Bocsáss meg, Szilva, de az evvel, avval forma is teljes hasonulás révén jött létre, csak itt a tőhangzó hasonul a raghoz, és nem fordítva. Úgy tudom, a nyelvészek nem helytelenítik (talán tájnyelvinek minősítik, de ez nem biztos) - amúgy nekem sem tetszik, de tudomásom szerint nem helytelen.
Majd a jelen lévő magyarosok kijavítanak (remélem), ha nem így van :-)
Én csak egy mezei tanár vagyok, de úgy látom, ebben az esetben valóban nem maradhat a gyerek a szokványos iskolai közösségben. Akármi is lesz (speciális iskola vagy magántanulóság), biztos, hogy jobban fogja érezni magát!
Na megkaptuk a Nev.Tan. szakvéleményét. Négy oldal, úgyhogy rövidítek.
IQ-127, VQ-109, PQ-142
Beszédfeldolgozási teszt - súlyos elmaradások
Vizuomotoros koordinációs Bender B próba 72 pont
Dyslexia maradványtünetek
Dysgraphia
Matematika - sokat javult, de egy-két dologban elmaradt
Figyelemteszt mennyiségileg jó, minőségileg közepes
Másodlagos érzelmi megterhelő tünetek kimutathatók, rendkívül érzékeny, jelen közösségből való kiemelése javasolt.
A szakvéleményt átküldik a Fővárosi 3. sz. Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ részére, hogy vizsgálja meg és döntsön a sajátos nevelési igényről és tegyen javaslatot a további iskoláztatásra, fejlesztésre.
Csak döbbenek és döbbenek. Az otthonoktatás mindenkinek a fejében összeforrt a szülő tanítja a gyereket sémával? Az nem lehet, hogy szaktanár tanítja a tananyagot csak éppen nem iskolai körülmények között?
Az, hogy megismerkedik a vizsgáztatókkal, még nem vizsgahelyzet...
Egyébként most eszembe jutott egy apróság: minden tantárgynak megvan a maga szakszókészlete, amelyet a gyerek, ha ő maga nem is használja, de hallja a tanárától, tehát bekerül a passzív szókincsébe. Képes-e a szülő minden tantárgy szakszókincsét elsajátítani úgy, hogy a gyerek ne jöjjön zavarba, ha esetleg a vizsgán találkozik ilyesmivel??
Ezt a tesztlapos dolgot kifejtenéd bővebben? Milyen tesztek, feleletválasztós vagy kifejtős? Mit jelent, hogy azok alapján vizsgáztatnak: ami abban hiányosság volt, arra kérdeznek rá?
4. Nem evvel, hanem ezzel! Legalább a teljes hasonulással tisztában kéne lenned, ha már otthon akarod oktatni a gyerekedet. Alapvető nyelvtani fogalmakkal nem vagy tisztában, és ez még csak a magyarnyelvtan. Mi lesz a szlovákkal, meg a többi egyéb tantárggyal?! Hogy állsz pl. matekból, történelemből, irodalomból, biológiából, földrajzból, kémiából, fizikából, informatikából és énekből? Beszélsz-e valami harmadik idegennyelvet olyan szinten, hogy tudjál segíteni azt megtanulni? A testnevelésre nem is merek rákérdezni.
Elvinném, hogy ismerkedjen meg a leendő vizsgáztatókkal, elhívnám a vizsgáztatókat hozzánk, hogy nézzék meg, hogy mi van nálnuk otthon, hogyan tanulunk, stb.
Másrészt tudni kell, hogy nem ez a legideálisabb módszer. Csehországban (és most már Szlovákiában is) az otthonoktatók az ún. kartotékos vizsgáztatást szeretnék elfogadtatni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tesztetket el kell végeztetni a gyerekkel évközben, megnézik az otthon kidolgozott tesztlapokat és azok alapján vizsgáztatnak, nem egyszerre kérdezik vissza az egész félévi anyagot, csak csipegetnek belőle.
Valószínűleg konzultálnék előtte a vizsgáztatókkal, hogy mennyire alkalmazhatnánk ezt a módszert, vagy valami hasonlót.
Félévente vizsgázik, írod. Hogy oldanád meg azt, hogy már hamarabb is "vizsgahelyzetbe" kerüljön? Hiszen ha teljesen ismeretlen lesz számára a szituáció (mindenféle vadidegen felnőtt kérdezget tőle), az a teljesítményének és a lelkiállapotának is rosszat tesz.
1. Szerintem is meg lehet szervezni. Akarat, idő és energia kérdése. Csak arra akartam rámutatni, hogy az iskolával nem jár automatikusan együtt a nagy baráti társaságok, délutáni focizások, stb.
