OFF
Kedves Primor! "...ócska kis sz*rjankókkal.." -ezt tőled idézem, erre gondoltam célozni kérdésemmel. Ami a félrerugdosást illeti készséggel elhiszem hisz mifelénk ilyen célra egy felesért lehet bérelni "pipásembert".
Nem prejudikálok. Csak elfogadtam a kartács hipotézisét a történtekről, amiből az következett, hogy a "22 éves fiatalember szégyellje magát". Viszont elfeledkezett arról, hogy - az ő hipotézése alapján - Magda Sándornak legalább annyira szégyellnie kell magát.
(Gyk.: az nagyon hülye álláspontont, hogy az áldozatra haragszunk.)
Prolitempó? Hol látsz ilyet tőlem? Csupán ténymegállapítok. Különben sem szokásom az ilyen "h-turul" féle figurákkal kvaterkázgatni, most sem tettem, mint ahogy ezt jeleztem is.
Persze az ilyen alakok csak itt a fórumokon nagylegények, de az utcán már fülüket farkukat behúzzák. Rugdostam én már félre az utamból efféléket, és még csak a pipám se aludt ki közben. :-)
Én egyetlen szóval nem mondtam, hogy a "Krisztus-követők" szót te írtad volna. Azt én írtam.
És pontosan arra az alapkérdésre világítottam rá, hogy: "Mi az összefüggés a kereszt és a karácsony között": SEMMI.
A többi hablaty a kutyát nem érdekli.
Olvasd már el figyelmesebben, mit írtam előbb. Talán ha jobban odafigyelsz, rájössz.
Nos, én leírtam érthetően, magyarul, többet nem tehetek. Ha nem vagy képes agyilag fölfogni és megérteni, az már nem az én hibám. A három éves fiamnak mindenesetre több mentális képessége van mint neked.
Ez tipikusan egy olyan történet, amelyben mindenki annak hisz akinek akar. Ha a tanárnőnek nincs tanúja, Magda azt hazudik amit akar. Felbérelhet hamis tanúkat (gondolom van miből), és még a sértettet fogják meghurcolni, ahogy ez már komcsi érában lenni szokott.
Induljunk ki abból, hogy van egy ötvenes éveiben járó tanárnő. Ha nem igaz hogy Magda Sándor megtámadta és bántalmazta, ugyan miért jutna eszébe ilyet kitalálni? Pláne ha tanúja sincs, aki látta volna az esetet? Nyilván ezért is nem ment a rendőrségre.
Szerintem nagyon is valószínű hogy a hölgy igazat állít, és Magda hazudik. Nem az első és nem is az utolsó ilyen húzás ez bolsiéknál. Ezek azt hiszik bármit megengedhetnek maguknak, de jön még kutyára kamion.
Tételezzük fel, hogy mind a Fidesz-honlap, mind pedig a Magyar Nemzet az utolsó szóig csakis a színtiszta igazságot írta.
A Fidesz-honlapon megtudjuk, hogy:
„Az énekkar egyik énekesének édesanyja másik fiával (...) autójuk felé indultak. (...) Magda Sándor szocialista országgyűlési képviselő (...) ordítani kezdett: "A k... anyádat, fogják meg! Megöllek!" (...) Magda feléjük indult, megijedtek. Az édesanya azt mondta fiának: - "Fuss, fiam az autóhoz, nekem fáj a lábam!" Az ötvenes éveiben járó tanárnő Magda elé állt ...
A Magyar Nemzet annyiban árnyalja a képet, hogy megírja: az önfeláldozó anya által megvédett gyermek 22 éves:
“Trágár kifejezéseket ordibálva életveszélyesen megfenyegetett egy 22 éves fiatalembert Magda Sándor szocialista képviselő – állította a Magyar Nemzetnek a fiú édesanyja”
A két részből összeáll az egész: a 22 éves fiatalember gyáván megfutamodott, miközben anyját egy agresszív férfi fizikailag bántalmazta.
A "Gyöngyös több emberét [értsd: egynél többet, néhányat] becsülettel felnevelő tanárnő" saját fiából nem tudott tisztességes embert nevelni.
Az anyját cserbenhagyó 22 éves gyermek szégyellje magát, és anyjának sincs sok dicsekednivalója.
