Elnézést, több év hiábavaló keresgélés után döntöttem hogy sci-fi olvasók fórumaiban kérdezek rá: Egy regényt kersek, nem lelem meg emlékeimben a címét.
Nincsen még magyar fordítása és 2003-as az angol nyelvű eredeti.
(Sajnos a magyar sci-fi kiadás ált. mindig a nyugati mögött kullog, sokszor évtizedekkel. A Dűnét is amerikai könyves megjelenése után 22 évvel adták csak ki nálunk.)
A magyar wikipédia oldal is csak egy archivált amerikai recenziót linkelt a könyvről.
A fia excentrikus személyiségéről és fura bogarairól már sokat írtunk a topikban, és úgy néz ki, ebben az életrajzi könyvben sem kerülhetjük el. Egy olyan memoárt kapunk, amiben nagyon sok szubjektív elem keveredik az objektív tényekkel, miközben egy teljes körű, hibákkal együtt bemutatott képet fest az apja életéről...
"the second half of the book seems more a memoir of Brian Herbert's attempts to patch up his relationship with his father, than a biography of the enigmatic and influential author who is ostensibly the subject of the book."
Vagyis a könyv második fele inkább Brian próbálkozása arra, hogy az apjával való nem túl jó kapcsolatát elsimítsa, mintsem a titokzatos és befolyásos szerző életrajzát írja meg, akinek látszólag a könyv tárgyának kellene lennie.
Egy igazi, részletes F. Herbert életrajz még mindig várat magára... (írja a kritikus, de nagyon igaza lehet, hiszen ilyen azóta sem jelent meg)
Nem rég a tudomásomra jutott, hogy létezik a Dreamer of Dune: The Biography of Frank Herbert, a szerző fia, Brian Herbert alkotása és nyomozni kezdtem, hogy van-e már magyar fordítása és hogyan tudnám megszerezni. 2004-ben publikálták angol nyelven, szóval kellene lennie magyarul is nem?
Annyi haszna talán lesz, hogy a mozifilm korbácsolta hullámokat meglovagolva, tán készít valaki egy eddigieknél színvonalasabb sorozatot belőle. Esetleg Herbert több könyvét is felhasználva.
Bár a mai trendet elnézve, Muad-dib bizonyára fekete lenne, a fremenek vezető is színesbőrű hangsúlyosan leszbikus nők (mondjuk itt a színesbőrrel nem lenne bajom, sivatag vagy mifene, lehet sötéten pigmentált a bőr).
Szóval lehet, akkor járnánk jól, ha csak pár évzized múlva, mikor lecsengett már a jelen őrület, nyúlnának hozzá. Addigra amúgy is az iszlám lesz a vezető vallás a világon, Herbert elképzelt jövőbeli világa pedig egy iszlám alapokon nyugvó galaktikus civilizációhoz áll a legközelebb (már szerintem).
Ha jobban belegondolunk, ez nagyon igaz: "komótos kibontakozása, sötét hangulata és furcsa narratív megoldásai képtelenek voltak felvenni a versenyt a 80-as évek sci-fi dömpingjével". Tehát az volt a legnagyobb gond, hogy más hasonló zsánerű filmekkel összehasonlítva túlságosan elvont, miszticizáló volt.
Mondok egy példát: a regényben még a Caladanon készülnek fel az Arrakisra, milyen veszélyek várnak rájuk, mire is kell a legjobban figyelni.
Egészen jól tapintható az a fajta feszültség, ami az ismeretlen iránt érződik. Ezzel szemben a filmben már eleve úgy beszélnek minderről, mint valami kötelező, de nagyon nehéz küldetésről, némi baljós előjellel... nem lehet/szabadna ezt az egészet így előre jelezni...
"Sting, Patrick Stewart, Max von Sydow, Virginia Madsen, Everett McGill és a többi is mind jó volt."
Pont Sting "és a többi" nem volt jó (a Bene Gesserit tisztelendő anyák és IV. Shaddam/J. Ferrer sem).
Stewart, von Sydow és McGill színészi nagyságához nem fér kétség, ill. habitusuk is tökéletesen illett a szerephez. Lady Jessica volt még emlékezetes.
Leto alakítója (Prochnow, pedig amúgy egy igen jó karakterszínész) pl. nagyon halovány volt, Alia (A. Witt) pedig túlságosan harsány.
Végre megértettem, miért volt Lynch filmje nagyon nagy melléfogás: ahelyett, hogy alázattal, mintegy szolgaian nyúlt volna a témához, sokszor csak megdöbbenteni akart, olcsó harsány eszközökkel és 1984-hez képest igazán felhigított, átlátszó filmes trükkökkel. Igazán az egész filmből csak a homokférgek tetszettek a technikai megvalósításból, a díszletek túlságosan sötétek, a dramaturgia túl harsány és magamutogató. A zene ezzel szemben sokat megpróbált visszaadni az Arrakis hangulatából, de hogy Lynch nem tudott felnőni a feladathoz, az nyilvánvaló...