2. Egyetértek veled. 20 percet lehet gyalogolni kisvárosban is. Én is tapasztaltam a kisvárosi rokonaimnál, hogy 20-30 perc gyaloglás helyett a 10 perces autózást választják.
3. Fél éves periódusokban kell vizsgáznia. A napot, a hetet, a hónapot és az egész félévet be lehet osztani, hogy a vizsgára a lehető legjobban felkészüljön. A módszerek kombinációja összezavarhat, de segíthet is. Természetesen szeretném ha ugyanabban a tempóban haladna mint a többi gyerek - esetleg gyorsabban. Az esetleg gyorsabban esélyesebb, ezt mutatják a csehországi tapasztalatok is.
4. Nem tudom, de egy 6 éves gyerek általában akarja. Egyébként, ha kételyeid vannak evvel kapcsolatban, akkor a nemzetközi jogvédő szervezetek gyerekjogi aktivistáit és a különféle gyerekjogi egyezmények kiagyalóit és aláíróit kérdezd meg, hogy miért nem találtak ki valami jobbat.
5. Itt most rengeteg negatív tapasztalatot tudnék én is felsorolni. Az általános tapasztalatom ezekről az esetekről az, hogy hogy a szülők kiveszik a gyereket az iskolából, aztán azt várják, hogy a gyerek majd tanulni fog. Nem tudom, hogy az az anyuka hogyan készült fel arra, hogy neki kell majd tanítania a gyerekét, hány előadást hallgatott meg az otthonoktatásról, kikkel konzultált módszertani kérdésekben, stb. Szóval nem az az otthonoktatás, hogy a gyereket nem járatjuk iskolába, hanem az, hogy otthon oktatjuk, foglalkozunk vele, biztosítjuk a különféle szükségleteit, stb.
6. Jó, de akkor visszamenőleg is be kelljen pótolni azoknak, akik kihagyták a bölcsödét vagy az óvodát. :-)
Szóval ezt csak viccnek tudom venni. Ugye te sem gondoltad komolyan? Ha igen, nyiss egy másik topikit, ahol ezt megbeszélhetitek!
Az, hogy nem magamból kell kiindulni mindenkire érvényes. Rám is, rád is.
Úgy gondolod, nem túl nehéz megtanítani az alsós tananyagot? Mármint úgy, hogy a tényanyagon kívül az az alapokat is biztosítsa a felső tagozatos tanuláshoz? Hááááttttt......
Számos gyereknek vannak barátai a város másik végén, főleg, ha olyan iskolába jár, mint pl. az én gyerekeim. Belváros, itt dolgozók hozzák reggel magukkal munkába jövet a csemetéket, Monorról, Érdről, Dunakesziről, külső kerületekből stb., az osztály 90 %-a "bejárós" volt. Tényleg keveset találkoztak az osztálytársakkal, de azért meg lehetett szervezni csak akarat kérdése.
Nem is a főváros? Kisebb városokban lazábban meg lehet oldani a "gyerekzsúrokat". Tapasztalatom: férjem is kisvárosban nőtt fel. Aki a város egyik végén lakott annak isztonyat messze volt a másik vége, ezért buszra szállt, hogy odamenjen. Én, mint pesti, csak csodálkoztam, hogy minek egy kb. 20 perces gyalogúthoz busz?
Teljes káosz! Nem annyit tanul, amennyit akar, nem azt amit akar, mert meghatározott időnként vizsgáznia kell egy bizottság előtt, és ha nem sikerülnek a vizsgái nem kap bizonyítványt! Tehát van házi feladat: tanulni kell. Ráadásul a különböző módszerek kombinációja klasszul bezavarhat. Tanár pedig nem hülye, hogy az első héten ne tudja az öszes gyerek nevét. Na jó, felső tagozatban lehet, hogy kell hozzá akár 3 hét is. Itt egy kérdés neked tőlem: mikorra akarod, hogy a gyerekednek meglegyen a bizonyítványa arról, hogy elvégezte a 8 általánost?
Kapásból ennyi.
Kérdés, hogy a gyerek akarje-e gyakorolni a szülők vallási és világi nézeteit?
A biztosításhoz: szomszéd gyermek magántanuló volt 1 évig (innen az információm), mert szenvedett a suliban - állítólag -, szerintem utál tanulni, és egyszerűbb volt butának tettetnie magát. Anyja kivette, hogy legyen magántanuló mert úgyis rengeteg egészségügyi problémáik vannak, ami miatt sokat hiányzott. A gyerek 1 év után visszakönyörögte magát a suliba!
