Isten ments, hogy statisztikus legyek! Csak van némi tapasztalatom a témában. Az lehet, hogy kicsit túlzásba estem a nézőket illetően, de ez nekem rendes szokásom.
Bocsi a lapszusért, de F.G.Lorca volt az eredeti gondolat. Egyébként a ponokra szeretnémn, ha csak az "európai embert" helyettesítenéd be.Mindig az akartam lenni. Ja, én a kútfejemből merítek. Azonkívül a jogos kritikát bírom, tehát
Micsoda név, főleg a vége, figyelj, sallustius, te statisztikus vagy, he? szép lenne, minden néző külön kategória, te is tudod, nincsen ez így, ha meg eddig nem tudtad, most már tudod.
Na errol meg egy ronda statisztikai dolog jut eszembe, meghozza a retegzett mintavetel, aminek az a lenyege, hogy a heterogen sokasagbol homogen retegeket csinalunk. Az meg, hogy mi szerint retegzel, teljesen rad van bizva. Ilyen alapon tenyleg talalunk a zombifilm-rajongok kozott kereszteny csaladapatol mohamedan sorozatgyilkosig mindenkit, csak egy a baj vele, ahhoz, hogy a filmnezoket kategorizald, minden nezohoz egy-egy kulon kategoria kellene.
Bizony hogy tele van buktatókkal, hemzseg tőlük, de ne keseredj el, nincs megoldása ennek a feladványnak, egyre biztosabb ez már, de hogy bátran állítod, a Night of the living dead művészfilm, most ezt miért? nem kell ahhoz olyan nagy bátorság, sokkal kevésbé bátor emberek is állítják, nincsen már ennek hírértéke, és az meg miért van, hogy az olyan igéretesen induló párberszédünkből meg kivonni látszol magadat? vess már egy futó pillantást a művészfilmek helyett topicra, mert van ott neked valami, te vad.
hát, úgy néz ki tényleg szar ötlet volt, de azért még védem egy kicsit, szeretem a vesztett ügyeket:
szerintem a rétegfilm definíció nem kívánja a rétegek konkrét meghatározását, egyszerűen arra utal, hogy nem tömeges fogyasztási célra készült alkotásokat takar, hanem eleve csak bizonyos befogadók felé irányul (hiába menne multiplexben, hatalmas médiakampány kíséretében az új Lynch, egy Cronenberg, vagy az Ősz meséje, attól még csak egy bizonyos szűk réteg nézné meg, és akkor is ha ez a "réteg" teljesen heterogén lenne, az összekötné őket, hogy mindnyájukat érdekli az új Lynch film)
az előfordulhat, hogy bizonyos tipikus tömegfilmek csak egy igen konkrét társadalmi réteget érdekelnek (pl nem hiszem, hogy a zombifilm-kedvelők között túl sok nőt, 30 éven felülit vagy keresztény-demokratát találni :-), de szerintem csak akkor nevezhetőek rétegfilmnek, ha a készítői valahol tisztában vannak azzal, hogy nem az általános piacra dolgoznak. Példa: az Eleven holtak éjszakája szerintem rétegfilm (sőt bátran állítom művészfilm), a Hullajó viszont tömegfilm (bár ugyanolyan jó, mint a Romero) - mindkettő zombifilm, mégis baromira eltérnek, másképpen kreatívak, másképpen szólnak a közönséghez, eltérő a céljuk.
na persze ez megint egy olyan pragmatikus megközelítés, és érzem, hogy tele lehet buktatókkal, csak nem látom őket.
Bboy: jaj, miért kellett ez a második üzenet, most jól belerondítottál az egészbe, eddig azt hittem költő vagy, most meg kiderült, hogy csak... na hagyjuk, tudom nem kéne, de azért ideírom, majd kapok érte a fejemre, Edgar Allan Poe (1809-1849), persze azért kiváncsi lennék a részletekre, ebből még kijöhet egy húzós zombi-szürreália, amelyben egymásra találhatnának művészfilm-kedvelők és gyűlölők, testvéri egyetértésben...
Igen, ők voltak azok. Volt muri is, de alapvetően a század első felében olyat csináltak, amit még jó szerével az "átlag polgár" (nem szeretem ezt kifejezés) egyre kevésbé ért meg. Egyébként anyám vitt el, aki ennek a témának szakavatott ismerője, s azóta már én is próbáltam az atmoszférát másokkal is megosztani, de lehet, hogy ma már nem is van szükség rájuk?
