Az enyémek még csak most kezdenek kevesebbet veszekedni, pedig kicsit elmúltak 12 évesek. Mondjuk a fiam már 5-tel több. :) Nem hagyja magát egyik sem. A domináns hím érzékeltetni akarja, hogy ő a falkavezér (közvetlen az apja után ;D), a leányzó meg nem hagyja, hogy porig legyen alázva, hisz ő is a társadalom elismert tagja, vagy mi a franc. Szóval a fiam nevel, a lányom meg ezt nehgezen tűri. De fizkai durvaság nincs, azt nem engedem.
Tény, hogy az ikrekkel más ez az egész, bele sem merek gondolni. Ha csak arra gondolok, hogy a hiperaktív lányomból 2 lenne, elfog a félelem. :DDDDD
hááát, nálunk 21 hónap a különbség, és nem verik egymást (ugyancsak tiltásra), de elég sokat üvöltöznek egymással.
én most már, amíg vér nem folyik, hagyom. És ha jön panaszkodni az egyik a másikra, azt mondom, nem voltam ott, nem láttam, nem tudok igazságot tenni, intézzék el egymás közt.
Ha meg nagyon tombolnak, akkor közösen fenyegetem meg őket, h pl. nem viszem el őket moziba.
Viszont akkor sokkal türelmesebbek egymással, miután külön programjuk volt.
Az ikrekkel ez nyilván nehezebb, hiszen nekik folyamatosan egyszerre kell vívni a figyelemért. Ikres barátnőm fiai kb. 4 éves korukig harcoltak (ki ül az ablak mellé, stb.), most 12 évesek és nagyon jó tesók.
Olvasgattam amiket írtál, hát nem is tudom mit tennék. Nekem 16,5 hónap van a két gyerekem közt, az mondjuk kicsit több mint az ikreknél, de azért nem túl sok. Ráadásul fiú-lány összetételben, ahol a fiú az idősebb. Mikor a kislány elérte azt a kort, mikor már bele tudott piszkálni a bátyja játékaiba, elkezdődött a harc. Durvaságot tőlünk nem látott, és mégis nagyon durván kezdett viselkedni a húgával, az meg természetesen nem hagyta magát, és azonnal visszatámadott. Én elég határozottan megtiltottam fiamnak, hogy bántsa a testvérét. Mondjuk baromi könnyű dolgom volt olyan téren, hogy az átlaghoz képest sokkal fejlettebb értelmi képességei voltak. Ez nagy szerencse volt, mert tényleg le lehetett vele úgy ülni megbeszélni a dolgot, hogy tökéletesen megértette, hogy nem szabad bántania a kisebbet.
Nem tudom, hogy a tieid mikor kezdtek el beszélni, mennyire fejlettek, hát nem egyszerre kezdik ezt a gyerekek. Hátha te is el tudsz velük már beszélgetni. Én már akkor "felnőtt módon kezeltem" a fiamat, mikor 1 éves volt. Történt azért, mert már akkor mondatokban beszélt. Meggyőződésem, hogy nem a gügyögés kell nekik, hanem az értelmes beszéd. Ennek ellenére a lányommal nem tudtam úgy kommunikálni, mint a fiammal, kb 3 éves koráig. Szerintem próbáld meg, hogy leülsz velük beszélgetni. A szemükön és a reagálásukon úgyis látni fogod, hogy mennyire értik amit szeretnél nekik elmagyarázni.
Arra esetleg tudtok megoldást, hogy a veszekedéseiket hogyan kezeljem? 15 hónaposan úgy tudnak egymással üvöltözni, verekedni, hogy teljesen le vagyok döbbenve. Mindig az kell az egyiknek, ami a másiknál van, hiába van belőle akár 5 darab. És mindig ugyanoda akar ülni mindkettő, úgyhogy megy a lökdösődés, verekedés. Általában soha nincsenek külön, pl. ha az egyikőjük elmegy a szoba másik végébe, akkor megy a másik is.
Közbe szóljak a veszekedésbe vagy hagyjam rájuk? Ha közbe szólok akkor már megértik ilyen picin? Iszonyat sokat hisztiznek, üvöltöznek egy nap de rájöttem, hogy ebből 70-80% a veszekedés miatt van, nem pedig azért, mert ilyen kedvük lenne :-(
Ami neked most nagy gond, másnak öröm is lenne. A jelenség neve szeparációs komplexus, a gyermek ekkortájt jön rá, hogy az anya, akivel eddig valamiféle varézsos szimbiózisban élt, tőle különálló, önálló lény. Hát ez a sírás oka. És sajnos, az anya utáni sírás hiánya ebben az életkorban idegrendszeri fejlődési rendellenesség jele lehet. tehá minden örörmben van üröm és fordítva: a babáid egészségesek és ez így van jól.
