Szia! :o)))
Na ehhez kell a pozitiv szemlélés... Ugyanis te egy "teljes érzelmi elsivatagodás felé hajló világot" látsz, én rengeteg lehetőséget, hogy olyan emberekkel barátkozhassunk össze, akikkel régebben valószinüleg még csak nem is tudtunk volna egymás létéről, és barátságokat látok, és nem véletlen, hiszen mindig is sok barátom volt, márpedig az kölcsönösséget feltételez, olyan kapcsolatot, amiért mindkét fél tesz valamit, nehogy eltünjön a semmi ködén át... Én sok érdekes, értékes embert látok, teli érzelemmel - és ezek közül sokan nem merik élni az életüket, pedig ha nem merik vállalni az elutasítás valóban létező kockázatát, akkor találni se fognak senkit, hiszen a félelem köde eltakar mindenkit, akit szerethetnénk... De szerintem nagyon sokan jönnek rá (vagy maguktól, vagy ráébreszthetők), hogy kis bátorsággal igazi szeretetet kaphatnak viszonzásul a legtöbbször - és ez a fontos ebben...
Na már megint polemizáltam egy sort, pedig nem is annak indult :o)))))
És persze míg a pesszimizmus hangulat, az optimizmus akarat. Nem tőlem a megállapítás,nem is tudom ki mondta, de van igazság benne. Csak hát igen nehéz optimistán szemlélni a teljes érzelmi elsivatagodás felé hajló világot. Nincs más hátra, mint szeressünk, hogy szerethessenek!
Szép napot Neked és mindannyiunknak sok-sok szeretetteljes percet, órát, életet.
Persze, hogy fontos, hogy tudják! Sokat szoktam is mondani, szeretem is hallani... De ezeket a szirupos müizéket ki nem állhatom... :(((((((((((
Szerintem amit már mondtam, hogy a szeretethez pozitivan kell viszonulni, az máris feltételezi, hogy nem vagy passziv... Passzivan lehet magadba roskadni, de passzivan nem lehet a világot pozitivan szemlélni. A szemlélődés amugy is aktiv tevékenység :o))
Valaki mesélte az indexen én feljegyeztem és megosztom Veled (tek):
"Az én eszement kollégáim azt mondják, hogy ezek az érzelgős filmek olyan negédesek és nem értik miért kell tízszer elmondani, hogy szeretlek.
Szerintem igenis el kell mondani tízszer, százszor, ha az ember úgy érzi. És én szeretlek téged."
Mire én azt feleltem:
"Én is Téged."
"A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem;
nem beleesünk, hanem helytállunk benne."
Erich Fromm
Vélemény? És a Tied (tek)? Mindenesetre az enyém azonos, elvem: nem elég, ha érzed, mond ki és éreztesd! Fontos, néha "életmentő" lehet, nekem elhihetitek, a boldogság múlhat ezen.:)))
Szerintem a szeretet nem valami viszonzásra váró dolog... Ha érdek van benne, akkor nem szeretet... Aki sok mindenkit szeret, azt általában sokan szeretik, mert ehhez az kell, hogy nyitott legyen a szive... Márpedig azokat az embereket, akik mosolygó szivvel állnak (általában :o) az élet viharaiban, és tudnak apróságoknak örülni, könnyebb szeretni iss, mint a megkeseredett pesszimistákat... Igy ők méginkább elkeserednek, hiszen kevesebb pozitiv visszajelzést kapnak... Ez egy ördögi kör, pontosabban kettő :o) az egyik körben levők szerint az élet gyönyörü, a másikban levők szeirnt randa... Kevesen vannak, akik a két kör között sétafikálnak :o)
Szia! Köszönöm a bíztatást. Jól esett. Bár a téma örökzöld, be kell látnod a topic életben maradása korántsem rajtam, annál inkább a hozzászólásokon áll, vagy bukik. Boldogan térek vissza az eredeti témához. Ennek tanuságaként álljon hát egy újabb Törzsasztalról kiollózott idézet:
"Valakinek odaadni a teljes szeretetedet sosem biztosíték arra, hogy visszakapod! Ne számíts szeretetre viszonzásképp, inkább várj, hogy megnőjjön a szívükben, de ha mégsem teszi ezt, legyél megelégedve azzal, hogy a tiédben megnőtt.
