Hát én bizony különbséget teszek, ugyanis szívbaj nélkül agyoncsapom a szúnyogot, meg a pókokat (én már ugyan nagyrészt kigyógyultam az arknofóbiámból, de a lányom még nem, szóval ha a szobájában van egy pók, addig nem mer bemenni, míg agyon nem csapjuk), sőt megvallom, ha egy kígyót látnék, gyilkos indulataim támadnának, mert egyszerűen ISZONYODOM tőlük... és mit mondjak szegény kis gyíkokra, akik nálunk ezerszámra vannak, de a macskák naccerűen eljátszanak velük, sőt meggyőződésem, hogy kínozzák őket előte, mert addig játszanak velük, amíg meg nem döglenek, de most emiatt csapjam agyon a macskát?
Szóval a dolog nem ennyire egyszerű, legfeljebb a tibetieknek, akik SEMMIFÉLE élőlényt nem ölnek meg, még a szúnyogot sem...
Kedves Alice, a törvények nem az égből pottyannak.
Ha egy átfogó megmozdulás van, akkor mindig akad valaki a kompetensek között, aki népszerüséget hajhászva ezt meglovagolná.
Ha nem adunk hangod a hogyannak, esetleg olyan törvény is születhet, hogy a nyugdijas Marinéni nem tarthat a 20 m2-es lakásában tacskót, mert az állatkínzás, de a vágóhidak meg az állatkisérletek továbbra is olyanok lesznek mint most.
Nem sok amit tehetünk, de azt szerintem meg kell tenni...
Egyébként a csirkének ha kisebb is az agya, az életösztöne ugyanakkora mint egy mammuté és az őt érintő szituációt ugyanugy megérti...
Amit magánemberként tehetünk az valóban nem sok, ha kevesen vagyunk. De az állatvédelemnek nem alulról jövő kezdeményezésnek kéne lennie. Meg a környezetvédelemnek sem.
(Kiváncsi vagyok, ha beterjesztik ezt az új törvénytervezetet a parlamentben, ugyan hányan szavazzák majd meg... ez ugyanis politikafüggetlen.)
Szerintem sem téged kell meggyőzni - de a közvetlen környezetben győzködhetnél embereket. És ha nem tudod, mi zajlik körülötted, akkor valóban semmit sem tehetsz.
Olvastam valahol, hogy harmincon túl az ember már felelős saját arcvonásaiért, negyvenen túl pedig már a környezetéért is...
No megnéztem, de nem olvastam végig. Ezt a szegény kutyát is elkapcsoltam, megmondom őszintén. Elegem van ezekből. Nem engem kell meggyőzni.
Egyszer nézetm végig egy efféle filmet, nekem elég volt egy életre.
Miért nem lehet valami árammal vagy egyébbel először elkábítani az állatot? Jártam még vagy 25 éve a szentesi baromfiüzemben valami miatt, ott először elkábították a csirkéket, és csak azután vágták el EGYETLEN NYISSZANTÁSSAL a torkukat... :-((( Na ja, a bika nagyobb... meg gondolom az agya is nagyobb... megérzi a szagokat meg minden....
"ha a vágóhidakon fölöslegesen kínozzák az állatokat, akkor azt a vágóhidat be kell zárni."
Azt hiszem, mostanáig erről beszélünk. :-) Meg arról, hogy ezt hogyan lehetne elérni.
A fiam is húst hússal eszik, de egyuttal imádja az állatokat is. Ha valóban lenne egy ilyen megmozdulás, hogy bizonyos ideig senki nem venne húst, ő is benne lenne, mégha közben mártírként szánná is magát. :-)
Csak ismetelni tudom: nem a húsevéssel van bajom, hanem az állattartással és a leölési módjukkal. És aki nem akar ezekről tudomást venni, az vajon miért háborodik fel a biztonsági őrök-féle szadizmuson? Hiszen azt sem kell tudomásul venni, annak is lehet hátat fordítani...