Egy kis szakirodalom:
Elősegíti a gyerek önállóságát, de ki is szolgáltatja őt.
5-9 hónap: differenciáció: itt kezd az én és a nem én elválni, elkezd kifele nézegetni, innentől kezdve kezd el átmeneti tárgyakat használni → csökkenti a szorongást, pótolja az anyát.
8 hónapos korban: Spitz: kialakul a félelem az idegentől. Szeparációs szorongás: csalódás → azt hiszi, hogy az anyát látja. → kialakul a hospitalizáció: ha a gyerek bekerül a kórházba, és nincs kihez kötődnie, akkor alakul ki.
Anya hibája: nem engedi a leválást
„túlvédés”
skizoid anya: nem tudják ezt a kötődést megadni a gyereknek.
10-18 hónapig: gyakorlás fázisa: járás elkezdődik → az én és a nem én teljesen elválik
tankolás: visszafut a gyerek, tankol szeretettből.
Itt kezdődik a beszéd: még jobban elősegíti az elválást. Ha az anya elengedi, nő az önértékelése, fontos, hogy az anya bízzon a gyermekében, ha nem, serdülő és felnőtt kori önértékelési problémák. A skizoid anya itt kompenzál.
18. hónaptól – 3 évig: újra közeledés szakasza. Kialakul a gyermekben az Anya mentális képe, ezzel a távollétében sem fél. Itt alakul ki a szuperego. Kialakul a dac korszak, kialakul a nemi identitás. Az anya egyszerre tud lenni, jó és rossz. Akkor is szeret engem, ha bosszús.
III. Kötődésvizsgálatok:
Mary Ainsworth: idegen helyzet vizsgálata: az anya ésa gyerek bent volt a szobában, bement egy idegen, aztán az anya kijött:
Biztos kötődés: lefelé gördül a gyerek szája, de könnyen meg lehet nyugtatni, de mikor az anya visszajön, örül.
Ambivalens kötődés: ellentmondásos
Amikor az anya kifelé megy a gyerek rácsimpaszkodik, bőg, amikor az anya visszajön : dühös. Azoknál figyelhető meg, akik következetlenül nevelik a gyereküket.
Elkerülő: kimegy az anya: nyugodt a gyerek, de mikor visszajön az anya a gyerek elutasító vele. Az ilyen szülő „rosszul reagál” a gyerekére (akkor veszi fel, amikor Ő akarja és nem a gyerek)
Szeretettel üdvözöl:
Elizabeth
Jaj, bár én dajkálhatnék még egyszer kisbabát! Van már négy, de mióta elveszítettem az ötödiket, nem tudok megbékélni velük. Irigylem is a gyermekkocsival sétáló anyukákat, meg dühös is vagyok bekül, hogy bezzeg neki lett, nekem meg nem. :-(
Én is így gondolom, nekem a lányom volt ilyen, és csinálhattam bármit. :-(
Szóval csak kitartás és próbálj meg segítséget kérni minél többet, bár tudom ez nem új ötlet.
De nálam az a baj, hogy ketten vannak és így még nehezebb elviselni. Nem tehetem azt, hogy az egyiket magammal viszem, mert a másik kegyetlenül folytatja az üvöltözést :-(
Amúgy kb. amióta elkezdtek mászni, azóta üvöltenek ha kimegyek. Nem most kezdődött :-(
Nem találtam olyan topicot, ahol feltehetném a kérdésemet, ezért ide írok. Nevelési kérdésem lenne.
Iker lányaim vannak, lassan 15 hónaposak. Minden alkalommal, amikor kimegyek a szobából (mindegy melyikben vagyunk), elkezdenek iszonyatosan üvöltözni. Általában még a könnyük is folyik. Soxor már akkor is üvöltés van, ha arrébb megyek két lépést, de gyakori az is, hogy elég csak felállnom. Ezt miért csinálják? Hogyan szoktathatnám le őket?
