A Népszabadság is szánalmas. Sokkal kisebb horderejű ügy a múlt szombaton megjelent 3. oldalon található vezércikk Eötvös tollából, de kísértetiesen emlékeztet a Teller levélre.
Adva van egy sajtóper, ahol a felperes (dr. Kovács Barnabás, a Külügyminisztérium egyik volt főosztályvezetője) nyerésre áll a Népszabi ellen (hitelrontás). Tanúként van beidézve az őt sértő cikk szerzője Kéri J. Tibor. A tárgyalás rendben lezajlik, a felek távoznak. Másnap ez jelenik meg a NSZ-ban:
"Megpróbálták megfélemlíteni szerdán a III. kerületi bíróságon a Népszabadság volt munkatársát. Kéri J. Tibor a felkérésünkre tanúskodik abban a perben, amely a Népszabadság és Kovács Barnabás (az előző ciklusban a Külügyminisztérium parlamenti kapcsolatok főosztályának vezetője) között folyik. Kéri írta ugyanis a per tárgyát képező cikket, amely szerint Kovács a két országgyűlési forduló között a hivatali számítógépén küldött a Fidesz melletti voksolásra buzdító üzeneteket. Kérit már a tárgyalóteremben inzultálta egy ismeretlen, aki a távozó újságíró után küldött két kigyúrt, az ajtó előtt várakozó férfit. A bírósági épületben szabályos kergetőzés kezdődött, végül Kérinek sikerült üldözőit leráznia, és védelmet kérve visszatért a tárgyalóterembe. Az újságíró ott tájékoztatta a történtekről a bírónőt, s a még ott tartózkodó Kovács Barnabástól kívánt választ kapni arra, hogy ki zaklatta őt a tárgyalóteremben, s ki küldte utána a kigyúrt embereket.
A zaklató kilétét a felperes Kovács annak ellenére sem fedte fel, hogy a bíróság épületében, a tárgyalás kezdete előtt beszélgetett a később a teremben is felbukkanó férfival. Kéri J. Tibor számára végül egy biztonsági őr nyújtott védelmet. A tárgyalás folytatódik."
A történetből EGY SZÓ SEM IGAZ. 100%-ban az újságíró képzelete szülte. Másnap ezt toldotta meg Eötvös HAZUG Pál:
"E sorok felvezetése tegnapi lapszámunkban jelent meg „Peren kívüli újságíró-zaklatás” címmel. Az írás arról számolt be, hogy egy, a Népszabadság ellen indított perbe megidézett volt kollégánkat, Kéri J. Tibort inzultus érte a főváros III. kerületi bíróságának épületében.
A pert Kovács Barnabás, a Külügyminisztérium parlamenti kapcsolatok főosztályának volt vezetője indította lapunk ellen. A per tárgya egy Kéri J. Tibor által korábban készített újságcikk. Az írás arról szólt, hogy Kovács Barnabás a két választási forduló között minisztériumi számítógépén küldött a Fidesz melletti voksolásra buzdító üzeneteket.
Az ügyben a mostani már a többedik tárgyalási nap volt. Korábban is feltűnt „hallgatóként” egy férfi, aki láthatóan a felperes, Kovács Barnabás ismeretségi köréhez tartozott. A mostani tárgyalás előtt is együtt várakoztak – most már két kigyúrt, „verőlegény külsejű” kísérővel kiegészülve. Amikor Kéri J. Tibort a bírónő elbocsátotta, az ismeretlen hallgató diszkréten „szemétpatkányozva” volt kollégánk után ment, majd biccentett a kint várakozó verőlegényeknek, akik Kéri nyomába eredtek. Ezután a bírósági épületben szabályos kergetőzés kezdődött, végül az újságíró egérutat nyerve az éppen szünetet tartó bírónőnél keresett és kapott menedéket.
Emlékezetből össze sem lehetne állítani annak listáját, amikor munkatársainkat – pontosabban az általuk képviselt nyilvánosságot – megfenyegették. Ez, mondhatni, rendszeres.
