"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt... Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint..." (Fil. 4:6,19)
"Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (Rm. 10:12-13)
A végéről kezdve:
1. Az Úr általi megtartás az örök életre vonatkozik. Hogy az mire jó? Ha voltál már felhőtlenül boldog csak egy pillanatra is, az Isten ezt az állapotot készíti elő számodra, csak nem egy pár pillanat erejéig. Ha nem élsz a lehetőséggel az a te dolgod.
2. Isten nem személyválogató. Meghallgatja a gyilkos, az áldozat, a szegény, a gazdag, a pogány, a vallásoskodó, a zsidó, a magyar, az etnikum, a te és az én imámat is. És meg is adja e kéréseket, ha őszinte szívből jött, és az épülést ill. az életet szolgálja.
3. Aggódunk a holnap miatt, mert nem hiszünk Isten mindent túlszárnyaló szeretetében és hatalmában. Ha igazán ismernénk Őt, akkor nem ingadoznánk e tekintetben sohasem.
4. Szüntelen imádkozni nem azt jelenti, hogy levegővétel nélkül... Jelentése: rendszeresen, kitartóan, és ha késztést érzel, akkor ne hessegesd el, élj a lehetőséggel, hiszen ez kiváltság. Mindent meg lehet beszélni az Úrral. Sőt, magyarázatot és tanácsot lehet Tőle kérni: "Ezt mondja az Úr... Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." (Jer. 33:2-3)
5. A hálaadásra nem Istennek van szüksége. Ő nem vágyik dicsőségre. A hálaadásra nekünk, bűntől eltorzult lelkű embereknek van szükségünk. Ezzel is tudatosítjuk magunkban: nem a saját kezünk szabadít meg bennünket, és magunk erejéből meg nem szabadulhatunk a bűn (az önzés) fogságából.
Bizony, imádkozni nem csak a szükség idején kell.
Én pl.gyakran imádkozom azért, hogy hálát mondjak Istennek az életért, az egészségért, a napfényért és mindenéért ami tőle jön.
De volt már, hogy hálát adtam a rosszért is. Igaz nem rögtön akkor amikor történt, hanem jóval később, amikor megértettem, hogy az a megtörtént rossz, az én jobbulásomat szolgálta.
Nem azt mondtam, hogy ok nélkül kérek, hanem, hogy lehet és én szoktam csak úgy is imádkozni minden ok nélkül.
Mert azt gondolom, hogy nem csak kérésre való az ima. Lehet az csupán jóleső, megnyugtató érzés is.
Imádkozni nem csak a szükség idején kell...
Szabályok, törvényszerűségek, szokások - sokféleképpen lehet nevezni azokat az irányelveket, amikhez hozzáalakítjuk az életünket.
Tapasztalati úton is ki lehet tapogatni azt, hogy "Kihez, mikor, hogyan, miért?" imádkozzunk. Számomra a Biblia ezt a tapogatási időt jócskán lerövidíti, és sok hiábavaló zsákutca mellőzésével rögtön a megfelelő helyre irányít.
Ha te ezt a tapasztalati utat választod, és egyúttal őszinte Isten kereső vagy, akkor ugyan olyan esélyed van megtalálni Őt, mint annak, aki hasonló odaszánással a Bibliából merít - csak az út hosszabb és nehezebb az "útjelző tábla" figyelmen kívül hagyásával.
Egy dolgot viszont nem értek: ok nélkül mit is kérsz?
Azt gondolom és így is teszek, hogy nincsenek és nem is kellenek szabályok:
- Akihez úgy érzem, hogy éppen imádkoznom kell
(Isten, Jézus, Szűz Mária, valamelyik szent, Őrangyal stb)
- Akkor és ott, amikor szükségét érzem. Ez nem helyhez vagy időhöz kötött "tevékenység".
- Ahogyan éppen kijön, kiszakad belőlem. Lehet, hogy kötött, tanult szöveggel, lehet, hogy a saját suta szavaimmal. A hatás úgy gondolom ugyanaz.
