Imádott nagybácsikám, aki évtizedekig élt Ausztráliában, hazajővén az ilyen színházi programokkal kapcsolatban csak annyit kérdezett: Hány szünet lesz? legjobban az operát szerette, mert ott sok volt a szünet és jó a büfé. :-))A nagybácsi egyébként teljesen offtopik, mert tökéletes szókinccsel és kiejtéssel beszélte a magyart, miközben az angolt is anyanyelvi szinten megtanulta, és az ifjúkorához képest beállt változásokat - 47-ben ment ki - is rezignáltan vette tudomásul. Mindnyájan nagyon szerettük, pedig - figyelem! - nem halmozott el minket ajándékokkal és nem bombázott pénzküldeméynekkel.
OFF: A Kövekkel a zsebében az utóbbi évek egyik legjobb színdarabja és a Hajdú István is meg a Gyuriska János is kiváló benne. Sajnálhatod, hogy nem nézted végig.
Tegnap színházban voltunk a nagybácsival. A helyszínen derült ki, hogy betegség miatt elmarad az eredeti darab (Moliere, Képzelt beteg), és más lesz helyette. Ha már ott voltunk, gondoltuk megnézzük, de gyanús volt, hogy mindössze két férfi szereplő volt feltüntetve a plakáton (Kövekkel a zsebében). Hát nem egy pergő-forgó darab, alig van díszlet, és igen sokat káromkodnak benne. Szünetben szólt a nagybácsi, hogy menjünk inkább haza, majd máskor nézzem meg, ha érdekel. Idézem: "Egy büdös kurva szót sem értettem az egészből, úgy káromkodtak, ahhoz meg túlságosan ordítanak, hogy aludni tudjak."
Így hát eljöttünk, és inkább whisky vedeléssel múlattuk az időt otthon...:)
Igaz, en nem vagyok kulfoldi, csak kulfoldon elo rokon, megis igen nehez neha elviselni, hogy ha nem viszel haza megfelelo mennyisegu ajandekot, akkor jonnek azok a kis finom beszolasok. Es folyamatosan azert kell egyensulyozni, hogy nehogy valakit megsertsek, mert olyankor rogton radragad, hogy bezzeg amiota kulfoldon elsz, pedig nem is...
Mondjuk állampolgárságom több is van, de hazám mégiscsak egy, azért élek most megint itt. A "nálunk Amerikában" jelenség igen kellemetlen, érdekes, hogy az Európában élők soha nincsenek úgy elragadtatva adott lakóhelyüktől mint az amerikaiak. Saját következtetésem, ott megy a legjobban a PR = agymosás. Szerencsére rokonaim nincsenek, de azért a 70-es 80-as évek "Kádár bosszúja" se volt egy babapiskóta nekünk akik akkoriban nem itthon éltünk. Néha kifogott az ember igen kényes izlésű "barátokat", akiknek hirtelen itthon minden jobb volt mint ott ahol éppen vendégségben voltak.
Lám, még a rendszer is nehezen vette be ezt a választ. :) Ami a lényeget illeti: nekem egy hazám van, ebből fakadóan itt élek, a saját normáim szerint.
Ez nekem is sima itthoni rokonom. A kevés külföldim nem nagyon hallat magáról.
Viszont erről a "nálunk nagyobb" dologról eszembe jutott az egyik unokatestvérem. Gyerekkorunkban történt és aranyos volt úgyhogy ez nem negatív élmény. Szóval kisgoromba volt egy gombfociasztalom, kb. 150cm X 100cm. Amikor már nem kellett akkor saját kezűleg átvittem a nálam fiatalabb unokatesóm szüleihez akik elrejtették a padláson karácsonyig. Na karácsony után kérdeztem a gyereket, hogy mit hozott Jézus. Mondta, hogy egy gombfociasztalt, ami hasonlít az enyémre de sokkal nagyobb. :)))
tictac : És valyon kik szidják minden áldott nap, az aktuális amerikai elnököt, az amerikai kocsikat, az amerikai gyors éttermeket, amerikai filmeket ...
Elárulom neked : Ő, mármint a kedves rokon. Ő ugyanis Ausztráliából jött, és miután végzett a komcsik pocskondiázásával, jöttek a kínaiak s végül az amcsik :)
Tictac, szerintem te is olyan vagy, mint az én nicknevem.Nem ? Magadra vetted a címet és rosszul esett, pedig lehet, hogy rád nem vonatkozik amire itt panaszkodott a jónép.
Azért gondolom, mert amit írtál abban van igazság.
Szilvácska, neked is ugyanezt tudom mondani.
A férjem unokatestvére pont ilyen.Ami az övé, legyen az gyerek, autó, lakás, öltöny,a legjobb , a legszebb a világon.
Valahol ez természetes, nyilván azért adott PONT azért az autóért, lakásért, stb.-ért pénzt, mert NEKI az a legszebb.
De ezt nem szoktunk mondani, egyrészt nem illik, másrészt a másik tudja ezt.
1 évig kinn volt Amerikában.Hazajött, és onnantól úgy kezdte a mondatot, hogy "NÁLUNK" Amerikában.....))