Viszont ha az ember általában ellenzi a kínzást, akár emberről, akár állatról van szó, akkor nem válogathat, minden fajtáját el kell itélni, nem lehet alibi a tele has.
Szerintem.
Hogy pontosabban érzékeltessem mire is gondolok, idéznék:
"...Minden élőlénynek meg kell halnia, a kérdés csak az, hogy milyen út vezet odáig. Az élet és az elmúlás lehet kegyes és fájdalommentes, de lehet fájdalmas kínhalál is. Minden élőlénynek, az állatoknak is joguk van a tisztességes élethez és a kegyes halálhoz." Noé üzenete
Nyéhhh! (Fene identitászavaromban néha fekete-fehér mintás Zoknicicának képzelem magamat...)
Mondom: nem mindenkinek jó ez a vegásodás. Aki lélekben nem olyan alkat, az inkább ne próbálkozzon vele.
Mi emberek abban különbözünk az állatoktól inter alia, hogy a táplálékul szolgáló állat életének kioltását szinte sosem az végzi, aki majd megeszi. Ismertem egy srácot, aki nagyban hangoztatta, hogy ő márpedig ragadozó. Ahogyan tudom, életében egyetlen disznót nem döfött le...attól, hogy megeszem a mások által gondosan feltrancsírozott állatot, én már ragadozó vagyok?! :)))))
Sajnálom, de én képtelen lennék meglenni hús nélkül. Ha csak egy napig nem eszem húst, másnap legszivesebben beleharapnék a macskámba. Nullás a vércsoportom egyébként, a férjemé és a nagyobbik lányomé B, ők viszont nem szeretik a húst enni, csak keveset. Egész nap zöldséget ennének.
Van egy (bocs, kettő) barátnőm, aki már 20 éve leszokott a húsról, semmi bajuk amúgy. (ha csak azt nem vesszük annak, hogy ha véletlenül megszik unszolásra egy csirkemellfilét, rögtön aranyere lesz...) Van egy másik, aki beteg volt nagyon, hatalmas erővel átszokott a vega kosztra, aztán még betegebb lett, a szervezete nem tűrte el.
Szóval vannak olyanok akiknek megy ez és vannak olyanok akiknek nem.
Ha húst eszem, nem arra akarok gondolni, hogy egy szegény tehénmama éppen most veszítette el a gyerekét, meg nem akarok kisborjúk lelkével foglalkozni. Az élet már csak olyan, hogy az egyik állatot megeszi a másik (esetünkben az ember). Ezen az alapon le lehet írni a szegény kis légy lelkiállapotát, mikor bekapja a fecske, avagy a szegény impaláét, mikor nyakonragadja a gepárd, nem beszélve arról az állatokról, akiket lenyilaznak, aztán hosszú szenvedés után múlnak ki...
Én tisztában vagyok az életnek ezzel a kegyetlen vetületével. És ha a vágóhidakon fölöslegesen kínozzák az állatokat, akkor azt a vágóhidat be kell zárni.
Akármit is mondtok, erre a bajra kizárólag az állatvédelmi törvény hozhat gyógyírt - egy olyan törvény, amit be is KELL tartani, különben jönnek KÖNYÖRTELENÜL a szankciók!
Nem hiszem, hogy a vegetáriánusok kevésbé érdeklődnek a hús eredete iránt.
Ugyanis a családban csak én nem eszem húst, más mindenki - az ebkémet is beleértve. Tehát a vásárlóerő a vegákra is kiterjedhet.
A reklámokról való véleménynek is lehet talán valamiféle fórumon hangot adni. Csak kitartás kellene...
Tényleg jó ötlet volna, ha mindenki számára hozzáférhető referencialista lenne, hogy mely üzemek tetemeit érdemes megvenni. Mittomén: a zalaszentköcsögnyei Csumigizma Jóska gazdától származót érdemes, mert normális, népiesch és eukonform körülmények között tartja mind a 30 gyesznaját, viszont a pákosbúsreskei Csutora Pesta gazdáét nem, mert mini nagyüzemben termel konnektor-orrúakat...
