Soká még ekkor sem értettem a felnőtteket. Rám vigyáztak! De ha végzett fiú és nagy lány érkezett (pláne, ha -- új fogalom -- jegyesek), azokat a nagy fiatalokat magukra hagyták, a sétáikat nem zavarta féltés, sőt mintha még tolták volna őket egymáshoz és mintha örűlt volna minden öreg, hogy bajba dönti a gyerekeket. Nem értettem: hát bűn a gondolat, nekem lányhoz még érni se szabad, azok meg összebujhatnak? vadúl csókolózhatnak?... Láttam!... -- Mindig új alakot öltött a régi titok, félelmem nőtt, ha vágyam izgatott: féltem nőni, féltem, nem fogok a világon eligazodni soha.
Tiszabecsen sok vendég járta, szép hintók, rázós szekerek, a vidék papi családjai és lányai, atyafiaink atyafiai jöttek-mentek: jó szív, sok szeretet hívta-tartotta őket... Így egy-egy lányka képe -- a nevét nem tudom -- a fejemben maradt, egy-egy rokon gyereke, s vegyest idegeneké... Tizennegyedik esztendőm felé aztán minden megváltozott... Ha lány érkezett -- sokszor egy karcsú, sovány -- mindig lestem titokban a haját, a mozgását, szemét, az ajakát, a testéből valami részletet, s ez többnyire, sokkal érdekesebb volt az egésznél, mert, hol itt, hol ott, a csúnyákban is fény gyúlt, lobogott.
Hallottam persze szörnyű dolgokat, ijesztett s vonzott egy-egy felirat és rajz falakon, kerítéseken. Nem mertem szólni róluk sohasem. És láttam állatokat párzani, és jöttek a szomszédok hírei, megesett lányok története, vad magyarázatok -- egyre mocskosabb lett a titok, noha nem hittem a pocsékságok felét se, katona járt ide-oda, inas tanitott, egy szomszédasszony lúgkövet ivott a férje meg "a condrája" miatt: hallottam viccet, jajgatásokat, s már tudhattam, hogy valami egyéb is történik, ha nő- és férfinép "együtt van"... S féltem: mit kényszerülök csinálni én is, ha majd felnövök?!
Nem a csevegés a lényeg, hanem a válogatás. Adott költőtől melyik versét és hogyan válogatod össze. Van, amikor az előttem betett versek hangulatát folytatom, de van, amikor s a saját hangulatom alapján válogatom, fűzöm tovább a versláncot.
de ha úgy lenne, ahogy tudnom kéne...akkor most nem igy lenne, hanem minden "úgy" :)))
télleg nem szabad leirni? hm? :)
az a delfingyerek télleg menne? miért? ez most felkavart ám.
tudja merre? vagy csak úgy? egyedül?
ja, akinek két kötete is van.....nekem meg egy se, pedig vót, annak adtam, akinél aszittem jobb helyen van... mégis ideillesztek ontopik valamit :)
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.
Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
A delfingyerekek (rámerőltették ma a "tudományosan" megcsinált horoszkópomat és meglepő volt) elmenének a felnőttekkel, de csak tanácstlanzl néznek körbe körbe, hogy most merre is és hogyan. Aztán biztos jön nekik egy tanító, aki megtanítja nekik a térképolvasást..:)
Hú de nem idevaló ez!!De mivel kb 6 helyen férek hozzá napközben a nethez, és csak kettőnél van SZL kötet, ezért nem tudok idézni.
És igen, aki nem ért valamit és azt hiszi magáról, hogy értenie kellene azt, amit nem ért, az hirtelen cinikus lesz. Így vagyok én is ezzel a verssel: nem értem, mert nem rólam szól(még szólhat, de majd akkor megértem)de úgy gondolom értenem kellene.
Aztán tessék, jön a pofáraesés, amúgy cinikus delfingyerek módjára....
De amikor felmelegíted, azért teszed ezt meg, mert reméled, hogy mégis olyan lesz, mint először. Hiszen a szép dolgok IS eszedbe jutnak:
emlékszem benned, aki enyém volt, arra a lányra, rád, akitől azt a tiszta szerelmet kaptam.
és mivel szeretnéd, ha megint minden olyan lenne - vigyázat, egyre csöpögősebb lesz ez a hsz.:)) -, felmelegíted a kapcsolatot..:))) Azért, mert "újra megszerettetett az az első óra..." Szóval ez a lelkesedés, ami a megbántottság mellett benne van a versben érthető abban a helyzetben. És én is lelkes voltam, amikor rátaláltam erre. Persze kívülről nézve - cinikusan meg pláne:)) - hülyeség. Szerintem legalábbis ezek a dolgok nem nagyon működnek, úgyhogy kívülálló, sejtheted is az eredményét..:))) Ettől függetlenül szeretem ezt a verset IS.
