Nahát, ide vezet az indivualizmus! Ha a másik trappolni akar, miért ne tehetnék meg annyit, hogy a mozgólépcsőnek nem a bal, hanem a jobb oldalára állok? Egy ici-pici figyelmesség a másikkal szemben.
Persze az lenne az ideális, ha az embereknek tengernyi idejük lenne, türelmesek lennének és nem rohannának, csak állnának szépen. :)) Áll szépen, okos, jól van! ;-)))
A "Kérem álljon a jobb oldalra" azért nem jött be nálunk szerintem, mert egyszerűen nem tájékoztatták az embereket, hogy miért is álljanak a jobb oldalra. A BKV propaganda osztályát (lásd néhány utcai plakát) most inkább nem minősítem, erre a BKV vezetésének kellene felfigyelnie (az angoltalan angol szövegekről nem is beszélve).
Londonban nyilván tudják az tyúbon közlekedők, hogy azért kell a jobb oldalra állniuk, hogy azok, aki a mozgólépcsőt úgy szeretnék igénybevenni, hogy nem passzívan állnak valamelyik lépcsőfokon (vagyis sietnek mondjuk lefele), azok ezt szabad akaratuknak megfelelően megtehessék. Vagyis jobb oldalon van a ráérős sor, baloldalon a sietősek húznak el.
A BKV mozgólépcsőin is lenne hely, ha a ráérősök konzekvensen a jobb oldalra állnának, mert akkor a sietősök (akik így most kénytelenek a ráérősökhöz hasonlóan állni) haladni tudnának. Sokszor meg egészen egyszerűen azért nem lehet letrappolni a mozgólépcsőn, mert az utazók sakktábla-szerűen foglalják a helyet.
Kicsit lemaradtam a heten, es holnap szabin is vagyok, igy az elhangzott temakra/kerdesekre csak jovo heten tudok erdemben valaszolgatni.
Addig is legyetek jok, koszonjetek az ismerosoknek, es ne csapkodjatok el a pokokat a falon..:))
Én úgy tudom, hogy azért megy a férfi a nő baloldalán, mert neki is a balodalán van (volt) a kardja. Avagy új megközelítés a férfi mindig a úttest felöli oldalon megy.
1. Melyik vagy mi a helyes?
2. Ha az első, nem kellene kicsit megreformálni?
Sziasztok!
Hogy ma se maradjak ki a jóból, végigolvastam a lemaradásomat a topicban/ból (nem'tom) és lenne némi hozzáfűzni valóm.
beszt: a mozgólépcsőn talán azértt nem tudták nálunk meghonosítani a jobb oldalra állást, mert nem megfelelő a járatsűrüség (hi-hi). A nénikről bácsikról nekem is meg van a véleményem. Nem az a bajom, hogy elvárják az ülőhely átadását, hanem az, hogy tényleg úgy teszik ezt, hogy szinte elpirul az ember. Pedig a fiatalok is lehetnek fájós lábuak(izületi gyuszi, pl.), vagy csak egyszerűen fáradtak. Mert mondjuk dolgoztak, vagy iskolában voltak. Az egyik legnagyobb problémám ezen a téren talán az, hogy sok nyugdíjas akkor közlekedik, amikor a fiatalabbak, a dolgozni, vagy iskolába járók. Mert ha félre tennék a több tízéves megszokásaikat, és mondjuk egy, két órával késöbb mennének piacra, barátnőhöz, közértbe, stb. akkor talán reggelente és délutánonként fele annyi ember utazna a BKV járatain és talán nekik is kényelmesebb lenne...
delfiant: a társadalmunk valóban nem áll valami fényesen, de talán éppen ezért kellene udvariasabban viselkednünk, hiszen bunkó emberek nélkül is van éppen elég problémánk. Azzal viszont egyetértek, hogy egy mosoly rengeteget segíthet.
mindenki: A köszönésről annyit, hogy rettenetesen tud bosszantani, ha nem vesznek (vettek) emberszámba és ilyen "szia öcskös" meg hasonló módon köszöntek nekem, még akkor is amikor már dolgoztam és valami hivatalos ügyemet kellett intézni. Nem hiszem, hogy bárkinek is nehezére esik tisztességesen köszönni egy nála fiatalabbnak. Azért mert valaki nem dolgozott/élt le negyven évet már nem is lehet tisztelettel beszélni hozzá? Szerintem nem a kora miatt ér valaki annyit amennyit ér, hanem a tettei, VISELKEDÉSE, magatartása miatt.