Ha kimegyek és eltűnők a szemük elől, akkor kb. 5 perc alatt abba hagyják az üvöltést, viszont ha látókörükben maradok, akkor addig nem hagyják abba, amíg vissza nem megyek. Ez egyszerűen örjítő számomra, mert szeretném őket látni akkor is, ha kint vagyok, mivel szemüvegesek és rendszeresen leveszik, ezt figyelnem kell.
Van valamilyen jó ötletetek? Hónapok óta nem tudok ezzel a helyzettel semmit sem kezdeni és el vagyok keseredve :-( Két gyerek üvöltését nem sokáig lehet elviselni egyszerre, ráadásul felspanolják egymást :-( Nem akarok őszig várni, amikor bölcsisek lesznek. Feltételezem, hogy akkor kénytelenek lesznek erről leszokni.
Nyugi. Aludjon ott, ahol eddig. Semmi baj. Az üvegszilánktól nagyobb baja lehet, mint annyi higanytól, ami a hőmérőben van. A mienk anno elharapta; a felesleg ...hmmm.. természetes úton , gömböcskében távozik. Ma már 17 éves:-)
De, bevallom. De hát sosem volt még ilyen. Pláne hogy a leány eltitkolta és valahogy fölszedegette amit tudott, a maradékot meg jó alaposan széttaposta, széthordta, mezítláb a talpára kente, stb.
S amiért halványlila sejtelmem sincs arról, milyen is egy esetleges nehézfém mérgezés (hajhullásról, foglazulásról mintha tudnék), hát ezért érdeklődtem.
Ja, a családi legendárium szerint valamelyik rokon valahogy megivott egy higanycseppet aminek annyi volt az eredmény, hogy álló helyzetben be....csinált és az ominózus anyag mindjárt távozott is belőle...
Amivel mi befürödtünk az egy digi fülhőmérő volt, amit anno babáinkhoz vettünk. Azóta van "nyalható" digihőmérőnk, ami rendesen működik. Amint írtam, ennek az a baja, hogy csak testnyílásba helyezve működik rendesen, márpedig ez még nagy gyereknél sem mindig megoldható.
Nem estetek esetleg némi (?) túlzásba???? Az egyszeri kismennyiségű expozíciótól semmi baja nem lesz senkinek, ha hónapokon-éveken át érintkezik higannyal, akkor krónikus mérgezése lehet. Tudod te, hogy a kórházi osztályon dolgozók mennyi törött hőmérővel találkoznak? Eddig még senki nem lett higanymérgezett.... Fel kell takarítani, ami kiszóródott, és kész.
Szerintem jól csináltad! DE mostmár tényleg ne aggódj! A digithőmérőt én tizenéve vettem 1200 Ft-ért, és azóta működik. Nemrégen vett a lányom is, hogy legyen kettő itthon, 600-ért. Olcsóbb volt, mint a higanyos. Most néztem pont, az elektropont szorólapját, most is ennyiért van. Sőt! Van cumis is. Lehet veszek egy harmadikat is. Sajnálom, hogy te így befürödtél vele. :(
Természetesen azt már elsőre megtettük. Annyi volt a reakció, hogy szedjük össze a higanyt és különösebben ne aggódjunk... Ja és ezért is írtam be a sztorit az egyik ált. orvosi topikba. Ami érdekelne, hogy mások belebotlottak-e ilyesmibe és akkor mit csináltak.
Egyébként ma kértünk kénport a patikában, (megeskettek hogy nem esszük meg/nem vesszük be ???!!!!) felszórtam vele az ominózus részt, papírzsepivel összetereltem a port (még ekkor is jöttek elő gömböcskék). Az egészet fölporszívóztam, a porzsákot kidobtam, aztán fölmostam a padlót, a rongyot is kidobtam, a gyerek meg két napig máshol fog aludni.
Ami meg a digihőmérőt illeti, van az is, de még egy sem működött hónaljban, csak szájban. A 12ezer Ft-os (1994-ben vettük!) fülhőmérő egyszer betojt, (persze 2 hónappal a 3 éves garancia lejárta után), és javítás helyett az volt a válasz hogy orvosi műszert (!) nem javítanak, vagyünk újat, akkor már 15e Ft-ért.
Szóval én nem igazán szívlelem ezeket azóta...
Most úgyis kivonják a higanyosakat, majd veszünk szeszeset. (Azt hiszem a piros mérőszálasokban valamilyen borszesz van...)
