volt. a progresszív rock nagy korszaka nem véletlen, hogy akkor és ott lezárult, tovább kellett lépni. már akinek sikerült. és mi az a british pop? mert szerintem a Beatles-től Robbie Williamsig minden az. beleértve a Floydot is.
SZERINTED. A népszerűségi statisztikák nem téged igazolnak.
egyrészt te most miről beszélsz? láttál már mahasz top 40-et? vagy bármilyen slágerlistát a világból? másrészt meg ezek a legkevésbé sem érdekelnek.
Most (is) csúnyán mellélőttél, viszont te sokat elárultál az Oldfielddel kapcsolatos ismereteidről a bemásolt véleménnyel. (Azért, mert "belekapsz EGY KICSIT mindenbe", még nem kellene orákulumként véleményt formálnod.)
épp eleget hallottam ahhoz, hogy ismerjem. millió lemez van, amit még nem hallottam, és érdekelne, de azt már jó tíz-tizenöt éve tudom, hogy M.O. nem ide tartozik. szerintem túléli, mint ahogy én is.
Az objektív tényezőket pedig egyszerűen nem szeretnéd figyelembe venni.
"nekem semmi bajom nem lenne a Pink Floyddal vagy a Yes-szel, pláne a korai Genesis-szel, csak ezt a szemléletet utálom, aki szerint van a ZENE, amihez hangszeres tudás, dzsesszkonzi, fényorgonák, szárazjég és áhítat kell, meg vannak a kontárok."
Ha neked tényleg csak a szemlélettel van a bajod, akkor teljesen megértelek. Mindenesetre nekem mégis úgy tűnik, hogy a szemlélet miatt "haragszol" a bandákra is. Nem jól látom?
"valamit félreértettél akkor, sehol nem írtam, hogy a jó zene fokmérője a kevés eladott lemez."
Valamit te érthettél félre, mert ez nem adekvát reagálás az általam felvetettekre. Mindegy, ezt hagyjuk.
"a Queen egy ballaszt szerintem, bár a korai lemezeiken volt 1-2 jó szám. a Led Zep egyszerűen nem érdekel. nem utálom, hallgassa, aki akarja. szerinted csak a hetvenes években népszerű zenekar nevezhető rockklasszikusnak?"
Az általam emlegetett zenekarok a MAI NAPIG népszerűek. Ezt egyszerű lenne statisztikákkal igazolni.
A klasszikus szóból következik, hogy kénytelenek vagyunk időutazást tenni példák keresése végett. (Nem választhatunk 10 éves zenekarokat.) A '80-as éveket azért nem említi az ember, mivel az már nem a rockzene nagy korszaka volt. Persze akkor is alakultak jó zenekarok, mint pl. az általad szintén lesajnált Marillion. Mindenesetre ez inkább a Depeche Mode, Madonna stb. korszaka volt, tehát nem véletlen, hogy az embernek a rockról nem a '80-as évek ugrik be elsőként.
"láthatóan fingod sincs, mi történt az elmúlt 30 évben a zenében, ami nem baj, csak ne akarj meggyőzni az ellenkezőjéről."
Az obszcén szavak használata nem ad kellő nyomatékot a mondanivalódnak, erre még nem jöttél rá? Az, hogy én egyszerűnek és ennél fogva jelentéktelennek tartom az utóbbi idők rockzenével vagy hasonlóval kísérletező zenekarait, egyáltalán nem a tájékozatlanságom jele.
"amiről beszélsz, rosszul felfogott, komolykodó művészkedés olyan embereknek, akik túl buták a klasszikus zenéhez. ezt a szellemet normális helyeken már '77-ben kisöpörte a punk, nálunk sajnos ismert okokból erre nem kerülhetett sor."
Észre sem veszed a - másoktól lopott - okoskodásod fonákságát. Ezek szerint a punk pedig azoknak szólt, akik túl buták voltak a progresszív rockhoz. Valószínűleg ez lehet a helyzet ezek szerint pl. a british poppal is...
"ha ezt te komolyan gondolod, akkor nem érted, miről szól a rockzene."
A különböző eszmei sallangok nem érdekelnek, ne is próbáld ezt erőltetni.
"leszarom a hangszeres tudást, ez szimpla iparosszemlélet. szakmai munka? csodagitárosokkal dunát lehet rekeszteni, és a legtöbb mégis hallgathatatlan."
SZERINTED. A népszerűségi statisztikák nem téged igazolnak.
"arról nem is beszélve, hogy te hány Blur albumot is hallottál? szerintem egyet sem."
Most (is) csúnyán mellélőttél, viszont te sokat elárultál az Oldfielddel kapcsolatos ismereteidről a bemásolt véleménnyel. (Azért, mert "belekapsz EGY KICSIT mindenbe", még nem kellene orákulumként véleményt formálnod.)
