Szia, szerintem sokáig egyikünk se rontja... 70-80 év nem nagy idő. Olvasgattam, amit a topic elején írtál, és belegondoltam a saját helyzetembe. Néha én is úgy érzem, nem szeret senki. Meg néha én is azt hiszem, hogy én szeretek másokat. De ha jobban belegondolok, akkor rájövök, hogy nekem pl. nagyon rossz, ha valaki folyamatosan szeretni akar, rámtapad, követeli az időmet akkor is, ha én éppen nem akarom rá vesztegetni. És valójában nem szeretek senkit, sem saját magamat, se másokat. Lehet, hogy ez csak a falaim építgetése, de ha már úgysem vagyok jó semmi másban, legalább ezt megpróbálom tökéletesre építeni.
Már én sem merek panaszkodni. Csak befelé sírok. Nekem meg sem kellett volna születnem. :( Éppen az a legnagyobb bajom, hogy ha meghalnék, akkor fájdalmat okoznék sok, számomra fontos embernek. Sőt, azt hiszem lelki törést. Ez a legnagyobb sz@r, hogy semmire sem vagyok jó, senkinek sem kellek, de a halálommal is csak bajt csinálnék. :(
Jé, gondoltam beírok ide, aztán olvasom ezt a beírást. Akár copy paste mehetne újra, szóval én is pont így vagyok. Mondjuk barátaim vannak, de nyilván elegük van belőle hogy mindig csak panaszkodom.
Sőt az az érzésem mintha nekem pár éve meg kellett volna halnom és csak tévedésből vagyok itt.
Szia! A munkakeresés valóban olyan gyötrelmekkel jár, hogy először fel kell kelni az ágyból, aztán ha (neadjisten) ez sikeres, akkor attól kezdve minden reggel. Tudom, hogy mocskos és cinikus ez így, de vagy magad kelsz fel, vagy az lesz amit a dr. Csernus szokott mondani ... Tudod, 6 milliárdan vagyunk a földön! (amúgy szívesen beszélek veled erről - itt)
Böngészgetve a neten találtam ezt a fórumot és találtam itt több olyan leírást ami rám illik pontosan. Nem nagyon beszéltem még a gondjaimról senkinek, szinte azt hittem hogy én vagyok egyedül de úgy látszik nagyon sokan mások vannak hasonló helyzetben mint én. Rá kellett jönnöm hogy depressziós vagyok ami tudom hogy esetemben még nem a legsúlyosabb eset, de sajnos már nagyon régóta tart, több mint egy éve és egyedül nem tudok kilábalni belőle.
Ez ráadásul azzal is párosul hogy internet-függővé váltam(talán épp azért hogy elmeneküljek a valóság elől) és ez is nagyon megváltoztatta a személyiségemet, elhanyagolom a mindennapi kötelezettségeimet, ismerőseimet, rokonaimat semmi nem érdekel, csak akkor érzem jól magam miközben a gép előtt ülök mert így kicsit talán elfelejtem a mindennapjaim ürességét és hogy a másnap is teljesen reménytelen. De ez sem igaz hogy jól érzem magam a gép előtt ülve mert tudom hogy nem vezet sehova. Egyre gyakrabban érzem úgy hogy semmire sem vagyok jó ezen a világon, amikor látom a korombelieket (24 éves vagyok) hogy milyen életvidámak, életerősek én pedig folyton folyvást sajnálom magam és tehetetlen, képtelen vagyok tenni bármit is hogy jobb legyen. Gyakran érzem azt hogy valamilyen úton-módon mindenki megtalálja a helyét az életben csak én vagyok egyedül aki képtelen bármire is. Pedig úgy érzem hogy ha kapnék egy kis segítséget az élettől (pl lenne munkám, nem teljesen egyedül lennék) akkor lassacskán helyrebillennék. De a munkakeresés és új helyen való új élet kezdés is nagy nehézségnek tűnik hisz sokszor még felkelni is nehéz. Talán egy párkapcsolat segíthetne, ahol a másik fél megérti ezt a helyzetemet és támogat, nem tudom... Ha valaki úgy gondolja hogy írna pár sort akkor azt szívesen venném. Emailcímem: ron21 @ freemail.hu de msnen is vagyok. Zsolt
Ha a régi nickemen olvasol megismerhestz. :) Nem állítom, hogy büszke vagyok rá, de az igazán én vagyok. Ezen a néven azért sokkal visszafogottabb vagyok. Tudod egy halálra ítélt marha őszinte tud lenni.
Ez érdekes, mert a korábbi nicked sem egy beszédes nekem - persze ehhez el kellene olvasnom az összes írásodat. Az enyém meg olyan, hogy még a lakcímem is megtudható belőle perceken belül. Amikor elkezdtem írni vele, akkor saját magamnak volt fontos, hogy "hiteles legyek", és azt hittem ez egy eszköze lehet. Aztán amikor néha zavart a majdnem ident-status, azzal nyugtattam magam, hogy tízmillió ember között egy konkrét név vagy cím is olyan mint a semmi ... egészen addig, amíg az ország másik szegletén összefutottam egy emberrel, aki azt mondta: "ahá, emlékszem rád az XY topikból". Ha valaki mindent vagy sokat tud rólam, olyan kicsit mint egy családtag, még ha én magam alig is tudok őróla valamit. Majd olvasok tőled is jónéhányat, hogy ismerjelek :-)
Persze, olvastak. Most is valszeg. Bár már nem mindig. De már ez sem érdekel. Egyébként azért tettem meg, mert túlságosan kitárulkoztam, és nagyon könnyű volt utánam olvasni.
