:) Az én álmom is remek volt. Volt benne egy szadista-mazochista szerelmespár, a lány állapotos volt és a fiú dicsekedett a jól felszerelt "szobájukkal". Mindez egy kórházban. Még a szülés előtt elmentek együtt abba a szobába, de nem tudom mi történt ott. Aztán a kisbaba meghalt, csupa vér volt minden, majd a lány is követte, aztán én nyomoztam valamit az ügyben egy borzalmas lakóhelyen, valami lepukkant régi lakótelep-féle volt, kidőlt-bedőlt falakkal, gyomokkal, de aztán valahogy a fiúról is kiderült, hogy meghalt, de akkor már a lány élt és megtagadta, hogy valaha is szerette volna. Remek szép álom volt. :( Pedig nem is volt hideg a lábam. :) (azon tűnődöm, hogy ez itt erősen off-nak számít-e és ha igen, meddig lesz eltűrve és egyáltalán?)
Színesben álmodsz? Hogy emlékszel rá? Mitől féltél? Egyáltalán félelmedben sírtál, vagy bánatodban? Vagy más érzés volt?
Nem volt olyan hideg a lábad, ahogy az elképzeltem.
Nemrég keltem. Egy stadionban bolyongtam Anyámmal és istentudja miért sírtam. Ez volt az utolsó álmom nyilván, az előzőkre nem emlékszem. Ki tudja mi történhetett? (:
Csak már egy picit félek, mert egyszer beleesett a tóba, amikor pilócát gyűltött az anyukálának. Akkor még ő is baba volt. Mingyárt elalszom egy picit, akkor majd már itt lesz.
Ja, hát ő minden tragédia alapfigurája. A kóborló, vándorló, legtöbbször vak bölcs, aki előmozdítja az eseményeket. Nem tudnék most hirtelen konkrét figurát találni hozzá. Képben a megvakított Oidipuszt képzelném talán hozzá.
Nahát... ilyen gyorsan! Gratulálok! Mondjuk annyiban árnyalnám, hogy Sandy, a vámpírhattyú virágos kedvében. De ez a megfejtés eleganciáján mit sem változtat.
Antigoné? A tragikus hős, akinek igazságát kevesen fogadják el. Érdemtelenül bántják, szenvedéseit nem értik. De ő állja a viharokat. Rá asszociáltam hirtelen.