Én ugyan az ilyen személyeskedő ócska kis szarjankókkal nem szoktam szóba állni, és most sem teszem, de bekopizom azt a cikket ami közli a Pócspetriben történt eset mikéntjét. Amivel szarjancsi szerint "égetem magam". Íme:
A puskás ember
Mintha tényleg jó darab ideje ketté volna szakadva ez az ország! Csak az árkok vannak másutt. Igen, az árkok időről időre ide-oda mászkálnak. Kezdhetnénk a számvetést nagyon messziről, de kezdjük most csak a nyolcvanas évektől. Volt azokban a (pártállami) időkben egy következetesen és szigorúan betiltott magyar dokumentarista-filmes, Ember Judit, aki mindig valami olyasmibe „piszkált bele”, ami a szocializmus összeomlásának közvetlen veszélyével fenyegetett. Legalábbis így gondolták az „illetékesek”. Filmjei többsége dobozban pihent, és várt, illetve… járta a maga titokzatos útját. Féllegális vetítésről illegális vetítésre. Ilyen volt a pócspetri „rendőrgyilkosságról” készített két részes filmdokumentumja is, amelyet 1982-ben forgatott, de amely csak a rendszerváltás hajnalán jutott el a Toldi mozi – immár hivatalos – vetítővásznára.
Emlékszem annak a vasárnap délutánnak döbbenetes élményére. Ahogy előtte-utána ott tolongtunk az előtérben, körülöttünk sok ismerős arc az értelmiségi „elit” köréből. Ha személyesen nem ismertük is egymást, tudtuk, hogy ki, kicsoda. Ha tehát volt valami szakadék akkor a magyar társadalomban (magyar értelmiségben is!), ez a szakadék a hatalom és „mi” közöttünk tátongott. A hatalom, amelyik el akarta dugni előlünk a saját történelmünket (az ő történelmét is!), és mi, akik szerettük volna ebben megakadályozni. Vagy ha megakadályozni nem tudtuk is, hát legalább tüntetően azok mellé az alkotók és alkotások mellé állni, akik és amelyek meglétükkel demonstrálták e szakadék meglétét. (Az azonban külön téma lehetne, hogy miközben a hatalom – de miért is e tapintatos körülírás?; az Egypárt! – preventív törekvése a „múltőrzésre” teljesen egyértelmű volt, mégis megszülethetett–megszülethettek olyan film és filmek, amelyről és amelyekről mindenki eleve tudhatta, hogy sorsuk csakis a betiltás, a „megszüntetve megőrzés”, lehet.
Ember Juditnak a Balázs Béla Stúdió adott lehetőséget, hogy Pócspetriben forgasson, de áttételesen persze maga az Állam, vagyis a Párt. Az élet él és élni akar – mintha csak ezekről a helyzetekről [is] írta volna Ady Endre.)
Mindez azért jut eszembe, mert a hét két estéjén a Duna Televízió levetítette Ember Judit filmjét. És még inkább azért, mert a második rész előtti beszélgetésben a rendező döbbenetesen új tényeket ismertetett meg (virtuális) hallgatóságával, a vele készült beszélgetés során.
Felidézett egykori riportalanyai közül egy izgága-izgatott kis embert, aki azt kezdte volna neki magyarázni, hogy ő azon a végzetes estén látott valakit a községháza közelében egy bokorban guggolni, puskával a kezében, és hogy az illető lőtt is ezzel a puskával azokban a pillanatokban, amikor a végzetes „baleset” megtörtént. A rendezőnő bevallotta, hogy forgatás közben csak félig tudott figyelni ennek az embernek a szavaira, részben az illető furcsa magatartása miatt, részben, mert a történet annyira másról látszott szólani, s mert a falu egyetlen más lakosa sem hitelesítette ennek a titokzatos „puskás embernek” a létezését.
Ember Judit felidézte a nagyon kényszeredetten indult bírósági rehabilitációt is, amely aztán a kilencvenes évek elején az ismert felmentéssel végződött; mármint a falu „bűnösségének” eltörlésével, s az elítéltek tisztázásával, beleértve a gyilkosság miatt kivégzett Királyfalvy Miklóst is. (Jellemző a per kezdeti vezetésére – idézte fel a rendezőnő –, hogy a bíró az 1948-ban tett vallomások szavait-mondatait kérte számon a beidézett tanukon; mintha nem éppen arról lett volna szó, hogy milyen embertelen kínzásokkal, megfélemlítésekkel – terrorral! – kényszerítették ki ezeket a vallomásokat! Erről az akkor még élő Péter Gábor is tanúskodott, persze, csak írásban. A személyes megjelenéshez, úgy látszik, nem volt bátorsága.) Az „izgága” férfi ott, a bíróságon is megkísérelt beszélni a maga titokzatos emberéről, de a folyamatos bírói rendreutasítás végül is annyira megfélemlítette, hogy teljesen leblokkolt.