Két eset erről a listáról:
A lap egyik kritikusát – magukat csomagküldő futárnak álcázva – a saját lakásában verte agyba-főbe két marcona, így adva tudtára, hogy valaki elégedetlen az általa írt cikk kritikai minősítésével. Más: egy kigyúrt, pisztolyt viselő gorilla maga jött el székházunkba azzal a megbízással, hogy addig, amíg kolléganőnket magával nem viszi, nem hagyja el az épületet. Az már csak ifjú kollégáink meggondolatlansága (kalandvágya?) volt, hogy feljebbvalóik tudta nélküli alkudozások után Rádi Antónia volt munkatársunk (ma a HVG újságírója) a Fidesz akkori, Andrássy úti épületének – Bayer Zsolt után szabadon – banánköztársaságot idéző aurájában, ezen belül Simicska Lajos irodájában találta magát, miközben a „kísérőként” vele utazó kolléga (Gál J. Zoltán, ma kormányszóvivő) a kapun kívül rekesztve, izgatottan várta a fejleményeket. (Kolléganőnknek – mint mondani szokták – az ijedtségen kívül más baja nem esett, ám ijedtsége nem volt jelentéktelen: csak a szomszédban belediktált konyak után tudott megszólalni.)
Ez utóbbi régen történt (még a székházügyek után, és azok következtében), megemlíteni annak érzékeltetésül kell, hogy a nyilvánossággal szemben nem csak bűnözők, szeszhamisítók, csempészek és „védő” szervezetek lépnek fel precivilizációs képletekkel, hanem nyilvános szereplők – kritikai munkák érintettjei, és a politika hátsó (középső) udvarainak személyiségei – is.
Kéri J. Tibor ügye annyiban más (második generációs megoldás), hogy a jogállam két alapintézményét egyszerre vette üldözőbe a gorilla termet: a nyilvánosságot, és az igazságszolgáltatást.
PS.: Tegnapi cikkünkben annyiban téves információt közöltünk, hogy K. J. T. tanúkénti kihallgatását mi kértük volna. Nem. Ezt a felperes kérte, s a meghallgatás napján az egész kör együtt várta a tanú megérkezését. „Lépre szállt a kismadár”, s az ügy „részletes megbeszélésére” mi lett volna alkalmasabb terep a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatásának épületénél?"
Dr. Kovács 3 diplomával és 4 nyelv tudásával, külföldi diplomáciai képzéssel a háta mögött egész életében diplomatának készült. Nem az a típus aki verőembereket küldd egy szerencsétlen firkászra, pláne nem a bíróság épületébe.
És ezt a sületlenséget is képes volt megírni a Népszabi. Talán szolidaritásból Kéri J. Tiborral, aki a Munkasőr című laptól igazolt át a ma már szocialista napilaphoz.
Dr. Kovács pedig belefásul a sajtóperekbe és abba, hogy minden közeli és távoli ismerőse, főnöke és kollégái azzal jönnek, hogy "ezt nem gondoltuk volna rólad".
Szánalmas ez a Zeley!
Vazzeg ez az interjú vetekszik egy délutáni csatával a poligráffal..
Úgy hazudik mint a vizfolyás.
ELKÉPESZTŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
További jellemrajz az ürgéről!
Kikönyörög egy belépőt a Magyar Rádiótól, aztán a rádió faxáról bombázza az öreg, rozzant tudóst, saját Orbán-Fidesz gyülöletéről, és nem átalott saját intézményét, a Magyar Rádiót is beásározni! Saját kenyéradó intézményét pocskondiázza le? Micsoda egy gerinctelen, higanylelkü senkiházi, niemand...
Mai számában a Népszabadság 3. oldalán megint hazudott. Az éppen aktuális cél ugyanis az: menteni a még menthetőt. Ma azon fáradoztak, hogy bebizonyítsák: Zeley engedéllyel faxolt a Magyar Rádióból. Ám az engedélyt kiadó Perjés Klára adófőszerkesztő MTI-nyilatkozatából éppen azt a részt hagyta ki szándékosan a szocialista napilap, hogy Zeleynek a Tellerrel foglalkozó cikkek faxolását tették lehetővé.
Perjés Klára adófőszerkesztő a Magyar Távirati Irodának tegnap a következőt nyilatkozta: "Perjés Klára adófőszerkesztő elmondta, hogy Zeley László újságcikkek továbbítására kért és kapott engedélyt. »Régóta szerepelt Teller Ede a rádió műsoraiban, és azt majdnem mindig Zeley László csinálta« - mondta Perjés Klára az MTI-nek. Tájékoztatása szerint azután, hogy Teller Ede júliusban megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet az Egyesült Államokban, a nyugdíjas rádiós arra kért engedélyt, hogy néha elküldhesse a fizikusról szóló újságcikkeket, s nem gondolták, hogy az engedélyt erre használja fel." (MTI-hírfolyam, 15 óra 46 perc)
Ebből a kegyeletsértő hazugsággal operáló, szorult helyzetben lévő Népszabadság mai számában a lényeget felejtette el közölni: azt, hogy az Elnöki Szabadságérdemrenddel kitüntetett Teller Edéről szóló cikkeket küldhette volna az USÁ-ba a Népszabadsággal is kollaboráló nyugdíjas rádiós. Természetesen a cikk címe is az lett így, hogy "Zeley a rádióból engedéllyel faxolt".
