Járok-kelek, nézelődök, és látom, hogy az emberek azon vitatkoznak, hogy ez meg az
valójában így van, vagy pedig úgy. Én meg egyszerűen nem értem, hogy miről van itt szó.
Nem értem, mert én valahogy úgy vagyok vele, hogy rendelkezésemre áll ugye két darab mozgó kép, egy éppenhogycsak hi-fi sztereó hanganyag, egy rakat egyéb érzet, mindenféle érzelmi és szellemi alakzat és mozgás; és akkor kezdhetek velük azt, amit tudok.
Van is egy csomó módszerem arra, hogy jól érezzem magam. Itt van például rögtön az egyik legklafább: ez a tér-anyag-idő-mozgás-logikás-fizikás módszer. Ha az érzeteimet egy ilyen három dimenziós térben lévő három dimenziós kiterjedésű dolgok közötti folyamatok eredményeiként fogom fel, akkor egész kiszámíthatóvá válnak a dolgok. Már ez az egy módszer önmagában elég lehet ahhoz, hogy egész jól érezzem magam. Éhség és szomjúság ellen például zseniálisan jól működik. Aztán vannak ennek a módszernek mindenféle variációi; az egyik így magyaráz egy jelenséget, a másik úgy. Egyik izgalmasabb a másiknál, és mindegyik jó valamire, vagy legalábbis olyan jópofák. A módszer legizgalmasabb része egyébként az, hogy a térben bizonyos dolgokat olyan "embereknek" tekint, akik hasonlóan élik meg a létet, mint én ezt az egész hacacárét cakkundpakk. Ez egy csomó jelenséget nagyon tuti módon magyaráz egyébként, és lehet a segítségével társaséletet élni. Persze nem teljesen magamtól építettem fel ezt a rendszert. Ja, igen: a módszer maga tartalmaz egy tök jó magyarázatot arra, hogy hogyan tettem szert erre a módszerre. Az van benne ugyanis, hogy az én érzeteim is egy ilyen "embertestben" alakulnak ki (elég hátborzongató ötlet, de tényleg totál passzol a képbe), és a módszer alapjait csecsemő koromban egy kis genetikailag meghatározott hajlam segítségével magamtól kezdtem építeni (erre "persze" nem emlékszem), aztán amikor már jól uraltam a nyelv módszerét, a többi ember meg a spektrum tévé segített finomítgatni a dolgon (erre már emlékszem).
Persze elég kevés dolog van, aminek az értelmezésére és kezelésére ez a módszer önmagában abszolute tuti-frankóra a legjobb. Van, aki több mindenre használja ezt, és van, aki több dologra használ más módszereket, például ilyen vallásos meg ezoterikus témákat, meg vannak még olyan módszerek, amik részben fedik, vagy kiegészítik ezt a fizikás rendszert. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy gyakran elég célravezető lehet egy jelenséget több különböző módszerrel megfogni, mert sose árt több szemszögből megnézni a témát, hogy ne legyen gáz.
Egyébként nem csak ilyen nagyon-hatékony szemléleti módszerek vannak a kedvenceim között. Van, amelyiket csak azért használom, mert úgy bejön. Nevessetek ki, ha akartok, de van közöttük olyan is, aminek körülbelül semmi köze a térben-testek módszerhez.
És akkor jön a kérdés, hogy ez vagy az valójában hogy van. És akkor kérdezem, hogy úgy érted, hogy nekem melyik a kedvenc módszerem a jelenség magyarázására? Nem, nem! Az, hogy tőlem függetlenül hogy van! Én meg gondolom, hogy akkor az a kérdés, hogy milyen közös szemléleti módszerben egyezzünk meg, vagy hogyan egyeztetgessük módszereinket, hogy megértsük egymást, amikor beszélünk a dologról, de nem. Valami minden szemlélettől független mi-a-helyzet-valójában-a-valóságbanról lenne szó, én meg kis naív eddig úgy vettem le ugye, hogy a valóság maga egy szemlélet, és irtóra de abszolute nem értem, hogy miről van szó. Meg hogy én azt állítanám, hogy nincs objektív valóság... Mi az, hogy "állítom"? Meg mi az, hogy "nincs"?! ... Hát ... Legyen?
Most mondjátok meg nekem, de őszintén:
Hülye vagyok én? Azért nem értem?
