Sziasztok! Pár napja akadtam erre a fórumra, gyorsan át is rágtam magam rajta. Érdekes hogy hogy lehúzzátok a NA-t és a No Substance-t, nekem azok tetszésileg egy szinten vannak pl. az über-király Sufferrel. Amúgy ezzel a két albummal találkoztam legelőször :) (NA, NS). Az empire-nek és a new mapsnek kellett kb. 10 hallgatás mire nagyon megtetszettek, viszont a kevésbé-, de érezhetően kritizált gray race elsőre ütött, talán az a kedvencem tőlük. Amúgy mit szóltok a myspace-es honlapjukhoz, szerintem az előző (,,rendes") honlapjuk sokkal jobb volt. Lehet én vagyok maradi :)
Nálam abszolút beérett, kurva nagy! Egyébként kvázi hét év elteltével kezdem felfedezni az eddig legkevésbé kedvelt New America szépségeit is. Vannak azon is jófajta darabok, mint pl.: Whisper In Time, The Hopeless Housewife, Don't Sell Me Short
Nálam már cakkundpakk működik a lemez. Abszolút kedvencek: Heroes & Martyrs, Germs Of Perfection, Requiem For A Dissident (megkockáztatom, hogy ott van a valaha írt legjobb BR szerzemények között), Honest Goodbye, Scrutiny, Lost Pilgrim (ugyancsak hatalmas)
Hát igen, a Grand Delusion, a Murder és a Fields Of Mars elég feledhetőre sikerültek. Különösen a Fields csalódás, a zongora-betétek nem tesznek hozzás semmi pluszt a számhoz, és a BR csinált már ettől sokkal jobb záródalokat.
Ott van pl. a Don't Sell Me Short az egyébként igen feledhető New Americáról. Fergeteges szám.
Ma jóformán egész nap a lemezt hallgattam, szerintem ha nagyon kicsivel is, de ez gyengébben sikerült az előzőtől. A legjobb dal most már egyértelműen a Requiem - a végét különösen jól összerakták, jól megírt szám. Olyan igazi klasszikus BR attack.
Wackerman dobolása itt a legállatabb, jó ez a gyerek, sok energiát ad a csapatnak!
Nagyon erős még a lemez közepén a Dearly Beloved/Grains Of Wrath kettős, és a Lost Pilgrim is jó. A Honest Goodbye szerintem hamar megunható lesz, egyelőre tetszik.
Hmm, pár nap még kell egy mélyebb elemzéshez - ma délelőtt "szereztem be" a lemezt. Annyira azért jó, hogy ha kijön, megveszem eredetiben, kicsit kásás ez az mp3. Annyi még így hirtelen, hogy ez a Brooks gyerek ezen a lemezen is bizonyít. :)
Két hallgatás után elvárásaimnak megfelel. Töltelékek tényleg vannak, meg néha elvész az ember a sok whooo-hoooo-aaa-aaaaahhh közt de azért ez egy jó BR lemez. Nem több nem kevesebb. Még meg kell hallgatni párszor, de úgy tűnik a színvonala megüti az előző lemezét. Requiem, Dearly Beloved amik így elsőre nagyon bejönnek.
Töltelékszámok a Gray Race óta minden lemezen vannak, de ettől még bőven isten. Ha már negatívumot kell megfogalmaznom egy új Bad Religion lemezzel kapcsolatban: annyira intellektuális, hogy a normális kerékvágásba való visszazökkenéshez Aurórát kell hallgatnom.
A Heroes And Martyrs is jó, de a Honest Goodbye tényleg óriási! Ízlésem szerint lehetne kicsit hosszabb is, de biztosan el tudják dönteni 25 éves rutinnal hogy mennyit lehet kihozni egy-egy ötletből.
Azért szövegben is ott van! Az überdallamos, rádióbarát énektémát hallgatva nem is gondolná az ember hogy két kedves pszichopatáról szól a nóta, akik hidegvérrel lehenteltek egy amerikai mintacsaládot. Nem tudom hogy tudnak ilyen melódiákat generálni, de két napja ez a szám szól a fejemben. :)