Én mellesleg 'Kezicsókolommal' és 'Jónapotkívánokkal' szoktam köszöni. Illetve, ha valaki idősebbet ismerek és valóban tisztelek, akkor 'Tiszteletemmel'
Na mára ennyi, sziasztok (kezitcsókolomviszontlátásra)
Hi!
különböző országokban nyilván mások azok a normák, amikenek betartását a közhangulat elvárja az embertől.
pl.London:a mozgólépcsőn télleg a jobboldalra áll mindenki, aki nem az külföldi és jól meg is kapja a magáét. Nálunk is volt próbálkozás ennek meghonosítására, az eredményt láthatjuk. Hogy miért nem sikerült nem tudom.
A legbosszantóbb nem is az, amikor együtt küzdünk a túlélésért pl a tömegközlekedési eszközökön, hanem azoknak az alapvető emberi megnyilvánulásoknak a hiánya, amik nem kerülnek semmibe, nem vesznek el energiát, viszont megkönnyíthetnék a mindennapokat. persze lehet ,hogy ez naivság
De nem adhatjuk fel!:)
b.
Tudod, sokat gondolkoztam már azon, hogy miért tülekednek az emberek a budapesti járműveken, ha le szeretnének szállni.
Erre több megfigyelésem is van:
(1) A BKV járatok nem elég sűrűek (mert nincs anyagi fedezet a sűrítésre), tehát guruló szardíniás dobozokkal van tele a főváros, és ha az ajtóhoz akarsz közelebb kerülni, akkor "surlódásos rendeződés" jön létre. Nagyon hamar nem mehetsz az ajtóhoz, mert akkor meg a felszállók fognak nyomni a jármű belseje felé, s ha nem mész, akkor morcosak lesznek.
(2) Még szinte alig nyitotta ki a sofőr az ajtót, már szól a berregő, hogy mindjárt csukja is vissza. S tényleg visszacsukja, még akkor is, ha valakinek valamilyen testrésze nem került egészen a jármű felépítménye által határolt terület belsejére. Vagyis mindenki türelmetlen lesz, mert nem akar lemaradni, vagy fennmaradni adott esetben.
(3) Londonban nem veszik fejét annak, aki már a jármű megállóhelyen való huzamosabb tartozkodása után szándékozik elhagyni azt, ezzel is hátráltatva a beszállni szándékozó utasokat. Vagyis szerintem a harmadik komponens az emberek társas viszonyulása. Londonban én azt is megszoktam egyébként, hogy akkor állok csak fel az ülőhelyemről, ha már a jármű megállt és kinyitotta az ajtajait, valamint az is feltűnt, hogy ott az utasok gyakran mosolyognak egymásra és türelmesen megvárják míg mindenki leszáll. Ez persze csak akkor tűnt fel, amikor hazajöttem.
Összegezve szerintem itt komplex gazdasági, társadalmi, szociális kérdésről van szó. Egy nálunk szegényebb országban valószínűleg még annyira sem szempont a járatsűrűség, a türelem és az udvariasság. De cáfoljon meg, akinek más tapasztalata van.
