Klassz a topic! Bar nem vagyok egy vadkan, de jomagam is keveredtem ill. kevertem magam hasonlo helyzetbe. Jarmu => kiralylany => pillantas => mosoly. Itt nalam valoban PONT kovetkezik! Amit atelunk abban az varazslatos. De eppen ettol olyan atkozottul izgalmas, hogy egyszeri es +ismetelhetetlen.
Sracok! Wan itt 1 db kerdes azokhoz, akik meg is ismerkedtek jarmuveken/kozteruleten:
Arra gondoltatok-e, hogy kedvesetek akit igy ismertetek meg, ezek utan is igenybe fogja venni a tomegkozlekedest. Raadasul azon a franya jarmuvon eleg sok pasi utazik... S ha netalantan nem te vagy az egyetlen akinek ez a "szokasa", hogy jarmuvon ismerkedik...
Na, ilyenkor mi van? Eleg megbizhato-e a holgy, ha ilyen helyen sikerult bevenned a "varat"?
Hogy az eredeti kérdésre válaszoljak, mint nő: többször előfordult, hogy megszólítottak utcán vagy közterületen, múzeumban, és minden alkalommal egyértelműen inkább kellemes volt, mint kellemetlen. Amikor kiderült, hogy bókot kapok, vagy kávézni hívnak, jóleső melegség töltött el, és utána az egész napom jobb lett. (Ilyenkor fordult elő, hogy ugyanazon a napon újra megtörtént a dolog, mert sugárzott rólam, hogy tetszem.) Egyetemista voltam még, amikor a buszon, amivel jártam, leszólított egy srác és attól kezdve rendszeresen hozzám csapódott. Sokat beszélgettem vele, miután felengedett a jég körülöttem, de mint fiú, nem tetszett, csak "beszélgetni volt jó". Rajta kívül senkivel nem mentem el, aki leszólított. Féltem, éppannyira, mint Ti, kedves leszólítók.
en ugy gondolom, hogy egy mosoly nem kerul semmibe es a masik es a te napodat is boldogabba teheti. en honapokig eltem egy olyan orszagban ahol a ferfiak soha nem dicsertek meg pl. a ruhadat, nem engedtek elore az ajtonal, nem segitettek fel a kabatodat ott tulzott egyenlosdi volt, felert egy revelacioval (ilyen szempontbol) amikor hazajottem es mar a hataror is bokolt.
Organic (nemhiába, a "szervi"-ség) jól fogja. Valóban erre gondoltam. Ez a duma, miszerint: "Erre egy him sem képes. Ők a rosszak, te meg a szép. Valósitsd + önmagad: tiltakozz, múld felül. Bárhol." teljesen a Cosmopolitan (szörnyű) színvonala.
Előző hozzászólásom megvilágítása: először érzek, azután ütök, végül gondolkozom.
Igazából Mikee véleménye borított meg, miszerint MI csalfák vagyunk. Az igaz, hogy a nagy feminizmussal egy kicsit túllőttünk a célon, és megint csak magunknak ártottunk, lévén, hogy mostmár a férfiakkal vívott karrier-meccsben is túl kell teljesítenünk őket, s persze emellett megmaradtak eredeti kötelességeink - úgymint családi tűzhelyvigyázás, gyereknevelés, háztartás, mint kizárólag általunk végezhető feladat. Kicsit sajnálom a férfiakat, mert ők ugye megszokták, hogy ők a családfenntartók, a nők meg a családösszetartók. Egyszerűen kihúztuk a lábuk alól a talajt. Mostmár nem csak a fajtársaikkal kell versenyezniük, hanem azokkal is, akikkel nem lehet - a nőkkel. És mi sem versenyezhetünk veletek, annyira mások a képességeink. Ezzel nem azt mondom, hogy nők vissza a tűzhelyhez, hanem azt, hogy végre be kellene határolnunk a lehetőségeinket.
Más.