Esetleg akinek még ilyen higanyos van, cserélje le. Talán a patikákban beveszik a régit.
A higanyos lázmérőnk leesett és eltört. Persze ez a gyerekszobábban történt. A leányka szegény annyira megijedt, hogy nem mert szólni és csak most derült ki az eset, néhány nap után. (Megtaláltam a törött hőmérőt a szobai kisszemetesében.)
A hőmérő a 4-perces típusú lázmérő volt, nem olyan, mint az én gyerekkoromban hogy 10 percig kellett a hónom alatt szorongatni. Talán ebben kevesebb a higany.
Jelzem, semmi retorzió nem érte a kölköt, hanem megpróbáltuk neki elmondani, hogy butaság ha fél és hogy a titkolózással sokkal nagyobb bajt csinált. Meg hogy nehogy azt higgye, ez mással nem fordul elő. Gyermekkoromban én is törtem el hőmérőt, akkor kénport szórtunk rá, úgy szedtük föl. Valamiért (tán épp a higanyos hőmérők miatt) volt otthon a sok vegyszer mellet kénpor is! Persze nekünk ilyesmi már nincs.
Mint kiderült, megpróbálta feltakarítani a nyomokat, de persze arra nem gondolt, hogy az ágya alá meg mindenhová szétgurulnak a cseppek. Találtunk is jócskán az említett helyeken.
Ezeket a cseppecskéket aztán összegyűjtöttük és egy igen erős porszívóval még át is porszívóztuk. A szoba szalagparkettás, nincs szőnyeg. A porzsákot mindjárt kidobtuk. A szobát egyébként egy napig szellőztettük.
Ismereteim szerint a higany bőrön át fölszívódhat, illetve a gőzeit belélegezve okoz problémát (pl. hajhullás). A leány egyébként lázas beteg és tüdőgyulladás szövődménnyel van otthon a mama felügyelete alatt. Persze most a mama erősen izgul és ezért kért meg, hogy kérjek tanácsot ahol tudok. Egy orvosi topikba is beírtam a sztori egyéb részeit, remélve hogy szakember is ad majd tanácsot.
Nos, történt már veletek is ilyesmi? Mit csináltatok? Miért aggódjak, vagy ne aggódjak most?
Ma úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, de elkezdek itthon jógázni. Rendszeresen úgysem tudnék órákra járni, úgyhogy beszereztem egy DVD-t. Hiába volt már meg pár hete, még nem sikerült egyszer sem végignézni. Szerettem volna, ha közben nem zavarnak a gyerekek, elvégre a jóga lényege a meditáció, meg figyelünk a belső hangokra, stb, bla bla. Reggel képtelen voltam korábban felkelni, este meg mire elaludtak a gyerekek már túl fáradt voltam. Ma volt az első alkalom, hogy fürdetés után, de még lefekvés előtt betettem a DVDt. Ez persze nem volt könnyű, hiszen előtte le kellett vernem egy lázadást. („Dóját akajok”, „Én a csúnya kiskacsát akarom”, „A Dóját, Dóóóójáááát, NEEEEEM a cúna kiszkacát”, „DEEEEEEEE! Anya ugye a csúnya kiskacsát teszed be?”) Nem, anya nem azt tette be. A kicsi hol vinnyogott, hol nyafogott, végül mellém feküdt a földre, de olyan szorosan, nehogy bármit is kényelmesen tudjak csinálni. Közben a nagy jól szórakozott. Rögtön az elejénél elkezdett röhögni, hogy a nő mezítláb van. „Anya, nézd, ott a büdös lába, hihihi!” – Igen kislányom. Anya nézi, elmélyedés, meditálás nuku. „Anya, mit csinál a néni?” „Jógázik. Olyan, mint a torna.” Fél perc csend. „Anya, mi az oviban nem így tornázunk. Megmutassam, mit csinálunk?” „Mindjárt” „Anya nézd, mutatom!” Anya nem mélyed el, nem relaxál és nem meditál. „Anya, te nem nézel. Engem nézzél, ne a nénit.” 10 másodperc. „Nézd anya, most én is csinálom, hihihi!” Kb 15 percig bírtam, utána feladtam. Miután aludtak visszakapcsoltam, végig csináltam a fél órás gyakorlatsort, majd egy másik 8 perces hasizomgyakorlatos DVD-t.
Amúgy iszonyú meleg volt ma (azaz tegnap :-)
