Megint félreértesz. Te nem az MSZMP egyik nyilatkozójának egyik mellékmondatával értesz egyet, hanem az MSZMP egyik alapvető és meghatározó működési elvével. ("Belül" lehet vita a döntés megszületéséig, utána "kifelé" teljes az egység. Aki mást mond: lépjen ki, vagy ki lesz rúgva.)
És megint csak félreértesz: én ezzel cseppet sem bántani akarlak, bárkinek lehet ez a véleménye, például a Fidesz éppen így gondolkodik. Talán nem sértő a nyilvánvaló azonosságok megemlítése.
Ami a "fekete-fehér" ügyet illeti, ezzel teljesen egyetértek. Azzal a kitétellel, hogy ez az alapelv, amit képviselsz és amin vitatkozgatunk, (és ami ellen semmi kifogásom nincs, csak nem értek vele egyet) ezzel egyáltalán nem passzol.
Megint félreértesz. NEM az MSzMP működési elveit preferálom, hanem történetesen EZZEL A "NYILATKOZATTAL" éppenséggel egyet értek.
Most nagyon szélsőségesnek tűnik majd, de attól, hogy valaki (akár én, akár más) egyetért Hitler EGYETLEN mondatával, hogy mondjuk a német nép erős, tehetséges, ez még nem jelenti azt, hogy teljes egészében "azonosul" a MeinKampffal. Ugye?? Ettől még mélységesen elítélheti Hitler EGÉSZ "tevékenységét"? Vagy akkor már nem? És ha történetesen a Vörös Hadsereg azon "tettét", hogy megszabadította (jó, nem egyedül, részt vett benne...) Európát a fasiszta rémuralomtól, HELYES, pozitív tettnek értékelem, attól még ugye elítélhetem azt, hogy gyakorlatilag végigerőszakolták a "felszabadított" országok nőlakosságát? Semmi sem teljesen fekete vagy fehér.
Természetesen mindenből le lehet vonni tanulságokat. Ez esetben azonban nem mindegy, hogy én levontam-e. Nem vontam le, vagyis sem szimpatikusnak, sem ellenszenvesnek nem nyilvánítottam azt, hogy a pártok működési elvei közül Te a volt MSZMP-ét preferálod. Pusztán tényként közöltem, hogy ez így van.
Nekem az én családom a legszimpatikusabb.
Nem mindegy viszont, hogy a családomról, vagy a pártokról van szó.
Pártszimpátiám viszont azt gondolom mellékes, hiszen elvekről volt szó.
Nos a letűnt kádári MSZMP elvei nem tetszenek akkor sem, ha most a Fidesz vallja magáénak. Pusztán azért, mert ezek az elvek nem szimpatikusak, akár Kádár jános vonogatja a vállát ezeknek a hangoztatásával, akár Orbán Viktor.
'89 júniusában az MSZMP legbelső köre négytagú elnökséget hozott létre Grósz, Németh, Nyers és Pozsgay részvételével. Ezzel ugyan felrúgtak mindenféle tételes alapszabályt (innen az utalás a háttéralkura), viszont nyilvánvalóvá tették azt, hogy kiken múlnak a dolgok. A megegyezés valójában arról szólt, hogy Grószt ejtik, Németh miniszterelnök marad, Nyers pártelnök lesz, Pozsgay pedig valami népfrontos köztársasági elnök, és így vezénylik le a rendszerváltást.
Szeptember 18-án Pozsgay aláírta a paktumot az ellenzék nagy részével, Németh (háttérben Hornnal) pedig a parlamentben folytatta. Október 6-án a rendszerváltó kongresszus olyan döntéseket hozott, amellyel ugyan senki résztvevő sem értett egyet maradéktalanul, viszont ez a döntéshalmaz egy színfalak mögötti kicsikart kompromisszum-minimum volt, ezért a 10-15%-os Grósz-szárnyat kivéve mindenki képviselni tudta, beleértve a nagyon vegyes elnökséget is. Ám novemberre a színfalak mögötti mutyizás megbosszulta magát, sem az MSZP tagsága, sem pedig az MDF nem támogatta Pozsgayt, akinek így elszálltak az elnökjelöltségi ábrándjai, a 4igenes népszavazás összerántotta az ellenzéket, és az MSZP népszerűsége a hóeleji 30%-ról 15%-körülire esett vissza. Ekkor Nyers Rezső (a háttérben Kovács Jenővel) megpróbált keményíteni saját kormányával és parlamenti frakciójával szemben, mire Németh Miklós kilépett az elnökségből, ugyanezekben a hetekben K-Európa megrendszerváltotta önmagát Gorbacsov és és Bush alig titkolt támogatásával, Németh és Horn új lehetőségeket kapott, Nyers és Pozsgay lemaradtak - de ez már egy másik történet kezdete.