Ember Judit számára azonban később – részben véletleneknek köszönhetően – beigazolódott, amit az a senki által komolyan nem vett tanú állított. Hosszú lenne ebben a kis írásban részletesen elmesélni, hogy milyen úton-módon (régi újságíró kollegák révén; a rendezőnő 1956 előtt a Szabad Ifjúság című napilap – a Magyar Ifjúság elődje – munkatársa volt) jutott el az igazsághoz. De eljutott.
Végül is megtudta – és ma már egyértelműen igazolva látja –, hogy 1948. június 3-án Pócspetriben, az egyházi iskolák tervbe vett államosítása ellen tiltakozó tömegben nem a véletlenül elsült saját fegyvere ölte meg a szolgálatos rendőrt. Tehát nem Királyfalvy lőtt – amint azt az 1948-as halálos ítélet állította; s nem is baleset történt – amint azt a rehabilitációs ítélet tartalmazza!
Hanem egy helybeli ávós katona. Lesből, tudatosan! Ahogy Ember Judit idézi a egykori ávós katona titkának tudóját, az illető újságíró-kollegáját és szerelmét: hogy „történjék végre valami”. Az emlékezők szerint ugyanis az az ávós katona már „nem bírta idegekkel” az iskolák körül kialakult, május óta egyre fokozódó feszültséget. Orvul lelőtte tehát a szolgálatot teljesítő rendőrt, s lám, ezt követően tényleg történt… „valami”! Volt casus belli, volt ok, és volt magyarázat. Az iskolákat államosították. A bűnösöket halálra ítélték (a plébánost és a „gyilkost”; előbbi ítéletét aztán kegyelemből életfogytiglanra változtatták, 1956-ban szabadult börtönéből). A falu lakosait megverték, meggyalázták, megfélemlítették, megbélyegezték. Pócspetri: a gyilkos falu.
Ennek a kedd esti (szeptember 3.) tévéélménynek számomra kettős tanulsága volt.
Az egyik: hogy vajon hány történelmi titokról nem tudjuk még ma sem a teljes igazságot.
A másik: hogy miért nem vagyunk kíváncsiak rá.
Ez az utóbbi a fájdalmasabb kérdés, hiszen azt mutatja, hogy a társadalmunkat ma ketté(?) osztó szakadék mennyire keresztbevágja történelmi múltunkat, az igazságot, s az igazsághoz való hozzáférés igényét és jogát.
Amikor a pártállam tiltott tőle, szinte az egész „másik Magyarországnak” igénye volt rá; legalábbis ezt mutatta a rendszerváltás környékén megélénkült szellemi kíváncsiság. (Vagy ez is csak a dolgok utólagos megszépítése, s akkor is csak néhány értelmiségi „széplélek” érezhette így?)
Ma azonban, amikor elvileg már volna lehetőség rá, a szerint akarjuk nézni a történelmet is (annak feltételezett fehér foltjaival együtt), hogy a megszerzendő tudás, ismeret – „kinek az érdekét szolgálja”.
Egy – akár „önszorgalmú kutyaként”, akár valamilyen titokzatos felsőbb utasításra-ösztönzésre elkövetett – ávós gyilkosság utólagos leleplezése vajon kinek-kiknek (melyik „félnek”) szolgáltat muníciót? Ha Ember Judit most ilyen szempontok alapján mérlegel, talán végleg magába zárja az általa megismert titkot. Nem tette. Tisztelet jár érte.
(Bár: mintha kereste volna magának a „felmentést” azzal, hogy megpróbált párhuzamot vonni az 1948-as „feszültség-levezető” gyilkosság és a mai – úgymond – „utcai politizálás” között. Hogy azért kell ez utóbbival nagyon vigyázni, nehogy illetéktelen kezekben elsülhessen egy fegyver; csak azért, hogy „történjék végre valami”!)
Az illető gyilkos – őt, e tények ismeretében immár nyugodtan nevezhetjük így – újságíró lett. (A nevét is tudhatjuk Ember Judittól.) Bűnéért soha nem kellett felelnie. Véleményformáló volt, és ágyban, párnák közt halt meg.
Nem tudom mire jó ez a mű-értetlenkedés elftársam. Leírtam hogy mi az összefüggés a kereszt mint szimbólum, és a karácsony mint ünnep között. Ezt még egy baloldalinak is fel kéne tudni fogni, mert nem olyan bonyolult.
Olyat pedig végképp nem írtam hogy "Krisztus-követők". Ha kérhetném csak olyat tulajdoníts nekem amit valóban leírtam, mert ez visszaellenőrizhető. A hazudozással itt nem sokra mész.
Szóval ami a lényeg, az alapkérdés: Mi az összefüggés a kereszt és a karácsony között.
A többi hablaty a kutyát sem érdekli.