Ezzel az egésszel az az egyedüli (?!) probléma, hogy a vásárlóközönségnek az a része, amelyet érdekel, hogy mit is esz meg valójában, vagy vegetáriánus, vagy félig-meddig az...Talán ha propagálnának a médiában, az segítene. Mert azt tudjuk, hogy milyen "garantáltan foltot nem hagyó" hónaljtunkolót kell venni, hogy férfiasan mácsoidak legyünk, meg azt is megtudhatjuk a reklámokból, hogy milyen peremalattibaciirtót vegyünk, de ez valahogy senkinek nem áll az érdekében a magunkfajtát kivéve, hogy az ilyesmire is legyenek társadalmi célú hirdetések.
Húsevésre nincs mindenkinek szüksége. Én pl. szintén igen jól megvagyok nélküle, de egy percig sem vitatom, hogy nem vagyunk egyformák.
Azonban ha vissza lehetne szorítani a húsevés mennyiségét, az minden bizonnyal a "húsipar" forgalmára is kihatna, és ha elég drasztikus, akkor az állatok tartására is. Tehát ha az embereknek módjában lenne megválogatni, mit hol vesz meg. Erre azt hiszem elsősorban kinyilvánított igény kellene.
Minden bizonnyal ma aki a hentesnél először érdeklődne, hogy honnan származik az áruja, először kiröhögnék aztán lehet hogy kizavarnák az üzletből. De a századik/ezredik ilyen vevőt már talán komolyan vennék...
"Húsra szükségünk van"...van, aki tényleg nem tud meglenni nélküle, ez alkat kérdése. Én speciel nagyon jól elvagyok nélküle, semmi alultápláltság, vagy kóros lesoványodás. (Azt el kell mondanom, hogy a vegan életforma már nekem sem jön be, jó másfél hétig nem ettem sajtot, meg tojást sem, ezt viszont az idegeim sínylették meg.) Van egy-két pozitív hatása a húsmentességnek: valahogy magával hoz egy általános finomodást. Például egyre kevésbé kívánom az alkoholt, a mesterséges ízesítésű dolgokat, sajnos viszont képtelen vagyok hosszabb ideig megmaradni dohányfüstös helyiségben.
Természetesen nem kizárt, hogy ezek nem ok-okozati összefüggésben állnak egymással, hanem egymás mellett járnak, de korábban ugyanezek a dolgok kevésbé irritáltak.
Én is ezt mondom, hogy húsra szükségünk van, de feleslegesen ne kínozzuk őket.Pl egérragacs.
Én a saját állataimat már egy ideje nem eszem. Amit pedig a boltban veszünk, csak remélem hogy méltó módon vágták le. / De úgyse/
Egyébként a háznál nevelt állatok is többé-kevésbé egészségtelenek. A felvásárlónak senki nem fogja bevallani hogy igen tegnapelőtt kapott gyógyszert az állat hogy ne fosson ma reggelig. Amíg ennyi kupec van mindig bizonytalan lesz az állat eredete.
Fel lehet vezetni a kamionba azt a szerencsétlen borjút verés nélkül is, csak tovább tart.
Sziasztok!
Néha, ha nagyon belegondolok ebbe a kegyetlen világba, legszivesebben öngyilkos lennék...de azért vannak az életnek szépségei is...no, állat nem lennék ebben a világban...max. magamnál lévő kedvenc...:))
Maga ez a világ is rohadt kegyetlen, csak meg kell nézni egy afrikai természetfilmet...
Igen, a párom is volt sertésvágóhídon, ott kellett aszfaltozni, sőt volt az ÁTE-n is, lovak részlegénél kellett aszfaltozni, sőt dolgozott annak a magyar csávónak is, aki beagle-ket tenyészt kimondottan kisérlet céljából, amiből baromira meggazdagodott....úgyhogy szörnyűségeket én is tudnék mesélni...
