mondattam volna úgy is, hogy nem igaz. Igen, nagyon ronda dolog volt a spontán privatizáció, és Antallnak voltak ez ügyben hibái, de:
- először is nem ugyanazok voltak a nagy nyertesei, akik a hatalom csúcsain voltak, mert azok eltűntek, hanem azok, akik éppen csak annyira érintkeztek a kádárista politikai hatalommal, hogy kihasználják az előnyeit, és tudják, merről fúj a szél, de annyira nem, hogy részt vegyenek a kompromittáló döntésekben. (Pl. Demján, Máté, Kolosi). Meg a "szakemberek" közül néhányan, aki fújták a szelet. A politikai hatalmat viszont se ezek, se azok nem vették át, hanem (főleg) az apparátus másod- és harmadvonala, akik viszont nem gazdagodtak meg túlzottan.
- Mi lehetett volna helyette? Talán cseh mintára valamilyen reprivatizáció, kuponos privatizációval egybekötve, de ennek társadalomszerkezeti és hogy is mondjam, demográfiai akadályai voltak, azonkívül mire szóba kerülhetett volna, az új vagyonok felhalmozódása már legalább 7-8 éve tartott.
- Antall meg nagyon el volt foglalva a saját pártja narodnyikjaival, akik nagyjából ugyanazt a harmadikutas változatot akarták, mint az 56-osok, tehát gyakorlatilag szocializmust kommunisták és téeszek nélkül, demokráciát magántulajdon (= számottevő magántőke) nélkül, se Keletet, se Nyugatot. Ez viszont a tapsztalatok sezrint még sehol se jött be, és ezzel Antallék és tökéletesen tisztában voltak. Ha talán emlékszel, az ő kormánya körül is volt némi privatizációs suskus, Schamschula milyen szépen kinőtte magát mint nagyvállalkozó, és még Boross Péter neve is a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat korai privatizációja kapcsán került be először a sajtóba.
A téma és erről mintha közmegegyezés látszana körvonalazódni az, hogy van-e a mai magyar politikai mezőnyben bárkinek is erkölcsi alapja mások meg-, illetve elítéléséhez.
A válasz erre szerintem: volna, éspedig az a kevés 56-os, aki benne van a "politikai mezőnyben", de a) a jobboldalon igen nagy energiákat fordítottak az erkölcsi alapjuk kétségbe vonására, és a kényelem kedvéért ezekbe a vitákba most még 1* nem mennék bele, b) ők maguk se vállalják ezt a szerepet, mert akkor ki kéne maradniuk a politikai mezőnyből, szóval a válasz mégiscsak: nincs. Illetve ha jól értem, sierra szerint létezik még a makulátlan 56-osok csoportja, akik mivel nem csináltak karriert, nem is sározódtak be, tehát erkölcsi alapjuk ugyan volna, de a) nem a politikai mezőny részesei, b) ha azok lennének (bár úgy nézem, sem ők nem ambicionálják, se ők nem kellenek igazából senkinek), akkor is villámgyorsan kiderítene róluk mindenféle sötét dolgot a baloldal.
De a téma szerintem inkább az, amit sierra így fogalmazott meg: "nem ezért mentek ki harcolni az utcára", ergo olyan rendszer épült ki, amelynek vezetői az 56-os utcai harcosokat rossz esetben kényelmetlen deviánsoknak, jó esetben ártalmatlan, ünnepségeken mutogatható holdkórosoknak tartják. Erre én azt mondtam, hogy nézzük meg, miért mentek ki harcolni az utcára. Szvsz olyasmikért, amik azóta vagy megvalósultak, vagy, ahogy monstanság szeretik mondani, "okafogyottá váltak". Tehát a "nem ezért": alig értelmezhető. A dolog másik része, hogy egy csomó 56-os szépen beépült az előző rendszerbe és/vagy a mostaniba. Tehát végül is egy 56-ost harcost kéne megkérdezni, hogy mit akarnak ehelyett, ha a be nem épülésük tudatos döntés eredménye volt.
No, ha nem lesz tiszta közélet, nem számolunk el a múlttal, akkor az lesz, hogy állandóan tépjük egymást.