Nem nehéz megfejteni a titkot, hogy mindez miért alakult így. A De Laurentiis produceri iroda, ami 1976-ban megvette a megfilmesítési jogokat, egyszerűen túl grandiózusat álmodott, amit abban a formában, akkor még senki sem lett volna képes megvalósítani...
Amikor 1989 őszén először olvastam a regényt, még az angol szavak kiejtése sem volt 100%-ig tiszta számomra, de a legjobban a Bene Gesserit kiejtése lepett meg. És az Atreides-é is; számomra az mindig görögösen [átrejdész] volt, de Herbert olyan amerikaiasan [ötrejdísz]-nek ejtette...
A Lynch féle Düne a bemutatója óta megosztja a nézôket, van akinek tetszik és van akinek nagyon nem. Ez ízlés kérdése, de semmi esetre nem mondanám fosnak. Persze biztos csak azért, mert nekem már elsô látásra is tetszett, amivel anno nagyon egyedül voltam a haveri körömben. Tény, hogy más egy kicsit, mint a könyv, vagy az abból készült minisorozat.
Nekem a szereposztással sem volt bajom, még McLachannel sem, leszámítva, hogy túl jólfésült volt. Sting, Patrick Stewart, Max von Sydow, Virginia Madsen, Everett McGill és a többi is mind jó volt. A zene ugyancsak kitünô, különösen a végsô csata alatt. Azt elismerem, hogy Toto nem egyenlô John Williamssel. De nem baj, hiszen ez egy teljesen más univerzum, teljesen más képi világgal. Nekem tetszett, hogy homlokegyeneset más zenei aláfestést kapott, mint az SW (amihez akkoriban hasonlítgattuk,nem lévén más számbajöhetô üropera).
Hm. Szerintem tok felesleges volt neger csajt csinalni egy ferfi szereplobol, csak hogy PC legyen. Nem ezen fog mulni a siker, de akkor is minek?
Kivancsi leszek ra, a 84es valtozat nagyon fos volt, a minisorozat sokkal jobb, de az meg gagyi kepminoseg volt. Szuper szineszekkel viszont. Alec Newman oke, William Hurt plane, Lady Jessica meg tokeletes valasztas volt.
Míg a '84-es Lynch filmben a casting egyes szereplőknél nem csak szerintem (nyugodtan bevallhatjuk így 36 év távolából) volt röhejes, itt mintha ennek a képek alapján nincsen jele.
Egyedül Chalamet kérdéses, rajta meg sok múlhat, mégiscsak Paul a főszereplő...
(Lietet persze a PC jegyében átváltoztatták, de ez sem nem oszt, sem nem szoroz, hiszen a regényben csak egy lényeges, de mégis mellékszereplő, aki magában a lényeges cselekményben nem is vesz részt.
"This human being manages to basically keep the peace amongst many people. Women are very good at that, so why can’t Kynes be a woman? Why shouldn’t Kynes be a woman?”" - Hát csak azért, mert ezt a feladatot egy férfi ökológusra találta ki Herbert, és ettől ő még nem volt "hímsoviniszta", hiszen akkor a Bene Gesseritet sem alkotta volna meg...)
Az mindenképpen tetszik, hogy két nagy részben valósítja meg Villeneuve.
És hát persze a Tatooine (alias Tataouine) előtt ott volt az Arrakis, amiből Lucas is lopta az ötletet...
Mondjuk egy szempontból a változtatás érdekes lesz. A fremen társadalomban a nők vezető szerepe a Sayyadinákra és a Tisztelendő Anyákra összpontosul, kíváncsi leszek, hogy Liet eme karakterátformálásával ezt figyelembe veszik-e vagy nem hangsúlyozzák majd.
A GABO a korábban itt is linkelt Molnár Márk munkáit felhasználó borítókkal újra kiadja a CSAK Frank Herbert által írt Dűne könyveket, kb. két-három havonkénti szórásban, keménytáblás kiadásban, ismét újraszerkesztve, az esetlegesen hiányzó mondatokat kiszűrve, illetve az utolsó három kötet új fordításban fog megjelenni:
Leto megölése számomra bántóan idegen elem. Lehet, hogy olykor megölik egymást a nemesi házak tagjai, de ilyen koncolás? Még a Harkonnenektől se... inkább illik hozzájuk a látens méreg használata.
És kiváncsi volnék, milyen más befejezés lenne még jobb, mint az eredeti...