Nekem is van néhány emlékképem. Én 10 éves voltam akkor. Emlékszek, hogy a magyar TV-ben fényképeket vágtak be békés civilekről lövésekkkel együtt. Nem értettem, most miért lövik sakát népüket. Egyik nap anyám jött föl a boltból, egyből azzal kezdte hogy "Ceausescu tán' elmenekült!", a boltban hallotta a rádióban. Meg amikor elfoglalták a TV-t, onnan jelentkeztek a forradalmárok egy kupacban, kék háttérrel, a magyar TV-n is sokszor adták ezt. Emlékszek néhány hírre is: a jugoszláv hadsereg páncélosokat vezényelt a jugó-román határra vagy valami ilyesmi, meg Irak bejelentette hogy kész katonákat külédeni Romániába. Sok kép van még bennem a TV-ből, azt néztük végig. Az iskolában a tanárok arra biztattak hogy rakjunk kis gyertyákat az ablakainkba. Meg arra is emlélszek, még a forradalom előtt, 88-89-ben, sűrűn elhangzott a rádióban az a hír, hogy "újabb embereket tartóztatott le a román titkosrendőrség".
Vegul is tokmindegy,hogy puccs volt-e vagy forradalom, szerintem parhuzamosan mindketto.
A lenyeg az hogy Europa egyik legocsmanyabb diktaturaja megbukott. Lehet hogy Romania nem mintademokracia,melyik az? De 90 ota szabad valastasok vannak, a magyaroknak legalis partja van a parlamentben,tobbnyire a merleg nyelve,egyik nagy part sem hagyhatja figyelmen kivul. A romaniaiak szabadon utazhatnak, a korlatokat mar nem ok szabjak meg ebben allampolgaraiknak hanem az EU szabalyok azert ez egeszen mas. Es ha gazdasagilag is javulnak a viszonyok a nacionalista partok is egyre inkabb marginalizalodni fognak.Lesznek ilyenek mindig,mindenhol vannak,csak nem mindegy milyen politikai sullyal. Piacgazdasag van, a magyarok szabadon vallalkozhatnak, nyelvuket hasznalhatjak es hasznaljak is ,megha ez egyes romanoknak nem is tetszik,az ertelmesebbje meg ha nem is szereti oket de tudomasul veszi,hogy ok is ott vannak. Konfliktusok meg mindig lesznek,mert ez resze az eletnek,de ezek mar nagyreszt a demokratikus keretek kozott kerulnek levezetesre. Ami ma minden romaniainak termeszetes annak toredeke is Csau alatt vagyalom volt.
Iskolába jártam akkoriban, és mivel szünet volt, állandóan a tévé előtt ültem. Emlékszem, forrt a világ, alig voltunk túl a peresztrojkán, glasznosztyon, Magyarország köztársaság lett, és akkor jött Románia... Akkor, fiatalon, úgy éreztem, valami igazán fontos dolognak vagyok a szemtanúja - hogy igazam volt-e? ma már nem tudnám megmondani. De azt hiszem, ha elvonatkoztatok egy kicsit a politikától, a történelemtől, ha csak a pillanatot nézem, úgy tűnik, soha azelőtt vagy azóta nem volt olyan boldog karácsonyom. Hittem a világban és az emberekben, hittem, hogy most akár megvalósulhat az álom, ahol a glóbusz többé nem egymásra acsarkodó politikai ellenfelekből áll, megvalósul Marx és Krisztus közös álma a békéről. Naiv volt ez a hit, persze, de igaz hit volt, és talán semmi nem illik úgy a karácsony szellemiségéhez, mint az az érzés, amit én akkor a Kolozsvárott történtek miatt éreztem.
Vevő lennék egy részletes elemzésre, hogy Te hogy látod a puccs menetrendjét.
Ugye egy sikeres puccs mindig arról szól, hogy a puccsitáknak meg kell győzni az ingadozókat, hogy érdemes az oldalukra állni.
Szelesvasznu m(is)b tortenelmi film 1200p; r: S. Nicoaleascu
a rendezo munkatarsa: Gelu Voican
fenykepezte es P. Roman pulovereert Oscar dijra jeloltek: Gelu Voican
A fobb szerepekben: C. Dascalescu miniszterelnok, gen. Stanculescu, S. Brucan, P.Roman, I. Iliescu, E. es N. Ceausescu es meg sokan masok
A film valamikor ev vegen kerult volna az utcakra, de egy videki papocska sajat musorral allt elo (sponzor Panorama, MTV, MR), ami a nezoszamot veszelyeztette, igy elorehoztak a film vetiteset
azok az orvlövészek emlékeimszerint még "drogosok" is voltak, szóval én már akkor röhögtem ezen, nem utólag :)
előjáték 1.: chrudinák alajos tőkéslászlót faggatja egy üres templomban (talán a panorámában), mert csak ott beszélhetnek a secus lehallgatások miatt.
előjáték 2.: falurombolás.
mindazonáltal nem volt könnyű rádióhallgatásközben a vizsgáimra készülni.
