Értelem dobálta kőzet: Szavak bazaltja görget. S a lavinák hideg sodrása Törné szivemet száz szilánkra, Hogy vérem melegét kioltva Fagyott jelek lidérc koboldja: Legyek a holtszépségű márvány, Logosszal magam cirádázván! Ám lázadok: Kövek világa lelke3sedjen! Bazaltból láva láza lengjen! S csontozódott héjjból a szikra, Az ember ősi tiszta titka, Értés mögötti bölcsebb érzés Röppenj fel végre zabolázva Bennünk az észt is megalázva! Mert általad lett minden képlet, S minden szó csak öltözéked! Eleven tüzed búrája csak, És nélküled holt lárva marad! Sulyos koporsó, sulytó átok - Jajj minket sirba záró rácsok, Determináló jégdelejek - Egyedül én nem engedek! Lázadok holtomba hullásig, Bár a sors borot5vaélre állít - Maradok, hogy te is élet Maradj, s ne jöjjön végitélet!
----------------------- Az utolsó ember búcsúja.
Kirostálódtam- - Szanált az élet. Halljátok? Brontoszauruszok! Évmilliós nyomotokba lépek! Én, a mindenevő és mindent megértő Sírkolosszust készítek magamnak, S a légbelökődött földi porok Holt türelemmel, majd betakarna.k
Emlékművem - bolygónk hűlt magánya - Fajtámhoz méltó, mert emberül Önmagát is végül felzabálta.
…pár nap alatt megváltozott itt is minden, kiöregedtem innen......hattyúdal…
… :):(: …
(Nagy László)
Dzsongolszka
Gőzölgő kosfej, balkáni bika-szív borral hold-udvarú tálcán vonul a vörös szalonba, a Fekete-tenger izomzata az ágyra, tömörül, tárul, s tépi, dobálja magáról szemérme igáit, mert északi láng a párja, mén-lelkü csillag, tilalomfákat letördelő, aki úgy halhatatlan, hogy ünnepe mindig halálos, nagy fehér gyászt, havazást von most is a földre, magát sirattatja hattyú-ezredével magasan, eksztázis az űrből, ó virrasztó havazás, beboríts mindent, a siető kerekek örökre ássák el magukat, pilóta, stewardess, reptér paplan alá ájulj, ne szűnj meg szárnyak csöndje, állkapcsa a kereskedőknek rágjon hasztalan álmot távol az árvák vetéseitől e márvány-hotelben, ebben a hatalmas éjben csak a lift járjon untalan eszményi utasával: egy árván is szóló gitárral zenélve Dzsongolszkának, veszejtő sötétségnek, rengjen mesésen, ha gyászából fölkel a csillag s szomjas a pohárra, ami kiihatatlan örökké!
:… (:) …:
Ti féltek a sötétben? Mert én igen. De sötétben ugyanolyan minden. Mint világosban. Mégis ijesztő. De mi olyan ijesztő? A sötét nem tud megijeszteni. Ez köztudott. Vagy mégis? Nem hiszem. Itt is sötét minden. Nem látok semmit. Elég nehéz így írni. És félek.
A sötétség rossz. Vajon gonosz is? Megijednek tőle. Mért van sötétség? Mértnem lehet mindig világos? A világostól nem fél senki. Te sem félsz gondolom. Ki most ezt a verset olvasod. És a sötéttől félsz? Mond. Csak bátran. Nekem elmondhatod.
Sötétben sötét minden. Ez így nem jó. De ez az élet rendje. A világosság után, A sötétség jön.
Kérdésem lenne. Megharagudna innen valaki, ha a versét esetleg feltenném az oldalamra? Van egy-kettő ami nagyon tetszik és szeretném számomra is maradandóvá tenni és másoknak is megmutatni.
Hajnali közhelyek
Azaz múltam morzsáit rágom. Próbálom tetten érni sosem volt bátorságom. Neked semmit sem hoztam. Kezemben semmi sincsen. De arcom ráncaiba véste, neved kezdőbetűit az Isten. S ha elalszanak bennem a Dalok. Eljön majd értem Apám. S kézen fog a Halott. S ha az Úr kérdezi,-Fiam! Megérte? A Te neved suttogom akkor. S a földig hajolok a Szélbe... Akasa
Szelence
az első szerelmen túl
nem látod viszont magad
előtted lehet még valami
de ami utánad marad
attól te könnyebb nem lesze
többé
soha
nem szólhat le senki
feloldódott benned
a szurtos makulátlanság
végtér-e itt e föld
titka csak ennyi
ki korán sem kell
felkel korán
körbe jár mint aranyló nap
s beleharap az ébrenlét
fedelébe egy jókorát
Legyen jó hangulatod, Kin.g!
:))
Ex-borversenyszervezőként tudom, mit jelent 35-40-féle bort szépen egymás után megkóstolni, és azok között akad olyan is, amit, hát … kéne, de nem lehet, mert a férfinép kevés dologra tud oly büszke lenni, mint a magatermelte borra, akármilyen is az.
Ehhez képest neked úri dolgod lesz. Csak leülsz a legjobbak közé, és hagyod, hogy körülzsongjanak... jó hangulatokkal. :)
Ehhez (is) mindenből a legjobbat neked!
< << <<<>>> >> >
Csak leírtam :)
Kimondásokhoz nincsen hangom. Ha egy-két napot végighallgatsz, észreveszed, hogy előbb bereked a torkod, aztán elnémul benne a hang.
de én is a zarándokállapotot képzeltem ilyennek régen.