Az ország meg - beleértve minden anyagi és szellemi objektumot - tovább cincálódik, és utóbb az egész odalesz. Ezt most inkább nem fejteném ki részletesebben.
A múltba természetesen a közelmúlt is beletartozik, ha mértéken felül korruptnak tartod Orbánékat - őszintén szólva ez meglep, de biztosan alá tudod támasztani -, hát rajta, őket is számoltassuk el.
Pokolba a titkosított ügyekkel, ki mindegyikkel a napvilágra!
Tévedsz, amikor azt gondolod, hogy itt valaha (mármint a mi életünkben) lesz "tiszta" közélet értem ez alatt mondjuk azt, amit Te meg én annak tartanánk.
Tévedsz, amikor azt gondolod, hogy közélet magyaros normalizálásához bárkinek is szembe kéne néznie, el kéne számolnia a múlttal: nem kell. Mi, magyarok sose "számoltunk el" a múlttal. A magyar történelem a polgárháborúk sorozata; és egyiket sem követte megbékélés. Ez a nemzeti hagyományunk az Árpádok tisztázatlan örökösödési rengje folytán alakult ki, de azóta is töretlenül él tovább.
Nem számoltunk el Thökölyvel és nem szémoltunk el a Rákóczi-féle polgárháborúval. Nem számoltunk el '48-cal (helyette kiegyeztünk '67-ben), nem számoltunk el '19-20-szal és nem számoltunk el '56-tal sem (helyette kiegyeztünk '89-ben). A magyar hagyomány nem az elszámolás, hanem egyrészt a megtorlás, másrészt a kiegyezés.
A spontán privatizáció időszakát magam is a magyar történelem egyik legsötétebb korának tartom de egyoldalú ezt Orbánék ezer éves történelmünk legkorruptabb kormánya nélkül emlegetni. Anyagilag a spontán privatizáció volt kártékonyabb erkölcsileg viszont Orbánék.
A téma és erről mintha közmegegyezés látszana körvonalazódni az, hogy van-e a mai magyar politikai mezőnyben bárkinek is erkölcsi alapja mások meg-, illetve elítéléséhez. "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" Mivel pedig itten számosan és rendszeresen, méghozzá kiváltképp az ilyen, megosztó ünnepek alkalmával ítélgetnek, úgy illik, hogy ítéltessenek is.
Véreim, soha nem lesz nyugodt és tiszta közéletünk, amíg el nem számolunk a múlttal.
Mert mit is látunk manapság?
A régi rendszerből az újba némelyek vagyonnal és hatalommal érkeztek.
Egyrészt óriási kapcsolati tőke révén, merthogy pozícióit szinte mind átmentette 88-ról 90-re. Ez Antallék óriási bűne.
Másrészt 88-tól a "rendszerváltás"-ig zajlott egy vagyonszerzési folyamat, ennek része volt a "spontán privatizáció" is, ami szerintem Európa korábbi történelmében példa nélküli intézményesített rablás volt.
Na most, ha azt elfogadjuk, hogy pl. Gyurcsány (és példáján keresztül az összes mostani milliárdosra általánosíthatunk) SOHA nem lett volna milliárdos a saját erejéből, akkor egyenesen eljutunk addig a következtetésig, hogy itt bizony a régi rendszer él tovább, csak más államformában.
És, lám, ezek az emberek kerülnek újra olyan helyzetbe, hogy rólunk és nélkülünk dönthetnek!
No, ez bizony irritálja a magamfajta mucsaiakat.
És már kevéssel is beérnénk!!
Tartsa meg a vagyonát mind, fulladjon bele, de !!!
De ne akarjon mellé vezető szerepet, közéleti szereplést könyörgöm!!! Élje a szerencsétlen milliárdos unalmas életét. Elvette a vagyonunkat, miért kell mellé a lelkünk is?! Ne akarjon morális példakép lenni, erkölcsről, igazságról prédikálni!
A másik kérdés meg a fentiek sleppje, a spiclik, seggnyalók, sameszok halmaza. Őket bizony meg kellene nevezni, nyilvánosságra hozni mindent, ami van. Elnézem a Napkeltét, és elgondolkodom: EZEK milyen alapon oktatnak ki, formálnak közvéleményt, mondanak véleményt, értékelnek másokat, támadnak náluk milliószor becsületesebb embereket?