Nekem nem a húsevéssel van bajom...2 hétig bírtam vega lenni, aztán jólesett a csirkehús...
Nem a halál a borzalmas, hanem az elötte lévő szenvedés és a halál mikéntje!!
Ez sajna az EU-ban sem fog változni...mélyen elitélek mindenfajta állatkínzást, beleértve a tömegnevelést, tojástermelést, kisérletek minden fajtáját, prémállat tartást,cirkuszt, néhány állatkertet, magán állattartót, delfináriumokat, bika-és egyéb állatviadalt és sorolhatnám..
Az emberi faj valóban affelé halad, hogy kiírt maga körül mindent, de aztán saját magát is kiírtja ezzel...
Dumálni lehet róla, de szerintem ott kezdődik a környezetvédelem és állatvédelem, hogy mindenki a maga portája körül próbálna rendet tenni, tisztaságot tartani és az állataival úgy bánni, hogy azoknak is jó legyen..a marhákat és más állatokat mezőn kellene nevelni..ha lenne annyi mező.., de ez már mind csak a "jó lenne" kategóriába tartozik, sajna a tömeggyártás korszakát éljük, mind élettelen dolgok, mint élő szervezetek terén...
Biztos lehetne ezen javítani, de sajnos az nem áll az üzleti érdekek előterében...
Pl. milyen borzalmas dolog, hogy a sertésekbe génmanipulációval emberi gént ültetnek be, hogy pl. a szive, vagy veséje alkalmas legyen emberi testbe történő beültetésre!
Utána élve boncolják, hogy ezt kiszedjék..
De mi történne, ha netán a Te gyerekednek, vagy szerelmednek, vagy szüleidnek lenne olyan baja, hogy csak így tudnád megmenteni? Mit választanál? Azt a szegény malacot, vagy a gyermekedet, szerelmedet?
Szóval nehéz ügy az állatvédelem, de a kreténeket soha nem fogom tudni megérteni, azokat akik pl. direkte szaporítját az amúgy is sok gazdátlan állatok számát...engem ezek idegesítenek a legjobban..
Hát nem egérből készül a macskakaja... bár, (ha már az élet kegyetlenségénél tartunk) vitathatnánk az egérfogás-ölés állatbarát jellegét. Lehet, hogy többet kínlódk szegény, mint egy egérfogóban.
Amúgy én is ezt mondom, amit Te is: a felesleges kegyetlenkedést kell megszüntetni, a többit pedig minimálisra csökkenteni.
Nekem szimpatikus a természeti népek gondolatvilága, ahol az állatokat testvérként, ősként tisztelték.
Feleslegesen soha nem ölnek pl. az indiánok, ha megteszik, bocsánatot kérnek az állat lelkétől. A halhatatlan lélekben ugyan nem hiszek (embernél se!), de a mentalitást szerintem érdemes lenne magunkévá tenni.
Igen, gondolkoztam ezen én is. Az ember a legkártékonyabb. Viszont kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy mások nem bántása árán önmagunkat pusztítjuk el...én azt mondom, hogy a fölösleges kegyetlenkedést próbáljuk már mellőzni!
Biológia-Környezetvédelem szakon végeztem.
Az első napon ért az igazi megrázkódtatás, amikor kiderült, hogy a környvéd= embervédelem.
Nem akarok senkit kiakasztani, mert én is gondolkoztam már ezeken, és a vége az lett, hogy mindenki kösse fel magát, mert az embernél kártékonyabb faj nem létezik.
A vegetáriánus kajához is szükséges terményeket ugye a mezőgazdaság állítja elő. Láttál már méregtől elpusztult pockot? A hörcsögöt hurokkal fogják: jó esetben azonnal megfullad, rossz esetben lenyúzza a drót a húsát. Láttál már eke által kettévágott ürgét? Az aratógép darabolta fácánt? Az élőhelyüktől, táplálékuktól megfosztott állatok (a termőföldet hol alakítják ki?) milyen életet élnek?