Különben meg egymástól is tanulhatunk. Ezért kezdjünk el toleránsan, türelmesen, udvariasan viselkedni és mosolyogjunk utastársainkra. Hátha mások is követik a példánkat, de legalább hazatérve mesélnek majd rólunk, hogy milyen érdekeset láttak a villamoson. ;-))
Csak a kulfoldi peldakhoz szeretnem hozzafuzni a sajat tapasztalataimat: Hollandiaban egy no soha ne varja el azt, hogy akar meg egy nehezebb csomagot is atvenne tole ferfi ismerose, nemhogy felsegitene ra a kabatot. viszont hivatalokban, boltban, stb. hihetetlenul udvariasak az emberrel.
franciaorszagra az ellenkezoje all:korulpipiskedik a not, de a kozszferaban iszonyu bunkok is tudnak lenni...
Nem allitom, hogy nekunk nincsenek lemaradasaink, foleg a boltokat, hivatalos helyeket, szemelyeket illetoen, de azt hiszem, nalunk viszonylag jol allunk illem dolgaban, vagy egyensulyaban.(so-so...)
Szevaszka!
Utazási kulturánk valóban elég sok hányosságokat hagy maga után ezt nagyjából kitárgyaltuk. Vannak próbálkozások egyébként a BKV részéről is ennek megváltoztatására, gondolok itt a "TESSÉK!" feliratú ablakragaszra, ami a hely átadására sarkall, meg mintha valami "hátizsákot ajánlott levenni" plakátot is láttam volna valamikor.De engem az is eléggé bír idegesíteni, amikor az idős néni-bácsi jelentőségteljesen megáll előttem és csak néz, nekem meg az izületi gyulladásos térdeimmel kell udvariatlannak érezni magam.(már elmúlt de akkor zavart)És akkor az ellenőrökről még nem is esett szó...(Bár egyszer előfordult, hogy az egyik megkérdezte, hogy segíthet-e és hova utazom és kedves is volt.) Nem lehetne vajon előírni munkaköri kötelességként, hogy álljanak udvariasabban az utashoz?
És megtenni ugyanezt a bolti eladóknál is.(már, hogy udvariassabb viselkedést előírni) Annyira tud bosszantani amikor bemegyek egy üzletbe, nem elég, hogy előre köszönök nem köszönnek vissza. Nem is vagyok hajlandó aztán ilyen helyen vásárolni, de ez nem megoldás.
Az álltalános illemszabályokat betartó férfiak pedig mostanában nagyon szerencsés helyzetben vannak. Nem egy barátnőmmel esett meg, hogy a pasi már azzal elbűvölte, hogy felsegítette a kabátját, tüzet adott neki, stb...Sajnos tényleg ritkább manapság az ilyen és ez nem amolyan "mai fiatalok" duma akar lenni. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos férfiak csak az udvarlási időszakban képesek betartani az illemszabályokat, aztán valahogy elfelejtik..;))
Arról pedig kár beszélni, hogy külföldön (nyugaton) mennyire udvariasak az emberek, mert rossz és jó tapasztalatok szerintem egyensúlyban vannak.
Fontosnak tarjátok azt, hogy a férfi melyik oldalán menjen a nő? Én annak tartanám, de asszem az apámon kívül mást nem ismerek, aki odafigyel erre.
Én egyetlen megoldást látok arra, hogy hogyan lehet visszaszorítani az udvariatlan viselkedést a hétköznapokból. Ha azok az emberek, akik ezt fontosnak tartják nem adják fel néhány (vagy sok) rossz élmény után sem. A kedvesség is ugyanúgy tud továbbterjedni, mint a figyelmetlen, bunkó mentalitás.
b.
Az én olvasatomban a bunkó katonatiszt= "sötét paraszt"*2+pikírt arrogancia+sok cinizmus+rengeted gonoszság. Nem egy élmény, ha alkalmaznom kell, de igazán az szív, akivel szemben be kell vetni. Egyébként nemigen lehet magyarázni, "ezt érezni kell". Elég sok időt töltöttem különféle kiképzéseken/kiképzőkkel ahhoz, hogy értsem a lényegét. De igazán boldog akkor lennék, ha soha nem lenne rá többet szükség.
Régebben (kiskamaszként) elég gátlásos voltam, ezért már akkor alkalmaztam a 'trükköt'. Ez máig tart bár az értelmetlen gátlásimat majdnem teljesen levetkőztem.