Kár, hogy nem értek a géphez, háromszorosra nagyítottam volna a "nálunk"-ot ))
Szóval náluk Amerikában minden másképp volt, mint itthon. Igaz, a rendszerváltás előtt volt, és akkor tényleg másképp volt, de akkor is röhejes.
Naszóval csak azt akartam mondani, hogy ő azóta is Magyarországon él.
Pali bá !
Minden stimmel itt a topicban, csak az nem, hogy "külföldi".
Szerintem ezek simán rokonok. Azért mondom ezt, mert nekem szinmagyar muskátlicsipegető rokonaim vannak ))))
tictac: sose tudnám meg ha csak engem hagyna ki bármiből is valamelyik rokonom mert a tizenvalahány unokatestvéremmel nem nagyon tartom a kapcsolatot.
Az egyik nagynéném nyáron beugrott hozzám Balatonon. (Na nem nagy ügy, ő is ott nyaralt) Az első percben elkezdte kritizálni a kertemet, a ház bizonyos részeit és a szerinte használhatatlan és értelmetlen diplomáimat. (Adalékként annyit, hogy a lánya öt évet elvégzett az orvosiból majd abbahagyta és elment szobrásznak tanulni.) Utána elkezdte lecsipegetni egy muskátliról a szerinte elszáradt virágokat. Kérdeztem, hogy van -e otthon muskátlija mire mondta, hogy igen. Akkor menj haza és csipkedd azokat!- mondtam neki. Namost ha pl. ő kihagyna egy ajándékozásból akkor három napig szünet nélkül röhögnék.
-Pali Bá >>A legszűkebb családomtól eltekintve nem rajongok a rokonságomért úgyhogy a "végre együtt a család" belőlem azt váltja ki mintha Freddy Krügerrel kéne töltenem a szentestét.<< De te sértődnél meg a legjobban, ha _csak pont_ téged hagyna ki a rokonod, nem?
-Goldman asszony,>>az _igazi_ amerikai szeret a legjobban, akihez rokonilag semmi közöm.<
A barátokat Te választod meg, de a rokonok azok adottak. Az igaz, hogy a kettős állampolgárság ellenére sem vagyunk, ahogy mondod _igazi_ amerikaik, de viszont nekünk megadodott az, hogy mégis két hazánk lett.
Maláj mostohanagynénémről:
Másfél éve ő is itt volt. Elmentünk együtt vásárolni. Én vettem magamnak egy Otthon c. újságot (imádom a lakberendezési folyóiratokat). Mikor hazaértünk, anélkül, hogy az Otthonba akár belelapozott volna, előszedett a bőröndjéből egy kanadai lakberendezési újságot, és lobogtatni kezdte előttem, hogy ezt nézegessem, ebben még úszómedencék is vannak! Majd széttárta a karját, és sajnálkozva mondta, hogy "not the same quality..." (anyád!..)
Jöttünk-mentünk, moziba, étterembe, ide-oda. A moziban szólt, hogy náluk nem ilyen a pattogatott kukorica, hanem sokkal jobb, és nagyobb. Cukrászdában: náluk nem ilyen a krémes, hanem nagyobb, és sokkal finomabb. Éteremben: náluk nem ilyenek a wc-k, hanem sokkal tisztábbak és korszerűbbek. A paradicsom, a görögdinnye, a fagylalt, sokkal nagyobb, és finomabb...Egész nap nyomatta ezt a dumát, este már megkérdeztem tőle, van-e valami, bármi, ami esetleg Magyarországon jobb egy kicsivel, mint náluk. Ezen hosszasan gondolkozott, majd azt mondta, hogy most hirtelen nem tud mit mondani, de majd szól, ha tapasztal ilyet.
Majd egy balatoni túra után azt mondta, a lángos az jobb nálunk, mert hiszen náluk nincs is lángos...
-Pali Bá, >>A legszűkebb családomtól eltekintve nem rajongok a rokonságomért úgyhogy a "végre együtt a család" belőlem azt váltja ki mintha Freddy Krügerrel kéne töltenem a szentestét.<
-Goldman asszony,>>az _igazi_ amerikai szeret a legjobban, akihez rokonilag semmi közöm.<
Amint látom, sikerült felpezsgetnem a topikot. OK, akkor kezdjük megpróbálok rövid lenni.
-Fred >>Ahogy egy fővárosi vagy egy vidéki között is nagy a különbség<< A téma már adott volt, rittyen tony (64)(66) “Iszonyú budapesti rokonok” topikjával.
-Érzékeny >>milyen különbséget látsz a fővárosiak és a vidékiek között ?<< Kérdezz meg egy vidékit, majd ő felsorolja neked, igaz egy kicsit hasonlónak fog tünni, mint amit a fórumban olvashatsz.