Nota bence:őrült jó, s nem is nagyon van messze Ady kedvenc kávéházától.
Ha kíváncsi vagy részletekre, I-mail címem rendelkezésedre áll.
Avantgard tisztelettel
banjoboy
Ez a tömegfilm-rétegfilm kategorizálás még, ha lehet, több gondot csinál, mint az előző kategorizálás. Mert mi egy réteg? Egyáltalán milyen rétegek vannak?
Az összes Majmok bolygója tömegfilm, ebből a szempontból nincs különbség 1 és 5 közt, próbálkozz újra c, előbb-utóbb úgyis meggyőzöl, ne add fel. (méghogy a Moloch hitvány, és mi van a Sasfészek erkélyén táncoló csupasz Eva Braunnal, egyszer még büszke leszel rá, hogy láthattad, és dobálod majd be a címét a Perlakinak :-)
Azért emberek ismerjük el, ez a Poe nagyon a helyén volt, igazi csapongó szürrealista asszociáció, tele színekkel, illatokkal, köszönöm Bb, ma éjjel a kávézódról álmodom...
Hú, bazmeg, getom, köszi, annyira aggódtam már, mert láttam az előzetest vagy százszor, de sose mondták mikor, csak hogy hamarosan, izgultam, na, hogy lemardok, mondjuk most hogy már többször is megnézhettem a melleket, kicsit kevésbé lázas az érdeklődésem, mert annyira nem is nagyok, de mégiscsak amondó vagyok, meg kell nézni azt az első részt, lehet még abban bármi.
Hejj, cornéliusz, merre vagy, figyelj, pontos informácijójim vannak a Tiltott szerelem c. equvadori filmballadáról, amit már szívrepesve várunk mind a ketten. Jobban mondva csak a kezdési időpontjáról, jobban mondva csak arról, hogy melyik lesz a nagy nap. A jövő hétfő lesz az, a Pető bűnözős műsora előtt, tegnap mondták, amikor vége lett a Batman 2-nek és szörföltem a csatornák között, és akkor. Ajjvé.
Rögtön rád is gondoltam akkor, mert tudom, hogy csakis és kimondottan a hősnő két szép csecse miatt fogod nézni, ami számomra nagyon szimpatikus, (még ha engem kezdetben jobban is vonzott a benne burjánzó rejtett intellektuális töltés). És engem is rábeszéltél, sikerrel, a mag kihajtott, és én is nézni fogom, mindenképpen, kivéve persze azt, ha pont akkor adják a Batman 3-at, mert az übereli, mert hol van két női csecs egy igazi repülő denevéremberhez képest?
Nagyon örülök a hozzászólásodnak. Tudod, sőt lehet hogy ismered is;
van Párizsban egy kávézó, ahol Bunuel, Dali, Poe találkoztak. A kávézó fala még ma is tele van rajzaikkal (direct nem írok graffitit).
Ott kellene szilveszterezni!
Üdv
banjoboy
helló, a Tűzvirágok szerintem is klasszikus, és biztos a cornél is szerette, mert evőpálcikát szúrtak benne az egyik jakuza szemébe, és más szép metaforák is előfordulnak még a Kitano életműben, de csak azok ismerik, akik annak idején jártak a Japán Intézet vetítéseire, no meg még azok, akiknek kell videón és szólnak nekem, Erőszakos zsaru, Forráspont, Sonatine, ilyesmik...
(hogy tetszett a Moloch, c.?)
mit szóltok a tömegfilm - rétegfilm felosztáshoz? csak kérdezem, hátha beugrik róla valami jobb...
csak a szelsosget es az "andaluziai kutyat osszeparositva jutott eszembe az a kezdet, ami nem akarmi. Mikor a penge elesseget annyira erezni, mintha a sajat kezedben lenne a borotva, es a szemgolyo atvagasa olyan borzongast kell, amit az valos eletben is nehez lenne reprodulakalni. No itt kezdodik a jo filmkrealas....
Hat mondom en hogy leegyszerusites, de te magad is elfogadtad akaratlanul azzal hogy Leone `western` -rol beszeltel, nem pedig Leone-filmekrol. Amugy nem gondolom hogy tenyleg ilyen egyszeru lenne a kerdes.
Szervusztok (kulon udv neked Cornelius)!