Az "anyázás" felemlegetésével elsősorban (sőt kizárólag) a politikusok "egymást anyázásá"ra gondoltam, az hogy itt az indexen kik hogyan anyázzák vagy NEM anyázzák (ez a követendő!!) egymást, valószínűleg nem érdekli a közvéleményt. (Nincs k.v.formáló ereje...) Elnézésedet kérem, ha esetleg magadra érthető volt.
Te is "kimondtad" azt, amire gondoltam, hogy "én így gondolom, ő úgy gondolja, így hát ennyiben maradtunk". Vagyis A. nem úgy jön ki, hogy "Az a barom B. azt godolja, hogy ... bezzeg én meg úgy gondolom, hogy ..., de meg kellett alkudnom, ezért ... de továbbra is állítom, hogy ..." stb.stb.
Béluskabácsi, érzésem szerint a világon semmi (még Darth Vader sem) hófehér vagy koromfekete, MINDENBEN lehet valami jót is találni, MINDENBŐL le lehet vonni tanulságokat. Számodra melyik család a szimpatikusabb, amelyik az áruházban "marakodik" azon, hogy milyen mosóport/fogkrémet/szájvizet vegyenek, vagy amelyik otthon leül, "zárt ajtók mögött" megegyezésre jut, mosolyogva elvégzi a bevásárlást, fizet, és mosolyogva hazamegy. (Nekem specko.jedno. NEM az első a szimpi!) És neked?
nemmindegy
1. A közös álláspontnak NEM KELL egységesnek lennie, sőt! Számora az "én így gondolom, ő úgy gondolja, így hát ennyiben maradtunk" típusú közös álláspont az EGYEDÜL elfogadható.
2. A véleménykülönbség kifejtésenem okvetlenül anyázás — bár ez kultúrkörönként változó: maradjunk annyiban, hogy az MSZP-ben nem az. Nekem pl. meglehettösen markáns és kevesek által osztott véleményem van számos kérdésben, és — mint itt is látható — ki is szoktam azt fejteni. Nem emléxem, hogy valaha, valkit is anyáztam volna.
3. OFF Az elöbb lemaradt: az általános szabály alól persze van egy kivétel: amikor Trebitschcsel feltününk vmi vitában — tehát nem a "Kire szavaznál?" típusú körkérdéseknél. (A mai napig nem vagyok képes felfogni, hogyan szavazhat egy egyéb kérdésekben teljesen normálisan gondolkodó ember a Fideszre??? Pont akár rezsö — nem véletlenül barátok... Azt hiszem, ehhez én túl buta vagyok.)
Még annyit, hogy amennyiben hinni lehet a közvélemény-kutatási statisztikáknak, akkor úgy tűnik, hogy a polgárok jórésze is visszatetszőnek véli ezt a fajta "politizálást".