Én a sport hiánya (igaz a szülők nevelése révén kissrác korom óta én dolgom az autó, kert, rohangálás..) miatt az ismeretlenek számára úgy nézek ki mint egy bádibilderbiztonságiőrmaffiózó. Sokszor sajna először az előítéleteket kell lerombolni (ha pl. egy külföldi ösztöndíjnál vagy egy komolyabb felvételinél van ez akkor nagyon gáz), nálad?
Milyen a bunkó katonatiszt stílus?
Mindenki!
Milyen tippeket tudtok az udvariatlanság kezelésére?
Tegezés: engem rettenetesen zavar, ha idegenek letegeznek (mondjuk a Tasztal kivétel, itt mindenki tegeződik, alkalmazkodtam). Eleinte - amíg személyesen nem találkoztunk - a kollégáim nőnemű gyermekeinek is kezitcsókolommal köszöntem a telefonba, volt is vihorászás a túloldalon... :-)
Tegezés 2: igen gusztustalan _magyar_ szokás a csendőrpertu, aztán ha az ember visszaszól, akkor meg vannak sértődve...
Méret: ... a lényeg? Mint említettem 198/95 vagyok, a feleségem 154/:-) , és nekem is könnyebben megy az ügyintézés, mint neki. Pedig nem vagyok fenyegető jelenség, sőt - mint a magas emberek általában - nyugodt vagyok, bár ha az ügyintéző/eladó primitíven viselkedik, hamar kiosztom (ilyenkor van egy trükköm: mivel hiv. katona voltam, előveszem a "bunkó katonatiszt" stílust, aztán csak néznek mint a moziban, mindent megtesznek, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőlem - szerencsére csak nagyon ritkán van szükség rá...) Hál' Istennek azért lassan megfigyelhető a helyzet javulása, ha az ember rendesen köszön, érthetően elmondja, hogy mit akar, az esetek többségében hamar megoldódik a dolog. Egy kis humor sem árt, de a legfontosabb a köszönés, különösen a női ügyintézőknél lehet csodákat tenni vele - úgy tűnik nem nagyon vannak szokva hozzá.
Trükk: alapvetően "röghözkötött" vagyok, az azonos dolgokat mindig ugyanott intézem: ugyanannál az újságos néninél vásároltam 20 évig (mostanában halt meg szegény), most egy másikhoz szoktam oda, ugyanabba a könyvesboltba járok, stb. Egy idő után megszokják, felismerik az embert, és ha udvarias, hamar megtanulják, hogy mit vesz, mi érdekli (az újságosnál nem kell kérni, ha meglát a néni, már készíti a csomagot).
A téma klassz kár, hogy akinek legjobban kéne belőle tanulnia...
Szóval mi a véleményetek a tegeződésről illetve a letegezéstől. Főleg a fiataloknak (én már 6 éve felnőtt lennék de még megesik) vannak tapasztalataik.
Másik:
Én 196 magas és 110 nehéz vagyok és érdekes módon mindenhol (még az egyetem titkárnőinél is!) könnyebben intéződnek a dolgok mint amikor a kicsi feleségem próbál intézkedni. Lehet, hogy amúgy tetszene a dolog de így nem!!
Vélemény?
Sziasztok ismét!
Én a BKV-ról nem is nagyon írok, mert nem akarok csúnyákat mondani.
Borzimorzinak viszont köszönöm a virágos ötletet, mindíg tanul az ember.