A kertben c. film nekem is kis kedvenc, rendezte Martin Sulik, ajanlom mindenki szives figyelmebe. Tuzviragok c. japan alkotast ki latta? Az is veretes munka.
Szerintem eleg jo az a megkozelites amit valami mozgokepkulturalistomegmedias tankonyvben olvastam egy-ket eve, hogyaszongya meg lehet kulonboztetni a filmeket a kovetkezo kategoriak szerint: un. "szerzoi film" es "mufaji film", ami elegge leegyszerusito de segit az eligazodasban. Ezeken belul pedig lehet jo es rossz filmeket megkulonboztetni izles (es egyeb kriteriumok) alapjan. A mufaji film az ahol igazan nem szamit hogy ki rendezte, fo hogy a mufaj normainak minel jobban megfeleljen (minel veresebben harapja ki a szoros ember a szuzleany genitaliait stb). Az un. "szerzoi film" a rendezo nevevel femjelezheto, aki bukik az adott rendezore az altalaban meg is nezi (ha teheti) annak teljes eletmuvet. Na nem jartatom tovabb a szamat.
Udv, mag.
Ez tényleg egy érdekes film lehet, kornelius, fel is csigáztál, csillapíhatatlan vágy vett erőt rajtam, hogy megnézzem, és azért van ez, mert te mindig olyasmit veszel észre a művészeti alkotásokon, amit más, - én sem, - nem; apró kis dolgok ezek, mégis fontosak, olyanok, melyeket az ember, ha elsiklik felettük, megbán később, jó hogy itt vagy nekünk, ezzel a te sajátságos esztétikai értékrendeddel, nagyszerű ez, egy űrt töltesz be, aminek a létezéséről eddig nem is tudtunk, most meg itt van, megjelent veled együtt, és meg is semmisült azon nyomban, de a "csillapíthatatlan szexuális étvágy", mint olyan, amire te itt utalsz, az nem metafora, mert a metafóra az egy egész másmilyen dolog, amire te utalsz: nem más, mint mohóság, szélsőséges ízléssel párosulva.
Nagyon szeretem például a Beast in heat című olasz művészfilmet, ebben a filmben nekem az tetszik, hogy az a szőrös vadember, akit a nácik a kínzókamrában egy ketrecben tartanak, csillapíthatatlan szexuális étvággyal rendelkezik, ami az én szememben egy gyönyörű metafora, kedvencem az a jelenet, amikor a partizánlányt odavetik neki, és a szőrös vadember rögtön a nemiszervét támadja, jókora darabot harapva ki belőle azon nyomban.
Ok. Nem akartalak en lecseszni, a vilagert sem, a multkori az amerikaiert azert volt, mert mindenki imad altalanositani az "amerikai" filmmel kapcsolatban, ugyanakkor, ha figyelembe vesszuk, hogy amit mindenki nez, annak 95%-a onnet jon, es gyartanak kivalo filmeket, amik mennyisegileg megkozelitik az osszvilagi "muveszfilm" termeleset... szoval erre egy kicsit erzekeny vagyok. Plane, mikor valaki utana limonadekra hivatkozik(ezzel ismet nem rad utalok)...
De most nem errol van szo. Persze, hogy tudom, mit akarsz mondani, csak azt kozlom, hogy az elnevezest nem talalom szerencsesnek.
Ami a Picassot illeti, az tenyleg jopofa, de télleg nem muveszfilm.
Hogy en mit talalok jonak? Szerintem egy filmet lehet ertekelni, sokan kis csillagokkal, masok szamokkal, en az un "muveszfilmeket" altalaban jo vagy kivalonak tartom, a kommerszet meg kozepesnek, a giccset szarnak, satobbi...oszinten szolva nem sokat foglalkoztam ezzel.
Kedvelem az osszes Bergmant, Fellininek kb a felit, Pasolini, Vertmuller, Godard es Truffaut kb 50%-a, Kurosawa, Fritz Lang, bar ezeket mind inkabb klasszikusoknak neveznem. Persze van egy csomo mas, van egy par, akit nem szeretek, a Greenaway pl. kibirhatatlanul maniros... Aztan az olyanok, akiket nem ebbe a kategoriaba sorolnak, Coppola, Cimino, Forman, Kubrick, bar e ket utobbinak nagy szazalekat nem annyira kedvelem.
Persze, hogy szeretem Jarmusch-t meg Hartley-t.
Nem akarok ebbe nagyon melyen belemenni, de ez nagyjabol kielegit?