A Népszabadság tehát felelőtlenül kivágta a nyilatkozatból a Népszabadság számára kínos részt, így meghamisítva az igazságot. Egy Esterházy-regény első sorának ismeretében: "Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot." nekik nem volt kutya nehéz hazudni, mert ösmerték az igazságot.
Több mint sajnálatos tény, hogy a legnagyobb példányszámú napilapot, amely még nem is olyan rég "szocialista napilap" fejléccel jelent meg, nap mint nap hazugságon lehet kapni. És erről immár biztosan nem állíthatja Eötvös főszerkesztő, hogy véletlenül történt. Az aztán meg végképp ellentmond minden újságírói-szerkesztési gyakorlatnak, hogy a lap hitelességét ilyen mértékben aláásó ügyben több írást megjelentetnek úgy, hogy a Népszabadság egyetlen munkatársa sem jegyzi a cikkeket.
Ez a tény is arra utal, hogy nem volt véletlen a kegyeletsértő hamisítás sem. A Népszabadság - úgy tűnik - töretlenül halad előre a néphazugság kikövezett szocialista útján. A lap viszont nem magától halad ezen az úton - leginkább a főszerkesztő, az egykori MSZMP KB-tag Eötvös Pál tolja.
Érdekes szinvallás..Úgy látszik a mértéktelen alkoholfogyasztás megteszi a hatását. Gyula úr őszinteségét és nyilt szinvallását tényleg nagyrabecsüljük. Szólni kellett volna az Eötvösnek is, aki még köti az ebet a karóhoz, és csupán fatális véletlenek véletlenszerü egybeeséséről prédikál!
Ha már ekkora blamázsba került a népszabi, nézzük csak meg Zeley nyilatkozatait. A Magyar Hirlapban arról tudhattunk meg részleteket az úrtól, hogy ő nem volt titkosszolgálati ember a rendszerváltás előtt. Senki sem kérdezte, de ő ezt elmondta mintegy védekezésként.
Na, mármost amit az állevél ügyében látunk az a kifinomult hazudozások dzsungele, jóadag rosszindulattal, s némi cselszövéssel. A handabandázás arra utal, hogy Zeley úrnak mégiscsak lehetett valami titkosszolgálati múltja. (Medgyessynél is hasonlóan múködnek a dolgok...)Ajánlom az illetékeseknek, hogy nézzenek utána, mert ha a nagytakarításnál annak idején nem gondoltak Zeleyre még esetleg van róla irat.
Mindenesetre gyanus ez az egész ügy. Persze nem csak gyanus, hanem gyomorforgató is. Nemrég a szocialisták nagy manipulátora azt nyilatkozta, hogy sajnálja, hogy nem lehet a "jól bevált bolsevista módszereket használni manapság". Sajnos lehet. Itt a példa.
Egy halott, akit még el sem temettek nem tud védekezni. Felháborító a Népszabadság eljárása. Most már nyugodtan mondhatja mindenki, a lap címét megváltoztatva, hogy Néphazugság. A régi Szabad Népes idők újra itt vannak. Eötvös lemondása evidens lenne!
Magyarázza már meg nekem légyszi valaki azt, hogy miért számit az, hogy mit gondol a magyar pártokról egy, az USA-ban élő (élt), a magyar politikai élet tekintetében alulinformált, szenilis, agonizáló vén hülye?
Aki ráadásul emberileg is egy nagy nulla (volt)?
Kiélezett helyzetben még a tömeggyilkos jelzőt se sajnálnám tőle.
Válaszokat előre is köszönöm!
Mindazonáltal nem érdektelen, amit Horn Gyula, a szocialisták exminiszterelnöke kedden este, tehát Eötvös beismerése idején üzletemberek előtt mondott: „Minden jel szerint Teller Ede levele hiteles, tényleg ő írta. Nem tudom, olvasták-e: mintha mi írtuk volna. Egyébként én azért is el tudom képzelni, hogy ezt ő írta, mert elég jól ismerem őt, többször találkoztunk, együtt szerepeltünk rendezvényeken – ugyanez a stílusa volt akkor is.”
