Nekem viszont nincs elég zsebkendőm ,Ozagen! Így aztán csak azt mondhatom neked, mint az a lány, annak az asszonynak: " hagyjál, hagyjál már"
Hülyitesz itt rendre mindenkit az öklét rágó lány
könnyeivel, ÓÓÓÓÓh-Ó szegényke! Én láttam egy öreg
embert sírni a Dunaparton, gyűrött kezével törölgette a fagyos szemét. Meséljem el, mit éreztem, amikor azt sem tudom, Ő mit érzett? Csak
sejtem. És akkor mi van?
Mások könnyei nem arra valók, hogy játsszunk velük
,ha már a saját könnyeinkkel nem tudunk mit kezdeni.
A kibaszott hó kíméletlen következetességgel hullik alá az égből, s az öreg embernek nincs telefonja, amit füléhez emelhetne, s ha volna is,
nem szólna bele senki.
Hát nem írtam ide, azért mert féltem
hogy a történeted, kettőbe metélten
se füle - se farka, majd szana-szét fekszik
és a beírásom sem biztos, hogy tetszik
elejétől végtől egyként közrefogva,
a lány meg ott marad két végén zokogva...
Nagy levegőt véve ültem itt és bátran
elejétől kezdve a végére vártam
:-)
Illetve volt valaki, egy asszonyság, aki szólt hozzá, de kérdése olyannyira érdemtelen, hogy mindegy mit mondott: ha szólott volna hozzá, azzal sem tehetett volna többet.
Jó napot kivánok. A nevem Ozagen. Én vagyok ennek a topicnak a gazdája.
Nocsak, nocsak. Ott sír az a lány. És miért nem mer hozzá szólni senki, pedig oly keservesen harapdálja öklét? Kinn meg az a kibaszott hó oly kíméletlen következetességgel hullik alá az égből, oly következetességgel, mint ahogy ez a lány, mint írtam volt, sír, kénytelen füléhez kapkodni telefonját, végképp elgyötörve gyűlölt vagy szeretve szeretett zaklatójától, percről percre.
Azt mondja: "Hagyjál, hagyjál már".
Orrfújás.
Mint korábban már megállapítottam, van neki elég zsebkendője.
Ó, az nem természetes, hogy
Egy lány, aki sír, ennyire
Keservesen tegy azt, amit tesz.
EGY ASSZONYSÁG:
Mindenki csak hallgat. Ötödfeles
Jambusokban mindenki csak
Hallgat. Ez nagyon-nagyon szörnyű.
Szurtos almukon nyűglődnek ezek.
Vackolódnak saját lelki kényelmük
Büdös szénáján, szerintem, igen,
Mindenki saját maga alá szarik.
Miként jöhetnék ahhoz, hogy megszólítsam. KÉRDŐJEL. Van bármiféle felhatalmazásom arra, hogy kinyissam a számat, miközben Kurtz ezredes kinyilatkoztatásait olvasom. Van? Tényleg van?
Van jogom enyhíteni szenvedésén. KÉRDŐJEL.
Eközben Középszintű Döntéshozó kezében hal még 7 ember 60 kilométer magasan.
Borzadványosan bonyolult história ez.
Kurtzról jut eszembe. A topicnak ez is lehetne a címe.
Persze, képesek vagyunk szanaszétkürtölni, hogy legyalázzuk azoknak az agyát, akik nem gondolkodnak úgy, mint mi. Hogyne. Bassza meg. Álljon már vigyázz!-ban, honvéd.
(Kezd a pasi kissé átmenni Brechtbe. Nektek nincs ilyen érzés'tek?)
Akkor fejezzük be a gondolat idézését.
"Meg fogjuk tenni, mert rossz címre jöttek, kibaszottul rossz ajtón kopogtattak. Ez nem Németország 1938-ban, vagy a Mississippi Oxford 1963-ban. Mármost, Mr. Melrose, mit gondol, képes közhírré ezt az üzenetet?"
"... és akkor felégetjük városaikat, vagy kaptáraikat, vagy a rohadt hangyabolyaikat, akármiben laknak, napalmmal radírozzuk le gabonatábláik borostyánszínű hullámait, atombombával bíbor hegyeik fenségét, Istennek hála, Allah akbar: Amerika tüzes pisijét öntjük tavaikba, óceánjaikba... de mindezt TISZTESSÉGES és MEGFELELŐ módon, FAJI, NEMI, ETNIKAI vagy VALLÁSI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS NÉLKÜL."
" - El fogjuk törölni ezeket a behatoló seggfejeket, barátom, és ha valaha is visszajönnek a Terra Firmára, akkor letépjük a kollektív, szürke fejüket, és rászarunk a kollektív, szürke nyakukra: ha ellenállnak, saját tachnológiájukat használjuk föl, amelyet máris egész jól kezdünk érteni, a saját hajóikon megyünk vissza a kiindulási pontjukra, vagy pont olyan hajókon, amilyeneket a General Electric, a DuPont és az istenáldotta Microsoft épít..."
Perifériális Mezőből vizslatom a Lányt, Aki Sír. Mit sír! Keservesen zokog. Soha még nem éreztem ennyire kényszert arra, hogy egy idegent megszólítsak. "Tehetek Önért valamit?" Vagy "Ez a hózás csak egy butácska vis maior, senki semmiről nem tehet. Csak arról van szó, hogy Tél Tábornok és ez a Különös Busz átértelmezi az Idővel kapcsolatos nézeteinket."
Persze nem szólítom meg. Csak hivatásszerűen csodálkozom. És kényszeredetten olvasok. A Front Mező egy könyvre szegeződik.