A sokat emlegetett autópálya: az építés során hány állat pusztul el pl. favágás közben? Később mennyi az utakon? Kőolajszennyezés: neeem, most nem Irakról van szó. Van itt is rengeteg: honnan tudom? Egy ilyesmivel foglalkozó környezetvédelmi cégnél dolgozok.
Környezetvédelem. Tudjátok-e hogy az egyes anyagok toxicitását (főleg szennyvíz) élő állattal pl. guppival tesztelik: adott idő alatt mennyi döglik meg?
Gyógyszerek, vegyszerek, vagy akárcsak egy ételszínezék: mind-mind állaton tesztelt, lassú kínhalált okozva. Tehát ha egy gyógykezelést választasz... igen: áldozatok árán jutottunk ide.
Kozmetikumok: ugyanez. Persze tisztelet a kivételnek: vannak már olyan cégek, amik más módon tesztelnek, pl. sejttenyészeteken. Ha jól tudom, ilyen az Avon és az Oriflame is.
És az ördögi kör bezárul:
Kicsiny kedvenceink mit esznek, és milyen mennyiségben? Mennyi egy macskakonzerv fehérje értéke? Szerintetek miből van? Iiiigen, borjúhúsos változatban is kapható. A szóját pedig az állatok nagyon rosszul tűrik...
Meggyőződésem, hogy én feleannyi húsmennyiséget fogyasztok egységnyi idő alatt, mint a macskám. A napi átlag 5 dkg hús messze elmarad a 400 grammos macskakonzerv 300g-os hústartalmától.
Tehát a dorombolásért is valaki nagy árat fizet...
És akkor még nem szóltam a "nemszeretem" álatokról: pl. rovarok, patkány. A patit tűzzel-vassal, méreggel irtják. Láttál már lefújt legyet? Nem örömében brékel a padlón...
Nem akartok senkit olyan kiábrándulttá, pesszimistává, embergyűlölővé tenni, mint én vagyok. Csak jó lenne, ha jobban kinyitnátok a szemeteket. Az egészen alig változtat eszel-e húst...
Megjegyzés: régebben voltak csirkéink, és kislány koromban nekem is vágni (koppasztani, bontani stb.) kellett. Az első átvágott torkú csirke eléggé kiakasztott. Onnantól kezdve (családi perpatvar ide vagy oda, "nem folyik ki rendesen a vére...") én bárddal, és minél gyorsabban vágtam csirkét. Ne legyen ideje félni, rettegni, a fájdalmat érezni a szerencsétlenek, ha már ilyen sorsra jött a világra.
Nah, aki megeszi, lelke rajta. De nem egészséges. Nem vagyok hülekrisnás, de hiszem, hogy ha megeszed az ipari üzemben legyártott állati tetemet, ezzel együtt befogadod annak az állatnak a szenvedéseit, akinek a földi maradványait eszed. S ez meg hol tápláló? Az egészséges körülmények között tartott állatokkal talán más a helyzet; a falusi Bözsi néni udvarán tartott csirkékkel van foglalkozva, nem a sötétben vagy műanyag világítás alatt élnek, és nem tömegesen nyírják ki őket.
Sziasztok!
Én is agráron húztam le négy évet, nekem is vannak élményeim...Lehányom én az eukonform állattartást, amikor ilyenek vannak. Már az első ilyen sémájú szakmai gyakorlaton kiakadtam azon, hogy a kisborjút közvetlenül a születése után elválasztják az anyjától, nem értettem, hogy mire jó ez?
Az álszent húsevőkről megvan a véleményem. Aki olyan "finomlelkű", hogy nem tudja végignézni, ahogyan levágják a csirkét, az miért eszik "finom pipihusit"?