Az MDF "székháza", abban az idQben az Ó utcában volt, egy barakkban. Jött a hír, hogy Aradon nem mqködik a kenyérgyár, kenyeret kérnek aradra. Sikerült ezt a hírt bemondatni a rádióban, hogy akinek kenyere van, hozza az Ó utcába, akinek szállítóeszköze, az jöjjön oda. Nemsokára az utca két oldala tele volt nylonzsákokkal, a zsákokban kenyérrel. Jöttek a teherautók is. Mi meg pakoltuk az teherautókat kenyérrel, a személykocsikat gyógyszerrel. Sok teherautó kenyér ment Aradra. Egyszer jött egy néni, fék kiló kenyérrel, hogy fogadjuk el, neki csak ennyi van...
A privát emlékek mellett tényleg sokkal érdekesebb volna tudni, hogy pontosan mi is történt akkor. Mert valószinüleg egy nagyon jól szervezett grandiózus szinjátékot láthattunk, sok titkosszolgálat értékes közreműködésével, ami igencsak emlékeztetett 1944 augusztusára.
Hiába, ha egy ország gyakorol, annak meg van az eredménye.
Nagyon jól szervezett puccs volt az, és szinte tanitani kellene, hogyan müködtették a dezinformációs apparátust.
Utólag csak röhögni lehet, hogy Magyarországon komoly képpel hogy olvasták be a hireket a Diktátor által felbérelte arab orvlövészek százairól, akik rettegésben tartják a főváros lakosságát.
Mi csak a két ünnep között vittünk csomó cuccot a vöröskereszthez, mert előtte leltárt csináltunk, és mindent kimostunk-vasaltunk, meg vettünk konzervet, cukrot, és elvittük a vöröskeresztesekhez. Amennyit csak lehetett ment a tévé-rádió.
"Még egy kérés: ha van személyes élményetek azokról a napokról, megtisztelnétek azzal, hogy ide beírjátok őket. "
Azon a napon Kanizsan voltam mint minden evben igy karacsony elott es a Central szallo sorozojeben uldogeltem egy szinten Szegedrol hazajott iskolatarsammal es ment a TV a barpult felett es bemondtak egyszercsak az esemenyeket.Mi meg a Gyuri baratommal felugrottunk az asztalra es lerugdostuk az osszes poharat es uvoltottuk:Romania libera.
Aztan a torvenyhaz alatt apam regi kartyaklubjabanaz MDF gyujtott az erdelyieknek es emlekszem adtam nekik 500 ft-t.
Jómagam Franciaországban voltam akkor, onnan telefonáltam haza és az egész családot megkértem, hogy MINDEN akkoriban megjelenő sajtóterméket vegyenek meg és tegyenek el nekem. Amikor '90 februárjában hazajöttem, legalább két köbméter újság várt. Amíg itthon voltam, két hétig folyamatosan újságot olvastam. Akkoriban a Reform volt az egyedüli bulvártípusú hetilap itthon, emlékszem, az újságosnak borravalót kellett előre adni, hogy a jövő heti Reformból tegyen félre egy példányt.
Azt hittem, három és fél óra alatt ez a topik legalább kétszáz hozzászólásig felmegy, aztán látom, én vagyok a 19-ik. Kedves encim, talán nem kellett volna megkérni az olvtársakat, hogy itt ne gyalázkodjanak, lehet, ez tartja vissza a tömegeket :-(
Ami engem illet, az egyik tanárom az akkor még létező Bajcsy-Zsilinszky társaság alapító tagja volt és már december közepén (!) mondogatta, hogy Karácsonyig Ceusescu meg fog bukni és akkor konzerveket, egyéb tartós élelmiszert kell majd átvinni az éhezőknek. Anyám hitt is neki, úgyhogy a karácsonyi bevásárlás során vett is egy csomó száraztésztát, konzervet, cukrot és édességet spéci az erdélyieknek. Egy külön ládában tárolta a kamrában, apám cukkolta is eleget.