Nem jól van ez így, és nem is lesz béke, amíg ezekkel a dolgokkal szembe nem nézünk.
És, kérek mindenkit, ne gyertek az egyszerű párttagokkal, mert NEM RÓLUK VAN SZÓ, őket emlegetni szánalmas terelgetési kísérlet csupán.
Tehát: nem megtorlás kell, de szembesítés, megnevezés, nyilvánosságra hozás.
Pillanatnyilag úgy néz ki, a Rákosi-Kádár időszak hibáiért, bűneiért, elszalasztott lehetőségeiért senki sem felelős, itt mindenki jót akart, csak éppen....
ezért egyszer felelnie kell valakinek, ezért egyszer valakinek el kell számolni múltjával vagy apjának vagy nagyapjának múltjával. Ezzel egyszer valakinek szembe kell nézni, akko is, ha tényszerűen nézve ő esetleg még meg sem születet most se.
Ez egészen riasztó!
Fejtsd ki, légy szíves, hogyan gondolod.
Eredendő bűn?
Meg sem születettek feleljenek a nagyapjuk vélt vagy valós bűneiért?
Mi van akkor, ha az én apám párttag volt mintegy 800 000 társával együtt, én meg egy jobboldali gondolkodású nőt veszek feleségül, a gyermekeink meg tovább keverednek más gondolkodásúakkal? Akkor az én unokám az apám miatt kell, hogy elszámoljon?
Engem ez erősen emlékeztet valamire...
Könyörgöm, közben az EU tagja lettünk, nem kellene az egész jogrendet valami törzsi szintre süllyeszteni, csak hogy néhányan jobban érezzék magukat.
És hogy ott tartanánk, mint 89-ben, az egyszerűen nem igaz!
Tudom, kedvelt panel ez, de attól még nem lesz igaz.
Ami itt történt, eredményeit tekintve igenis forradalom volt. Hiszen megváltozott az államforma, a tulajdonviszonyok, a politikai rendszer.
Véres forradalmat akkor kell csinálni, ha a többség akaratát a hatalmon levő kisebbség nem engedi érvényre jutni.
Itt nem ez történt, aligha lehetett volna akár csak társadalmi (a nemzetköziről nem is szólva) támogatást szerezni ezek után egy véres leszámolásra.
Azt megtehettük volna, hogy bizonyos szintig kizárjuk a politikai élet korábbi korifeusait a politikából, hidd el, nekem nem is hiányzott volna egyik sem.
Csak alighanem az történt volna, mint az ügynöklisták esetében, a pártok személyes érintettségek okán ezt egyszerűen nem engedték volna meg. És nem elsősorban az utódpártra gondolok, mert ők akkor, amikor ezek a dolgok eldőltek, nemigen rúgtak labdába, nem is köszöntek nekik a Parlamentben.
Az ünneplés meg igen, szánalmas, nekem az jut eszembe, amikor általánosban szavaltuk, hogy "Aurórának a hajnalt nevezték..."
Kezd ez is történelemmé válni, 48-at mennyivel különbül ünnepeljük?
Ilyenek az ünnepek...
(egyáltalán nem véletlen, hogy ez az egyik utolsó kapszkodó a harci hév fenntartásához, kapaszkodik is bele a jobboldal, de lassan senkit nem fog ez érdekelni, idén már nem is sípoltak a temetőben, a kereplő-biznisz is hanyatlóban)
Éppen az erkölcsi alapokról beszélünk. Arról, hogy az én felfogásom szerint ilyenje csak annak lehet, aki tevőlegesen megpróbálja előrelendíteni a dolgokat. Természetesen felmászhatsz egy oszlop tetejére, és nézheted ott a köldöködet, viszont akkor semmi csodálkoznivalód azon, hogy a képviselőket azok állítják/választják, akik lent maradtak, méghozzá a saját gusztusuk/értékrendjük, és nem a Tiéd szerint. Naná.