Nagyon nem irigykedek ám, Kin.g.
Mi meg most vagyunk élők. És Te festesz. Én meg kikeseregtem magamból verssorokat..., és közben meghallottam a te szólódat...és ez jó.
Vergődve… küldök egy képcímet, ha a királynék városa körül jársz, ott van kiállítva, Kosztka Tivadar Titokzatos szigete. Még kicsinyített változatban is rendkívüli.
(mint a mi jelenlétünk eme topikon :) )
Akkor ez az „amihez nem értesz, ne kotyogj bele” esete. :)
Nem szoktam irigykedni, de a két festőt egy dolog miatt irigylem – hogy egy korban éltek és ismerték egymást, és ha akarták, amaz a mércéjüknek adta magát ...
Nekem mind a két együttes egyformán ismeretlen, azt is csak éreztem, hogy a Kilégzés egy elég pontos és nagy… úgyhogy csak kíváncsiskodtam, hogyan lehet még nagyobbat…
Az a helyzet - a színpadok különbözősége -, az ebben az államban egyáltalán nem mondható atipikusnak.
Te pedig, ha mész, vigyázz majd a somlóhegyi nászéjszakák borával!
Vagy az már a badacsonyi borvidék?
:)
nem hiszem, hogy ennyire figyelnék a másikat, meg aztán Matisse és Picasso szándékosan felhúzták egymást -rivalizáltak. az egyik banda felkapott, elismert (meg is érdemlik, jó nekik), a másik lent, egy kis színpadon röhög a világon, játszik 20 embernek, majd iszik egy (több) fél akármit. szerintem egy olyan színpadról, ahol hárman épphogy elférnek, nagyobbat lehet köpni. v pontosabban. nekem ez jobban is tetszik (lehet, hogy nekik tizenakárhány év után azért kicsit több is tetszene...).
Előrelátó! … :)
ussincs egy vasam se.
De - ha feltételezzük azt, hogy a két kedvenc zenekarod olyanok, mint Picasso és Mattise voltak egymás számára, akkor lehet, hogy az a lemez lesz majd igazán érdekes…
Szerintem az ilyen egymásra hatás csillapítja valamennyire azt a rettenetes csöndet.
Enyém legalábbis most csitulófélben van. köszönöm.
koncerteken többször is. Levi mindig elmondta, hogy ez egy Pilinszky-vers, nem emlékszik a címére, és aki tudja, árulja el. aztán szóltunk neki, hogy mégiscsak ő ismeri a szöveget, úgyhogy nézzen utána. és egyszer felkészülten jött. ha valamikor lesz végre új lemezük, gondolom, ezt is ráteszik.
Akkor az „ideges mosoly” szépítő-szer…
Emiatt a négy sor miatt olvastam ki annakidején a Pilinszky összest - -
Hommage a Isaac Newton
Megtesszük, amit nem teszünk meg.
És nem tesszük meg, amit megteszünk.
Valahol rettenetes csönd van.
Affele gravitálunk.
(ez a képed nagyon tetszik.)
És a versmegzenésítést hallottad is már, Kin.g?
:)
eddig nem hallottam…
Ez egy igen hatásos kép! A vers is.
<< <<>> >>
Jelenés
Jó volna felszántani az arcom,
Beültetni folytontermő szerelemmel.
Az élet mély árkából kibújni
Nyílt szembe nyíló szemekkel…
Látástól vakulásig hallgatok.
Már kihallatszok régen a világból.
Reggelente kitüntet a nap:
Felmos a szénné égett szobámból.
És már nem tudom, mi a jó.
Hét pecsétes titkon túl érik a történelem:
Valahol Mihály gyűjti seregét –
Behívón vérzik el a szívem
Gyémánt.
Kin.g, annyira igazad volt az időrablásról és a sz.gépről, jól el is találtál vele akkor. De mostanra felrázott, mert igaz volt.
Végigéltem majd sorról sorra az egész Kilégzést, mindegyik dalt az elmúlt egykét évben, és annyira jó lenne tudni, hogy nem ugyanez fog jönni egy újabb spirálban, hogy a koboldok dögkútja s a szentlélek koszorúja között tényleg ott vár egy nyúlcsapás és hazafele fog vezetni; mert amúgy olyan értelmetlen lenne minden előről.
Várom, hogy Kiss Tibi mit tud majd legközelebb mondani, egyáltalán milyen a hangja annak, aki egy Kilégzés után megszólal, és hogy lehet a nyúlcsapáson maradni, mikor mindenhol minden túlburjánzik és nyomát se látni Kertésznek…
Ne felejts el… majd egyszer a közelben is kiállítani!!
A megálmodott virágszál
Ma féltelek magamtól.
Szemembe lángmadár vár – bújj ide.
Tenyerem vad folyóján nőtt ige
Nevem, mint csillag kong az álmokon,
Ma éjjel halkan érints, álmodom a titkokat
Uram.
A legnehezebb nap
Súlyát fénybe mérte.
Mércéje ismeretlen.
Ma kikacagott holnap
Enged a jégszekrénybe,
És mókás kedv kering.
Sosem volt ilyen könnyű
Az élet.
Mert pásztortüzek égnek.
Láng a föld széle s határa.
De átugrik mind rajta,
Kit kézenfogva párja
Ragyog új karácsonyig.