Fenntartom, hogy a Mikee által szociológusi pontossággal leírt helyzet arra vezethető vissza, hogy eltűnt az udvarlás, a nőknek kijáró bók. Hagyjuk most, hogy kinek a hibájából (mert szerintem 50-50% az arány) de egy nőnek kell az, hogy szépnek érezhesse magát, és akkor rögtön kedvesebb lesz a hozzá (nem) tartozó férfi(ak)hoz is. Egyszerűen kénytelenek vagyunk így "beszerezni" az létfenntartó elismerést. Ne feledjétek, nagyon hosszú ideig ez volt az egyetlen adható elismerés egy nő számára.
Szerintem az, amit leírtam előzőleg, s ami valószínűleg sokaknak rosszul eshetett (ezért elnézést kérek, nem ez volt a cél) a "Jövök-szólok-dugok-megyek az életfilozófiátok", egyszerű kompenzáció a férfiak részéről - de létező kompenzáció.
Bocs a nem kicsit eklektikus és hosszú hozzáírásért.
Astor(y)A, kedves,
Remélem nem bánt a névváltoztatás. LeCoSmoZni? Vágyok némi magyarázatot. Dicséret v. gyalázat? Még a fijjug is lehhetnek hüjjék a magyar slanghez. Világitsd meg gyarló elmém!
Más: vélemény arról, amit irtam? Write detailed version, please!!!!!
:)
Ide is bekapcsolódnék még egy percre, a vita végére:
Akkora birtoklásvágy van bennünk, hogy hihetetlen. Adunk-kapunk egy kis gyöngédséget, egy kedves pillantást, és legszívesebben máris szívünk ketrecébe rejtenénk a drágát... de o csak továbbmegy, a csalfa.
Azt szeretem ezekben a "flörtölos" helyzetekben, hogy nagyon komoly energiákat szabadít fel két ember, hiába nem találkoztak még egymással sohasem. Az izgalom, az érzelmek és a felkavarodó vágyak félresöprik a megfontoltságról alkotott képeinket, kisöprik belolünk a szépen lerakódott eloítéleteket és csak nézünk mint a gyerekek csodálatunk tárgyára, közben persze minden eronkkel azon vagyunk, hogy teljesen nyugodtnak, profinak és barátságosnak tunjünk. Olyan jópofa színjáték.
egyik nap nagyon szerettem volna rámosolyogni egy kedves arcú lányra, akivel a metrómegállóban méregettük egymást. Vívódott melyik kocsiba szálljon, végül egy hirtelen fordulattal egy másik ajtón szállt fel. Úgy helyezkedtem, hogy jól lássam, és amikor rámpillantott.... erolködtem... es a mosoly talán csak egy grimasz lett : ) Lehet, hogy nem is értette mit akarok? : ) Majd kiestem az ablakon mikor egy megállóval késobb leszállt és nem rohantam utána. Ilyenkor mindig nagy marhának érzem magam.
Planney, én nem elemzem ezeket a lehetoségeket ha munkahelyi flörtölésbe kezdek. Egyszercsak ráragad valakire a pillantásom, mosolygunk, már azon is kapom magam, hogy meghívtam randizni. Inkább gondolok az élménnyel mint a következményekkel. Bár ez inkább egy spontán dolog.
Ha szükségem van rá, megindulok "magamtól" keresni a szerelmet.
Egy mediterrán élményemet szeretném veled megosztani. Nos, igen, arrafelé nem csinálnak ügyet abból, hogy megszólítsanak egy nőt vagy nem, ha egyszer tetszik. De van különbség az egyes tájak között. Olaszországban rácsaptak a fenekemre a srácok a mopedekről, és nem csak az enyémre, hanem a mamáméra is (!). Ez nem esett jól.
Spanyolországban viszont megállított egy fiatal, öltöny-nyakkendőben lévő pasi, mobiltelefonnal, Samsonite-tal, és közölte velem, hogy "Kisasszony az Ön szeme olyan szép mint a telihold, a szívem örökre bezárta az Ön emlékét." és továbbment, vissza sem fordult. Ez jól esett. Egészen pontosan lepadlóztam, olyan jól. Nekem még soha nem mondott senki ilyet azelőtt.