Szia! Csak érdeklődőként kérdezem, hogy a családod hogyan fejtett ki nyomást rád, a nickneved megváltoztatására. Netán olvassák a topikot? ... És miért tetted meg?
Szia! Üdv a klubban! Én nyítottam a topikot, de aztán családi nyomásra nevet változtattam. Persze vicces, hisz éppen a családom tart egy nagynullának. :( Na mindegy! Tökéletesen megértelek! Én is most csalódtam egy hatalmasat! Pedig én is hosszú-hosszú depis időszak után kezdtem lábadozni. Már majdnem elhittem, hogy nem tartozom ide. De csak játszott velem. :( Tanácsot adni nem tudok! Az nekem is jól jönne! Bár azt hiszem már rohadtul késő. :(
Új vagyok, és szeretném ha befogadnátok! Sajnos sok problémával küszködök lelki téren. 29 éves vagyok és úgy érzem nincs kiút! Most egy barátságom szakadt meg, amiről kiderült hogy nem is volt igazi, az egész érdek és kihasználás volt. Csak egy évig tartott, de nekem nincs sok barátom és hamar kötődni kezdtem hozzá, és emiatt nagyon fáj! Szerelmi téren is sok csalódásom volt, már rég nem hiszek a szerelemben! A barátságban hiszek és ezért a barátsággal szerettem volna pótolni a szerelem hiányát is! De most ott tartok hogy senkiben nem bizhatok meg! Szeretnék igazi barátokat találni akik megértenek és nem érzéketlenek, sajnos a most megszakadt barátságom egy ilyen emberke volt! Érzéketlen, önző és egoista, ezt ő mondta saját magáról és igaz is volt, csak én sokáig azt hittem a barátjával nem ilyen. Tévedtem!
most úgy érzem egyedül vagyok és egyre depisebb leszek! Tudtok nekem valami tanácsot adni?
Nem akarom újra feltalálni a spanyolviaszt, de ha ez a "magunk köré falat építős" téma érdekel téged és még nem láttad, akkor mindenképpen nézd meg a Pink Floyd - The Wall (Pink Floyd - A Fal) című filmjét. Ebben a témában ez alapmű és szvsz kiválóan bemutatja, hogy az ember szépen tégláról téglára, hogy építi fel a saját falát maga köré egészen addig amíg már teljesen elveszti a kapcsolatát a külvilággal.
Biztos vagyok benne, hogy a helyi vidótékákban megvan.Kötelező darab.
Itt van egy kis infó a filmről: http://www.imdb.com/title/tt0084503/
Az én falam nem áll valami stabilan. Elég 1 kedves gesztus, pár jó szó, és omlik lefele. Aztán persze jön a koppanás, hogy ezek mögött nincs igazi érdeklődés, figyelem.
...az egész életünk a szeretet utáni sóvárgásról szól. S amikor nem kapjuk meg akkor kiépítünk magunkban 1 védőfalat, ami abból áll, hogy nem is akarom hogy szeressenek. Jól elvagyok magammal. És szerinte most errefele halad a világ.
Ez nagyon igaz. Néha, el lehet gondolkodni, hány védőfalat is építettünk ki eddig. Ha csak egy is van, az is stabilan áll. Furcsa ez. Még furcsább, hogy ki beszél és ki nem beszél erről.
Sajnos nem tudom, nekem sem megy igazán. Én is hajlamos vagyok minden rosszul elsült dologért magamat vádolni. Nők lapját olvasol? Müller P. írt benne a szeretetről. Szerinte az egész életünk a szeretet utáni sóvárgásról szól. S amikor nem kapjuk meg akkor kiépítünk magunkban 1 védőfalat, ami abból áll, hogy nem is akarom hogy szeressenek. Jól elvagyok magammal. És szerinte most errefele halad a világ.
Nekem is folyamatosan az jut az eszembe, hogy az önállósodás segíthet (ti. költözés), de nem a körülményekkel van a gond - ahogy egyik kedves topiktárs is rámutatott és én is tuom a szívem mélyén - hanem bennem, a világfelfogásomban. (Ezt saját tapasztalatommal is megerősíthetem, hiszen azt hittem minden rendbe lesz, miután jópár évvel ezelőtt elköltöztünk az apámtól). Túl sokat várok az emberektől, hiszek a mesékben, miszerint jó tett helyében jót várj...
A külső pedig valóban semmit sem számít, ha nincs mögötte az a megfogalmazhatatlan plus, ami úgy tűnik az interneten is keresztülhalad!:)