Az utolsó kérdésedre válaszolnék: igen.
És végül ne magadból indulj ki, mert a gyereked az nem te vagy. Tán kérdezd meg a véleményét, mert lehet, hogy egész másképp gondolja, mint azt te szeretnéd.
Én nem nagyon szeretném őt oktatni, tekintettel arra, hogy hetedikes, és már nem is értem a tananyagát. Na jó, értem, csak oly mértékben elfelejtettem, hogy újra kéne vele tanulnom. Azt pedig nem tartom nagyon szerencsésnek, hogy nem tudjak többet annál, mint amit meg akarok tanítani.
Az írás-olvasás-számtan tanítás még nem túl nehéz, az alsó tagozatban simán el lehet lavírozni a hétköznapi tudásunkkal a környezetismeret-ének stb. tárgyak között. De most már bejött a fizika, kémia, ami már akkor sem tartozott a kedvenceim közé, amikor nekem kellett tanulni. Biológiával, történelemmel sem vagyok nagyon baráti viszonyban. Aztán ha jön az állampolgári ismeretek, meg a mit-tudom-én, akkor végképp meg leszek lőve.
Persze mindenre lehet megoldást találni, amire az ember akar, nyilván van néhány tanári segédanyag, tanterv stb. amivel előre lehet készülni, csak hát dolgozni is kéne, meg minden más feladatot ellátni.
Egyébként hívtan a Nev.Tanból, hétfőn lesz meg a szakvélemény. Hát elég kíváncsi vagyok. Főleg, hogy mit javasolnak megoldásnak.
10telettel szeretném megkérdezni vajon a gyerek mit szól az otthonoktatáshoz?
Az enyém pl. nagyon szeretné. Oly mértékben utálja az iskolát, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni. Az tanárai közül mindösszesen egy van, akit valamelyest kedvel, az összes többit ki nem állhatja. Alig telt el pár hét a tanévből, máris 6 db egyese van, és nem azért, mert nem tanul, hanem mert nem tudja visszaadni. Nincs tanár, aki ezt figyelembe venné. Épp most értünk egy vizsgálat sorozat végére a Nevelési Tanácsadóban, bár szakvéleményt még nem kaptunk, de az összes pedagógus és pszichiáter egyetértett abban, hogy a fiamnak szinte kizárólag az egyéni oktatás felelne meg. Most várom a véleményüket, hogy mit tegyünk ezek után.
1. Nekem nem az volt a problémám, hogy nem voltak barátaim, hanem az, hogy a barátaim a város másik felén laktak. A környékbeli gyerekekkel meg valamiért nem barátkoztam össze. Soha nem gondolkoztam rajta, hogy miért. Nyelvi különbségek? Vagy igen, vagy nem. Nem tudok rájönni.
2. Nem voltak a szüleimnek barátai, akiknek ráadásul még gyerekeik is lettek volna. Ezért beszélek atomizált fővárosról. Mi nem ott lakunk, vannak barátaink, akiknek gyerkeik vannak, előre felkészülünk arra, hogy szükséges lesz "gyerektársadalmat" biztosítani a gyerkünknek.
3. Mik az otthonoktatás áldásai?
-A gyerek (alsó tagozatos gyereket otthon oktatók tapasztalatai alapján) napi 2 órában megtanulja az iskolai tananyagot.
-Nincs házi feladat.
-Nincs elbliccelt tananyag, mindent ki lehet kérdezni, nem csak 1 gyerek felel, nem súg senki, nincs puska az írásbelin.
-Nincs vita, hogy a tanár nem tanít meg, vagy a gyerek nem tanul meg valamit.
-Teljesen a gyerek egyéni érdeklődési köréhez lehet szabni a tananyagot, nem kell az osztály tempójában haladni.
-Ha kevés a napi két óra lehet hozzátenni, ha sok, töb idő marad a játékra.
-Az OO erősíti a gyerek családhoz tartozását.
-Különböző okt. módszerek kombinációját teszi lehetővé.
-A szülő ismeri a gyereket, a tanárnak komoly munka, hogy a nevét megjegyezze.
-Rengeteg ideje marad szakkörökre, focira, játékra, akármire.
Most kapásból ennyi.
4. A gyermekek jogait szabályozó nemzetközi egyezmények szerint a gyerknek joga van, hogy a szülő vallási, filozófiai nézeteinek megfelelő oktatásban részesüljön. Mert nem tudnak jobbat. Azt kellett volna belefoglalni, hogy a saját vallásának és világnézetének megfelelő oktatásban kell részesülnie?
