Ez nem megsértődés kérdése, de nemigen lehet vitázni - még beszélgetni sem - olyan valakivel, aki még azt sem tudja leírni, miről is akar vitázni. Talán összeszedhetnéd előtte a gondolataidat.
No, ez az a pont ahonnan már kiszállok, mert tehetetlen vagyok.
(MIndenesetre gratulálok, hogy sikerült egy olyan topicot is nyitnod, ami túlment a 10. hozzászóláson.)
Majd ha kicsit árnyaltabban is megtanulsz írni akkor folytathatjuk.
Te magad mondtad, hogy a betegségeknek lelki okai vannak.
Te súlyosan beteg vagy, magad vallottad be.
Ugyanakkor nem vagy hajlandó beismerni, hogy rossz a szemléleted.
Nem gondolod, hogy a sok hazugság miatt vagy beteg?
És miből gondolod, hogy az egészségesek szorulnak rá a te "gyógymódjaidra"?
kedves rinpocém, hozd helyre az életedet, van ott mit rendbehozni.
Gyógyulj meg, sok sikert.
...Negyedóra – és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
No, ne félj – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
– föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok...
