nezd, en ateista vagyok, ennek a tukreben nezd, amit irok. sztem egyhazba az lepjen, aki hisz. az osszes tobbi csak vetites (manapsag nagy divat, igazad van). de: egy egyhaz nem "foglalkozas" nem part, nem errol szol(bar ha nagyon idealista lennek, en a parttagsagot is valamifele hithez kotnem, dehat ez nem igy mux ....).
legalabbis nem volna szabad, hogy az altalad felsorolt okok szerepeljenek motivaciokent a hiten kivul. szvsz :-)
Szelektiv az emlékezeted. 1956-ban forradalom volt és az azt kiváltó okok között azért szerepelt rákosipajtásod egy-két szép tette is.Voltak áldozatok itt is és ott is. Sajnos.
A francia forradalom sem azért került be a történelembe, mert voltak áldozatai.
Viszont a forradalom után már semmi sem indokolta a több mint 400 ember kivégzését, hacsak nem a megtorlás.
Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi
József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket.
Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is
sérthetetlenek: meghajtják fejüket emléketek előtt.
Nyugodjatok békében!
Te tudod, hogy a felsoroltak közül kik nem voltak a kommunista párt tagjai?
Nem tudom, hogy mikor fogja már fel ez a nép, hogy valaki nem attól hős, hogy kivégzik.
Ha nem végezték volna ki őket, a mostani Viktor csapata kifütyülné őket, mint ahogy Mécs Imrét és Göncz Árpádot is kifütyülték, nem is egyszer.
Bencsik még ezt képes nagyszerű tettnek is beállítani.
Vagy a halott kommunista a jó kommunista. A megtért meg nemzetáruló, szemét bolsi?
Üdv, Drift
hol volt megyó a _polgár_ ezen a napon? vadászott?
"ORBÁN VIKTOR BESZÉDE
A HŐSÖK TERÉN,
Nagy Imre és mártírtársai temetésén
Polgártársak!
Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel
ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt
alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy
megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti
függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem
változtak, ma sem engedünk a 48-ból, így nem engedünk 56-ból sem.
Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia
megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista
Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük
bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy
ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista
tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a
párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az
akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő
gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg
azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte.
Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus
összeegyeztethetetlenek.
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége
korunkbéli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük
magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt az
utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve
gazdasági jólétet teremtsen.
A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak,
hogy vérbe ojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek
bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra
megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a
jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik
koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi
elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.
Barátaim!
Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az
idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a
forradalmat, és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban
gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre
reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt-
és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket forradalmat
meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy -
mintegy szerencsehozó talizmánként - megérinthessék ezeket a
koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy
harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik
köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink.
A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és
szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyvereik
súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a Pol Potéhoz,
Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.
Polgártársak!
Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az
utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van
arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az '56-os
forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de
megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében,
képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég
eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy
alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem
elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely
azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának
haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy
mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük
forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától
fog megváltozni.
Emlékezzetek: 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a
párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján:
Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s
keretlegényeivel békés, fegvertelen tüntetők közé lövetett. Két év
sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben
ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait. Mi
nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem
kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó
párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen
a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló,
megkésett temetéseket.
Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi
József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket.
Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is
sérthetetlenek: meghajtják fejüket emléketek előtt.
Aha.
Azért én a helyedben kevésbbé határozottan irogatnék, - főként, ha az általam látott legnyagyobb atrocitás az az lett volna, mint amit te láttál, mikor a Kovács pofon vágta a Kisst a fiúvécében...
:O(
Neked ellenségképed van. Edig még egyetlen pofon sem csattant el. Ha csak bele nem számolod a MIÉP képviselő elleni támadást.
Akasztani pedi kádár bandája szokott. Nam is egyszer.
Mely csapatban is játszott Medgyessy vezető beosztást? Csak nem kádáréban.
-De abban nincs igazad, hogy "a polgári értékeket
kovács, meg a megyo fogja nekünk elmagyarázni", ui. nekik is lehetnek fogalmaik a "polgári értékekről", hasonlóan ahhoz, hogy Orbán Viktornak is lehet véleménye a szociáldemokráciáról:-)))
Hát igen. Megyo valószinűleg már azelőtt polgár volt, mielőtt OVI lenyúlta volna ezt a szót.