5. Az írtam, hogy megkérdezném, de még nem tudom, hogy hogyan biztosítsak a számára megfelelő alapot a döntéshez.
6. Tegyük kötelezővé az óvodát? Az miért nem kötelező? Vagy mindjárt a bölcsödét is?
6. Ez a topic nem rólam szól, hanem az otthonoktatásról. Lehet, hogy hogy tudat alatt, meg az egó, meg a szuperegó, meg a Felnőtt, meg a Gyerek meg a többiek akik bennem vannak tudnának erről mondani valamit. Van a világon mondjuk 3 millió otthonoktató. Ezek mind betegek, vagy csak én vagyok pszichiátriai eset? :-)
2. Nem minden gyereknek felel meg az otthonoktatás.
3. A gyakorlat azt mutatja, hogy az otthonoktatott gyerekeknek nem probléma a közösségbe való beilleszkedés, mert sokféle közöségbe járnak az otthonoktatás mellett. (Egyik sem olyan mint egy osztályközösség, de ki meri azt mondani, hogy minden gyereknek szüksége van osztályközösségre? Közösségre szüksége van, de biztos, hogy pont erre van szüksége. Ezt a legegyszerűbb bebiztosítani, de ez a legjobb is? Nem tudom, nem tudom...)
4. Megkérdezném, de nehezen tudok majd megfelelő tapasztalati anyagot biztosítani számára ahhoz, hogy objektíven tudjon majd dönteni. (Engem sem kérdezett meg senki, hogy akarok-e iskolába járni, sőt még arról sem, hogy milyen iskolába akarok járni. Az anyukám úgy döntött, hogy napi 18 kilométert fogok utazni azért, hogy az anyanyelvemen tanulhassak, miközben volt iskola 300 méterre is. Ki meri azt mondani, hogy önző volt? Pedig megfosztott napi két órától amit játék helyett végig kellett a túlzsúfolt buszokon utaznom, megfosztott sok baráttól, akik a házban laktak, de másik iskolába jártak, mások voltak a barátaik -Az atomizált fővárosi barátnélküli szülők, baráttalan gyerekéről beszélek.- Ő járt be velem, ő is hozott el. Ő éppen úgy leutazta a kilométereket mint én, sokszor az öcsémmel, fáradtan, stb. Szerinted mit mondtam volna, ha megkérdezi, hogy melyik iskolába akarok járni? Mi alapján döntöttem volna?)
4. Annyi jót nyújt az iskola mint az otthonoktatás is. Mit szóljak én arra, hogy sokan megfosztják önző módon a gyereküket az otthonoktatás áldásaitól?
Azt hiszem, itt van a kutya elasva, te beszolasnak vetted, amit en tenykent kozoltem. Tenyleg nem erdekelnek az indokaid ebben a kerdesben, hiszen ahhoz ismernelek kellene, valoszinuleg sokretu a dontes hattere. Es ebben a topikban nem az a kerdes, hogy Szilva lanyat szivatta a tanar, hanem, hogy mi is az az otthonoktatas. Amit leirtal, abbol nekem az jon at, hogy a dontesed nem elsosorban a gyerekrol szolt, hanem rolad, neked volt rossz tapasztalatod az iskolavaltassal. De ezt se vedd kritikanak, nem az, fogalmam sincs mik lettek volna az opciok es plane mi az eredmeny. Nalad kevesbe csak a lanyodat ismerem, lehet, hogy egy iskolavaltas jobban megviselte volna, mint a szivatas, ezt sem tudhatom.
Megegyszer, utoljara leirom, NEM biraltalak. Nincsenek jo vagy rossz dontesek, dontesek vannak es helyzetek, amibol a leheto legjobbat kell kihozni. Ha te ezt is beszolasnak veszed, az a te bajod. :)
Ja es en valtottam, de nem a te helyedben. En valtottam, pontosabban a gyerekem valtott iskolat gyakorlatilag egyik naprol a masikra, februarban, mert besokalltam a regi iskolajatol (es talan mert en sosem valtottam iskolat gyerekkoromban, nem volt negativ tapasztalatom), de ez nem annyit jelent, hogy en tutibb anya vagyok mint, te, hanem csak annyit, hogy en egy bizonyos helyzetben maskeppen dontottem mint te. Nem jobban, nem rosszabbul, maskeppen. Es en sem kezdem el indokolni a mierteket, mert nem lenyegesek ebben a kontextusban.
Talan jobb lenne, ha elobb elolvasnad a hsz-t, aztan a nicket es akkor lehet, hogy nem allna egnek a hajad minden hsz-omtol. :)
