A világnak meg kell tudnia az igazságot szeptember 11-éről
Új gondolatok egy szörnyű gonosztettről
John Pilger ,New Statesman
John Pilger brit újságíró lerántja a leplet a jelenlegi amerikai kormányt irányító, nagyrészt a Reagan és idősebb Bush elnökök hidegháborús hivatali idejéből hátramaradt, könyörtelenül hatalom- és pénzéhes emberekről és őrült terveikről.
John Pilger, New Statesman, London, 2002. december 16.
Két évvel ezelőtt a George W. Bush amerikai elnököt jelenleg körülvevő emberek új elképzeléssel álltak elő, amely szerint Amerikának "egy újabb Pearl Harbor"-ra van szüksége. John Pilger, a New Statesman munkatársa szerint a terv világosan megfogalmazott céljai a csoport számára nagyon is kedvező módon váltak vészjósló valósággá.
Ez a több, mint egy évvel a szeptember 11-i események előtt íródott és a közelmúltban véletlenül nyilvánosságra került titkos dokumentum csaknem jövőbelátó részletességgel mutatja be, hogy az amerikai állami terrorizmus mekkora veszélyt jelent az egyének és a nemzetek biztonságára. Ahhoz, hogy befolyása alá vonhassa az emberiség és a föld nyersanyagainak nagy részét, Amerikának "valamilyen katasztrofális, láncreakciót kiváltó eseményre volt szüksége, egy újabb Pearl Harborra", állítja az írásmű.
Az új Pearl Harbort pedig a szeptember 11-i terrortámadások szolgáltatták, amelyeket a dokumentum "az utóbbi idők legnagyobb lehetőségének" nevez. A katasztrófát azóta könyörtelenül és hatékonyan kihasználó szélsőségesek a Reagan-korszakból származnak, amikor szélsőjobboldali csoportok és tanácsadó testületek alakultak, hogy bosszút álljanak a vietnámi amerikai "vereségért".
George W. Bush elnök egyik "gondolatébresztője" Richard Perle. Évekkel ezelőtt, amikor még Ronald Reagan tanácsadója volt, interjút készítettem vele, amiben elkezdett a "totális háború"-ról beszélni. Ez őrült, mondtam akkor magamban. A közelmúltban újra használta ezt a fogalmat Amerika "terrorizmus-ellenes háborújával" kapcsolatban. "Nincsenek szakaszok", mondta. "Ez totális háború. Különféle ellenségek ellen harcolunk. Ezek sokan vannak. Ez az össze-vissza beszéd, hogy először Afganisztánt intézzük el, aztán Irak következik... teljesen rossz felfogása a dolognak. Ha egyszerűen szabadjára engedjük az általunk megálmodott világképet, ha teljes egészében magunkévá tesszük, és nem próbálunk valamiféle okos diplomáciát kimunkálni, hanem csupán egy totális háborút folytatunk... akkor a gyerekek évek múltán ódákat fognak zengeni rólunk."
Perle a Projekt az Új Amerikai Évszázadért (Project for the New American Century - PNAC) nevű csoportosulás egyik alapító tagja. Az alapítók között volt még Dick Cheney mostani elnökhelyettes, Donald Rumsfeld védelmi miniszter és helyettese, Paul Wolfowitz, I. Lewis Libby, Cheney vezérkari főnöke, William J. Bennett, Reagan elnök egykori oktatási minisztere, és Zalmay Khalilzad, Bush elnök afganisztáni nagykövete - napjainkban mindannyian az amerikai állami terrorizmus kitervelői.
A PNAC alapvető jelentőségű, "Amerika védelmének újjáépítése: egy új évszázad stratégiája, erői és erőforrásai" című tanulmánya gyakorlatilag nem volt más, mint a megvalósítandó amerikai célkitűzések programja. Két évvel ezelőtt a katonai kiadások 48 milliárd dolláros emelését javasolta annak érdekében, hogy Washington képes legyen "jelentős, különböző hadszíntereken egyszerre lefolytatott háborúk megvívására és megnyerésére" - ez mára már megvalósult. A tanulmány azt is tartalmazta, hogy az Egyesült Államoknak bunkerek ellen alkalmazható nukleáris fegyvereket kellene kifejlesztenie, és hogy a világűrbe fegyvereket telepítő "star wars" programot nemzeti prioritásként kellene kezelnie - ezeknek a megvalósítása épp most van folyamatban.
A tanulmány azt is javasolta, hogy Bush hatalomra kerülése esetén Irakot célba kell venni - így is lett. Ami pedig Irak állítólagos tömegpusztító fegyvereit illeti, a tanulmány ezekről kapóra jövő kifogásként tesz szűkszavú említést, ami nyilvánvalóan helytálló.
"A közvetlen indoklást a megoldatlan iraki konfliktus szolgáltatja, azonban a számottevő amerikai perzsa-öbölbeli katonai jelenlét jelentősége túlmutat a Szaddam Husszein-vezette rezsim problémáján", árulja el az írásmű. Hogyan sikerült ezt a stratégiát megvalósítani?
A Washington Post a Bush-kormányzat befolyásos tagjaival készült hosszú interjúkon alapuló cikksorozata, melynek egyik szerzője Bob Woodward, a Watergate-botrány okán elhíresült újságíró, részletesen mutatja be, hogy az amerikai vezetés hogyan használta ki szeptember 11-ét.