A vitának mindenesetre semmi értelme, mivel SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNY(EK) ALAPJÁN ("hallgathatatlanok") tartasz túlértékeltnek többtucat zenekart. Az objektív tényezőket pedig egyszerűen nem szeretnéd figyelembe venni. Én tényleg tiszteletben tartom a véleményedet, de javaslom, hogy érzelmi alapon ne vonj kétségbe értékeket. Azért, mert neked nem tetszik valami, attól még nem biztos, hogy mások túlértékelték - persze a te szemszögedből mindenképpen, így innen nézve igazad van.
ez inkább rád jellemző. nekem semmi bajom nem lenne a Pink Floyddal vagy a Yes-szel, pláne a korai Genesis-szel, csak ezt a szemléletet utálom, aki szerint van a ZENE, amihez hangszeres tudás, dzsesszkonzi, fényorgonák, szárazjég és áhítat kell, meg vannak a kontárok. ez szimpla butaság.
többek között az ilyen szemléletű emberek miatt nincs magyar pop- és rockzene manapság, mert a lemezcégek élén csupa "szakmabeli" állt, aki soha életében nem fogja fel, hogy a rockzene elsősorban arról szól, hogy négy frusztrált faszkalap zajong egy garázsban, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. itthon általában semmi, mert minek? máshol ez nem így van.
"Barátom, te annyira felhúztad magad, hogy nem látsz. Arról írtam, hogy a magadról kialakított képnek nem tesz jót, ha kommersz zenekarok dicséretére időt pazarolsz."
valamit félreértettél akkor, sehol nem írtam, hogy a jó zene fokmérője a kevés eladott lemez.
"Mely zenekarokra gondolsz? Ha jól emlékszem, lehúztad többek között a Queent, vagy részben a Led Zeppelint is. Ezek pedig nem progrock / "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenék"."
a Queen egy ballaszt szerintem, bár a korai lemezeiken volt 1-2 jó szám. a Led Zep egyszerűen nem érdekel. nem utálom, hallgassa, aki akarja. szerinted csak a hetvenes években népszerű zenekar nevezhető rockklasszikusnak?
"Tudod, miért? Egyszerűen ezeket jegyzi meg az ember, mivel a többi - hasonlóan primitív - tucatzenekart nem futtatják, talán azért sem, mert ők nem készítenek olyan számokat, amely széles körben eladható lenne (Wonderwall, Girls&Boys stb.)"
ebből látszik, hogy leragadtál 1975-ben, illetve Tardos Péter Rocklexikonján nevelkedtél. láthatóan fingod sincs, mi történt az elmúlt 30 évben a zenében, ami nem baj, csak ne akarj meggyőzni az ellenkezőjéről.
"Talán neked nem kellene ezen az alapon a progresszív rockról és "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenékről" írnod. Én értem, hogy frusztrált vagy, mert egyrészt túl bonyulultak neked ezek a zenék, másrészt még ma is a hordozhatós NDK-s magnó segítségével hallgatod a muzsikát."
ez egyrészt gyenge riposzt. lehet, hogy te már csecsemőkorod óta cd-t hallgatsz, nekem elég sokáig kazettáim voltak, bevallom. másrészt imádom, amikor valaki a zene "bonyolultságát" hozza fel érvnek. amiről beszélsz, rosszul felfogott, komolykodó művészkedés olyan embereknek, akik túl buták a klasszikus zenéhez. ezt a szellemet normális helyeken már '77-ben kisöpörte a punk, nálunk sajnos ismert okokból erre nem kerülhetett sor.
"Minden zenéhez értő ember tudja, hogy mennyivel nagyobb tehetség, szakmai munka és tudás jelenik meg (például) a Yes albumain, koncertjein (például) a Blurrel összevetve. Dallamsorok bonyulultsága, hangszereltség, zenészek egyéni technikai tudása stb.- össze sem lehet mérni a kettőt, hiszen osztálynyi különbségek vannak."
erről beszéltem fentebb. ha ezt te komolyan gondolod, akkor nem érted, miről szól a rockzene. leszarom a hangszeres tudást, ez szimpla iparosszemlélet. szakmai munka? csodagitárosokkal dunát lehet rekeszteni, és a legtöbb mégis hallgathatatlan. arról nem is beszélve, hogy te hány Blur albumot is hallottál? szerintem egyet sem.
Az a baj veled, hogy a szemléleted megrekedt a középiskolások szintjén. Ideje lenne felnőni, és egy kicsit elvonatkoztatni ettől a merev kategorizálástól! 20 év felett az egészséges ember már nem úgy viszonyul a zenéhez, hogy "mi vagyunk a ...-osok, és az ellenségeink a ....-erek".
"ha mike oldfield eladott egy tonna lemezt, akkor ő milyen alapon nem kommersz?"
Barátom, te annyira felhúztad magad, hogy nem látsz.
Arról írtam, hogy a magadról kialakított képnek nem tesz jót, ha kommersz zenekarok dicséretére időt pazarolsz.
"az igazi klasszikusokat szeretem, megnyugodhatsz."
Mely zenekarokra gondolsz? Ha jól emlékszem, lehúztad többek között a Queent, vagy részben a Led Zeppelint is. Ezek pedig nem progrock / "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenék".
"másrészt meg jellemző, hogy az utóbbi tíz évből csak az oasis, blur vagy a green day neve mond valamit számodra."
