Minden relatív gondolatod
ott kapaszkodik a semmibe,
ahol már a semmi sem látszik,
két kézzel szorítod görcsösen,
markodba röhögő semmitmondó
alakok hadakoznak az igazságért,
s hiába lobogtatod fehér kendődet,
besároz mindent a szennyes gondolat,
tengernyi mocsok fakad,
ha kinyitják szájukat azok;
a gazok gazellaléptekkel vonaglanak
té s tova, hova nem törtet csörtetve
csőre töltött történelem sem,
szajkózva hamis igéket klónozzák
magukat elénk, hogy ráébresszenek,
milyen undorító a lét, ha nem látszunk ki
a ránk vetett háló alól, s széttaposott kávéscsészénk darabjait tovarugdossa
a beteg gondolat, s te csak állsz,
felhőket zokogsz, s szeretnéd tudni,
hogy minden relatív,
s talán ők is emberek...
Megható.
Én egy szerelmetes verssel szeretnék kedveskedni az új esztendőben:
ha már esetleg nem szeretnél valamilyen oknál fogva
ha már esetleg nem szeretnél valamilyen oknál fogva,
akkor készülj fel a következőkre:
fájdalmat helyezek az arcszerkezetedre,
szétbombázom a fejedet,
mészárszéket csinálok az agyadból,
lerúgom a méhedet,
kitépem a tüdőhörgőcskéidet,
lábszárcsontjaidat belefőzöm a Killer (amerikai staffordshire-argentín dog keverék szuka, 3 éves, tizenötszörös győztes a repatarugyáni viadaljátékokon) kajájába,
a csarnokvizedet meg egybegyűjtöm egy bögrébe,
és legfeljebb a koszorúeredet kímélem meg, ha épp olyan kedvemben vagyok
szóval ehhez tartsd magad, ha már esetleg nem szeretnél valamilyen oknál fogva
Új versem címe: Derég írtam már én ide, úgyhogy most gyöjjék az új évi optimizmus-pingvin című versem
Eddig míg azt hitted kedvesed kezét fogod
Sajtszagú jávorszarvas párosujjú patáját tartottad kezedben
S mikor csókra állt a szád, akkor érezted csak,hogy lehellete olyan, mint mikor egy borz krokodilbéllel keni be magát
Mikor pedig tonhalas szendvicset készültél gyomrod vígasztalan mélységeibe bocsátani, hogy ott víg gyomorsav martaléka legyen (s mellékvágányos gondolatként megjegyezném, hogy volt egy ismerősöm, ki legjobb barátjának saját gyomorsavát tartotta...hát az ilyet hívom én magányos embernek)
Egyszer csak azt érezted, nem tonhal volt benn,hanem élő ponty akinek belsőségei most szörnyű, örlő fogaid között sercegnek, miként nagyapád Sokol rádiója (vagy, mint a Kis Serceg)...s te voltál oly ostoba, hogy nem vetted észre a zsemlék közül kikandikáló, nyálkás farokúszóját
S mikor zongorán szívfacsaróan szépséges dallamot próbáltál játszani
Rettenetes, kikapcsolhatatlan magnetofont idnítottál el, mely az undok táncdalénekes, Aradszky László "Nem Csak A Húszéveseké A Világ" című slágerét játszotta a végtelenségig (melynél megítélésem bölcs hóbaglya szerint kevés gusztustalanabb dal létezik)
De talán most másképp lesz...
Tán ezuttal kijön rejtekéből az optimizmus-pingvin
Előslattyog kis tappancsaival,s bár tán csak ennyit motyog: "szerecsendió"
E bugyuta mondandóból Te mégis tudni fogod, hogy most jó lesz...húúúú!
vinnyog a dér, előtte tótükör
törik a fényben a sötét, több, mint ketté
és eloszlik szépen a füleken keresztül
fejekben
arányosan
dereng a valami
valami de reng
alatta a tudatnak! és a dér az
ami csöppnyi nedvvel beáztatja az agyak hártyáját
nyelvem kinyúl, hogy lenyalja a cseppben elő vizet
torokszáraz a setét
nyalom le a csecsét
én inkább
a teremtő kultivátornak
hadd nőjjön a csontom
utána meg belerontok
az arcába
de a dér
de a dér
leledzik a levelen
vajon mér?
kicsi dér, alád áll a torok
fuss bele farkacskáddal felfelé
a torok setétjébe vidd be a kis tört fényedet
hadd sejtse meg a garat
mit akar a falat
egy pillanat és szebbé lesz a tüdőből jövő huzat
ami kimondatja velem:
"éljen"
War On The Screen
(Death Of An American Special Operation Unit)
"Mayday!Mayday! We are under attack! We are under attack! We are un..."
