Én nagy fába vágtam a fejszémet. Kilépni valamiből úgy, hogy kint nem vár senki. Nagyon, nagyon nehéz. Az első 5 csapdába még belesétáltam, nekem ennyi kellett, hogy most már egyedül is folytatni tudjam.
Kobzoska kedves
szavaidban komoly tapasztalatokat érzek. És megélt fájdalmakat. De ami megtörtént, az megtörtént. Lehet, hogy többek leszünk ezektől az "élményektől", de asszem erről a gyarapodásról mindnyájan szívesen lemondanánk :-)
Biztos, hogy lenne mit mondanunk egymásnak, hiszen - mint Te is mondod - nincs két egyforma ember, s minden ember, s annak minden érzése érték. Keveset foglalkozunk egymással, még szeretteinkkel is.
Kilépés a rossz kapcsolatból? Eccer már idéztem valahol egyik kedvenc Ady versemből, a "Kocsiút az éjszakában"-ból:
"Minden egész eltörött.
Minden láng csak részekben lobban.
Minden szerelem darabokban.
Minden egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér.
Utána mintha jajszó szólna,
Félig mély csend és félig lárma.
Fut velem egy rossz szekér."
Nagyon nehéz kilépni egy meglévő kapcsolatból annak, akinek lelki szükséglete, hogy legyen valakije. Valakije, aki szereti, aki gondol rá, aki simogatja. Nekem se nagyon ment, csak ha megváltott (kiváltott?) valaki. Nem tudok érdemleges technikai tanácsot adni. Úgy láccik inkább a szám volt nagy... :-(
Na sebaj, nekem most jó. Kívánom, hogy találjátok meg, minél előbb az igazi szerelmet, boldogságot!
Biztos vagyok benne, hogy 1x mindenkinek sikerül!
egy ember
Akkor mi már nem sok újat tudunk egymásnak mondani, ugye?
Pedig dehogynem!
Azt tanácsolod ennek a szegény leányzónak, hogy lépjen ki a megalázó kapcsolatból. Te tudod, hogy ezt hogy kell? Egyáltalán, hogy kell kilépni egy bárhogy rossz kapcsolatból, ami kényelmes, kényelmes, csak éppen szar?
evica kedves
ne legyél Te szomorú!
A szerelmeket éppúgy nem célszerű összehasonlítani, mint ahogy a pofonokat sem :-)
Lehet, de minek?
Azt tartom fontosnak, hogy ne tarts ki olyan kapcsolat mellett, amelyben megaláznak, amelyben szenvedsz. Hacsak nem vagy picit mazochista, végülis az nem bűn. Ha viszont nem kellemes, ha lekezelnek, nem tekintenek értéknek, nem rajonganak Érted, akkor keresd az igazit mindenképpen!
Én biztos vagyok benne, hogy sok kellemes kapcsolatban lesz még részed!
Üdvözöl: egy ember
Én továbbra is azt mondom, hogy olyan nincs, hogy valaki nem tud szerelmes lenni. Egyszerűen nem te vagy az embere. Ha ráadásul látja, hagyja, hogy másfél évig te lángolj érte, szeresd, imádd, akkor nem csak a szerelmedet nem érdemli, de a tiszteletedet sem. Lehet, hogy neki ez hízelgő, de senkinek az érzéseivel nem szabad visszaélni.
Kedves Evica!
"Sokszor gondolok ra, de tudom, sose lesz ebbol semmi, mert buszkebb vagyok, semmint ele alljak, es bevalljam, mi a helyzet."
Ez nem buszkeség kérdése. Ha valamit szeretnél elérni, de magától nem megy, akkor azért néhányt kört neked kell futnod. Legalább egyet, de lehet kettőt vagy hármat is, attól függ, hogy neked mennyire fontos ez a dolog. Túl sokat persze nem szabad, ha megkapod az egyértelmű elutasítást, akkor vissza kell egy kicsit vonulni és feldolgozni a nemet. Nem elásni, hanem feldolgozni!
Kedves Organic!
Én már kb. három éve vagyok nemszerelmes. Voltak közben percek, órák, amikor azt hittem, hogy megint és jajjdejó, de vagy egyoldalú volt a dolog, vagy valami külső körülmény csapott bele.