Mint kiderült, az ő kultúrájukban helye van a szépség iránti szenvedélyes megnyilvánulásnak, és nem kell többet tulajdonítani a dolognak mint ami. Ők még ráérnek erre.
Kedves A-story-A :),
Nem kivánok kutya-macska vitát kezdeni, de a véleményed hasonlit egynéhány mai reklám mondanivalójára: "Erre egy him sem képes. Ők a rosszak, te meg a szép. Valósitsd + önmagad: tiltakozz, múld felül. Bárhol."
Mikeee rules. A sok női erény mellett melyik férfi tud felmutatni bmi értékeset?(!) Mintha a kapcsolatok is arról szólnának, hogy ki a jobb. Ez pedig nem kedvez a szemezősebbjének. Nem könnyititek + a dolgunkat. Pedig anno úgy tanultam: egymásnak támasza, társa, barátja.
A keserű tapasztalatid sajnálom. Fajtársaim nevében is.
ps.: Andy = Andrew
pps.: A hosszú - i - félmagyar Linux bill. eredménye. Szorri vagyok.
Sosem értettem, miért jó összekeverni a munkát a magánélettel.
A következő lehetőségek tárulnak elénk:
1) Összejön. Örülünk. Kollégák összesúgnak hátunk mögött, jó kis topic lesz kettőtök kapcsolata, ebben biztos lehetsz.
2) Nem jön össze. Nem örülünk. Sőt, a nőci biztos el is meséli az esetet egy-két barátnőjének, azok ismét 1-2 barátnőnek, és így tovább... Jó kis imázst festettél a cégednél.
3) Összejön, jártok is egy ideig, aztán mégsem sül el túl jól a dolog, s mondjuk viharosan elválnak útjaitok. Tök jó lehet utána olyan hangulatban dolgozni. Továbbra is jó topicok vagytok.
Ha meg minden összejön és prímán működik a kapcsolat, ki a frász tud a munkájára koncentrálni, ha a kedvese a közelében van. Én speciel biztos nem tudnék.
Ejj ezek a gonosz eloítéletek : )
Gátolnak minket az ismerkedésben.
*******************
Munkahelyi flört?
Én kéccer próbálkoztam vele (de már tervezek egy harmadikat : )) és teljes csod volt a végeredmény.
Az egyik ifjú -és öntudatos- hölgy nem szívesen vágott volna bele munkahelyi kapcsolatba, míg a másik esetben gyorsan fény derült az emberi összeférhetetlenségre, annak ellenére, hogy már jó egy éve ismertük egymást és munkahelyi dolgokról kiválóan elbeszélgettünk, kis udvarlással fuszerezve.
De ennél jobb az ismeretlenbe "fejest ugrani". Legalább is most így gondolom.
Ennek is ti vagytok az okai. Semmi kedvesség, semmi udvarlás, semmi virág, semmi bók de még hűség és tisztelet se. Jövök-szólok-dugok-megyek az életfilozófiátok. (Tisztelet a kivételnek - én is ismerek ilyet.)
Önbizalomra pedig mindenkinek szüksége van. Még _nekünk_ is. Sőt.
Az álomszép, tündérszép lányaink (ez tényleg így van) azért lopják egy-egy pillantásunkat, hogy ellenőrizzék, tényleg olyan szépek-e mint amelyinnek gondoljuk őket.
Miután ez végresikerült és remegő térdű vágyakozó tekintetű fiatal srácok remegnek kegyeikért, hajukat hátradobva mennek tovább.
Ó az érzéketlen! Élje csak bezárt életét.
Én pedig tegyem csak ki a lábam az utcára : )
De sajna még dolgozom, és egy helyes kollegina sincs a környéken.
Ifjú voltam, amikor Londonban az utcán megszólítottam egy szép fiatal lányt. Úgy nézett rajtam keresztül, mintha ott sem lettem volna. Nagyon rösteltem a történteket, majd' elsújjedtem szégyenemben. Azóta valahogy nem megy a dolog. Ki tudja, milyen lesz a fogadtatás.