Organza igen szerencsés suliba jár. Nálunk ugyan kevés lány volt, lévén műszaki szki., de nekik nem lehetett valami álom az életük. A közel ezer fiúnak a 90%a ugyanis akkora egy bunkó volt, hogy az valami hihetetlen. Bár éppen a lányokat sem kellett félteni.
unnamed: Sajnos tényleg van valami igazság abban, hogy néha kénytelenek vagyunk lemondani az udvariasságról. Én veled ellentétben igen kevés hajat viselek a fejemen -csak és kizárolag azért, mert sokat sportolok és így kényelmesebb- bár én legkevésbé sem vagyok nagy darabnak mondható. És én is találkoztam már olyannal, aki azért leszólt mert udvarias szerettem volna lenni. Egyszer egy babakocsit segítettem fel egy fiatal anyukának a búszra, és szerettem volna leszállni, mivel én nem akartam buszozni. Lefelé jövet összeakadtam egy öreg nénivel, aki végignézte a babakocsis akciót, majd nem engedett leszállni és én voltam a bunkó. Gondolom Ti is ismeritek az ilyen "kedves" idős néniket/bácsikat.
Sziasztok!
Csak most kapcsolódtam be, végigolvasva a topicot néhány személyes megjegyzés:
- a BKV-sok tényleg genyák, mégpedig igen paraszt módon: a Közvágóhídon a 2-es villamos a ráckevei HÉV-hez csatlakozik, a kettő között kb. 1-1,5 perc gyaloglás, át egy nagy forgalmú úton (vagy alatta az aluljárón - én mindig ott megyek). Az átlagos szitu: pl. 21.20-kor indul a HÉV, a 2-es 21.17-kor ér a végállomás elé 100 méterrel. Itt kényelmesen leparkol (a lámpa szabad jelzést mutat), a sofőr olvasgat 21.21-ig, majd begördül a végállomásra, hogy még lássuk a távolodó HÉV hátsó lámpáit. Ha valaki megkérdi, miért nem áll be, a válasz: "ráérek...". Egyszer az egyiket néhány srác megrugdosta - a többiek helyeslése közben -, akkor ez a szokás szünetelt úgy fél évig. Most megint elkezdték, szerintem megint kinéz valamelyik szemétnek egy jó kis verés... ha már a szép szó nem használ.
- "emancipált" nők: hál istennek ilyen Mo-on kevés van, bár találkoztam már ilyennel is, elég szörnyű látvány volt, majd meggebedt, hogy bebizonyítsa, ő milyen emancipált... szánalmas, nem bírtam iránta azt a tiszteletet érezni, amit általában a Nők iránt érzek (mert, bár a BKV-s megjegyzésből ez nem tűnik ki, nem vagyok egy rugdalódzó állat... annyira ;-) )
- utcai közlekedés: bármilyen meglepő, sokkal egyszerűbb a dolog, ha nem udvariaskodik az ember; én már rég leszoktam róla, mert amikor észrevették, hogy próbálok másokra figyelni (fel- és leszállás), akkor mindenki engem akart félrelökni (pedig nem vagyok kis darab (198 cm, 95 kg), úgyhogy mér régóta nem zavar senki: aki nem lép félre, az magára vessen. Udvarias meg ott vagyok, ahol van értelme: otthon, munkahely, barátok, stb.
- ami a legfélelmetesebb: le kellett szoknom arról is, hogy a babakocsival/kerekes kocsival közlekedő ifjú és nem annyira ifjú hölgyeknek segítsek. Hiába nevetnek sokan, elég sokáig szokásom volt segíteni, de az utóbbi N alkalommal nem megköszönték, hanem megijedtek, mintha bántani akarnám a gyereket/elrabolni a kerekes szatyrot (pedig bár nagy darab vagyok, kultúráltan öltözködöm, nincs felnyírt fejem stb.). Azt hiszem ez az ösztönös reakció jól jellemzi a mai áldatlan állapotokat...
Húúú..ez egy elég durva történet!! Igen, igen, az emberek sajna mostanában ilyenek.. És az a helyzet, hogy ezt meg kell szoknunk.
Amúgy az udvariasságról csak annyit, hogy én már örülök, ha egy srác kinyitja előttem az ajtót (és át is enged rajta). Mert már ez is egy nagy szó!!
Nem tudom hogy lehet, de a suliba, ahova járok, valahogy ez természetessé vált, de... amúgy sehol máshol.