Kedves Kis!
"Ha kedves barátunk így nem érzi jól magát, akkor miért ne változzon meg?"
Ha amúgy sem érzi jól magát, akkor változzon, de csak azért, hogy rátaláljanak, akkor ne. Mindenki úgy gyöngyszem, ahogy van. Ez talán egy pirinyót csöpögősen hangzik, de így igaz.
És az milyen, hogy én másfél éve vagyok (vagy már csak voltam?!)szerelmes egy olyan emberkébe, aki nem tud szerelmes lenni?!Csak sokáig nem hittem el, nem akartam elhinni hogy o nem képes ugyanarra az erzesre amire én...MIndig vártam hogy majd most, majd minden más lesz... de nem: most már nyilvánvaló hohgy az én másfél évnyi lángolásom neki kellemes idotoltés volt, amikor meg szenvedtem az érzéketlensége miatt, azt nem is volt képes nemhogy megérteni, de még eszrevenni se.
Szoval én nem csak azokat sajnálom akik nem képesek szerelmesek lenni, hanem azokat is akik ilyen embereket szeretnek...A végeredmény attol félek az lett, hogy én is kiégtem annyira, hogy nagyon sokáig nem leszek szerelmes....
evica
előtte voltál már szerelmes? legalább egyszer?
Mert nem biztos, hogy szerelmet érzel, lehet, hogy becsapod Önmagad. Eccerűen nem szerelem az, amikor az egyik fél szenved. Lehet ez kötődés valamilyenféle, de nem szerencsés szerelemnek hívni, mert így egy csodálatos érzés valós értelmet vesztheti. Amíg nem ér el az "igazi szerelem", persze élhetsz valamilyen kötöttségben, sok embernek erre szüksége van, de ne tekintsd véglegesnek és főleg lehetőleg ne szenvedj a kapcsolatodban, hanem keresd és találd meg a saját örömödet benne. Légy egy kicsit önző, nem szégyen az, hidd el!
stranger
A szerelem mint érzés minden embernek mást jelenthet és mint magatartás, másként és másként nyilvánulhat meg. Nem elég a szexuális vonzalom, a szimpátia, az elfogadás (de feltétel!), hanem kell az a többlet, hogy a másik szerelmes magatartása bennem is a szerelem érzetét keltse. Mivel folyton változunk, így gyakran éppen ez változik meg bennünk, s ez kézzel nem fogható. Ilyenkor gyötrődik egy pár: tulképpen semmit nem változtunk, mégis valahogy más az egész. Valami elveszett, ami volt. De nem tudják szavakba önteni. Olyan ez, mint egy virtuális, spirituális kompatibilitás.
Mindenesete evicának abban is igaza van, hogy azokra a bizonyos belső hangokra érdemes hallgatni.
Kedves stranger!
Igen, sok minden mulik rajtunk. Teny, sokmindenben hibas vagyok.
4 eve mikor megismertem, a baratnojevel volt. Aztan kesobb nekem is lett baratom, valaki mas.
Ok pedig szakitottak. Mikor egyszer osszefutottunk (szilveszter után jo 9-10 honappal) azt mondta, miutan megtudta hogy van baratom: Jol elkerultuk egymast.
2 eve ugy allt a dolog, megis lesz belolunk valami. De nem tudtam donteni a megbizhato_rendes_fiu (akit szeretek villamcsapas mentesen) es a megbizhatatlan_alapjaban-veve-rendes_fiu (akibe szerelmes vagyok) kozott. S a hosszas huzavona miatt szo nelkul eltunt az eletembol. Se kep, se hang. Bebaratnozott. (Meg lehet erteni.)
Mostansag viszont ujra jelentkezett (nem lattam mar 1 eve) es szenvedek. Az az 1 ev utalat, amit felhalmoztam magamban iranta, az percek alatt elszallt.
Azért én hiszem azt hogy sok minden múlik rajtunk is:ha 4 éve olyan embert szeretsz aki nem szeret téged, nem lehet, hogy ez is cak mentség arra, hogy ne kelljen tovább keresni, s ne kelljen tenned semmit se?Hiszen igy már adott a reménytelen, soha be nem teljesülö szerelem, minek keresgéljél, más úgyse jó?De ez csak kifogás!