Hölgyek, Urak,
Vajh remélhet-e egy reménykedő fijú bmit is egy pont NEKI motollaként integető tündértől a metrón? Már hallom is a felbőszült tömeget: "MARHA!!!Címeres!Miért hagytad futni?!" Hja kérem, utólag már én is eszmélek, a bátorság is ismét a hejjére kerül, te a távolság már gyorsan nő két megállóvá!!!Kedves hölgyek segítsetek!!!! Mit tesz ijjenkor az ember fija?
Egyszer találkoztam egy lánnyal az utcánk alján, a buszmegállóban. Azonnali szimpátia, szianemtudodmennyiazido - kezdi O, én pedig csak olvadok, és olyan nyitott lett két perc alatt, hogy mindent elmesélt magáról. Aztán kiderült, hogy nem messze tolem lakik - a barátjával.
És én úgy gondoltam, annyira jó fej leszek, hogy ebbe nem szólok bele. Legyenek csak szépek együtt.
Mikor elváltunk olyan tanácstalan volt az arckifejezése, csak nézett rám. Nekem csörgött a telefonom, mondtam, hogy bocs, szia, majd úgyis találkozunk.
Azóta sem.
*********************************
Láááááááááááááááááányok!
Tessék írni.
Ez itt egy udvarlós topic.
Engem szólítottak így le, egy középkorú úr volt az elkövető és először csak annyit mondott, hogy nagyon csinos vagyok. Ezt - lévén jól nevelt - megköszöntem. Aztán megkérdezte, hogy beszélgetnék-e vele. Erre azt feleltem, hogy nem, mert egyrészt siettem, másrészt nem volt kedvem hozzá. Aztán még jött mellettem úgy 30 méteren keresztül és biztosított affelől, hogy összeillenénk, én meg biztosítottam affelől, hogy nem. Nem volt tolakodó, mondhatnám hízelgő is volt. És mindez alig 1 héttel az esküvőm után....
Igen, igen Halászkirály, de mire gondolsz? Milyen helyre? Hol mondanak szerinted biztosabban igent a lányok? Azt ne mondd, hogy kávéházban vagy diszkóban!!! Te hol halászol?
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy amit a délszakiak művelnek az helyénvaló (nőként kicsit jól esik, hogy nemcsak úgy füttyögnek, mint az itthoniak, hanem azonnal meghívnak valahová - fagyira, italra, kávéra, sőt akár vacsorára is)!
Új bek.
Egyszer volt egy nagyon kínos esetem. Későbbi párommal még éppcsak ismerkedtünk, amikor nyáron egy kerthelység fagyizójában találkoztunk. Egy velem szemben ülő pasas elkezdett nézni. Nem feltűnően, de aki akarta, észrevehette. Visszanéztem, mosolygott, mosolyogtam, erre azonnal odajött és kedvesemet félretaszítva (!) kezdett dumálni.
Elmenekültem a lincs elől.
Azóta nem merek senkire mosolyogni. És én is úgy vagyok vele, hogy mindig azt hiszem, valami biztos csúnya rajtam és ettől iszonyú zavarba tudok jönni.
Katona voltam, es Kecskemetrol jottem haza Karacsony utan Pestre. Mint minden rendes katona, megprobaltam alvassal kitolteni az utazas idejet, pedig velem szemben egy, a felhomalyban is helyesnek latszo lany ult. Cegleden felszall egy ember, aki nem hagyott aludni, es mindkettonket (a lanyt es engem is) elkezdett gyozkodni, hogy ismerkedjunk ossze. Addig eroskodott, hogy meg megerkezeskor meghivott minket a volt Berliner presszoba egy Martinira (ez akkor igen meno" italnak szamitott egy katonanak), aztan elment. A lany vasutas forgalmi tiszt volt, en a seregben tavirasz, es hamar kiderult, hogy O szilveszterkor szolgalatban lesz Esztergomban, en pedig szabad leszek. Meg is egyeztunk, hogy elmegyek szilveszterkor hozza, Esztergomtaborba.