Tokeletesen eggyetertunk, az apro meglepetesek sokkal kifejezobbek, hiszen nincsenek semmihez kotve, megis lathato beloluk, hogygondolsz a masikra.
Nem kell ehhez a teveben hirdetni, hogy ma szeressuk egymast.. :((
Akinek kell, annak mar ugyis mindegy.
A virag problemak eszembe sem jutottak volna soha, maris megerte ez a topic.
Sziasztok!
Lenne egy történetem. Ma reggel esett meg velem.
Bringával járok munkába (általában), és ma reggel a Hungária krt. végénél amikor elértem egy kereszteződést nem igazán tudtam lemenni a BICIKLI ÚTRÓL, mert egy taxi állt ott keresztben. Egészen pontosan úgy nézett ki a dolog, hogy a járda egy része van kijelölve bicikli útnak. A kereszteződésnél pedig van egy zebra és közvetlen mellette a bicikli út. A taxi már lent az úttesten állt a bicikli utat teljesen, a zebrát pedig részben elfoglalva, amúgy 40 cm-re a Hungáriától, tehát minden tekintetben szabálytalanul.
A taxi csomagtartója fel volt nyitva és a tulaj(?) éppen pakolt be/ki valamit. Mivel a járdán is parkoltak ezért némi nehézségembe került lemenni a járdáról, de sikerült. Ezek után odagurúltam a taxishoz és megkértem(a lehető legudvariasabb módon), hogy ne álljon már ide, mert így elég nehéz közlekedni.
Nos erre a válasz már önkívületben jött, hogy mit érdekli őt, hogy lehet-e közlkedni vagy sem, és különben is miből áll megkerülni, meg miért nem várom meg azokat akik a járdán parkolnak, hogy nekik is elmondjam a problémámat. Merthogy neki így a legkényelmesebb pakolni és nem képzelem, hogy a cuccait azért fogja tíz méterrel odébb cipelni, hogy a hülye bicikliseknek egyszerübb legyen? A biciklisek le vannak sz*rva.
Delfi rulez, egyetlen icipici kiegészítéssel:
Könyörgök, Uraim, ne vegyenek aluljáróban (sem) olyan virágot, amelyet nem lehet alaposan megszemlélni! A levéltetvek (kicsi zöld izék, piszkálásra odábbmásznak) és az üvegházi molytetű (amelynek a lárvái elrejtőznek a levél szövetében, láthatalanul) nagyon meg tudják keseríteni a megajándékozott nőszemély életét, ha azután hónapokig kezelgetheti a szobanövényeit... Mindezek ellen persze a virágüzlet se garancia, csak ha már jól ismerjük a helyet...
Egyébként pedig az ajándék sokak számára (különösen nőket ismerek ebből a fajtából) annál jobb, minél több kis darabból áll, pl. egy doboz bonbon nem jelent akkora örömet, mint két-három darab konyakmeggy vagy Sportszelet falatka, ha eldugják pl. táskába vagy kabátzsebbe stb. S akkor a kedves kis üzeneteket tartalmazó cédulkákról még nem is beszéltem...
Mivel SegedSamannak megigertem, beszeljunk egy kicsit az ilyen Valentin napihoz hasonlo dolgokrol.
Szereny velemenyem az ebben a kerdesben, hogy a Nonap, az Anyak napja, ill. a "nevesebb" nevnapok teljes eluzletiesedese undorito.
A felesegem Katalin, de en soha nem a nevnapjan veszek neki viragot, mert az aznapi csokor arabol kb. fel evig tudok neki alkalomszeruen vasarolni.. :((
A Valantin nap szinten egy kedves nepszokasbol indult el az angolszasz orszagokban(ha jol tudom), es eredetileg arrol szolt, hogy _udvozlolapokat_ kuldtek egymasnak(nem csak a szerelmesek) az ismerosok, baratok. Jelenleg a karacsonyihoz hasonlo "vegyel meg mindent" effektus a jellemzo erre a napra, amit a media tovabb erosit.