Ha emlékezetem nem csal, a "polgár" szót az SZDSZ hozta a magyar köztudatba a 80-as évek végén, szemben az alattvalóval Ilyen értelemben a polgár az, aki él a jogaival, teljesíti a kötelességét. Nem várja az államtól, hogy gondoskodjon róla, csak annyit, hogy hagyja békén. Ne mondja meg, hogy mia a jó, mert azt képes ő maga számára kitalálni, képes saját maga számára értelmes célokat megfogalmazni. A polgár bizalmatlan a hatalmaskodó állammal szemben, mert ismeri az emberi természet esendőségét (tudniillik kivetkőzik magából és paranoiás lesz a hatalom igézetében). Ezért a szükséges minimumnál nagyobb hatalmat károsnak ítéli mind az egyén, mind a közösség szempontjából. Ezt a veszélyt, különböző trükökkel próbálja csökkenteni, amelyek közül a legfontosabbak: az ellenőrizhetőség és politikai váltógazdaság. Tehát polgár az, aki a fenti módon viszonyul az államhoz, alattvaló meg az, aki az államtól várja, hogy boldoggá tegye, életcélt adjon neki, jutalmazza zsíros állásokkal az elkötelezettségét,és dicsőiti az állam vezetőit, jóllehet az igazság az,hogy ugyanolyan esendők és gyarlók mint bárki közülünk. Csak nekik jobb a sajtójuk.
a kis es nagybetuknek es hasonlo finomsagoknak nem tulajdonitok es nem tulajdonitanek tul nagy jelentoseget.
a szar a majtol(???) valahol mas szinten valik el. es neha azt gondolom hogy befolyasom van ha meg csak nagyon pici is hogy kibol lesz szar es kibol lesz maj. persze attol hogy azt gondolom attol a kijelentes igazsagtartalma ugyanaz. objektiven 0 es 100% kozott KELL elhelyezkednie. de ha ebben nem biznek vagy hinnek talan nem is lennek.
irtam neked hosszut, szokasosat. tudod amiket nem szoktal elolvasni. elvitte az index cica.
picit borus az agyam igy csak roviden irnek.
kibaszottul alsagos a demokracia szoveged hogy belefer az hogy fasiszta csurhe uttyoget.
persze hogy normalis demokraciaba belefer.
de reszemrol ha fasiszta uttyogeto csurhere szamithatok a vorosmarty teren akkor nem megyek oda. mert nem tudhatom hogy a fasiszta uttyogeto csurhenek mikor van kedve, kerekedik kedve akasztani. es akkor bizony engem akasztanak. es en tudom hogy fasiszta uttyogeto csurhe csak uttyoget es ha elszalad a szeker esetleg egy neki nem tetszo figurat lekopkod vagy lehany de nem TUDHATOM hogy mi lesz. mert ha kedve van akkor akaar akaszt. en ezt nem probalom ki.
es ez olyan messze van a demokraciatol mint mako jeruzsalemtol vagy stilusosabban mako auschwitztol. es en nem megyek oda. majd ha odavisznek akkor talan.
addig meg irogassal a demokraciatokrol. amibe az uttyogetes es a kopdoses included. nagyon szep. en egyelore itthon maradok. majd johettek ertem.
Ha az ember igen nagy gondot fordít gondolataid értelmezésére, akkor "szinkrontolmácsra" lenne szüksége. Mi lenne, ha igen magas IQ-dból adódó
gondolattolulásodat nekünk leegyszerűsítenéd azzal, hogy a mondatodat nagy betűvel kezdenéd? Ha "Torrest" nagy betűvel írod, akkor a klaviatúrádon van nagy betű is. Ha Torrest letudod írni "naggyal", akkor megtisztelhetnél azzal, ha Kovácsot, Orbánt, Csurkát is naggyal írnád. A "_" jelek szórakoztatóak, de kiküszöbölhetőek, ha csak nincs intellektuális jelentősége, fontossága, a "_"-jelnek:-)))
Mindenesetre azt megértettem, hogy
- írtál Torresnek: "Mint már Torresnek is írtam...". Legalább levelezel Torressel.
- "a polgári értékeket meg majd a kovács. meg a megyó fogja nekünk elmagyarázni..."
Megjegyzés:
-Abban igazad van, hogy "a vaknak beszélni_kell_a szinekről", azzal a kiegészítéssel, hogy a "vak" feltehetően sokkal több színt "lát", mint amit Te csak el tudsz képzelni...
-De abban nincs igazad, hogy "a polgári értékeket
kovács, meg a megyo fogja nekünk elmagyarázni", ui. nekik is lehetnek fogalmaik a "polgári értékekről", hasonlóan ahhoz, hogy Orbán Viktornak is lehet véleménye a szociáldemokráciáról:-)))
Mindenesetre mi lenne ha 1x saját véleményedet is leírnád, kifejtenéd, minősítések nélkül?
