'Neved csak márkavédjegy, mint akármely mosóporé...'/J.A./
..a szellem az valami más..
'Ezek csak házak, az otthon az valami más...':Charlie, akit szivesen hallgatok:
'Nevek, arcok helyett,
hosszú skandináv éjszakák...
Hideg, mégsem hideg a világ...'
Azon töprengek néha, valójában hány halott lehet már itt, mármint odaát és itt. Odaátról nagyon sokan eltűntek, itt, a Dexen, nagyon nagy a forgalom, őrült a nyüzsgés.
Mégis ha van egy nick, akivel egyszer-kétszer beszélgettél, aztán eltűnt, vajon hogyan tudhatod meg, mi lett vele. Itt úsznak a Felület alatt rég nem felejtett hozzászólásai, közben pedig, hogy már... Szóval.
Láttam, egy ilyen hír milyen hatással lehet a nickekre. Egészen torokszorító volt látni. Én itt most: osztozom a gyászolók bánatában.
Ha már E. P-ről szól a topic, akkor érdekesnek találom, miként örökítette meg szülei halálát ez a roppant vitatott szerző.
Lehet, hogy ismétlem magam, de figyelemreméltó, hogy először az édesanyjáról ír, édesanyja haláláról. Ha jól emlékszem, ennek a könyvnek az a címe, hogy A szív segédigéi.
Mindenki tudja, aki olvassa, hogy édesanyja haláláról, szenvedéséről, agóniájáról ír, mégis egyhelyütt a regényben, talán többhelyüt is Beatriz Viterbónak nevezi.
Beatriz Viterbo pedig - igazán csak mellékesen jegyzem meg - Jorge Luis Borges egyik novellájának főhőse.
Utólagos tudásunk táplája azt a múltba vetülő következtetést, hogy MÁR AKKOR IS FEDŐNEVET adott az egyik felmenőjének.
Vagy.
Nem is fedőnevet, hanem egy NICK-et.
Aztán jó sok évvel később ír egy többszörösen megszemélyesített apa-hősről egy regényt (HC), majd nem sokkal később az eredeti névből kiindulva közli a FEDŐNEVET (NICKET) a Jk-ban - az a szerző, aki annak idején Csokonai Lili (NICKEN, FEDŐNÉVEN) megírja hattyús regényét.
Paradox, mint minden gondolat, ami a halállal kapcsolatos.
A második, aki talán az előbbi. Az a nick, akit egyszer nagyon anyáztam itt a rasszista kirohanásai miatt. Odaát láttam, mintha több forrás is megerősítette volna. Vagy nem láttam jól?
Persze sok minden változik. Megint egy kissé rég jártam errefelé. Azért annyit láttam, ha nem tetszik mondandóm kegyeletsértőnek, hogy az orrlógatás kissé felfokozódott itten.
Odaát, nem is tudom, nem kellene immár idézőjellel írni, odaát, nos az orrlógatásból jókora orrfikázás lett. Ha jól észleltem.
De ez nem fontos. Van két aktuális halott.
Javaslom, beszéljünk a halálról. Könnyed péntek esti diskurálás. Halál. Mikor pókháló ragad az arcodba. A torkodba ömlő méz megfagy és megfojt. Meg ilyesmi.
Mondjuk, amit akarol mondani. Ne mondjál olyat, amit nem akarsz, mert olvastam egy angol újságban, hogy nem jó olyat mondani, amit az ember nem akar mondani.
Hát, khmmm, azért itten jobban ellobban, vagy ha nem, akkor elégetik. Elég csak belepillogni a T. szerk-be, meg a közleményekbe: ezek afféle Fahrenheit 451-es holoszobák. Néha az az érzésem, hogy itten Még Javítottabb Kiadásokat akarnak előállítani.
Off:
Engedd meg - azért kell megengedni, mert egyébként szükségtelen ezt leírni, hiszen amit leírok, az magától értetődő, és kár rápocsékolni a helyet, tehát fölösleges megjegyzésekkel terhelni kiváltképpen nem akarlak -, hogy nagyrabecsülésemről biztosítsalak küzdelmedben. Ám mégis van egy pillanat, egy mezsgye, ameddig valamilyen folyamat eljut, és a Folyamat azt mondja: mondd, még ha paradox is, amit nem kellene mondanod, hiszen annyira kézenfekvő. Ha tudnám, miként segíthetnék, ez az off is rövidebb lett volna.
Sok-sok igazság vagyon ebben a hozzászólásban. Nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Kezdem a végén. Azért sok nick odaát nem enyészett el az emlékezet feketelyukaiban, elég csak végignézni a fikatopicok sorát. Ha megvizsgálod a fikatopicok nyitóinak ösztökéit (nem kell tudni, ki a fikatopic nyitója, a fikanick eredetije), látható, a célpontnickek jórésze igencsak jelentősen beleégett őkelméék örjöngő limbikus rendszerébe. És ez nem semmi. (Nyilván más itt a helyzet, mármint a Dexen, ahol egy nagyforgalmú fórumban egy topic vagy egy nick úgy ellobban másodpercek alatt, mint egy meggyújtott hajszál vagy pihe vagy pille.)
Velo körülményváltozásairól semmit nem tudok, ám néha kaptam aggasztó híreket.
Saját magam körülményváltozásairól én tudok a legtöbbet, részletezni azonban a legkevésbé sem kivánom, hiszen annyira közhelyes és unalmas lenne, hogy aligha vívná ki bárki érdeklődését.
Mindazonáltal a legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy ennyit itt lehetek, és szóba elegyedhetek azokkal, akik arra méltatnak, hogy szóba elegyedjenek velem.
Az IRL-vonatkozásokról már volt szerencsém kifejteni a véleményemet.