NO VIDEO AND AUDIO SIGNAL
NO VIDEO AND AUDIO SIGNAL
NO VIDEO AND AUDIO SIGNAL
NO VIDEO AND AUDIO SIGNAL
NO VIDEO AND AUDIO SIGNAL
nyomaszt az egész világ ma
...---...
sos
...---...
a torony nyűvő vad indulat taszít
...---...sos...---...
kába undorral halgatott "HÍR" a háborúról zuhan reám
...---...
ez még nem lehet "az" a pillanat
...--
(egy névtelen áldozat naplójából valahol keleten vagy nyugaton 2001. okóber...)
Talán igazad van - legyintek,
és visszakonvergálok a saját tengelyem alkotta füstös kiskocsmába
ahol sör-unikum partit rendezek a végtelennel és az a rohadék mindig nyer
aztán csak az a vége, hogy kihányom a lelkemet és sose tanulok az egészből
Talán igazad van
minden relatív
a lélek-hányásom lassan galaxissá alakul és ezerrel pörögni kezd egy halálalakú fekete lyuk körül
ha minden relatív, honnan a fenéből tudjuk, hogy minden relatív...?!
a fekete lyuk két pofára zabálja a fényt
először a fényt, aztán a hangokat, az illatokat, végül a gondolatokat
hülye barom - kavarok bele a galaxisba - transzcendentális műanyagleves
Talán igazad van
végül is minden relatív
az idő halott
aki magányos, teremtsen magának világot és pakolja fel egy óriásteknősre
tök mindegy
úgyis relatív
erre aztán megkönnyebülten sóhajtok is egy nagyot
és eszembe jut, hogy már megint nem mostam kezet étkezés előtt
nem számolom a perceket órákat
napokat éveket másodperceket
úgyis percegnek körülöttünk
sisteregnek
forrnak
én is forrongok és talpalok tovább-tovább
hogy kinyiljon előttem minden virág
és meglessem a pillangók nászát
hogy lássam a zöldellő erdőt sárgává válni
hogy tudjam merre kellene
fordulnom
ha fordul az út
az utak mindig tudják
hova mennek
de én csak sejtek valami irányt a ködön át
nem nem vagy talán
mégis
bizonytalankodom naponta ötvenszer
mialatt lohol velem valami képzeletbeli
villamos
amely letért a sínről
ó ha tudnám
meddig is élek még
akkor sem számolnám a perceket
minden relatív
minden arrafelé tart
amelyről jöttünk
s kívácsi vagyok rá
de nem sürgetem
talán én leszek a következő
mondja az idő
mikor nem is kérdezem
1103760000
1103759999
1103759998
1103759997
1103759996
(számolom a másodperceket, mennyi van még hátra, ha várható átlagos életkorban halok meg)
1103759994
1103759993
1103759992
1103759991
:)))
Köszönöm, Gyöngyvirág,
illatos, hófehér,
gyöngyeid közt elvész
a hó, a jég, a tél,
ha meglátlak, langyos
lesz a hűs keleti szél,
fehérséged színjátszó,
tarka tavaszt ígér,
ébredez az alvó világ -
szépet és nyárt remél
:)))
RedSnake!
Az őszös versedben semmi különös nincs, ami ebbe a kategóriába (absztrakt) sorolhatná. Az az egy metaforikus alapú hasonlat az egyetlen, ami miatt Te ide sorolhattad. Vagy csak kedveskedni akartál...
És persze, tele van lüktetéssel, melyet egyrészt a háromszoros rímhelyzetek okoznak:
járja, árja, fájna
kelek, levelek, emlékek.
Egyéb párhuzamok:
szomorú ősz-hulló levél-piros szín-elmúlás-fájdalom
Ez tökéletes összhang.
Feszültség? kevésbé...
Te jársz, te tapasztalsz, te állapítasz meg.
Kinek fáj? Úgy tűnik, mintha az is Te lennél, de ebben benne van a másik fél is lehetséges fájó emléket hordozó emberként, akit te féltesz a szomorúságtól...
Én ennyire szomorú lennék?