Ha a pártok most "alkalmasak" lennének, nem kéne belépni, és hagyhatnánk az egészet a fenébe. Elketyegne az nélkülünk is. Pont arról van szó, hogy alkalmassá kell tenni őket. Mindennek semmi köze választöi magatartásunkhoz: én pl. érvénytelenül szavaztam legutóbb.
Szerintem te ne akarj az én fejemmel gondolkodni - nem fog az neked menni. Inkább érdemi válaszokat adj, ha kérhetem, a személyeskedés valahogy nem illik a klubba.
Igazságérzetem nem tudja elfogadni, hogy bűnösök megússzák a felelősségrevonást. Sajnálom, én így "működök" - tudom, tudom, néhány évszázaddal vagy évezreddel megkésve születtem ezzel az igazságérzettel (vagy néhány évezreddel előbb, a fene se tudja, lehet, hogy ez az egész körbe ér?).
Egyik pártnak sem vagyok tagja, nem voltam és belátható időn belül nem is leszek, mivel nem látok semmiféle alkalmas pártot. Vagy gondolod, hogy hobbiból, vagy az ellenség megtévesztésből húzogatok két vízszintes vonalat hónapok óta a "Kire szavaznál" topicban???
Jó, de kérdés az, hogy miért harcoltak. Ha azért, hogy menjenek ki az oroszok, ez teljesült. Ha többpártrendszerért, szólásszabadságért stb., ez is teljesült. A kapitalizmus újbóli bevezetéséért tudomásom szerint kevesen harcoltak. Demokrácia, szabadság magántulajdon nélkül... hm. Erről egyébként (az önigazgató szocializmust különböző változatairól) egészen a nyolcvanas évekig nálunk is sokan tápláltak illúziókat. Szóval ha azt nézzük, hogy a mai rendszernek mennyi köze lehet azért, amiért ők harcoltak, elég sovány eredményt kapunk, és ez nem feltétlenül a politikai elit bűne.
Igen, meglehet ilyenek is csomóan voltak. De tudod, számomra ők hősök, akkor is, ha amúgy a világ legkiállhatatlanabb emberei sorakoztak köztük, mert iszonyatos veszélyek közepette mertek szembeszállni azzal, amit én nagyon utálok. És nagyon fáj, hogy akiket hősöknek tartok, nem dicsőülnek meg, mint a mesében. Hiába bukott el a gonosz, a hősök ugyanúgy elbuktak és a nagy állami körítés a legfőbb ünnepen nem pótolja, hogy a szívekben nem jut nekik hely. Az emberek jól érzik, hogy ezek a megemlékezések nem a tiszteletből fakadnak, hanem nagyrészt talmiak: egyszer 89-ben néhány embert újratemettek, drámaian felolvastak egy gyötrelem hosszú listát, hogy ki mindenki áldozta az életét azért, hogy a listaolvasás után tizenöt évvel jótékonyan elfelejthessük az egészet. Az elit felhasználta az emberekben még élő emléket a mese antihősének megdöntésére, aztán mivel színleg annyira az ő nevükben cselekedett, kénytelen volt ezeket a kényszeredett ünnepségeket bevezetni és körülbelül ennyi, amit kaptak. Képmutatás (amit pont annyira utálok, mint a kommunizmust) évente egyszer, mert 89-ben kapóra jött, hogy voltak. Azt hiszem, ha ezt előre tudják, akkor harc helyett inkább "fütyörésznek, vagy káromkodnak".
Ebből a politikából a népképviselethez nagyon sok mindenkit ki kéne vonni; ezek közül valamiféle "felelősöket" emlegetni közönséges bűnbakképzés. A kivonás egyetlen módja, hogy azok, akik ezt szorgalmazzák, belépnek a számukra legkevésbé ellenszenves pártba, és ott alkalmas és tisztességes embereket juttatnak pozícióba.
A központi ünnepség az Operaházban pl. már közelíti az egy gimnáziumi irodalmi szakkör előadásától elvárható szintet.
Ilyen beszédek meg, amit Gyurcsány előadott......hát.....igazi káder-beszéd volt. Nem véletlenül nem vitt papírt: nem lehetett volna mit ráírni, mint vázlatot.