(Szerző ismeretlen)
Várom - a Tied is - az újabb hozzászólásokat, véleményeket.:)))
Szia! :o))) Szerintem ne temesd :o) Nem hiszem, hogy az eredeti kérdést kitárgyaltuk volna Leea megjelenéséig... Most az ő története ál, mert nyári szünet van, vagyis nem találkoznak... Addig visszatérhetnénk az eredetileg felvetett témához, nem? :o)
Mielőtt végképp elsüllyedne a topic búcsúzóul egy Törzsasztalról mentett gondolatsor:
"...Ha tehát valóban a szeretet után vágyódsz, akkor fogj hozzá komolyan a látás feladatához, nézz valakit, akit nem szeretsz, és vedd észre előítéleteidet. Nézz valakire vagy valamire, akihez vagy amihez ragaszkodsz, lásd meg a körődés szenvedését, haszontalanságát és rabságát, és nézd hosszan és szeretettel az emberi arcokat és az emberek viselkedését. Keríts időt arra, hogy csodálattal bámuld a Természetet, a madár röptét, egy virágzó növényt, a száraz levelet, amint porrá őrlődik, a folyam folyását, a hold felkeltét, a hegy égre rajzolódó körvonalát. S miközben ezt teszed, a szívedet elzáró védőréteg lágyulni kezd, elolvad, a szíved pedig újra életre kel, hogy érzékeny és készséges legyen, Szemedből eltűnik majd a sötétség, látásod tiszta és átható lesz, te pedig tudni fogod végre, hogy mi a szeretet.
... "
Lehet ez kérdés? Ugyan már. A fórum vélemények és eszmecserék helye. Nem is lenne jó egy kaptafára húzva megélni az érzéseinket. A szerelem dolgában mi ketten külön véleményt képviselünk. Nem tudtuk meggyőzni egymást, nincs más hátra, mint egymás gondolatait tiszteletni, tudomásul venni ebben a témában való különböző felfogásunkat. Ahány ember, annyi gondolat, eszme, vélemény. Tarkaságuk adja életünk ízét, zamatát,szépségét.
Leea kedves!
Az idő mindent megold. További bölcsesség: Minden rosszban van valami jó, és fordítva.
Örülök, hogy beszélgethettünk, és történjen
minden úgy, ahogy szeretnéd.:)))
Szóval, bár a szigorlatom ráment, de úgy érzem, hogy SIKERÜLT lezárnom az egészet. Egyelőre úgy tűnik, a barátság is megmarad. Az majd inkább csak jövőre fog elválni. (Bár A levelet még nem olvasta, de mondtam neki, hogy lezártam...)
Köszönöm mindenkinek a segítségét!
ugye nem haragszol meg kedves Klia, ha nem egyezik a véleményünk!
szvsz. kell kizökkenni ebből az állóvízből, mert már sajna számomra ez szürődött le! megosztottam a véleményemet!
nem baj ugye?:-)
és az ár most a vizsgarontásokkal felesleges, körbeforgás (kivülrőlnézve, és igenis önértékelésre van szükség! sok tapasztalat alapján mondom, nem értékeli a másik fél a túlragszkodást, ha már jelét adta többszöris, hogy ebből nem igazán kér! miért kell elvinni a kenyértörésig? akkor már a barátság se lehet (most van?) nézem, de jelek nem mutatják.
hát ismét hangosan gondolkodtam, de visszavonulok, csak olvasom a topikot továbbra is időközönként.
üdv:tölgy
Mond a tűznek,ne égjen! A szerelem képtelen holmi okos, csendes mérlegelésre. Vagy ha mégis, akkor az már nem szerelem. Adjunk hát sanszot a lobogó tűznek, hogy parázzsá válva csendesedjen. Szokták mondani: A szerelem öl, butit, nyomorba dönt. Meglehet. De, ha másfelől nézed: a legtöbb szépirodalmi alkotást, verset, zeneművet, stb. nem éppen a viszonzatlan szerelem inspirálta?, Vagy tévednék? Gerle repült! :)))
csak csendesen belekotyogok (mintha már lett volna róla szó!)
ELENGEDNI TUDNI! kicsit messzebbről rálátni (nézni a jelenre!), kibogózni lehet még? kell?