Ja, értem ám, de pixokul az egészet, szőröstül-bőröstül...
Szóljatok, ha be kell avatkozzak valamibe, valahogy; addig csak jóindulatúan mosolygok iime :).
In concreto: bármilyen információ egység leírása az interneten, vagy mi a lóf4sz.
Magyarán: internet-cím abban a széltében hosszú és alacsony magasságú krecliben, hö, tudod, ott fenn, nos, ott.
Igen, egyetértek, szmájli, nem nélkülözhetetlen a tudása. Életünk elviselésének nem nélkülözhetetlen feltétele, hogy tisztában legyünk - pölö - a mikrohullámú sütő müködési paramétereivel. Természetesen az sem nélkülözhetetlen, hogy a mikrosütőről vitatkozzunk.
Magyarul: az Ernyő Előtti Világ. A valóvilág minusz tripla W. Minden, ami nem WWW.
A klaviatúra, és ami működteti.
Tessen tanulmányozni szakirodalom, hö. Minden ötödik topic az IRL-URL összefüggésről bontakozik. Minden ötödik topic minden ötödik végkövetkeztetése ugyanaz.
Ez egy Ötödik Végkövetkeztetés: én nem vagyok IRL. Ozagen csak URL van. Ez a bökkenő.
Ezért vagyok hivatásos csodálkozó. Most is egy nagyot csodálkoztam.
Kedves zsoltn!
Tervezett elvesztés=betépés? sámántánc? bekarmolás egy legénybúcsún? meggörbülés egy Mennyiségi Borozóban?
Kolbászlélektan? ?
Több nap, mint kolbász?
Dear Oz Again!
A 'Flow'-élményről:
Úgy tudnám hasonlitani, hogy általában 'úszunk', mint csónak a vizen. Ha elkezjük használni az elménket, akkor mintha 'vitorlát bontanánk'.
Amikor elég /n/agy sebességet érünk el, akkor áramlástechnikai ok miatt/a viz közegellenállása emelő irányú vektorként kezd hatni/ plusz felhajtóerő ébred, ekkor a vizitákolmány/jóól épitett vitorlás, ha-jó!/ siklásba kezd, 'felsiklik'...
Azonkivül a levegő is másként áramlik az M/Mach-szám: hangsebesség/ alatt és felett...
Cseréljük el a könyvet! Mit ajánlassssssz érte cserébe?
Amit hallottam felőle, az azonban kissé közhelyes. Pi-ha. (Ami a hallomás, és amiről szól a hallomás: detto-hö.)
Sízési jelenet, igen érdekes, a Varázshegyben is van.
Két lépést teszel a kertben, nem van hó közben, akkor is van ún. áramlatélmény.
Naná, mindenki van extro- meg introvertált.
Néha jókedvem van, néha nem, vagy.
Ami Flow, azt mondják invenciónak is. Lásd.: alkotáslélektan, valószínűségtechnológia, a szervezeti hatékonyság növelése, az agy biokémiája, önuralom és az önuralom tervezett elvesztése.
Kedves Oz, a gén !
Esméröd-é a Csikszentmihályi:The Flow /Az áramlat/ c. nagybecsű művét? Ott benne van, hogy az ember hogyan kaphatja el a 'fonalat/rakkendrólt/'általánossssannn. É'dekes tárcsadalom-cihológijai jelencség! Pláne! Jó-ó, hogy!!
Csá'kány!/Csőkutya!/
Jah!, a 'regény'/könyv magát kezdi el irni, ha beindult a 'rakenról'/TopGun/!/, -csak az nem mindegy ki indiccsa bé!-/
Az igények/-eltárgyiasodások társadalmi formában -/ előbb, aztán a hozzá vezető megoldások!
Ez az egyik legveszélyesebb aktuális gondolati konstrukció, ami kitalálható.
Ezen kivül már csak az 'organikus kifejlés' marad számomra, mint egyetlen vállalható, noha ez is abszurd, mert mit tekinthetek 'organomorf'-nak!?
Jah!
Sajnos nem úgy születünk bele a világba, hogyaszongya tiszta lappal.Sajnos.Mindenki megörököl a génjein kivül egy rakás családi /és társadalmi/ múltat, annak összes nyűgével együtt, ami úgy hiányzik neki, mint hátáról egy púp.
Aztán meg a tinédzser korba' e'kezd öntudatra ébredni, na ettől kezdve jönnek elő az igazán bonyolult, ambivalens érzések minden iránt.
Igy aztán nem csoda, hogy állandóan változik a véleménye mindenről, leginkább a múltról. /A jövőről már nem tud rosszabbodni hehe!/ A jelen meg eccerűen e'viselhetetlen!!!! HajnóczyPéter-Hajnóczy Pál, a bukszindeksz nékem nem imponál...
/Hogy ittam, aztat mindenki lássa, aztat meg nem, hogyha szomgyas vagyok./
Nehéz dolog ez, ha magadtól kell valamit rólad leirni...
Megküzdeni az első nyolcvan oldallal: nagy erőfeszítés.
Eldobni az első nyolcvan oldalt: merészség.
De nyolcvan viszonylag jó oldal után beindul a rock and roll, ha olyan az a nyolcvan oldal.
Azután a regény elkezdi írni önmagát. Viselkedése nagyjából olyan, mint egy Közép-Európa felett terpeszkedő kiterjedt cikloné. Bármi történhet.
Vagy olyan, mint egy univerzális Turing-automata. Mindenféle megoldásokat meg lehet találni. Mindenre van válasz, csak azt nem tudni, hogy mi a kérdés. A válaszok általában előbb fogalmazódnak meg, mint a kérdések.