Pontosan 4 eve szilveszterkor lattam meg a nagy Ő-t. Villamcsapas. Elsőpillantasra beleszerettem. Masodik pillantasra pedig azt ereztem, hogy ezzel a fiuval sose szabad kezdeni, mert csak szenvedest okoz. Es tenyleg, szenvedek.
Azota se ereztem senki irant azt, amit iranta. Ma is o a nagy Ő. Sokszor gondolok ra, de tudom, sose lesz ebbol semmi, mert buszkebb vagyok, semmint ele alljak, es bevalljam, mi a helyzet. S emiatt utalom magam es nyuglodok.
Hol van mar az a nagy szerelem??
Imádom hallgatni (olvasni) egy idősebb ember tanácsait, tapasztalatait. Nagyogazság az:
Én abba tudok legjobban beleszeretni, akiről érzem, hogy imád engem. Mindig megvisel a dolog, mert hihetetlennek tartom, hogy engem szeretni lehessen.
Én is beleestem már abba a hibába, hogy belezúgtam abba akinél esélyem volt, aztán nem is jött össze a dolog mert elszálltam :o)))))))
Nagyon jó kérdéseket tettél fel. Hajlott korom (46) és többszörösen szerelmes állapotom (nem volt mindig így) miatt érzek némi illetékességet az ügyben. :-)
-Ismerkedjek fuvel-fával (kedvem ellenére) és majd kifogom az igazit?
MIért ne? Ismerkedni rulez, minden ok nélkül is. Az meg láccik az emberen, hogy szabad préda.
-Nyissak egy topicot a társkereso rovatban és vázoljam fel milyennek képzelem azt a lányt akit imádni tudnék, és várjam a jelentkezését?
Inkább vázold fel azt, hogy Te milyen vagy és keress valakit, aki imádni tudna. Én abba tudok legjobban beleszeretni, akiről érzem, hogy imád engem. Mindig megvisel a dolog, mert hihetetlennek tartom, hogy engem szeretni lehessen. Tulképpen elviselhetetlen vagyok. A feleségemnek is ez a véleménye és mégis szeret… A többiekről már nem is beszélve :-)))))
-Próbáljak a saját életvitelemben valamilyen megoldást találni? (ti. mi az ami olyan rossz bennem, hogy így büntet miatta az élet)
Nem szabad a dolgot büntetésként felfogni. Két év nem nagy idő, lehetnek hosszabb pauzák is, sajnos. Mivel minden ember állandóan - környezete által is inspirálva - változik, nem árt időnként a tükörbe nézni: Ki vagyok én?
-Idézzem eszembe, hogy mi is van kiírva az élet vásárcsarnokára: "Amint nem kell, minden kincsem tied", és ehhez méltóan várjam, míg egy szép napon belebotlom álmaim asszonyába?
Azért a türelem nem árt….
Rettento klassz hozzászólást kaptunk Toled!
Szóval 2 év az semmi? És ugyan már?
ez reménykeltoen hangzik.
Úgy tunik, a hitem az, amit tartani fogok, a világ végéig. Ezt ugyan már megfogadtam, csak más kontextusban.
(És egyszer visszasírom majd a szép szabad éveket : ))
Kobzoska! Ez nagyon aranyos volt. Ezért jár neked egy TSZUPP, megy egy :o))))
Midazonáltal felmerül a kérdés, hogy:
Ha kedves barátunk így nem érzi jól magát, akkor miért ne változzon meg?
Ha megváltozik akkor meg úgy fogják szeretni, maximum más valaki, vagy nem?
Kis, aki most csak beleszólt később jobban kifejt :o)
Ha voltál már szerelmes, úgy IGAZÁN, akkor tudod, hogy a szerelem egy CSODA.
Sokan állítják azt, hogy csodák nincsenek. Egyáltalán, egyszer sem az életben.
Én egy középutas vélemény híve vagyok:
Csodák vannak, csak ritkán történnek meg.
Két év? Ugyan már?! Nem tétel. Arra a bizonyos csodára megéri várni, akár két évet, akár többet.