ÉRZÉSt magát megfigyelni! miért is a harc? a küzdelem?
ki mit nyer, veszít?
az idő érték!és az elfecsérelése???
ismét csak az elengedni-t hangsúlyoznám!
de mindenki szabad akaratából teheti tönkre vagy szebbé a saját!! és a másik életét!(Önbecslés!!)
nyitott szem, elmélkedés, mérlegelés (már van távlata, multja ennek a történetnek)
üdv:tölgy
A szigorlat dolgát sajnálom, de remélem tudod, ettől még nem dőlt össze a világ. Vedd újra, mégpedig teljes erőbedobással, az akadályt. Meglásd győzni fogsz!:))))
Helyes. Csak bátran. Minél előbb, annál jobb. Ki vele, ami szívedet nyomja, hogy értsen a szóból, ne csak találgasson! Gondolj arra, ennél rosszabb úgysem lehet. Ami a legfőbb, bízzál Önmagadban! Meglátod az őszinteség végre kimozdit majd a holtpontról, megszabadít a kétségeidtől. Az utolsó percig küzdj a boldogságodért, de ne add fel egyéniséged. Maradj Önmagad. A bármi áron való elfogadtatás, Önmagad megtagadása a másik szerelméért megbosszulja magát. Nekem elhiheted. Teljes lelkemből szurkolok Neked, és várom a fejleményeket.
Drága Leea!
A viszonzatlan szerelem pillanatnyilag mély sebeket ejt szíveden és megértem, nagyon fáj. Viszont az is igaz - legalább is szerintem -, hogy az életben semmi sincs véletlen. Egész biztos, hogy "szenvedéseid" csiszolják egyéniséged, és leszel általuk "igazgyöngy" az igazi Ő számára. Végső soron hidd el: akinek az élet tálcán - minden küzdelem nélkül - kínálja a jót, az annak szépségét nem tudja igazán értékelni. Érzelmek, küzdelem nélkül vegetálni igen, de élni nem lehet. Ne sajnáld hát, sőt - furcsa, amit mondok - inkább örülj érzéseidnek, még akkor is, ha pillanatnyilag fájdalmasak. Nézz szembe velük, tanuld meg kezelni azokat. A "barátodat" (idézőjelbe tettem, mivel egy igazi barát nem kínozza a másikat) kérd meg, hogy bármiről,de kiszemeltjéről - érthető okok miatt- ne follyon köztetek diskurzus. Az mindenkinek saját személyes, legbensőbb ügye kell, hogy legyen. Ha csak erre kellenél, köszönd meg szépen, és lépj tovább. Továbbra is szurkolok,sok szeretettel gondolok Rád.
Sajnos nem hiszem. Végig "játszott" velem az igaz. Az is igaz, hogy érzékeny. De továbbra is én hozom össze a csajjal. Amikor pedig kiderült (nem szó szerint mondtam, hogy belé, de láttam, hogy tudja, hogy róla van szó, meg a "félrebeszélő" szövegelésünkből is kiderült. Utána megállás nélkül majd egy napon keresztül beszélt az illető nőszemélyről. Majdnem sikerült kiakasztania. Most úgyis borulós a hangulatom... Nem tudom, hogy elolvasta-e a levelet, nem merem megkérdezni. Előtte is mondtam Neki, hogy szerelmes vagyok. Csak nem konkretizáltam. Visszaszámolva akkor jöhetett rá, amikor elkezdtem a nyílt kétértelmű célzásaimat. De az is lehet, hogy valaki akaratlanul hozzásegítette. NEM szeret viszont, ezt biztosan tudom. Az ilyet megérzi az ember... Akkor nem lett volna velem bunkó olyan sokszor. Most is az néha, csak visszavesz, mert tudja, hogy nélkülem nem tud nagyon lépni nő-ügyben...
Továbbra is félek. Nem nagyon merek a szemébe nézni. Olyan kínos, hogy 2 hónapig csaináltam a hülyét magamból. Meg ez az egész helyzet. Félek attól, hogy (megint) elküld a fenébe, félek a nyártól, saját magamtól, de legfőképpen Tőle... És csak ásom magam alatt a gödröt...
Üdvözöllek. Sajnos gépünk még további egy hétig a számítógépes táborban "dolgozik". Dezső csupán megrendelésre állított össze egyet. Amíg le nem szállítja, használom.