Mindenképp köszönöm...
gyv
Eljöttél végre Te kedves,totyogó pingvineknél,poroszkáló mokusbárányoknál,rózsaszín balettszoknyát viselő tengerimalacoknál 76845943,5435-szer bájosabb lény
És azon vettem észre zsírpuding-önmagamat,hogy előbb harapnék ketté kőkatedrálist,előbb csókolnám szájon Soltész Rezső táncdalénekest,előbb adnám gyomorforgató pornókazetta készletemet vallási fanatikus nagyanyámnak,előbb hallgatnám Arackilacibácsi összes lemezét minthogy Téged elengedjek magamtól,hogy Betlehembe utazz (tőlem távol) juhot tenyészteni
S mostmár,hogy velem vagy szerelmes szavaim tán ezentúl Hozzád jutnak el,nem jól megtermett acélgyári munkásokhoz,bangladesh-i hentesekhez,vagy tán Kovács István pornókirályhoz...
Tulajdonképpen lehetne, de eddig nem ez volt a cél. Ha ez nem zavarja a többieket, akkor elmondhatom itt is. Csak most rohanok.
Este 10 után leszek ismét.
RedSnake!
Köszönöm.
Mailben küldtem a véleményt.
Egyébként van olyan rovat, hogy VersElemezzünk, ott szoktunk véleményt is mondani, vagy a Költők Önképzőköre ilyen jellegű még.
üdv:gyv
Idén szomorú ősz járja...
Ahogy járok-kelek,
elnézem, hogyan hullanak alá a falevelek,
mint vérbe mártott emlékek
árja...
Jó lenne, ha a világ ennyire nem fájna...
Kíváncsi vagyok, ebben van-e lüktetés, vagy forma-tartalom ellentét vagy összhang :))
RS
Kedves RS!
A rím talán beszabályozza a gondolatokat, formába tereli a lüktetést, és ezzel kötöttséget teremt a szabad asszociációk közt. Persze, ez is okozhat a versben feszültséghelyzetet, a forma és tartalom ellentétét.
gyv
There’s a marsh-gray, thick fog in my brain
It’s impenetrable and full of taint
I have no force any more to look for the light
I can try only to preserve the last crumbs of my mind
The slaps were too much and came from every side
There’s nothing else was left of me, just to hide
every remainder hopes and cry
behind my half-mad, false smile
répaföldi álmok láttak napvilágot
setétebb részein agyamnak
átvágott nyakkal csirkéim szaladtak
el a halál elől
az öreg meg kiegyenesítette kaszáját
és nekiindult lázadni, ő többet senkit nem visz el
lett is nagy rívás
lett is nagy rívás
tévedsz, halál, ha azt hiszed, megúszod
neked dolgod van velünk - mondták élőék
ha kihagysz engem - mondta a magzat-
kipottyanok anyám elé
amit jusse' akarok
bezzeg az isten!
az nem lázad, csak teszi a dolgát
teremt!-hogy a kurva anyját-teremt mindent össze-vissza
azt sem tudja, mit, kiment a beállt vér az agyából
oda se néz, csak elővarázsol még tízezret
az teremtő herezsákból
lövi a magját a termékeny Földre
itt meg a melegben és rothadásban - ó, persze-
egyből sarjad
te meg, halál, lázadozol?
arass, és adj értelmet ennek az égi meszelőnek
látszattal baszasd át a tömeget
és a súlyt
hadd tapicskoljon a bél-sárörömben
és most dér ül a levelen
csípi kellemesen fájón
a bőrt
abból a szögből mindent láttat
a fény csak törik tova a cseppben
és fut egy kört
a szemek szurdokain
és szedál, hogy ragadj
hová lett kain?
a bűz már az orrban keletkezett
és most a halál lázadása eltömi e szervem
ki állt melléd, halál
mikor lejöttél, hogy arass
de rájöttél, hogy túlontúl
magas az a magas
és akik kikapart szemmel nézik az időt
nem látják a teret, mit érnek azzal
ha hagyod őket békén?
ellenük lázadsz, senkik ellen-
Supernovaként robbant be közénk,
üstökösként száguldott tova,
nyomában halmozódtak a jelek,
krikszkrakszok a tengerpart fövenyén,
madárlábminták a hóban,
fekete-fehér lüktetés a szélben,
hangok, sikoltások és sóhajok,
álmok és zakatoló érzések,
gőzmozdonypöfögés és
sárkányrepülő-zuhanás,
ejtőernyő nélküli felelőtlen séták
a ködös éjszakában,
akkordokkal játszadozás,
magas-mély lüktetés egy
kimustrált zongorán a
háború árnyékában,
rettegő szív és
vacogó lélek találkozása félúton
a gonosz boszorkánnyal, aki
ma sem javul meg, hiába várjuk,
s hiába minden, a sivatag
száraz marad ellentétben szememmel,
melyből új forrás fakad
minden este, ha nem varázsol el az álom,
e jótékony csaló,
ki csak mosolyog, de tudjuk, hazudik.
gyv