Sajnos tény, hogy abból a közel hatmilliárd emberből csak igen kevés van nekünk kitalálva, de ők igenis léteznek és legalább eggyel még találkozni fogsz. Hogy mikor? Nem csak rajtad múlik, rajta is meg a körülményeken is.
Éppen ezért én azt javaslom, hogy semmiképp ne változtass magadon, csak azért, hogy hamarabb megtaláld. Neki éppen így kellessz. Élj úgy, ahogy eddig.
Ha próbálsz minél több emberrel ismerkedni, az viszont jó, növeled az esélyeket.
És most nehogy azt gondold, hogy mindezt egy szerelmes ember üzeni neked. Nem, egyáltalán nem, csak én hiszek abban, hogy tudok szerelmes lenni.
Nagyon szuper, hogy jönnek a bíztatások... igen, valahogy én is úgy képzelem el, hogy a szerelem becsap mint a villám, váratlanul és minden elokészület nélkül.
Csak ez a két év már eléggé felorölt. Már nem igazán tudom, hogy most magammal kellene-e valamit csinálnom, vagy csak várnom míg az élet úgy dönt, hogy OK-mehet, hozzuk össze valakivel ezt az organic gyereket.
Kétségbe nem estem, csak szeretném már érezni amikor "megmozdul alattam a föld". Szeretném már valakinek szentelni a figyelmemet, szeretetemet, egy igazi társra vágyom.
Mi a vélemenyetek a következokrol:
-Ismerkedjek fuvel-fával (kedvem ellenére) és majd kifogom az igazit?
-Nyissak egy topicot a társkereso rovatban és vázoljam fel milyennek képzelem azt a lányt akit imádni tudnék, és várjam a jelentkezését?
-Próbáljak a saját életvitelemben valamilyen megoldást találni? (ti. mi az ami olyan rossz bennem, hogy így büntet miatta az élet)
-Idézzem eszembe, hogy mi is van kiírva az élet vásárcsarnokára: "Amint nem kell, minden kincsem tied", és ehhez méltóan várjam, míg egy szép napon belebotlom álmaim asszonyába?
eszembe jut amikor utolsó szerelmemmel szakítottam. Együtt laktunk egy darabig, majd a sors úgy hozta, hogy távolabbra kerültünk egymástól, és így ido hiányában ritkábban találkoztunk. Mikor megneszeltem, hogy más pasikkal látják Budapest szerte, akkor nagyon "tudatossá" tettem magamban az érzelmeimet, és szakítottam vele. (Amit nem bánok, mert így csak a hazugságoktól kíméltem meg mindkettonket).
Ami a legérdekesebb, hogy 2-3 nap alatt túltettem magam rajta. Ez nem volt jellemzo rám, mert ha valakit szerettem, azért hetekig tudtam szenvedni de piszkosul.
Már az is eszembe jutott, hogy talán akkor valamit átállítottam magamban, amirol nem tudom, hogy hogyan kell visszakapcsolni.
(ez persze jó nagy hülyeségnek hangzik, de ha sokat gondolkodik az ember, akkor ilyenek is eszébe jutnak : ))
Várom a további történeteket, véleményeket sorstársaktól, szerencsésebbektol. Hadd tanuljak.
én még mindig tudok, sőt ugyanabba, pedig lassan meglesz a szerelmünk elő dekádja.. szóval mindenkit bíztatni tudok csak, valószínüleg a legváratlanabb pillanatban fog becsapni a szerelem nevü villám..
Elég régen voltam szerelmes.Bár barátom úgy is volt, hogy nem voltam belehabarodva. Azt hiszem ez csak pótcselekvés, Hiszen járni csak úgy szabad valakivel,ha tényleg szereted.S hogy honnan tudod, hogy szereted-e? Hát többet gondolsz rá, mint saját magadra, hiányzik,ha nincsen veled......sorolhatnám még sokáig,de hol találhat rá manapság az ember az igazira?
Mert persze olyasvalaki kell aki nem lakik túl messze mert a távkapcsolat általában nem jön be (tapasztalat),a discó pedig nem a legalkalmasabb hely.
