"Nem rossz az, úgy bevezetésnek..." Nem is szántam másnak!
Tehát miképpen vagyok képes eldönteni, hogy mondjuk valójában van-e előttem monitor.
Két esetet tudok per pillanat elképzelni:
1) van, és akkor a kijelentés, miszerint van, helyes (a valóságot reprezentálja)
2) most álmodom (tehát nincs), és akkor a kijelentést, miszerint van, csak magamnak mondom elkerülve ezzel azt, hogy a tévedésemről bárki tudomást szerezzen
Érdekes, ez a "tudom" dolog nekem mindig valahogy az igazsággal függött össze. Hogyha tényleg igyekszem igaz életet élni, és nem folyton becsapdosni pl. magamat, akkor valamiképp jobban tudom észlelni a létezô dolgokat. Valahogy minden sokkal egyértelműbb, egyszerűbb. Persze akkor is inkább azt mondom, hogy én ezt vagy azt tapasztalom, de nem szívesen jelenteném ki, hogy ez így van!
Persze, a létezô dolgok biztosan objektívek (van, vagy nincs), de a róluk való tudás személyes. Ha nem az, akkor nem élô. Akkor demagógia és baromi veszélyes.
Egy dal Friderika Hazatalálsz c. lemezéről.
Varga-Kassai-Csuka: Hírek
Megannyi intrika és szóbeszéd járja
Sok ezer szakértő áll készen
prédára várva
Kritikus szemmel az új témát várja
Pedig a fától még az erdőt sem látja
Valaki azt mondja,
hogy túl messze mentél
Van, aki állítja, még messzebb kell
hogy keressél
Millió tanácsot és érvet találhatsz
De valami azt súgja,
hogy másra ne hallgass
A szíved tudja mindig
az igazat
Hogy amit látsz az érték
vagy kirakat
A tényekből a lényeg ma kimarad
Csak az kérdés, hogy miért
hagyod magadat
Hiába ömlik rád a híreknek árja
Hiába csábít már oly régen
a tudásnak fája
Ott van az igazság egy szűk
karnyújtásra
Valami azt súgja,
hogy ne hallgass másra
Kedves BeR! A linkelt bevezető alapján nekem az a benyomásom, hogy Dennett azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet az eddigieknél "jobb" elképzelést kialakítani egy bizonyos kérdésről. Nagyon jó téma, és valóban ide vág. Emellett az én központi kérdésem inkább az én az elképzeléshez való viszonyulására irányulna... Ha ez tisztázott, akkor jön, hogy gyakorlatilag hogyan építem fel az elképzeléseimet.
Te olvastad az illető könyvet, egyébként?
Ajánlok egy nem túl könnyű könyvet Nektek - csak ismertető a link, ám szuper a könyv -, ha már ilyen téma jött elő - s végre nem vallásról, pláne nem ilyenirányú ellentétekről szól egy új topic az (állítólag) Filozófia rovatban:-( -, amiben szó van olyan témáról, ami elemi vonatkozásokban épp a topic-nyitó kérdésére keresi és ad - valamilyen - választ:
Kezdem ugy erezni, hogy nem tudok valamit, hanem eldontom valamirol, hogy az ugy van. Persze ha nagyon messze megyek, ez mindent megkerdojelez, az osszes termeszeti torvenyt, ismeretet amit az ember felhalmozott tortenelme folyaman, valahogy megis ez a benyomasom. Kulonosen igaz ez mindenfele hitre, aminek mar a neveben is benne van, hogy hiszed, nem pedig tudod. Szerintem az osszes tobb, kezzelfoghato dolgot is csak hisszuk, valodi tudas nem letezik.
Höhö... höhö... Thoughts, belemarkoltál a humuszba... höhö...Mer' hogy ha a kérdés az, aminek kérdésedben feltételezed, akkor tessék rá válaszolni is... höhö...
Mellesleg lehet ám akár csak kapirgálni a homokos felszínt is, akinek tetszik. Nem rossz az, úgy bevezetésnek...
Mármint, miképp döntöd el, hogy megismertél egy a megismerésedtől és a megismerésed mikéntjétől függetlenül létező összefüggést és miképpen döntöd el, hogy képes vagy ezt eldönteni?
Te is állítottad vagy gondoltad már ezt valamiről.
Te mit értesz ez alatt? Mely jelenséget nevezed úgy, hogy tudsz valamit? Mi alapján döntöd el, hogy az állapot, amit meg akarsz nevezni, valaminek az általad való tudása -e?