Hogy kérdésedre is válaszoljak, igen tudok levelet írni. :))Azonban vagy egy hete - éppen, gépnélkülivé válásom előestéjén - nekem igen kedves nettársam nagyon helyesen, e-mailben pirított rám, gazdaként csúnya dolog magára hagyni a topicjaim. Figyelmeztetését megszívlelve, most elsőként azokhoz szóltam hozzá, e-mail tartozásaim csak utánuk jöhetnek. Egyetértesz?
Végre csakhogy sor került erre is. :)) Hidd el így a legjobb. Mindig is sejtettem, hogy tud róla. Hogy miért hagyott kínlódni? Miért Téged kért meg, hozd össze a "kiszemeltjével"? Szerintem kézenfekvő a magyarázat (persze lehet tévedek): ezzel provokálta ki őszinteségedet. A vallomásodért a végletekig "játszott", és lám, elérte a célját: végre kimondtad: szerelmes vagy. Ezek után nem lennék meglepve (újra csak ez az érzésem), ha kiderülne: viszont szeret. Ezek után csak nem akarod azt mondani, hogy esélytelen a feltételezésemn? Huh, de izgalmas, én szívből szurkolok. Sajnálom, hogy az érzelmi viharoknak az irodalom szigorlatod esett áldozatul. De fel a fejjel! Bizzál! Még nincs elveszve semmi!:)))) Sok szeretettel gondolok Rád, és kíváncsian várom a fejleményeket.
MarK: betartottam a határidőt. Tudja! Tegnap megint célozgattam, hogy mit csináljak az illetővel, mire Ő közölte, hogy arra nem gondoltam-e, hogy az illető már tudja. Hirtelen elsötétült a világ...
Azt mondta, hogy 2 hónaoja tudja. Hagyta, hogy 2 hónapig hülyét csináljak magamból, és még a kiszemeltjével is én hozzam össze... Ha ennek tudatában nézem az egészet, tényleg nagy hülyét csináltam magamból...
Odaadtam Neki a levelet is, amit akkor írtam, amikor összevesztünk. Még nem olvasta el - hála Istennek, mert kezdem megbánni, hogy odaadtam Neki. Ha egyszer már 2 hónapja rajtam röhög, akkor most még legalább 2 hónapig rajtam fog...
nem tudom, még hogy alakulnak a dolgok. Egyelőre fenntartja a baráti viszonyt, de félek, hogy csak addig, amíg segítek Neki a nőügyében. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Attól félek egy picit, mert még egy akkora veszekedést, mint februárban nem hiszem, hogy túlélnék... Mindenesetre most egy fokkal jobb, mert legalább ez nem myomaszt. Viszont ott a másik oldal: félek, mi lesz ebbből. Egy biztos: az irodalom szigorlatom nem lesz meg. Már tudom előre. Nem bírok a tanulásra koncentrálni, még úgy sem, mint eddig, mert az jár a fejemben, hogy mi lesz ezután? Vagy azután, ha összejönnek? Messziről leszek kerülve? El leszek küldve melegebb égtájakra? Nem tudom, és inkább most abbahagyom ezt az eszmefuttatást, mert csak jól felidegesítem magam, és megint 1 oldalt fogok olvasni 5 óra alatt...
A kommunikációs különbségeket adottnak kell tekintenünk: a nő "nőül" a férfi pedig "férfiül" forgatja tekervényeit, s ad neki hangot (vagy nem ad). Magyarán kommunikál.
Mit jelent az, hogy "megbeszélni normálisan a dolgokat"? Ki mondja meg, mi a normális?
A második pontban írt mondás tényleg elgondolkodtató. Bár nem kell feltétlenül mindig mindent megtenni, amit akarunk. Voltam már olyan helyzetben, amikor önmagam lefékezése nagyobb nyereséget hozott, mint a "nyomulás".
Üdv.
Tudom, hogy el kell neki mondanom - magamnak is tartozok ennyivel... És mostanában kéne, amíg ilyen jól el tudunk beszélgetni... De továbbra is félek, le kéne már győznöm ezt a félelmet, és felkészülni arra, hogy el tudjam viselni, amikor képen röhög és elküld a fenébe barátként is...
Hááát, lehet, hogy "normálisan", de mégsem arról, amiről kéne... Én már leírtam mindent, amit gondoltam, úgy érzem, egyáltalán nem tudtalak meggyőzni... Sztem ha rajtad múlik, még ősszel is ugyanígy fog folytatódni...
Pedig aki mer, az nyer.
:))