Én nagyon sokáig csak viszonzatlanul voltam szerelmes, de akkor halálosan, aztán ahogy ezek az érzések jöttek, úgy el is múltak. Aztán a 17 életévem környékén elkezdtem élni az életet, minden héten más lány, ez-az, de abszolút érzelmek nélkül. Én is megilyedtem, mi van velem, hogyhogy nem jön a szerelem? És én, aki a "szerelem első látásra" szerű hülyeségeket abszolút mesének tartottam, pláne ezek után, hirtelen megláttam a nagy Ő-t. Ez fél éve történt és azóta ha lehet még szerelmesebb vagyok, és ami a legcsodálatosabb, hogy viszonozottan!
Ebből a tanulság, hogy sosem szabad elveszteni a reményt, mert én már tényleg tök feladtam.Szerintem amit carbon mondott, az tök úgy van, érdemes megfogadni. Sose addjátok fel, mert egyszer csak ott lesz. Ja, és ami még NAGYON fontos: lehet, hogy sokkal közelebb van hozzád az illető, mint azt gondolni mernéd! Ez is tapasztalat!!!
Sok szerencsét!!
Én nagyon sokáig csak viszonzatlanul voltam szerelmes, de akkor halálosan, aztán ahogy ezek az érzések jöttek, úgy el is múltak. Aztán a 17 életévem környékén elkezdtem élni az életet, minden héten más lány, ez-az, de abszolút érzelmek nélkül. Én is megilyedtem, mi van velem, hogyhogy nem jön a szerelem? És én, aki a "szerelem első látásra" szerű hülyeségeket abszolút mesének tartottam, pláne ezek után, hirtelen megláttam a nagy Ő-t. Ez fél éve történt és azóta ha lehet még szerelmesebb vagyok, és ami a legcsodálatosabb, hogy viszonozottan!
Ebből a tanulság, hogy sosem szabad elveszteni a reményt, mert én már tényleg tök feladtam.Szerintem amit carbon mondott, az tök úgy van, érdemes megfogadni. Sose addjátok fel, mert egyszer csak ott lesz. Ja, és ami még NAGYON fontos: lehet, hogy sokkal közelebb van hozzád az illető, mint azt gondolni mernéd! Ez is tapasztalat!!!
Sok szerencsét!!
Nehéz ügy, tudom. Szerelmesnek lenni nem lehet "tudni". Ha nem voltál szerelmes 2 éve, okkal gondolhatod, hogy valami veled nem stimmel.
Egy ismerősöm mondta, hogy amikor az ember elhatározza, hogy megismerkedik azzal a szimpatikus idegennel, na akkor nem fog összejönni, hiszen ti is tudjátok, hogy a nagy akarásnak mi a vége. Másfelől - szerinte - amikor az ember nem is számítana rá, na akkor jön csőstül a szerelem.
Ovidius-tól olvastam, hogy ha egy nő szerelmét el akarod nyerni, akkor színleld a szerelmet, játsszd meg azt, hogy szerelmes vagy a másikba. Bár a másik is látja, hogy csak játszol, mégis, ebből lehet majd egy igazi szerelem.
Hogy hogyan eshetnél szerelembe ? Nem tudom. De ha benne vagy, te is tudni fogod. A nyitottságod hasznos, de nem elég a szerelemhez. Az is lehet, hogy voltál már szerelmes, de másra számítottál, kiábrándultál belőle.
És még azt hittem, én vagyok ilyen selejtes.
Szerintem fogjátok (fogjuk) fel úgy, mint amolyan várakozásteljes és átmeneti állapotot. A jobb csak ezután jön. (Különben is, a szerelem nem megrendelésre érkezik.)
Nem hiába mondják, hogy "a kulcsok örzöje"... hiszen a szerelmben is valaki közvetíti az szerelmet saját magán keresztül. persze nem szabad a személyiséget ezért semmisnek venni - hiszen kiérdemelte az a valaki, hogy birtokolja a szerelem kulcsát és kinyissa a szivét valaki másnak.
a legtöbben elfelejtik, hogy náluk is van egy kulcs, ami valamelyik zárba belepasszol...
ha elmúlik a szerelem - az ajtó örökre bezárul - de nem felejtsük el, hogy több bejárata van szerelem palotájának - keresni kell egy másik ajtót, amin ki-be mehetünk bármikor és soha nincs zárva...