Biztos regimodi vagyok, de az ajandekban a vetelar nem jelent semmit, ill. minel inkabb _vasarolt_ az ajandek, annal kevesebb szemelyes hatas ervenyesul benne.
Egy aprosag, ami direkt a szeretett szemelynek keszul, esetleg vasaroltam, de meglatszik a valasztasan, hogy figyelemmel vagyok a masik izlesere, gondolatvilagara sokkal tobbet jelent, mint egy tobbezer forintos bonbon, vagy egy viragcsokor.
A spontan ajandekozas(egy szal virag az aluljaroban arusito nenikektol), sokkal tobbet jelent a tarsadnak, mintha a _kotelezo_ unnepeken veszel valamit gyorsan az elso uzletben.
Ennyi.
>Alant valaki megállapította,
Mivel ez a topic az illemrol szol, itt ragadnam meg az alkalmat, hogy felhivjam figyelmedet arra az egyszeru figyelmessegre, hogy illik visszakeresni, kitol idezel, vagy kire hivatkozol vissza.
Ez nem okozhat akkora faradsagot, ami megerne, hogy megsertsd(jelen esetben engem) az illetot. Peldaul en megprobalom ahhoz az aranyszabalyhoz tartani magam, hogy az illeto nickjet is ugy irom, ahogy o elkovette, es nem gondolkozom azon, miert eLiTe irasmodot hasznal.
A fentiek nem banto szandekkal irodtak, remelem erted mire gondolok.
Az altalad leirt szituacioban en 50-50%-ot szavaznek meg, edesapad nem vette figyelembe, hogy az uttest a jarmuveke, a kocsi vezetoje pedig proszto modon probalta figyelmeztetni erre.
Pont az ilyen apro figyelmessegek miatt gondoltam utjara engedni ezt a topicot, hatha egy-ket ember elgondolkodva nezeken a dolgokon, legkozelebb maskent cselekszik, mint ahogy megszokta.
Sajnos nem allithatnam, hogy at nem gondolt rendelkezes lenne, mert eleg idejuk lett volna atgondolni, a folyamatos tamadasok kereszttuzeben.
Sajnos az ajtobol valo hatrahuzodas nem megoldhato jelenleg, hiszen az utazo sapiens az osszes ajtonal ezt csinalja, legyen az hev/metro/villamos vagy autobusz.
Ez az elso ajtos dolog ennek tovabbfokozasa, esetleges tomegverekedessel, infarktussal tarkitva.
Anno mutottek az orromat, es 3 hetre az orvos eltiltott a metrozastol... nehogy szetmenjen a friss operaciom. Ezen maig gondolkozom, de valoszinuleg a vernyomassal van osszefuggesben.
Olyan extrem kivansagaim mar nem is szoktak lenni a tisztelt utzokozonseggel szemben, hogy ne szemeteljen a buszon, _meg az ules es a busz oldala koze_ sem nyomjuk be a szemetet!
Ez utobbi meg undoritobb fajta, mert o _tudja_, hogy az bunkosag amit cselekszik, de azert odadugja.. :((
A filctollas barbarok es akik szetszedik-szethasogatjak az ulleseket, egy kulon kategoria. A filctoll meg csak csunya, de az ulles helyett hova fog ulni tahokam legkozelebb?
Anno letezett egy graffitti nevu firkalasi forma, ami kinek-kinek izlesetol es hozzaallasatol fuggoen vagy tetszett, vagy sem, de legalabb muveszi erteket kepviselt. Nem mindenki tudott ilyet elkovetni, de egy filctollas akom-bakom firkalast minden taho el tud kovetni, ehhez meg 8 altalanos(6 elso+2 masodik) sem kell.
A metron utazva, egy 3 sracbol allo tarsasag(ugy 14-16 kozottiek) az ajtonal alldogaltak, majd lesszallaskor az egyik felnyult, es egy pengevel felig atvagta a kapaszkodo bor reszet. Nos a kovetkezo ember egy fekezes alkalmaval ebbe kapaszkodik...