Szerintem nem jól érted. Legalábbis én úgy veszem ki, hogy pont az a lényeg, hogy közösen, hosszabb-rövidebb vélemény-ütköztetés, "szócsata", vita UTÁN egységes álláspontot kell képviselni egy pártnak. Vagyis aki nem tudja elfogadni, az lépjen ki (függetlenül attól, hogy kinek van esetleg igaza, ne ezt feszegessük) és keressen olyan pártot, amelynek álláspontja közelebb áll a sajátjához. Hogy nézne ki, ha mondjuk az SzDSz adó-politikáját a "riválisok" (Demszky, Kuncze stb.) elkezdenék megvitatni a széles közvélemény ELŐTT, esetleg akár úgy is, hogy egymást (finoman) anyázzák. Engem, választópolgárt EGYÁLTALÁN nem érdekel, hogy zárt ajtók mögött hogyan győzik meg EGYMÁST a végül is elfogadásra és "kiterjesztésre" szánt adópolitikájukról, de ha azt látom, hogy egymást marják azzal, hogy ki a nagyobb f... (fej), akkor legszívesebben "vásárolnék" pár jugoszláv pukkancsot, és közéjük nyomnám. Én így értem a kifelé egységes álláspontot.
Üdv ... nemmindegy
Na, pont ezen szeretnénk változtatni: nagggyon jó lenne, ha (mi, kövélemény) tudomásul vennénk, hogy ha két ember látszólagos álláspontja tök megegyezik, akkor az azt jelenti, hogy legalább egyikük éppen hazudik.
Nem tudom, ki emlékszik még Kádár utolsó "megnyilatkozásaira", de a második átkos vége felé volt egy mondata, ami — függetlenül attól, hogy ki mondta —, nagyon, NAGGGGYON megszívlelendő lenne minden "pártkatona" számára, különösen most, a finoman civakodó MSzP részéről: (nem szószerinti, inkább a mondandó a lényeg)
"Elvtársak, itt a zárt ajtók mögött lehet vitázni, lehet érvelni, lehet ütköztetni a véleményeket, de amikor kinyitjuk ezt az ajtót, elvtársak, akkor a nép felé EGYSÉGES ÁLLÁSPONTOT KELL KÉPVISELNÜNK!"
Hát ez az. Mert hogy a "nép" milyennek látja "hőnszeretett" pártját, az
nemmindegy
Kedves Pásztorötperc!
a. Elhiszem, hogy az MSZP-nek volt/van programja, de Magyarországon általában nem olvasnak az emberek pártprogramokat. A jó jelszavak, a tudatos stratégia viszont annál célravezetőbb lehet. Márpedig ilyen mostanában nincs a szocialistáknál (a Fidesznek annál inkább).
b. Kutyából nem lesz szalonna. A magyar baloldalnak immár több évtizede kiformálódott politikai kultúrája van, amit csak úgy lehetne megváltoztatni, ha ez drasztikus személyi változásokkal is járna (magyarul az MSZP-t Horn-, Szekeres és Nagy Sándor-mentes övezetté nyilvánítanák). Elhiszem Kovács jó szándékát és szociáldemokrata elkötelezettségét, de kötve hiszem, hogy ki tudná füstölni az MSZP fönt említett díszmadarait. Vagy kiüti őket a nyeregből, de akkor ő is hasonlatossá válik hozzájuk, vagy folytatja az MSZP civilizálását, de akkor jó pár évig ellenzékben fognak még maradni. (Ez egyébként műkedvelő politológusként egy tényszerű meghatározásom, Fidesz-hívőként pedig az esti imáimban elrebegett reménységem.)
Az apró tények figyelmen kívül hagyásával és (nem) birtoklásával csak vissza szerettem volna utalni az általad írottakra, de tény, hogy tehettem volna szájlit utána. Így.:-)
A Kováccsal kapcs. "logikai jellegű összefüggéseken" alapuló következtetéseid elég kategórikusnak hatottak ahhoz, hogy ténymegállapításnak tűnjenek. Pl.:
"Súlyos tévedés volt azt hinni, hogy a gyakori közszereplési lehetőséggel járó frakcióvezetői tiszt elengedhetelenül szükséges a pártelnöki tekintély fenntartásához." Nem hitte ezt.
"Elhitte, hogy a kormány médiadiktatúrát valósít meg" Nem hitte el. Úgy _látta_, hogy a kormány a közszolgálati TV-rádió esetében diktatórikus módszereket alkalmaz, valamint azt is _látta_, hogy a kormány a médiaszereplésben fölényre törekszik. (Szvsz persze ez az utóbbi években Közép- és Kelet-Európában természetes, annak ellenére, hogy a kommunikációs és politikai infláció egyik gerjesztője.)