- Amiért úgy érzem imádkoznom kell. Valakiért, valamiért... Csak úgy mert....mert tennem kell, segítség kérés érdekében, okkal és ok nélkül.
Követelményeim nincsenek, a szólásszabadság előnyben. Legfeljebb nem tudok érdemben válaszolni. :-)
Az üdvösség alapfeltétele: nem ellenállni Isten üdvözítő szándékának. Ha ők is üdvözülnek, akkor ők nem Jézus békéltető szolgálata által. Jézus által csak egy út létezik.
Hitem szerint pedig (bár kereszténynek mondom magam):
1. lesz sok magát kereszténynek mondó ember, aki nem üdvözül,
2. és lesz sok magát nem kereszténynek valló ember, aki viszont igen.
Bár nem felelek meg az általad támasztott követelménynek, engedj meg egy kérdést.
Írod:” Ez az üdvösség egyetlen útja, Jézus által…”
Tehát nem üdvözülhetnek a más vallások szerinti istenben hívők?
Kezdésnek talán annyit, hogy nézeteimet a Bibliából próbálom meríteni. Olyan hozzászólásokkal, amelyek nem fogadják el ennek az iratgyűjteménynek a tekintélyét, nem tudok, és nem is akarok vitába szállni. A felekezeti összetűzésektől mentes légkört, és az egymást tisztelő hangnemet szükségesnek tartanám… Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal… (Mt. 7:12) De ahogy tetszik a szólásszabadság jegyében…
Bizonyára sokszor átrágott dolgokat érintek, de szükségesnek tartom az átfogó bevezetést. E nélkül nem hiszem, hogy bárki is szükségesnek tartaná az ima lehetőségével való élést.
Mi indítja el az első imákat, miért van szükség imára?
Ádám és Éva, Isten kérésével szembeni engedetlensége nyomán elindította útjára a bűn nevű betegséget. (A bűn mind az, ami az élet, és a szeretet ellen van.) Engedetlenségük utódaikra, így miránk is átöröklődött. Istentől való eltávolodásunknak két súlyos eredménye lett:
1. Elkezdtük pusztítani a teremtett világot körülöttünk, és persze benne önmagunkat is,
2. másrészt, Istentől való eltávolodásunk egyre több sötétséget hozott, és az egyre nagyobb sötétségben egyre kevésbé kezdtük látni utánunk kinyújtott segítő karját. Így kerültünk Tőle olyan messzire, hogy istenképünk teljesen eltorzult, és a szerető Isten helyett, egy bosszúálló, nemtörődöm Istent neveztünk ki teremtőnek.
Jézus ezt a kificamodott istenképet állítja helyre. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket… (2. Kor. 5:19)
Jézus önfeláldozó szeretete visszavezet bennünket az Atyához, akitől minden jó származik, mint az a segítség is ami visszavezethet Hozzá.
De van egy feltétele annak, hogy Isten segítségét megkapjuk: Bele kell egyeznünk, mivel választási szabadságunkat teljes mértékben tiszteletben tartja. A képlet egyszerű: aki kér, az megkapja, ha a javát vagy mások javát szolgálja. Ezt az Istenhez forduló kérést, illetve felhatalmazást nevezzük imának. Tehát az ima nem más, mint Istennel folytatott beszélgetés.
Ezen a ponton válik fontossá az, hogy Jézus békéltető szolgálata nyomán bizalmunkat elnyeri-e a szeretet újonnan megismert örök Istene. Jézus földi élete során az Atyát mutatta be. Jézus jelleme az Atya jelleméről tanúskodik. Jézus kereszthalála azét volt nélkülözhetetlen, mert:
1. Csak így ismerhette meg újra az ember az Isten szeretetének mélységét,
2. és csak így kezd el e szeretet láttán újra bízni Istenben az ember,
3. és e bizalommal felvértezve végre megkéri, felhatalmazza a mindenható Istent, hogy szabadítsa ki őt a bűn fogságából, hisz önerejéből képtelen erre.