„Elmondása szerint pénteken este a városi karácsonyi ünnepség után egy számára ismeretlen fiatalember azt kiabálta neki az utca túloldaláról, hogy csaló, majd elfutott. Magda Sándor ezt követően megkérdezte a fiú édesanyjától, hogy miért állítják ezt róla. Miután nem kapott választ, továbbment. „
Ha meg lehülyézte volna, akkor meg megkérdezi, hogy miért hülyézi le?
Természetes emberi reakciók ilyen esetben:
1. Elfordul és tovább megy.
2. Odamegy és lekever egy pofont, vagy üvöltözik egyet.
Nem életszerű, hogy informális kérdéseket tesz fel a sértegetésre adott helyzetben, mint ahogy az sem életszerű, hogy Magda elvtárs csak „félrehallott valamit a beszélgetésből”.
A srác beszólt, a komcsivezér meg begőzőlt. Mivel a gyerek elfutott, minimum üvöltözött egyet az anyukával.
Az MSZP a Magyar Köztársaság legitim pártja, sőt jelen idő szerint a legtöbb parlamenti mandátummal rendelkező pártja. Miért kellene szégyellni, ha valaki ennek a pártnak tagja, képviselője?
Jó messzire esett az alma a fájától. Annál inkább szégyellheti magát. Pap létére, 56-os utód létére beáll a hóhérok és követőik közé. A bolsik közé. Az ember gyomra fölfordul...
Tudom, nem is vele vitatkoztam, hanem a forrással.
Az Egy magyar apa-nak szóló elmélkedésemet is véletlenül Neked címeztem, ui. a kutyám bökdöste a kezemet, hogy végre csináljak valami normálisat:-)))
"A nőket bántalmazó Kékesiről, és Magda Sándorról a Parlamentben
Bernáth Ildikó interpellációt intézett Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszterhez amiatt, mert az utóbbi időben megszaporodtak a kormánypárti képviselők nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetei. A Fidesz országgyűlési képviselői hétfőn fehér szalagot tűztek ki, a nők ellen lekövetett erőszak elleni tiltakozás jeléül. "
Kellemes meglepetéssel szolgáltál. Idáig az évezred tudományos csodájának a géntérképet tartották. Most új csodával ismerkedtem meg, ui. írod egyik olvtársadnak, hogy "mentálisan meggyöngült":-DDD
A mentális retardatio veleszületett, az oligophrenia valamelyik formája. Kösöbbiekben már mentális hanyatlásról beszélünk, senilis-, vascularis-, Alzheimer-féle, Pick-re jellemző, de számtalan egyéb és kevert dementiáról, elbutulásról.
A mentális elgyengülés szerintem az, amikor valaki eleddig 400 kilót tudott tudott mentálisan felemelni, s most már csak egy fogpiszkálót -sem-.
Nem akarok off lenni, nem is leszek, hiszen az egész úgy kezdődött, hogy anya és fia a karácsonyfán történtádventi gyertya meggyújtásának a szertartásáról volt távozóban.
Tehát:
Megértem az eszmefuttatásodat az ügyben, de ez akkor sem Isten által elrendelt ünnep. Ezt nyakatekerten, valláspolitikai szempontból emberek indították útjára, egy a pogányságban már régebb óta megvolt mitrász-ünnepkörből, tehát aki ezt nem tartja szentnek és nem is szenteli, nem is üli meg, egy a nagyon-nagyon lényeges ebben a dologban: Nem Követ El Bűnt Isten Színe Előtt. Emberek persze kikiálthatják vallásgyalázónak, direkt szembehelyezkedőnek, kitudjaminek, de ismétlem: Isten Előtt Nem Bűn a karácsony likvidálása, SŐŐŐT! Az a nem bűn az Isten színe előtt karácsony ügyben, ha valaki azt nem varrja Jézus nyakába.
Személyes véleményem a dologban: Ám tartsa bárki orrba-szájjba, de ismerje el, hogy echte emberi kitaláció, emberi dogma és mint ilyen nem Isten-rendelte dolog, tehát lelkiismeretileg szabad és mentes ezzel szemben bárki emberfia. kész.
És szőhetnek köré ezer kegyes legendát, az akkor sem Isten-rendelte ünnep a Krisztus-követők között. Ezért nem is tudja megszentelni sem az elmét, sem a lelket, lásd : a tiszteletre méltó tanár anyát és nagyfiú gyermekét.
Ezzel szemben jól megk ellene tanúlni, hogy JÉzus Krisztus mit parancsolt az Őt követőknek. Akkor tisztában lennénk itt nagyon a dolgokkal, és nem volna kérdés senki számára, hová tegye az ilyen kígyó beszédet, amit a tanárnő eleresztett.