"Kovács hitt ...a programok mindenhatóságában" Amennyiben?
"Kovács nem ismert fel egy "apró" tényt: az MSZP nem azért vesztett 98-ban, mert népszerűtlen volt (33%-os eredményt egy Bokros meg egy Tocsik után kevesen produkáltak volna Európában), hanem azért, mert nem volt erős szövetségese." Ezt az "apró" tényt" (kis pontosítással, hogy t.i. _többek között_ ezért nem kerülhetett kormányra az MSZP) nem Kovács, hanem Horn nem ismerte fel, annak ellenére, hogy másokkal egyetemben Kovács is elég kitartóan próbálta felhívni a figyelmét erre a veszélyre már jóval a választások előtt.
A pártirányítás-triumvirátus megjegyzésed gondolom rezsőnek szól, aki felvetette, én ugyanis csak élcelődtem.
Reményeidben egyébiránt elég sokan osztoznak, ha nem is hasonló motivációból.;-) De, amilyen demokrata ez a pasas, képes lesz legalább az Elnökséget hagyni szóhoz jutni. Szvsz.:-)
Sch. A. ide s tova 2 éve NEM politizál az MSZP-ben — bár tagja, de mindenki retteg közelségétől, mint ördög a szenteltvíztől. Sch.A.-ral mutatkozni egyenértékü a negatív sajtóvisszhanggal.
félig OFF: mindig elszomorít, hogy kis hazánkban egy választás elvesztését (legyen szó akár egy posztról, akár vmilyen többségről) mindig hajlamosak vagyunk bukásnak felfogni.
Nagy elemzésed (1. és) 2. pontjával maradéktalanul egyetértek, a 4.-kel félig-meddig (de az innen kilógna) — a 3.-ban tévedsz: épp azért, mert nem ismered a szereplöket.
a) Pártprogram nem attól lesz egy papír, hogy néhány, okos ember "kitalálja", a kongresszus pedig elfogadja, hanem attól, hogy (ellenzéki, de kiváltképp) hatalmi helyzetben a párt e szerint cselexik. A maszopnak mindig volt olyan "programja", amit elfogadott a kongresszus (a szakmai részprogramokat pedig a választmány, methogy mi roppant alaposak voltunk ám!) — Horn Gy. pedig, ettöl tökéletesen függetlenül, azt csinált, amit akart.
b) A tagság nagy többségének vezérlö elve ugyanis a lojalitás (v.ö. szervilizmus) volt(?). Nos, az a csapatmunka, amit K.L. forszíroz, NEM "szép idea", hanem roppant tudatos kísérlet a párt belsö politikai kultúrájának átformálására. Nos, pontosan ez az az alapvetö kérdés, ami messze fontosabb, minthogy 2002-ben nyerünk vagy vesztünk — amivel nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi, SZVSZ roppant negatív erkölcsi mintákat sulykoló kormányzat leváltása ne lenne fontos. Az biztos, hogy se Némethtel, se Hornnal efféle belsö megújulásra a legcsekélyebb esély se lenne: egyenként kb. egy évtizeddel vethetnék vissza a párt "normális" fejlödését.
OFF Ha mégse annyira akarsz az Antarktiszon nyaralni, összehozhatlak Kovács Lacival a Köz.téren — ha mégis, majd elmondom neki magam.
Szeretném megjegyezni, hogy a következtetéseim nem is alapulhatnak tényeken - lévén a Déli-sarkon előbb fogok nyaralni, minthogy a Köztársaság téren tiszteletem tegyem; szóval nem alapulhatnak tényeken, csupán logikai jellegű összefüggéseken. Egy biztos, triumvirátus még soha egy pártot sem irányított; a legendás római triumvirátusok csak rövid távú taktikai szövetségek voltak, amelyeknek tagjai az első adandó alkalommal elvágták egymás torkát.