Csevegek egy picit én is, nehogy úgy tűnjön, mintha csak copy paste versenyző vagyok:))))) Naná, hogy én is a Semmiért Egészen-nel kezdtem:)) Érdekes, én úgy érzem, hogy már akkor is értettem, amikor a suliban tanultuk...Jó, ma már nyilván mást jelent benne egy-két sor, talán mélyebb értelmet nyert a tapasztalatok miatt, de összességében régebben is értettem és szerettem ezt a verset. Aztán valahogy megfeledkeztem Szabó Lőrincről, és az, ami tényleg sziven ütött tőle az a Ma már megint. Teljesen úgy éreztem, mintha az én életemről - na meg persze egy másik emberéről:)) - szólna; és abban a kapcsolatban akár a másik fél is irhatta volna ezt kettőnkről, vagy én is, ha lány helyett fiú lenne a versben...Szóval sziven ütött, mert olyan különös volt, hogy lehetséges az, hogy valaki ilyen pontosan le tudja írni, amit épp akkor éreztem:))
Búcsúzom a verssel - és legközelebb úgysem írok ilyen hosszan...:))
Ma már megint
Ma már megint kedves vagy, ujjaim ma már megint emlékeznek ruhád olcsó diszeire és tested drágaságaira, ma már megint testvérem vagy, pedig valamikor nagyon megbántottál, nagyon hamar elárultad, hogy csak a perc gyöngesége volt, amit én szerelemnek hittem, s nagyon hamar meggyűlöltél, ahogy csak a rang és pénz friss éveiben gyűlölheti asszony az elmúlt bűnök koldus cinkosát. Óh, jól tudom, hogy csak gyöngeséged volt az enyém, s mikor szégyelni kezdtél, az én büszkeségem százszor keserűbb szégyennek látta azt az órát, amikor először vártam rád s amikor, naiv gyerekek, a körúti, kopott kávéházban ettük nyomorult vacsoránkat: én a megcsúfolt szerelem bosszúvágyó szavaival kértem Istent, hogy nyomorultan dobjon elém, amikor már messze fölötted állok, - óh, jobban gyűlöltelek én, mint ahogy te tudsz gyűlölni: nekem a nagyobb szégyen adott erőt, hogy a nevedet se tűrjem a számban, - és íme, most már megint szeretlek, és most messziről megüzenem neked, most már meg merem mondani magamnak is, hogy hazugság volt, amit akartam, és nem gyűlöltelek sohase: én csak arra a lányra emlékszem benned, aki enyém volt, arra a lányra, rád, akitől azt a tiszta szerelmet kaptam. Óh, most megmondhatom, hogy már nem félek gyűlölettelen nézni a gyűlöletedre, és hogy újra megszerettetett az az első óra, s a többi néhány, az a régi lelkesedése fiatal testemnek, az a szent tévedés, amelyre most úgy gondolok, mint ébredésre a meggyötört gyermek, akit lázképek kínkamráiból csöndesen és jóságosan kiszabadít egy álmodott hang.
Egymás alatt s egymás felett s egymásba nyilva meztelen omlásban mint ha testtelen hangok érkeznek süppeteg s oly földöntúli szerelem lelkével lüktetik tele a levegőt, hogya zene megszületik a semmiben,
egymás alatt s egymás felett s egymásba nyilva mindig új vágyban, mely lankadatlan borul új s új szomjakkal telített ölelkezéseikbe, hol ezer mozdulat egysűl s kielégítethetetlenűl szétválik s újra egybefoly,
egymás alatt s egymás felett nyitódva és csukódva szent törvény szerint, mert messze bent, bent is kitárják testüket, úgy ringva-úszva kívül és belül, hogy minden tétova mozdulatuk csók és csupa egymáson átbújt ölelés:
hullám alatt s hullám felett örök-sóváron s meztelen hullámok úsznak, testtelen gondolatok, szerelmesek, forrón, buján, reménytelen, hullámok végtelen sora, boldogtalan hullámok a szerelmes tengeren.
ez pl.? Nekem úgy tetszik :)
Úgy bújtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkező,
fantasztikus kis állatok;
/én hiszek neked :) és te mi vagy?/
és neked mik azok a buborékos versek? amik másképp olvasódnak?
nekem teccik az állatiösztönös :), és irigylem is, jó lehet igy nőnek lenni, testezni, lelkezni :), igy szeretve, ölelve lenni.
de még mennyire :))
nekem van egy másik olvastja is: ha azt hiszed, hogy egy lányt megszeretsz, azátn megsimogatsz és megölelsz....és azt hiszed, hogy ő is téged ugyanúgy, és nagyonis....
akkor ne agyalj, ne számolj, hanem menj és szeresd !!!! menj, csináld, éld, örülj !
Az érzékenység volt a fő-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magamból. És a képzelet – mint valami állandó szédület kísért, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzó üvegormokon lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szó és kép megnőtt, valahány, mihelyt éreztem, csodálkoztam (és mindig éreztem! csodálkoztam!), és egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendező színeket, lobogást, – én meg kapkodást tőle, dadogást, s mivel mindez csak zavarba hozott, mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.