Még egy elvakult baloldali hülye.
mintha mi írtuk volna Sőt, szinte diktáltuk volna :)
Ha a magasztos eszmek nem hasznosithatok, akkor mar nem is olyan magasztosak.
Azaz ha a gyakorlat ellentetben van az elmelettel, akkor az elmelet kormere kell nezni.
Visszaterve,a kerdesedre -mmar komolyan:
En nem hiszek a hazug szo tartos hasznossagaban.
Szerintem a vilagon az ertekek annyira megosztottak es cizellaltak, hogy sajat jo ugyunket jo ervekkel is lehet kepviselni, es akkor pedig butasag, luxus -es foleg faraszto- ravaszkodni a rosszakkal.
Az internet "nagy nyilvánosság". Az internetes portálok meg sajtóorgánumok. De ezen nem veszünk össze - a dolog jogilag egy kissé valóban rendezetlen még.
senkinek a jelenleg sajtónyilvánosság előtt lemondást követelő hangoskodók közt
Az Index sajtónyilvánosság? Ha igen, akkor neked szabad...:-)))
Ha nem, akkor meg hol voltál látható a fenti jelzőkkel illethetők közül?
Felveszlek videora vagy kiváglak az újságból. Ollóval, of course...:-)))
Eötvös természetesen nem fog lemondani. Hiszen ha eddig jó volt a kommunistából állítólag demokratává vedlett NSZ szerkesztőségnek az MSZMP KB által kinevezett főszerkesztő-helyettes Eötvös, akkor semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy ugyanez a szerkesztőség bármiféle erkölcsi mércét állítana Eötvös elé.
H.T.: Medgyessy menesztese ellen semmi kifogasom nincs, TERMESZETESEN potens utod felbukkanasa eseten, ugyanis vele kapcsoltban eleve nem voltak illuzioim, es teljesitmenye -folyamatosan- alulmulta minimalis varakozasaimat is.
Ez most komoly? :) És röpke másfél év alatt mindezt beláttad? Szép teljesítmény! :)
Medgyessy menesztese ellen semmi kifogasom nincs, TERMESZETESEN potens utod felbukkanasa eseten, ugyanis vele kapcsoltban eleve nem voltak illuzioim, es teljesitmenye -folyamatosan- alulmulta minimalis varakozasaimat is.
Mellesleg szvsz ez a balliberális oldal átka az elmaradt (és a jobboldalon végbement) nemzedékváltáson túl. Az irtózás minden határozott lépéstől. "Jaj, mi lesz velünk, ha nem lépünk be a koalícióba." "Jaj, mi lesz velünk, ha kilépünk a koalícióból.". "Jaj, mi lesz a lappal, ha Eötvös lemond." Ha nem mond le, akkor meg biztosan lesz valahogy.
Hát valahogy lesz. De az tuti, hogy sem a példányszám, sem a lap presztízse nem növekszik. Ha meg nem növekszik, akkor csökken. Megállíthatatlanul.
"a NSZ a magyar pluralis demokracia egyik meghatarozo jelentosegu, megkerulhetetlen forumava, es nyugodtan mondhatjuk egyik alapvetoen fontos biztositekava valt."
Ez így nagyon patetikus, de fogadajuk el igaznak. Eötvösnek épp azért kell lemondania, hogy a Népszabadság az maradhasson, ami. (És ne kelljen minden híre olvastán azon filózni, hogy ez mot vajon igaz-e.)
KICSIT???!!!
Egyébként az oltár szvsz nem dőlne össze, ha a hiba elkövetője levonná a konzekvenciákat, sőt. Ha X. Y. lemondásától összedőlne, akkor nagyon-nagyon ingatag.
Annyiban igazad van, hogy Eotvos valoban artott egy kicsit a lapjanak, es sajnos hasznalt a jobboldalnak, a kompilatum kozlesevel.
Ugyanakkor igaztalan a foszerkeszto pillanatnyi elgyenguleset nem osszevetni azzal az egyedi es hatalmas teljesitmennyel, amit a foszerkeszto kifejtett, es amivel a NSZ a magyar pluralis demokracia egyik meghatarozo jelentosegu, megkerulhetetlen forumava, es nyugodtan mondhatjuk egyik alapvetoen fontos biztositekava valt.