Ugy is lett, egyutt toltottuk 1967 szilveszteret,
lett egy szep kozos emlekunk, es azota nem talalkoztunk.
nos, nemrég történt velem, hogy leszálltam a buszról, és elindultam át a Rákóczi úton, ami ugye eléggé széles...a zebra némileg messzebb volt, és a helyzet úgy alakult, hogy meg kellett állnom a felezővonalnál, mert az egyik irányból még mindig jöttek a kocsik...ugyanezt tette nem messze tőlem egy nagyon csinos szőke ifjú hölgy, aki szintén a másik oldalra igyekezve középen rekedt...aztán a hátunk megett is beindult a forgalom, és két tűz között álldogálltunk egy ideig...ez olyan jópofa volt, hogy mozdulni se tudtunk, aztán néhány pillantást váltottunk, és akkor elvigyorodtunk mind a ketten, én meg csak annyit mondtam, hogy "asszem ezt nem túl jól időzítettük...de azért van benne legalább némi izgalom"
ő nagyon mosolygott, aztán egy ideig együtt mentünk tovább, néhány lépés távolságra egymástól, és amikor bement az egyik házba egy sokatmondó pillantást vetett rám, és megint elmosolyodott (nos a "sokatmondó" viszonylag relatív...én az adott helyzetben úgy ítéltem meg, hogy ez az volt, persze lehet, hogy tévedek)
azt hiszem, hogy ez egy olyan pillanat volt, amit jó eséllyel lehetett volna tovább fűzni, de mivel sietős volt az utam, meg azért az ilyesmivel kapcsolatban van bennem némi/nem is kevés bizonytalanság, mégsem próbáltam többet kihozni belőle...de azért eszembe jut a dolog...
szerintem mindenkiben él az ilyen és ehhez hasonló helyzetek által nyújtott pikantéria iránti vágy, ez mindenképpen mindkét félnek kellemes élmény, ami a folytatástól függetlenül (ha van/ha nincs) megmarad...
Aki már járt Görög-, Olasz-, Spanyolországban és hasonló mediterrán helyeken, az láthatta/tapasztalhatta, hogy a déli hímneműek szinte sportot űznek abból, hogy leszólítanak nőket. Minél délebbre mész, annál durvább méreteket ölt ez a dolog. Annyira szemtelenek, hogy a barátnődet is megszólítják melletted.
Namost nem kéne ezt idehaza is művelni! Épp elég, hogy néhány cigány füttyög a csajok után az utcán.
Férfiszemmel nézve eléggé otrombának tartom az ismerkedés eme formáját. Ha már mindenképpen be akarunk cserkészni egy nekünk megtetsző hölgyet, azt sokkal fantáziadúsabb helyen is megtehetjük, ahol nagyobb az esély rá, hogy a hölgy igent mond...
Fura romantika, igen.
Ezt én inkább izgalomnak nevezem, mert minden biztosíték nélkül hirtelen kinyílsz valaki felé és megmutatod neki az érzelmeidet. Kiszámíthatatlan a helyzet. Vagy megijed tole, vagy elfogadja.
Imádom ha valaki elfogadja :)
Whiterabbit, nem a sminkkel van a gond : ), hanem a buksidban. Mosolyogj csak rá egyszer az emberkékre, és nagyon fognak örülni.
Egy ismerős srác buszmegállóban ismerekedett meg a barátnőjével, kb. fél éve. Boldogok.
Saját vélemény: most lehet, hogy a nyúl beszél belőlem, de ha vki somolyogva néz, első gondolatom ált. az, hogy biztos van vmi nevetséges rajtam (elmázolódott smink, észrevétlen madártrotty, stb.) és ezért megszakítom a szemkontaktust.
Bár ha belegondolok, van valami fura romantika az ilyen ismerkedésben...
6os villamos, szemrevaló lány.Tépelődés.Pokrivtsák műsora(meri oder not).
Végállomás.Bátorodás.Megállítás.
-Bocs, nem szoktam utcán ismerkedni...
-Isten tartsa meg a jó szokásod. Lány el.