Ez mar nem is lehet illem, es neveles kerdese.
Alant valaki megállapította, hogy külföldön mennyire figyelnek egymásra az emberek. Nos erre nekem is van egy történetem Németországból:
A szüleimmel voltunk. Apám kényelmesen gyalogolt a parkolóban, elfoglalva az utat, ekkor 1 hölgy? hátulról nekiment, gyengéden arrébb taszítva a kocsival, hogy ugyan má' engedj tovább. Nos csak ilyen kedélyesen.
Az első ajtón való felszállás engem is a végletekig dühít - mert ez nem csak BKV-sajátosság, a vidéki Volánok is magukévá tették -, de ez nem illem, ez egyszerűen egy át nem gondolt, értelmetlen és hülye rendelkezés. Aki kitalálta, biztosan nagyon kényelmesen utazik egymaga a saját (vagy inkább céges) autójában és még sosem nyomták a gyomrába vagy a veséjébe a hátizsákot. Az illem része ott következik, hogy igenis hátramegyek, nem állok meg a busz elejében, hogy a következő megállókban is fel lehessen még szállni. Reggellenként a végállomástól számított 3. megállónál ezt már nem lehet megtenni, kivéve azoknál a sofőröknél, akik kinyitják (vagy nyitva hagyják) a hátsó ajtókat is a felszállóknak.
A', dehogy, csak ma nem kellett bolcsodebe vinnem a nagyobbik fiamat, igy elobb kerultem gepkozelbe.
A feminista kerdesre mar megadta a valaszt Venek tanacsa(aki szinten a szebbik nemet kepviseli), igy ezt tovabb mar nem fejtegetnem. Egyebbkent sem vagyok otthon ebben a kerdesben, csak mint problemaforrasra akartam ravilagitani.
Kozben filozolfalgattam magamban a BKV illemkodexerol, ami szerint este 8 utan nem nyit ajtot a sofor. Ha gyerekkocsival vagy, akkor a felelos valaszolo szerint akar meg a _kozepso_ ajtot is kinyithatja. Csessze meg, ott ugyanugy van korlat.. :((
En mar keveredtem ezzel kapcsolatban vitaba egy soforrel, es utana menet kozben is azon gondolkodtam, hogy amikor jelzek hatul, vajon hajlando lesz-e ujra kinyitni az ajtot. Vegulis kinyitotta, de miert kellene nekem a sofor joindulatara biznom magam?
Egyebbkent sem latom ertelmet a korlatozasnak, azonkivul, hogy fel es leszallaskor meg nagyobb tomegen kell atverekednem magam, hiszen mindenki az elso ajto korul tomorul.
Az emberek nagyobb resze, koztuk en sem, mutatja meg a berletet a sofornek, ot meg raadasul nem is erdekli.
A 154-es jarat, minibusz amin nincs ilyen jellegu korlatozas, raadsul az utolso jarata 8 orakor indul, es kb. 10-15 perc mulva be is fejezi a muszakot. Amikor javitas miatt a "normal" meretu busz volt beallitva, a sofor nem volt hajlando kinyitni az ajtot, arra hivatkozva, hogy ki van irva az ajto fole, hogy nem nyithatja ki. De kerem! Az a buszra van ragasztva, es nem a jaratnal van meghatarozva! Nem volt hajlando termeszetesen ezt megerteni.
Ennyit a BKV-s illemkodexrol..
Az amerikai kontinensen az emancipált nők kifejezetten sértésnek veszik, ha pl. előre akarják engedni őket az ajtóban. Velük ne udvariaskodjanak, tekintsék őket egyenrangúnak! Sosem értettem ezt igazán, mert ugyan miért lekezelő az, ha udvarias valaki velem, szerintem pontosan az ellenkezője az. Én igenis igénylem, hogy nőnek tekintsenek és ehhez mérten viselkedjenek velem. Bár nem is vagyok feminista...
