Senki sem válaszolt. Aszt se hogy mukk.
A Mester azt tanitotta: ledjen Békesség a Földön. Csak ugye ez a gyakorlatban nehezen kivitelezhető, ugyebár, ha az ember sértődős.
Pedig én ezt komolyan vettem!Zseniális vezérelv, létstratégia, ha a Zember mindent megtesz, hogy a mindennapokban, környezetében is érvényesíccse, abban a döbbentesen rendkívül ki, mondhatni szubatomi c mértékben, amennyire lehetséges. Lhet, hogy semennyire sem lehetséges, de törekedni kell rá.
Az nem véletlen, hogy annyi Törekvés téesz volt a régi időkben. Na ugye.
A Világ most kicsit rosszabb lett.
Drezda és Coventry bombázása, azt mondják, roszabb volt persze.
:((((((((((((((((
--------------------------
P.S. Nagy hiba volt ebek huszadjára engedni ezt a topikot. Többé olyan "Webes Felület" nem lesz, amely ennyi zembert elérne, megérintene.Az index,hu címlapján napok óta az általam imádott-szeretett Micimackóról szóló dalocska van rovatcímek gyanánt, talán a Karácsony, mint szeretet ünnepe miatt, vagy csak úgy, mert szeretik.Mondjuk nem ízléses a világ mocskát Micimackóval keverni, de ők tudják.
Búcsúzóul szeretném kielemlni ezt a párhuzamot a Mester és Micimackó között, aki Karinthynál éppolyan jó, mint eredetiben: a szelídség értékteremtő ereje.
íme a Micimackóból a kedvenc részem. Mindig megmosolyogtat.
Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott. Malacka megesküdött, hogy soha életében - pedig megvolt már három- vagy négyéves is - nem látott ennyi esőt egyszerre és egyfolytában. Nap mint nap, reggel, délben, este esett az eső. Mit tehet egyebet egy eső, nem igaz? Esik.
Keserves képpel nézett ki az ablakon. "Legalább Mackó vagy Róbert Gida házában ért volna utol az eső, volna társaságom, nem kuksolnék egyedül itthon, keseregve, hogy mikor lesz ennek vége!" Elképzelte, milyen elmésen társalognának Mackóval: "Láttál már ennyi esőt egy rakáson, Mackó?" - És Mackó azt mondaná: "Rémes, mi, Malacka?" - És ő azt mondaná: "Mi lehet Róbert Gidával?" - És mire Mackó: "Szegény öreg Nyuszit is biztos kiöntötte már a víz." Ilyeneket mondogatnának - és mindjárt könnyebben viseli el az ember, ha az árvíz kiönti, ha közben a szívét is kiöntheti valakinek.
Mindenki gyanakszik, gonoszkodik, rosszhiszemű, senki sem hisz el semmit senkinek, csak ami rossz, de azt azonnal, és senki sem szeret mást, mint a családját, jó esetben.Nagyon ritkán, nagyon megválogatva esteleg másokat is.
Mindenki összeesküvés-elméleteket gyárt, kétséges, szegényes adatokból egész háttér-történeteket (konfabulál, ahogyan mondják, függetlenül a lehetséges, de unalmas alternatív magyarázotok lehetőségétől), és ha valaki lent van, hát igyekeznek lent tartani.
Nincs nagyobb öröm, mint tudni, hogy van valaki alattunk, aki stigmatizált! A társadalomnak mindig szüksége volt számkivetettekre, erdei remetékre, akik amúgyis furcsák, és akik miatt Isten kolerát bocsátott a városra, és ami miatt most őt feltételnül muszáj elégetni.
A legjobb, amit a világtól a zember kaphat: a közöny.
----->A Mester ezen - társadalmi időn és téren, a korunkon - kívül van, ahogyan Micimackó a Százholdas Pagonyban, ami egysezrűen nincs a világegyetemben. Nekem (aki fiolozófus vagyok, azért is beszélek ennyit) ezt adta.