Kovács csak akkor lehet Viktor kihívója, ha egyedül veszi kezébe a párt irányításat - magyarul kiszorítja Horn Gyulát és vazallusává teszi Némethet. Remélem belekezd, mert alig várom, hogy a maszopon belüli "polgárháború" kirobbanjon, megfordítva a közvéleménykutatók előrejelzéseit.
sokat kívánsz te trebics et. a mi et.nőinktől. méghogy fiatal. méghogy nagy mell!
elégedj meg azzal, hogy lesz nekik mellük. és világos a hajuk. a lényeg nem ez. hanem az ESZME. hinnie kell neki a tőke, az információ, meg a forradalmi élcsapat szabad áramlásában. ahogy azt a klasszikusok tanították.
Én is azt hiszem, mármint hogy nincs esélye.
A keze meg... Sajnálom. Nem tudtam. De mindenki belűlről szép, és ez szerencsés esetben kívűlről is látszik. Ő szerencsés.
Én meg megyek aludni. :)
Nem, ő tényleg minden szempontból lyó lenne. Korrekt, okos és szép.
Éppen ezért sürgősen ki kell találni valamit ellene, mer a végén még nyer vele az MSZP.
Bár ez nem valószínű, hálistennek. Úgyse hagyja szóhoz jutni a három hülye tenor. :)
Kedves zoliku!
Ami az Orbán-Horn párhuzamot illeti kétségtelen, hogy vannak ezügyben összehozható tények. Hogy ezeket milyen ok-okozati összefüggéssel, milyen ismeretek alapján és szándékok szerint hozza valaki össze, az lehet változó. Nekem a Te verziód túlzottan elnagyoltnak és némileg erőltetettnek tűnik.
Kovácsra vonatkozóan viszont az az érésem, hogy nem ismertél fel egy apró tényt. Miszerint a leírtakkal kapcsolatban nincs birtokodban tény.
Üdv,
akkorcsakmi
A nagymellű szőkéket szintén neked adományozom... :)
Szvsz azért forszírozod Vitányit, mert _neked_ ő hiteles. De szerintem meg nem lehet általánosítani. Azonkívül - legyünk realisták - Vitányi mester örexik, elméje csillog, de nem igen való ő már valamiféle komolyabb pozícióba... Arról nem beszélve, hogy - tudván persze, hogy sok minden múlhat rajta - nem elsősorban egy emberen múlik egy nyerés vagy bukás.
PS: Bélára vigyázz, nehogy olyan legyen, mint egy jól megtöltött zokni! Még eltunyul és a kiscica hamarabb átugorja, mint megkerüli! :)))))))
én drukkolok az mszp-nek, mert jelentős tényező (főleg a mogötte álló média- és gazdasági hatalom), tehát az ország érdeke is, hogy megújuljon, jó vezető legyenek.
Mivel a három tenor mindegyik tagja jó politikus, és új arc, egyiket sem kellene elvesztenünk.
Volt már ilyen, a rendszerváltozás előtt, hogy egy négyes vezette a pártot. Most lehetne egy hármas. Miért ne lehetne hogy egy triumvirátus kormányozza a pártot, és az országot. Mint az ókori Rómában.
Akkor összegezném: legjobban a fiatal, szöke, nagymellű nők kellenek.
Van ebbe valami. :)
Kvóta akkor rulez, ha lehet vele nyerni. Ha meg nem lehet, akkor nemrulez, csak ballaszt. A többi csak aztán jöhet-------ne.
Szegény Lendvai Ildikó például okos, jó a humora, csinos, jól öltözik... Csak épp fülsértő hangja van, ami hisztériát idéz. Ez már pont elég ahhoz, hogy visszarettenjen tőle minden ép libidójú férfiember. Ergo nem tényező, csak szegény szocik hiszik róla.
Az a hejzés, hogy egyrészt (orvosi javaslatra :) túl sok konyakot ittam influenza ellen, másrészt Vitányival tudna nyerni az MSZP, mással meg azt hiszem, nem. Ezért nagyon remélem, hogy le fogjátok szavazni. Bár őt nem igazán bánnám, de azér mégis.
:-*
ui: Béla a fáról potyogó diót eszi. Közben meg tündérien játszik a 8 hetes kismacskával, aki oroszlánosdit játszva átharapja a torkát, valami csoda. Ha hízik, hát hadd hízzon... :)