Várom tárgyszerű válaszodat, miszerint pl. öreg bakkecske vagyok:-DDD
"Mint már Torresnek is írtam, vaknak nem magyarázunk színekről, az ún. magyar jobboldalnak se a polgári értékekről, lévén hogy lövésük sincs róla." ezt is rosszul tudod: a vaknak beszélni _kell_ a szinekről. a polgári értékeket meg majd a kovács, meg a megyó fogja nekünk elmagyarázni. wow. kb. mint a juszt - ha a vadászatról, meg az erkölcsről tartana előadást.
Jól van kedves Torres, látom, ha érv elfogy - átmegy személyesbe ...
nem gond ez mááán nem... és mindjárt felszóllíííít a történelem tanulására áLá fidesztörténelem... meg hú meg há...
nem érted papuskám a lényeget - itten nem Meggyót fújolták le, hanem a könyvszerető embereket - függetlenűl baltól és jobbtól - ha ennyire nem érted akkor majd ismételgetjük neked, mint teszi neked OV apád és a repetitiv kórus - abból értesz???
Rosszul beszélsz.
Orbán nem akasztott de birálta azokat, akik 1956 tényét és lényegét tagadták.
Most szociáldemokraták, akkor meg a szocializmust meg Lenint és a béketábort éltették.
Nagyon kevés az ismereted neked is.
NE légy rá büszke.
"Mikor arról van szó, hogy egy csürhe handabandázik a könyvhéten," láttam azokat, akik a beiktatás elött fütyülték ki a maszopot. nem csürhe volt az - inkább 56-osok. joguk van hozzá. a könyvhétről meg a kiadók vagy kivonják a direkt politikát - vagy számoljanak a következményekkel. egy kende miért megy ki dedikálni? de csurka is? mi köze ennek az irodalomhoz? az nem megy, hogy gennyesre keresik magukat a kiadók - azt föl vannak háborodva, hogy a könyvhét eldurvul.
Tudod, itten néhány topictárs összetévesztette a könyvhetet a kolbásztöltő fesztivállal - azt véletlenűl jól berúgott éhgyomorra és akkor tuti eszébe jutott nekik az anyós, a mama és persze mindjárt utána a sok-sok vértanú:-))) És sehogyanb sem értette, hogy miként fog kikeveredni a sok-sok biblia közűl, hát gyorsan összeesküvést látott a dologban és mars elkezdett kiabálni...
Szóval szerinted nem tartozik bele a demokráciába, hogy az emberek kimenjenek és fujjoljanak Medgyessy ellen. Még a könyvhéten is.
De beletartozik, nagyon is.
Ez is a demokrácia, még akkor is ha neked nem tetszik.
Mehetsz és elhúzhatsz a fr@ncba, lufit eregetni vagy Kende könyvet dedikáltatni.
1988-ban Medgyessy miniszterelnök- helyettes volt, amikor a rendőrség szétverette a tüntetést.
Nem ő akasztott, csak kiszolgálta azt a rendszert amely tagadta 1956-ot.
Tanulhatnál egy kis történelmet.
Rád férne.
NEm lennél hülyébb tőle.
Igen ezt kutyaölő schmidt mari nyilatkozta, meg kötelezés, de csak szigorúan annak, akinek nem teccik:-)))
Én szent dolgokról és nem politikusokról beszélek habár gondolom miután anyagi helyzetét tekintve Orbán már boldoggá lett, a szenttéavatásra sem kell túl sokat várni:-))
Fékezz meg kedves Torres és seperd ki a söpredéket a könyvhétről, meg a temetőből, meg soroljam? Ezzel megfékezhetsz...
Bocsika, de ha elmegyek az internacionálét énekelni egy katólikus templomba (vagy akármilyen templomba) és meglincselnek, akkor ugye Te sem fogsz egy rossz szót szolni nem?
Vannak szent dolgok, amit nem kellene gyalázni - nekem a könyv ilyen - aki gyalázkodik, annak jaj.
Kedves Bulibubus!
Nagyon szépen köszönöm, hogy feltetted; ez biztató, a tanárnőnek gratulálok; tudod, ma ez volt a legjobb élményem; én is csak remélni tudom, hogy maradtak még a pedagóguspályán olyanok, akik képesek megszerettetni a gyerekekkel a könyveket; ez a legtöbb, amit tehetnek, ezzel egész életre ellátták útravalóval; az a sok hülyeség, amit meg akarnak tanítani a gyerekekkel, jóval kisebb jelentőségű, ilyen fejlődés mellett a lexikális tudásanyag olyaqn mértékben nő, hogy képtelenség követni; egy magyar író, Valami Madách Imre már a 19. században ráérzett arra, hová vezet a tudás növekedése, és hogy az ember csak úgy állhat újra össze egésszé, ha megtanították a lelkét művelni