-Charlie Gordon >>Ha itt vendégeskedik, ne akarja ránkerőszakolni a saját életvitelét és szokásait. És ne mondja meg nekünk, akik ismerjük a helyi dolgokat, hogy milyen nagy barmok vagyunk, hogy XY-ra szavaztunk.<< És valyon kik szidják minden áldott nap, az aktuális amerikai elnököt, az amerikai kocsikat, az amerikai gyors éttermeket, amerikai filmeket ... Egyébként ahány ház, annyi szokás, nem is beszélve arról, a szomorú dologról, hogy a fehér emberek családjai, még rövid ideig sem tudnak közös fedél alatt lakni.
-AgentOrange >>Én is vidéki vagyok, de ettől még nem érzem magamat kevesebbnek...vagy kellene?.-))) << Ugyanúgy vélekednek a külföldön lakó magyarok is. A szellemileg leépült és tájékozódni képtelen rokonaid, meg világosítsd fel, elvégre vérszerinti rokonok vagytok és nem ellenségek. Hagy örüljenek, hogy milyen sokra vitte az ő magyar rokonuk.
-Fred >>A csomagokról én is tudnék mesélni! Pl. nem tudom miből gondolta, hogy nálunk nincs só?<< Miért, volt már német jódozott sód odahaza? Tuti, hogy megpukkadt az irigységtől a szomszéd asszonyod. Öt éve még én is tettem érdekességként Fiji vizet a csomagba, pedig Magyarországnak van az egyik legtisztább ívóvízkészlete. Miért kérdezze meg a rokonod azt, hogy mit hozzon neked? Akkor az nem is ajándék, hanem megrendelés vagy még rosszabb, segély csomag. Ez az ajándékozgatás az egyik legnagyobb buktató a kapcsolatokban, pláne a rendszerváltás óta.
-Pali Bá, >>A legszűkebb családomtól eltekintve nem rajongok a rokonságomért úgyhogy a "végre együtt a család" belőlem azt váltja ki mintha Freddy Krügerrel kéne töltenem a szentestét.<
-Goldman asszony,>>az _igazi_ amerikai szeret a legjobban, akihez rokonilag semmi közöm.<
Amerikában engem is az az _igazi_ amerikai szeret a legjobban, akihez rokonilag semmi közöm. Ő hetente emilben biztosít, hogy nálam klasszabbat még nem hordott a föld a hátán. Viszont sosem akar meglátogatni, és még egyszer sem akart kioktatni, hogy hogyan kéne gondolkodnom.
Eszembe jutott még egy de ez sem neatív csak vicces. Nagyanyám valamikor a hatvanas években kijutott az egyik öccséhez Amerikába. Valami isten háta mögött hely volt és amikor a nagyi megérkezett az utcán kereszte kifeszítve ott volt valami olyasmi, hogy "Welcome Kati néni". És a helyi újságba is bekerült a fényképe. Nagyanyám meg csak pislogott mert itthon gyors- és gépírókisasszony korában a harmincas években, majd későbbi életében kicsit kevesebbet fényezték. :)))
Úgy szeretnék valami igazán gázos történetet beírni de egyelőre nem jutott eszembe ilyen. Viszont ellenpéldát tudok. Ugyan nem a saját rokonaimról van szó hanem a volt barátnőm Svájcba szakadt nagynénjéről és annak férjéről de mivel együtt voltunk náluk ide merem írni. Szóval meglátogattuk őket egy hétre Lausanne-ban és már amikor megérkeztünk nagyon kedvesek voltak. A férj, aki egy az egyben úgy nézett ki mint Sinkovits Imre és a hangja is olyan volt, azonnal töltött és nem hagyta abba egy hétig. Állandóan ittunk. Marha jófej volt és valami eszméletlen trágár. Engem nagyon szórakoztatott. Felesége, a nagynéni meg elvitte az ex-barátnőmet bevásárolni és vett neki egy csomó ajándékot de nem lesajnálva a szegény otthoni rokont hanem figyelmességből. Aztán egyik nap közölték, hogy úgy 50 kilóméterre a hegyekben van egy nagy apartmanjuk egy házban és menjünk nyugodtan, itt a kulcs. Mondták, hogy sajnos nem emlékeznek, hogy van -e valami kaja ott úgyhogy hozzánkvágtak 100 frankot amiből aztán nagy nehezen eltapsoltunk vagy huszt egy élelmiszerboltban. Azt is mondták, hogy síeljünk nyugodtan (tavasz volt de fent a hegyen volt hó dögivel) és bármelyik felszerelést használhatjuk amelyik jónak tűnik. Szóval én csak néztem mint a lukinyúl, hogy nahát, ilyen is van?.
Nagynénémnek egyszer Ausztráliában kezdtek el ruhákat gyűjteni a kinti hölgyek, pusztán azért, mert az itthoni divat nem egyezett az ottanival, és megsajnálták, hogy neki csak ilyenre telik. Az akciót időben sikerült leállítani. Tán bele is halt volna, ha megtudja, hiszen a divatszakmában dolgozik. :) (tictac! Ezt sem azért mondom, mert mohó vagyok, mint mi mind, hanem azt illusztrálandó, hogy a communication gap furcsa helyzeteket eredményez, viszont akad néha szerencsés megoldás is.)