Ne aldozzuk fel az oltaron az oltar egyik epitojet.
Nem korrigált nagyon gyorsan, sőt tkp. nem korrigált. Hétfő este, amikor lehozták az LLNL cáfolatát, ő még mindig kötötte az ebet a karóhoz azzal, hogy inkább Zeleynek hisz. Még a mai számban is az van, hogy "Úgy tűnik, a Zeley által az LLNL-hez elfaxolt levél hitelessége legalábbis megkérdőjelezhető. Nagyon nehéz az ellenőrzést végrehajtani, mivel Teller elhunyt." Úgy tűnik. Megkérdőjelezhető. Nagyon nehéz. ROTFL, kínomban.
Zeley megvezette? Tudni kellett volna, ki az a Zeley.
Itt legfeljebb Zeley Peternek kene lemndania, de neki nincs mirol.
Eotvost megvezettek - valoban cserbenhagyta a politikai szimata -, nagyon gyorsan koorigalt.
Ugy gondolom, hogy minden erkolcsi alapom megvan, hogy kijelentsem, hogy nyugodtan a helyen maradhat. Tovabbra is olvasni fogom a lapot.
1. Attól, hogy a jobboldalon követelik Eötvös lemondását, még lehet igazuk. A baj az, hogy baloldalon vagy legalábbis liberális körökben kéne követelni.
2. Mert ezt én nem egyszerűen hibának nevezném, hanem irgalmatlanul nagy hibának, vagy ami még annál is rosszabb, terminális, politikailag öngyilkos hülyeségnek.
3. Mondom ezt annak ellenére, hogy az anyagot az első, futó elolvasás után én is beszoptam, mint Seres. Pontosabban elhittem, hogy a 95 éves kaliforniai ember végül is befolyásolható magyar ügyekben, tehát jóváhagyta, amit a saját nézeteivel egyező dolgokon kívül (EU, Irak) most a szájába adtak. Mea culpa.
4. Ami a lapban megjelenik, azért a főszerkesztő a felelős. Azonkívül holtbiztos, hogy ez az anyag Eötvös döntésére került a lpaba. Ő is próbálta védeni.
5. Nem emlékszem, hogy lemondott-e valaki hiba miatt - talán Torgyán :)) -, de ha eddig senki nem járt elöl erkölcsi példával, éppen itt lett volna az ideje, hogy elkezdjék. Most már késő.
Határozottan úgy érzem, hogy minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy kijelentsem: Eötvösnek le kellene mondania.
(A Havas példád sántít. Hiszen nem a beosztottja hibája következtében mondott le, hanem a sajátja miatt: ti. hogy felvette a "kétes hírű" munkatársat. Saját hiba miatt meg már jó néhányan vették a kalapjukat.)
A hibázásokból adódó ilyen-olyan szintű lemondásokról annyit, hogy nemigen járt elől példával a rendszerváltás után senki, hogy hogyan is kéne ezt csinálni, pedig mindkét oldalnak lett volna rá lehetősége bemutatni, sőt, minden miniszterelnöknek is, kivétel nélkül.
Eötvösnek egyáltalán nem kell lemondania. Nem ő hibázott.
Hibázott egy beosztottja. Ha tudsz nekem mutatni a rendszerváltás utáni politikai vagy sajtóéletből olyat, aki egy beosztottja brutális hibái miatt a saját magára nézve is konzekvenciákat vont le, akkor megkövetlek.
Hopp,eszembe jutott, van ilyen: Havas Henrik, aki 6 napig volt kormányszóvivő, majd amikor kiderült, hogy kétes hírű munkatársat vett maga mellé, lemondott. Mindmáig egyedüli fehér holló ezügyben a magyar sajtó történetében.
Addig viszont maximum annyit lehet leszögezni - de ez a maximum - hogy a Népszabadság lesüllyedt a jobboldali sajtó szintjére. Ez sem nagy öröm, de senkinek, az égvilágon senkinek a jelenleg sajtónyilvánosság előtt lemondást követelő hangoskodók közt nincs semmiféle erkölcsi alapja Eötvös lemondását követelni.
És még mindig gyakoroltak egy gesztust az önkéntes bocsánatkéréssel.Igaz, ez nem sok, nem kerül szinte semmibe, de még mindig több, mint bármelyik jobboldali sajtóorgánum nem létező gesztusa.
De vannak, aki még erre a semmire sem hajlandók...