Tudod, miért? Egyszerűen ezeket jegyzi meg az ember, mivel a többi - hasonlóan primitív - tucatzenekart nem futtatják, talán azért sem, mert ők nem készítenek olyan számokat, amely széles körben eladható lenne (Wonderwall, Girls&Boys stb.)
"mellesleg gőzöd nincs, hogy mit beszélsz... amikor én voltam középiskolás, lófasz nem hallgatott blurt, és utána sem."
Ki beszélt rólad, illetve a te korosztályodról? Amikor te voltál középiskolás, az említett zenekarok vagy nem léteztek, vagy a szárnyaikat bontogatták. A '90-es évek közepétől igenis jellemző volt ez a divatirányzat a sulikban.
"ne is beszéljen olyanról, amihez nem ért."
Talán neked nem kellene ezen az alapon a progresszív rockról és "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenékről" írnod. Én értem, hogy frusztrált vagy, mert egyrészt túl bonyulultak neked ezek a zenék, másrészt még ma is a hordozhatós NDK-s magnó segítségével hallgatod a muzsikát.
Még egyszer mondom, mindenki azt hallgat, ami jól esik neki. Itt arról van szó, hogy te bizonyos zenéket dacból megfosztanál a valós értéküktől.
Minden zenéhez értő ember tudja, hogy mennyivel nagyobb tehetség, szakmai munka és tudás jelenik meg (például) a Yes albumain, koncertjein (például) a Blurrel összevetve. Dallamsorok bonyulultsága, hangszereltség, zenészek egyéni technikai tudása stb.- össze sem lehet mérni a kettőt, hiszen osztálynyi különbségek vannak.
"Az az angolmanias ,aki ot nekiall fikazni, az gondolkozzon el azon , hogy ha a szarhugyfos okadek Oasis semmitmondo zenejet elvezni birta , akkor milyen alapon mer egy zeneszoriast fikazni ?"
ha jól olvastam régebben, te ilyen nagy punk csávónak állítottad be magad. ehhez képest saját magadat sikerült alaposan szemenköpnöd. milyen punk az, aki mike oldfieldot "zenészóriásnak" és érinthetetlennek tartja? legalább gondolkodnál, mielőtt beleugatsz valamibe, te szerencsétlen.
prof, mi az, hogy kommersz? ha mike oldfield eladott egy tonna lemezt, akkor ő milyen alapon nem kommersz?
és mi az, hogy "az összes rockklasszikust megvetem"? azért, mert a progrock és a hasonló túlértékelt, hifi sznob zenék többsége szerintem szar, ergo oldfield, az ELP vagy a yes számomra nem klasszikus. az igazi klasszikusokat szeretem, megnyugodhatsz.
másrészt meg jellemző, hogy az utóbbi tíz évből csak az oasis, blur vagy a green day neve mond valamit számodra. ebből igazából csak a blurt szeretem, a másik kettő a kedvenc kb. 100 zenekaromban sincs benne, de ez nem azt jelenti, hogy kidobom a régi kazettáimat, csak... csak.
mellesleg gőzöd nincs, hogy mit beszélsz... amikor én voltam középiskolás, lófasz nem hallgatott blurt, és utána sem.
az egy dolog, hogy valaki megáll 1975-nél, de épp ezért ne is beszéljen olyanról, amihez nem ért.
"azért vette meg az első lemezét sokmillió proletár világszerte."
Hol találom meg a társadalmi csoportok szerinti statisztikát?
Ezek szerint a példányszámok és a zene egyszerűsége egyenes arányban állnak egymással? Ez elég komoly sarkítás lenne...
Most elolvastam néhány - zenével kapcsolatos - hozzászólásodat. Ez alapján egyértelműen körvonalazódik a kép: próbálod magad excentrikus alakként beállítani, aki megveti az összes rockklasszikust. Csupán az a baj, hogy egyidejűleg olyan - valójában nagyon kommersz - zenekarokat (is) favorizálsz, mint pl. a Green Day, Oasis, Blur, amelyeket többnyire a divatirányzatoknak való megfelelés kényszerében élő középiskolások hallgatnak.
Ha jól emlékszem, te fikáztad nekem anno a Pink Floydot is, leszámítva a korai, pszichedelikus korszakukat.
Persze mindenki azt hallgat, ami neki jól esik, de azért legyünk már kicsit objektívebb a színvonal megítélését illetően!
Ha az angol futball csak feleannyira lett volna jo , es sikeres , mint Mike Oldfield az elmult harminc evben , akkor most a Hackett fele szerencsetlenek frusztraltsag helyett allandoan orgazmuskozeli allapotban lennenek az imadott csapatuk kaprazatos teljesitmenyet nyujtva .
Az az angolmanias ,aki ot nekiall fikazni, az gondolkozzon el azon , hogy ha a szarhugyfos okadek Oasis semmitmondo zenejet elvezni birta , akkor milyen alapon mer egy zeneszoriast fikazni ?
Mike Oldfield kb. olyan , mint anno Mozart volt, vagy mondjuk a hegedusoknel Menuhin . A Gallagher testverek meg csak ket barom...