És azok az ócska közhelyek....pártállástól függetlenül.
"56 nélkül nem lehetett volna 89!"
"Nem teljesült 56 minden célkitűzése!"
Bántóan igénytelen, színvonaltalan, szellemtelen volt az egész.
Azt hiszem, ez egy optikai csalódás. Akit ma (bocs, nem azonosítalak senkivel, de ez a helyzet) bizonyos "jobboldali"körökben "az 56-osoknak" vagy "az 56-os harcosoknak" neveznek, az néhány nem túl szerencsés öregember, aki 56-ban nagyon fiatal volt, nagyon bátor, és sem 63 után, sem 89 után nem tudott beilleszkedni. Nem feltétlenül azért, mert annyira kemény gyerek volt, hanem mert nem volt, izé, kulturális tőkéje. Én ismertem elég 56-ost, aki, ha a hatalom közelébe nem is jutott, tisztes szakmai karriert futott be, és rendesen megélt 89 előtt is. Ilyen volt a Kádár-rendszer.
A nép ritkán tudja, hogy mi folyik. Legföljebb azt, hogy elégedetlen, mert rosszul él. (Nem csoda, hogy 56-ban is annyit sikerült tisztázni, hogy vesz-szen az á-vó! De hogy miként lehet jobban élni, arról már megoszlottak a vélemények.)
A nép belenyugodott a kiegyezésbe: ezt mondta neki az elit és ő ennél többet nem tud.
"56 volt, a nép mégis menthetetlenül kádárista maradt, nem tom, feltűnik-e???"
-- Feltűnik, a népre, a tömegre én is ezt mondtam. De az országot kiszakította egy egy elit a kádárizmusból és a nyugati piacgazdaság felé lökte. A nép meg nehezen barátkozik meg a helyzettel.
"Kérdés, hogy a széles néptömegek meddig viselik el az ebből adódó állapotot. 15 éve nincs semmiféle előrelépés az országban, megrekedt minden a 80-as évek végén. Tartok tőle,hogy amíg ez az elszámolás, ez a szembenézés nem történik meg, addig nem lesz előrelépés."
-- Csak a kihalás frissíti a társadalmi szellemet. Ami lassú művelet.
De az ország nem topogna egy helyben. Az életben maradottaknak lehetne önbecsülése, tisztán nézhetnének a feladatok elé. De így...
Amúgy nem kellett volna feltétlenül véres forradalom, csak a felelősök kivonása a politikából. És ez tulajdonképpen nem csak, hogy most sem késő, de nem is indulhat el enélkül semmiféle demokratizálódás.
"Most modd meg őszintén, 56-ban hány "56-os" tudta, miért harcol??? Egyet tudtak: az orosz elnyomás ellen."
-- Meg Rákosi ellen. Mást golyózápor közepette kiötleni nemigen maradt idejük. Nem állítok most semmit arról, hogy miért harcoltak, mindegyiküknek más elképzelése volt róla, hogy miért. Mindenesetre bármiért is, a rendszerváltásban nem találták meg a maguk igazságát. Úgy érzik, hiába kockáztatták a halált, száműzetést, börtönt, siralomházat (na persze nem Mécsről, meg Gönczről beszélek, mert ők már az új elithez tartoztak, hanem azokról a zömében most már jócskán idős emberekről, akik nem tartoztak bele az elitbe, akik csak harcoltak és szenvedtek a forradalomban/ért.
"De van még véres forradalom elég a világon, ha vért kívánsz, jelentkezz valamelyikbe!"
-- Nyugi, nem egymás ide-oda küldözgetése a topic célja (ha van olyan neki egyáltalán, hisz a címben írtam róla, hogy csak egy gondolatomat akartam megosztani veletek).
"Kiegyezés: pontosan erről van szó. És nincs is ezzel semmi baj, nekem valahogy nem fekszenek a forradalmak."
A forradalmak, nekem, mint jó konzervatívnak szintén nem (rossz dolog egy konzervatívnak kommunizmus után jönnie), csak az elmaradásukból fakadó hiátus sem annyira.
Ez az utóbbi félmondat akár a topic jelmondata is lehetne.