Hát, khm meg hö, ennél kilátástalanabb vállalkozás nem létezik.
Az egyedik perc:
Lehuppanok, csuklyámról hódombok penderülnek asszony ölébe, ki később azt revelálja Lánynak, Aki Sír, egy vizsgáért nem érdemes sírni, szóval asszony azt mondja, Húúúú, a hó, meg rám esett, én pedig szembe nézek a pasival, aki olvas címlapon a 7 hullával 60 K magasan.
Elnézést kérek.
Általános nevetés. És: Leverik a csuklyámról a hót a népek. A Hátulsó Népek.
FAQ: Kialakult valaminő, khm, érzéki viszonyulásod ezzel a Lánnyal, Aki Sírt?
OZAGEN: Nem, határozottan állítom, nem.
FAQ: Ezek szerint nem akartad megb4szni?
OZAGEN: Elnök úr, megismétlem, határozottan nem volt ilyen szándékom. Visszautasítom a kérdésben implikált gyanúsítást. Én nem ismerkedem buszon.
FAQ: Tettél mindenfajta megjegyzéseseket úgymond húsos ajkakról, hasonlítottad a Lány, Aki Sírt, Darryl Hannah-hoz, aki annak idején roppant érzéki jelenség volt.
OZAGEN: Valahogy érzékeltetnem kellett a szituációt. Leírtam valamit. Ennyi, nem több.
Két nappal később a Buszon, ezen az Időgépen, ahol a mobiltelefonok zenekari offenzívája tombol, látom a Lányt, Aki Sírt.
Néhányszor összeakad a tekintetünk. Nem mintha én kezdeményezném. Tekintet-kontaktus után általában, áltatom magam, én vonom el a tekintetemet. Azzal nyugtatom magam:
"Haver, más idősávban ténykedünk. Ki a Fasz Érdekli a Lányt, aki Harapdálja az Öklét?"
Szóval: hívásfogadás, bőgőmasinák vagyunk, sírás-zokogás, orrfújás. Aztán türelmetlen körömkocogtatás a Merdzsó-busz ablakán, miközben önfeledt utasok önfeledten mentik ki magukat mobilon munkahelyükről.
Szemben, velem, önfeledten középszintű döntéshozó önfeledten olvas 7 ember felrobbanásáról és miszlikre szakadásáról 60 kilométer magasan.
Bal kezemnél zéró aura önfeledten németül magol. A prepoziciókat magolja, tudom, mert belenézek eltaknyolt kézírásába.
Nem tudtam megfigyelni, milyen márkájú a telefonja. Mindenesetre kicsiny volt. Tíz másodpercenként kapkodta a füléhez, de csengőhangot nem hallottam. Csak egyszer vagy kétszer zúgott fel Szécsi Páltól a "Gedeon bácsi".
Másrészt: az út vége felé, különösen azután, hogy áthaladtunk a Mercedes busszal egy vasúti átjárón, a lány hangja, amely eddig elutasító volt, midőn beleszólt telefonja mikijébe, megenyhült.
A 61 perces utazás közepén én is erre gondoltam. Aztán egyre inkább nyilvánvalóbbá vált előttem: ennek a lánynak sokkal súlyosabb problémai lehetnek. Ez nem csak egy szimpla krízishelyzet. Ez nem egy afféle, hö, őrülési jelenet.
Ez a Lány, Aki Harapdálta az Öklét, Harcolt az Idővel.
Nem tudok válaszolni. Ez a történés, ez a 61 perc kedden történt, amikor Kurva Alacsony Rangszámú Tél Tábornok tombolni kezdett.
A buszon emberek ültek. Ezek az emberek munkába igyekeztek - volna. Ám a legnagyobb derűvel viseltettek ama várható következménnyel szemben, hogy elkésnek, hogy az Idő legyőzi őket. Megadták magukat, és ezt felszabadultan viselték el.
Nem akarok semmiféle megoldást előre belengetni, de ez a lány láthatóan nem munkába igyekezett. Viselkedése, tipródása ezért volt feltünő, és bizonyos szempontból riasztó.
Ő harcolt az idővel. De ez a harc bonyolult volt. És felzaklató.
Miértek nélkül megnézhetnénk magunkat, még mindig a fán lógnánk:)
A lány megtörli a szemét, kifújja az orrát, egy percig bambán néz maga elé, majd hirtelen fölkacag. Hangosan nevet, egyre hangosabban, a végén már hahotázik.
Miért érdekes, hogy sír az a lány? Megkérdeznéd tőlünk, hogy miért vidám az a lány, ha vidám lenne? Ha sugározna úgy 500 rad-dal. (Vagy valami ilyesmi.:-)) )
Miért a szomorúság a fontos? Miért, hogy csak a bánatot tudjuk, vagy próbáljuk megélni? És miért van, hogy néha a váratlan boldogságot, a váratlan örömet nehezebb megélni. (A fenébe a sok miérttel!)
Abban, őszintén szólva, semmi kivetnivalót nem tartok, hogy
Egy Lány Ott Sír.
De hogy ezután harapdálni kezdje öklét?
Én eddig azt hittem, ez csak közhely. Szófordulat.
Mi sem állt közelebb hozzám, mint annak a kérdésnek a tisztázása:
Miért Harapdálja Öklét Egy Lány?
P. s.: Mert ez következett be. Fújta a szél a havat, gyakorta a Lány, aki Sírt, füléhez emelte telcsijét, és harapdálta az öklét. Ott a Buszon. Értlemiségi-Ember olvasott tegnapi újságot, én meg hülye regényt, amelyben sokat finganak.