Aztán közvetlenül Karácsony előtt bekövetkezett az összeomlás odaát, apám meg összegyűjtötte az egész családot és ünnepélyesen bocsánatot kért anyámtól, mert hülyének nézte. Ezután a tanárommal együtt (asszem pont Karácsony napján) autóbuszra ültek (a B-Zs társaság bérelte tán) és átmentek Nagyváradra, vittek vagy két tonna kaját, újságokat.Mi meg itthon ültünk és fostunk, hogy mi lesz velük, de aztán mindenki rendben hazaért.
Azon a héten naponta megjelentek a napilapok rendkívüli kiadásai, megvettem valamennyit, pedig olyan nagyon nem értettem, mi is folyik odaát ( 15 éves voltam ). Az újságok szerintem még ma is megvannak valahol a padláson.
Pont fociztunk a srácokkal a suli udvarán ( emlékszem, nem volt hó és nagyon hideg sem ), amikor az egyik haverom bátyja megjelent a pályán és beüvöltötte, hogy Csau elmenekült Bukarestből és hogy azonnal menjen haza ( mármint a haver ), mert az apjuk ( aki teherfuvarozó vagy mi volt ) estére indul Aradra, visz kaját, kell neki segíteni.
Erre fel az egész banda abbahagyta a focit, rohantunk haza, szedtük össze a cukrot, lisztet, konzerveket és vittük át a Leviékhez, ott pakolták fel a kocsira. Este tényleg elindult a faterja három ismerősével és másnap este értek haza, aztán elmesélték, hogy Aradon még lövöldözés volt, a kaját egy óvodánál pakolták le a külvárosban, aztán dzsassztak haza.
Hagyománnyá vált, hogy minden karácsony este végigsétált a család a Magerun a Piata Romana-tol az Egyetem térig és vittunk 1-1 szal virágot a koszorukkal fedett emlékművekre, keresztekre amelyek a forradalom ismert és ismeretlen hősei emlékére állnak a bukaresti harcok egyik legvéresebb körzetében.
15 eves voltam akkoriban , nonstop a tv elott ultem , ket bevasarlas kozott megvettem a Nepszabadsag rendkivuli kiadasat a Ferenciek(Felszabadulas) teri metroallomasnal . Amikor megjelent a dokumnetumkonyv a forradalomrol, az elsok kozot vettem meg, es olvastam ki .
Gyesen voltam otthon a kislányommal., s így leheto"ségem nyílt arra, hogy TV-n kövessem az eseményeket. Nagyon kétesélyes volt a helyzet, de az erdélyi magyarok helyzetének jobbrafordulásában reménykedtem.
Ez az. Mondom, nálunk is évvégi hajtás volt, nem néztem híreket se, ki se mozdultam az iratok közül, így elég váratlanul ért, hogy menekül a két mocsok. Nálunk csak a tanácselnök ódzkodott egy kicsit, hogy meg kéne várni, mi lesz ebből, de a döglött kutya se figyelt rá. Meg a helyi vöröskereszt elnöke sértődött meg, hogy elvettük a fontoskodási lehetőségét, és hiába magyaráztuk neki nyolcan, hogy nem volt mit tenni, jött a nép a cuccal, nem lehetett várni, míg telefonon utasítást kér a megyétől... nem értette. Ezenkívül egy félművelt vadmagyarra emlékszem, aki estefele odajött, és azzal hülyítette a csajokat, akik dél óta ott dolgoztak, hogy kössék ki: ezt csak magyaroknak adhatják. Aztán mikor a haverommal visszamentünk, elhessegettük az atyafit.
Tényleg, ezt el is felejtettem. Nálunk is a városi főtéren gyűjtötték az élelmiszert.
Mi is vittünk, tartós dolgokat, rizst, tésztákat, konzervet.
Könyvet korábban, egy ismerősünk csempészett rendszeresen.
Aznap. amikor Csau azt az utolsó beszédét tartotta, és kifütyülték - innen közvetítették a Játék és muzsika tíz percben műsort.
Mindenki olyan lázban volt, egymásnak adtuk a híreket, alig tudtuk követni a játékot, hirtelen nem is volt fontos.
Olyan hirtelen jött, meglepően hirtelen és gyorsan zajlott minden.
10 éves voltam akkor. Nagyszüleimmel végig néztük a tévén az eseményeket. Tkp. értettem mindent abból, amit láttam, csak sajnos már kevésre emlékszem. De arra igen, hogy nagyon örültünk és hogy az egész olyan hihetetlennek tűnt.
